Mai válaszom a hét évvel korábbi kérdésre…
Hét évvel később Van még egy mondat abban a régi, 2019-es írásomban, amelyen most különösen jót mosolyogtam. Azt írtam: „20 év múlva meglátjuk, milyen jó tanára voltam…” Nos, még csak hét év telt el. A vizsgadolgozat tehát nincs kijavítva. És azt hiszem, jó ideig nem is lesz. Talán soha. Mert ahogy egyre nagyobbak a gyerekeim, egyre kevésbé gondolom, hogy a gyereknevelés végén egyszer majd kapunk valamiféle bizonyítványt. Nincs olyan nap, amikor valaki ünnepélyesen elénk áll, átnyújt egy papírt, és azt mondja: Gratulálunk. Ön sikeresen felnevelt egy gyereket. Nincsenek osztályzatok, és szerencsére javítóvizsga sincs. Vannak viszont pillanatok, mondatok, döntések, helyzetek, amelyekben egyszer csak visszaköszön valami abból, amit évekkel korábban próbáltunk átadni. Néha egészen…
Mi visz végig az úton? – Motiváció, jutalom, kudarc és újratervezés
A motiváció – és az 500 forintos ötösök Hét évvel ezelőtt, amikor a kilenc és fél éves fiammal először kezdtünk tudatosan célokról beszélgetni, még egészen egyszerű képletben gondolkodtam. Legyen egy saját célod. Találd ki, mit kell tenned érte. Bontsd apró lépésekre. Dolgozz érte. És közben legyen valami, ami segít kitartani. Babó akkor azt találta ki, hogy év végén kitűnő szeretne lenni. Együtt kiszámoltuk, hány ötösre lenne szüksége hozzá, hány hét van még hátra, és hogyan tudná megszerezni őket, és volt még valami, amit akkor kitaláltunk. Az 500 forintos ötösök. Igen, jól olvastad. Megbeszéltük, hogy minden megszerzett ötösért 500 forint jár. Ma már szinte hallom is a kérdést: – De hát…
10 évesen kellenek a célok?! – Hét évvel később a fiam válaszolt helyettem
Mostanában Babó vezetni tanul. Mire ezt a cikket olvasod, talán már túl is lesz a vizsgán, de amikor ezeket a sorokat írom, még az utolsó órák egyikére készül. A vezetés megtanulása önmagában is érdekes időszak. Ott ül melletted valaki, akit alig ismersz, mégis rá kell bíznod magad. Figyelned kell rá, el kell fogadnod az utasításait, közben pedig próbálsz egyszerre tükröt nézni, indexelni, kuplungolni, sebességet váltani, és lehetőleg nem elütni senkit. Mindezt úgy, hogy az ember, aki melletted ül, nem feltétlenül olyan, amilyennek te egy tanárt elképzelnél. Babót egy olyan oktatóval hozta össze a sors, aki nagyjából harminc éve tanít vezetni. Megvan a saját, jól bevált módszere, pontos elképzelése arról, hogyan…
Mint a gyorsvonat, úgy robog felénk
Az iskolakezdés. Ezzel most senkinek sem mondtam újat, hiszen hetek óta megjelentek az üzletek polcain a tanévkezdéshez szükséges füzetek, ceruzák, eszközök. Van, aki már alig várja, hogy ismét kapjon néhány óra nyugalmat, amíg a gyerekei oviban, suliban vannak, még akkor is, ha a sulis időszak nem kevés újabb terhet tesz a nyakába. Persze akad olyan anyuka és apuka is, akik inkább ezt a laza, készülődéstől, leckeírástól, különóráktól, edzésektől mentes életet preferálnák. Az iskolás időszakhoz szeretnék most olyan praktikákat, ötleteket adni, ami nálunk már jól kialakult, bevezetett, működtetett. Babó már a 9. osztályt kezdi és egyszer ezt az iskolásdit már a nagyfiammal, Krisztiánnal is végigcsináltuk, szóval van némi gyakorlatom benne. …
„Hálás vagyok mindazért, ami körbevesz ma.”
Mielőtt a mai beszélgetésünkre rátérnék, szeretném elmesélni nektek a tegnap esti beszélgetésünket Babóval. Elmondtam neki, hogy a mai témánk a HÁLA LESZ, és ezzel kapcsolatosan szeretném hallani az ő gondolatait. Az ő korosztályában hogyan van jelen a hála, jelen van-e egyáltalán. Természetesen elfogult vagyok, mint minden anyuka a saját csemetéjével, de szerintem hihetetlenül okos dolgokat mondott. „- Szögezzük le itt az elején, hogy az én korosztályom nem hálás semmiért” – Hm… és ez miért van így, mit gondolsz? – Azért, mert a szülők NEM BESZÉLGETNEK a gyerekükkel, nem tanítgatják, nevelgetik, nem mutatják meg a fontos dolgokat. Így a gyerek nem tud a szüleiről jó dolgokat másolni. Hogyan kéne úgy elsajátítani…
Idegbaj helyett SZERVEZETTSÉG
Bármennyire is szeretjük, imádjuk a gyermekeinket, ilyenkor augusztus második felében, már úgy várjuk az iskolakezdést, mint anno a szülés időpontját. Te is vágysz már a szervezett napokra!!? Jól gondolom??? Te is vágod már a centit??? Az én kisebbik fiam sem kisfiú már, sőt… kikéri magának, hogy ő már nagyfiú. A nyáron betöltötte a 13. életévét. Szóval nem kell már szaladgálnom utána, törölgetni az orrát, vagy fogni a kezét, ha kimegy az utcára. Mégis majd 3 hónap itthonlét után, vágyom az év nagy részében megszokott rendszerességre, rendezettségre, tervezhetőségre, egyedüllétre. Én szeretem, amikor iskolába, edzésre, különórára jár, szeretem megszervezni a logisztikáját, szeretek készülni, hazavárni, egyszóval szeretem magam hasznosnak érezni. Idén, jobb…
Babó gondolatai a SZERETETRŐL
Egy 11 éves gyerek gondolatai a szeretetről. Egy az egyben az ő szavaival „elmondva”, leírva. Babó, szerinted mi a SZERETET? A szeretet nekem egy olyan dolog, ami létfontosságú. Miért? Azért, mert ha nekem nincs kit szeressek, vagy sokáig nem fejezik ki úgy, hogy nemcsak mentálisan, hanem fizikailag is, akkor én kedvetlen leszek, rossz kedvem van, semmihez sincs kedvem. Ez akkor van, ha te nem tudsz szeretni valakit, vagy ha téged nem szeretnek? Mind a kettő. Általánosságban szerinted miért fontos a szeretet? Fontos-e egyáltalán az embereknek a szeretet? Az embereknek azért fontos a szeretet, mert ha az embernek a szervezetében nincs szeretet, csak mogorvaság, idegesség, és gyűlölet, akkor sokkal…
Mi is a BOLDOGSÁG?
Beszélgetés egy 11 évessel… 1. rész Nem lehet elég korán kezdeni a boldogság téma feszegetését. Tudom, hogy elfogult vagyok, hisz én vagyok az ÉDESANYJA. Olyan kis okos, bölcs, olyan mérhetetlen tudás van benne, amit sok felnőtt is megirigyelhetne (időnként még jómagam is) Mindenki döntse el maga, hogy jogosan-e. Minden mondat az Ő gondolata, én csak jegyzeteltem. Időnként a szám is tátva maradt. Most, hogy „itthontanulás” van, sokkal több időnk, energiánk van arra, hogy komolyabb hangvételű beszélgetésekbe bonyolódjunk. Elkezdtünk feldolgozni egy könyvet, melynek a címe: Legyél BOLDOG Most! Andrew Matthews írta Az első kérdésem rögtön az volt, hogy SZERINTED MI A BOLDOGSÁG? Babó válasza: -jól érzed magad, -jó kedved van,…
10 évesen kellenek a célok?!
Szeptember 1., hasonlóan január 1-jéhez, egy második újév, egy új kezdet, új tervek, új célok, új gondok, új gyomorgörcsök… Nekem még mindig, pedig már egyszer végigcsináltam a nagy fiammal, hatalmas fejtörést okoz, hogy mivel teszek jót a gyereknek, ha különórákra íratom, és ott egy megfelelő pedagógus végzi a gyerek fejlesztését, vagy ha hazaviszem az órák után, én tanulok vele, és csak a sportot teszem „kötelezővé”. Sok anyukával beszélgettem erről, és mindkettőre voltak érvek és ellenérvek. Amit én látok, érzek, az az, hogy olyan mértékű a tananyag, amit óráról órára el kell sajátítani, hogy emellett a különórákon való részvétel és az arra való felkészülés a gyerekekből a hét végére szó szerint…
Az a fránya kilincs…
Ki a felelős???? Vajon mikor, hány évesen kell elkezdeni a gyerekeket az élet nagy dolgaira „nevelni”? Olyan dolgokat, mint a felelősség, hűség, bátorság, jóság, céltudatosság, hol tanulja meg a gyerek??? Végül mi köze ennek az egésznek a kilincshez? Ebben a felületes, rohanó, stresszes, fogyasztói társadalomban egyre kisebb és kevesebb helye van az őszinte, tartalmas beszélgetéseknek. Bármerre is járok azt látom, hogy idős vagy fiatal, gyerek vagy felnőtt, még akár úgy is, hogy egymás mellett ülnek, nyomkodják a telefonjukat. Nem beszélgetnek, nem nevetgélnek, nem játszanak……csak a kütyüket nyomkodják. Babóék osztályában (3. osztályos) 4 kisgyereknek nincs még telefonja. A tanító néni megkérdezte tőlük, hogy mire használják? Elvétve volt csak olyan…
