-
Boldogságunk kulcsa az, hogy Szárnyalunk, és Jól érezzük magunkat a Bőrünkben.
Mindent tudni akarok…… Másnap, fogtam egy füzetet és elkezdtem a 0. lépést!!! Ebben a részben most azt vizsgáltam meg, hogy mi miatt kerültem ebbe az állapotba. Nem, nem azért mert zabáltam. Nem ettem csirkepörköltet nyokedlivel, majd hozzá egy kis somlói galuskát, a végén pár szelet sajtocskával, sőt tábla csokikákat sem toltam le délutánonként unaloműzésből. Ha így lett volna, akkor nem ennyit mutatott volna most a mérleg, hanem 30kg-mal többet. Nekem nem a nagy zabálásokkal volt bajom. Szeretek főzni, kényeztetni a családot, ugyanakkor számomra nem kardinális kérdés a: MIT EGYEK MA????? De akkor meg mi AAAAA…….????? Mondhatnám ezt is: De én már csak olyan vagyok, hogy: MINDENT TUDNI AKAROK! Többek között…
-
Boldogságunk kulcsa az, hogy Szárnyalunk, és Jól érezzük magunkat a Bőrünkben.
Lelkesedés 1000…… Az elhatározásom és a hozzátartozó érzés, ami nálam kéz a kézben jár, hiszen NŐ-ből vagyok, és én úgy gondolom mi NŐK nem teszünk semmit érzések nélkül, ugye? vagy csak én vagyok ilyen????? Szóval olyan érzés járt át, mint mikor valaki leteszi a cigit, de úgy igazán! Amikor nem csak próbálkozik letenni és még elszív egyet-egyet, hanem leteszi és kész, nincs több cigi! AzUram is pont így végzett a dohányzással 22 évvel ezelőtt. Egy rosszullét után (amikor is kegyetlenül megijedt, hogy nem éri meg a fia születését), soha többé nem szívott el egy szál cigit sem!!!! (annyira büszke vagyok rá, ezért is…) Azon a napon, máson sem járt az…
-
Az a fránya kilincs….
Ki a felelős???? Vajon mikor, hány évesen kell elkezdeni a gyerekeket az élet nagy dolgaira “nevelni”? Olyan dolgokat mit felelősség, hűség, bátorság, jóság, céltudatosság, hol tanulja meg a gyerek??? Végül mi köze ennek az egésznek a kilincshez? Ebben a felületes, rohanó, stresszes, fogyasztói társadalomban egyre kisebb és kevesebb helye van az őszinte, tartalmas beszélgetéseknek. Bármerre is járok azt látom, hogy idős vagy fiatal, gyerek vagy felnőtt, még akár úgy is, hogy egymás mellett ülnek, nyomkodják a telefonjukat. Nem beszélgetnek, nem nevetgélnek, nem játszanak……csak a kütyüket nyomkodják. Babóék osztályában (3. osztályos) 4 kisgyereknek nincs még telefonja. A tanító néni megkérdezte tőlük, hogy mire használják? Elvétve volt csak olyan kisgyerek, aki valóban…
-
Boldogságunk kulcsa az, hogy Szárnyalunk, és Jól érezzük magunkat a Bőrünkben
Na most, vagy soha…… Ahogyan szerelembe esni is egy pillanat műve, úgy meghozni a döntést, hogy NA MOST!!! MOST AZTÁN NINCS TOVÁBB, LÉPNI KELL!!!! Ehhez is elég egyetlen pillanat, de milyen pillanat??? Sokszor egy orvosi diagnózis, (életmódot kell változtatnia, ha meg akar gyógyulni…) egy „kedves” ismerős kérdése: Hányadik hónapban vagy? egy fotó, ami szembesít a valósággal, (Úristen, ez nem lehetek én a fotón!!!!) egy harmadik fél a házasságban, aki 90-60-90-es idomokkal rendelkezi, vagy a mérleg, amivel nem vagyunk túl jó barátságban, és még sorolhatnám… Persze kitartani már sokkal nehezebb, de a döntést meghozni mindig olyan egyszerűnek tűnik, mint szerelembe esni, vagy mégsem????? Ami nekem segített, ami az a bizonyos pont…
-
Boldogságunk kulcsa az, hogy Szárnyalunk, és Jól érezzük magunkat a Bőrünkben.
Álom, vágyódás, elhatározás...
-
Ha zombitámadás lenne a suliba, melyik tanárod élné túl?
Beszélgetni jó a gyerekekkel, de néha nagyon nehéz akár egy értelmes mondatot is kihúzni belőlük, főleg suli előtt, vagy közvetlenül utána. Persze ha feltesszük azt a kérdést amire ők is szívesen reagálnak, máris más a helyzet. A reggeli nehezen ébredős, készülődős, kapkodós, suliban csak szolidan búcsúzkodós (hiszen már nagy fiú) programba, nehezen fér bele a kedélyesen beszélgessünk valamiről. Ezért nagyon várom a délutánokat, hogy megkérdezhessem, hogyan telt a napja, milyen öröm vagy bánat érte, lett-e új barátja, vagy kibékült-e azzal akivel összeveszett. Ehhez képest ez zajlik….. Ez párbeszéd gondolom sokak számára ismerős lesz…. -Szia Kicsim! Milyen napod volt? -Jó. -Mit tanultatok? -Semmit….. -Kaptál jegyet? -Igen, egy 5-t -Szuper, nagyon ügyes…
