Nyár típus 1. rész
Helló nyár, sziasztok Nyártípusok!
A múlt heti beszélgetés témája (itt tudjátok (újra) elolvasni) a hála volt, amit, ha sokszor érzünk, vagy ha sokszor gondolunk valamire hálával telten, akkor még a kisugárzásunk is megváltozik. Ez a belső fény, ami kiárad belőlünk, meg tudja változtatni még a külsőnket is; tudjátok, van az a mondás, hogy kiül valaki arcára a boldogság és hogy az ilyen embereknél – nem tudjuk miért – azt érezzük, hogy egyszerűen ragyognak. Ezt a belső ragyogást erősítjük azzal, ha a színtípusunknak megfelelő színárnyalatokat viselünk – az arcunk közelében mindenképpen. Változtathatunk magunkon, a hozzáállásunkon, azaz belsőleg, és változtathatjuk a külsőnket is egy számunkra sokkal előnyösebb megjelenésre törekedve. Ebben segít az évszakelmélet megismerése és magunkra szabása, így folytatjuk a Csillával megkezdett beszélgetésünket ebben a témában.
Itt van a június, beléptünk a nyárba, mit látunk, mit érzünk az elkövetkező három hónapban?
Így az évszak elején azt, hogy a tavaszi harsogás lassan szelídülni kezd. Az élénk színek elhalványulnak, helyettük egyre inkább valami bágyadtság, valami elmosódottság érződik, mind az egyre fokozódó hőségtől vibráló tájon, mind a következőkben tárgyalt évszaktípus, a Nyarak megjelenésében, jegyeiben. A teljes július és az augusztus eleje ennek a kiteljesedése, a csúcsa, majd augusztus második felében enyhülni kezd a túlzott meleg, és ahogy közelít az ősz, a természet lassan megkezdi visszavonulását önmagába.
Mutasd be nekünk egy picit ezt az évszaktípust, milyennek képzeljük el a Nyarakat?
Azt szokták mondani, hogy a Nyár általában véve a négy színtípus közül a legelégedetlenebb önmagával, az adottságaival. Hogy miért? Mert sokszor olyan kis meghatározhatatlanok. Nincs rajtuk semmi kiugró kontraszt, a hajuk, a bőrük, a szemük, az ajkuk olyan nagyon egyben van. Sehol egy villogó szemfehérje, mint a tipikus Teleknél, Tavaszoknál, vagy egy tiszta barna, vakítóan kék vagy zöld szempár, ami magára vonzaná a tekintetet. A hajuk olyan se nem szőke, se nem barna, minden lágy, elmosódott és fátyolos. Mint amikor egy meleg nyári napon csak meghatározatlan körvonalakat látsz, nincsen élesség, nincsen mélység. A növények levelei rég elvesztették harsogó tavaszi zöldjüket, a párás levegőben minden egy kicsit poros, távolinak tűnő, akkor is, ha közel van. A mi színeink is ilyenek: nyugalmat árasztók, szelídek, sokszor definiálhatatlanok, összeérnek, összemosódnak egymással.
Minden egy kicsit szürke, minden egy kicsit kékesen dereng, mert hiába érezzük a bőrünkön a nyár forróságát, ez mégsem az a tavaszi melegség, ami kellemesen eltölt bennünket a tél hidege után a napsütésben sütkérezve, hanem egy meghatározhatatlan hűvös érzés.
Próbálkozhatnak azért élénk, erős színhatásokkal?
Igen, hiszen ahogyan már sokszor hangsúlyoztam, mindent lehet, az, hogy milyen a megjelenésünk csakis a mi döntésünk, bár hozzá kell tenni, hogy lehet, hogy nem lesznek elégedettek így sem. A Nyarak úgy érezhetik, hogy hiányzik róluk valami erősebb, kontrasztosabb, ezért néha „megvadulnak”: jönnek a mindenféle árnyalatú hajszínek, a legvilágosabb hidrogénszőkétől az élénkvörösön át az éjfeketéig (de egyiket sem érzik igazán jónak sem ők, sem a környezetük), jön az erős smink (ami általában leugrik róluk és cseppet sem természetes hatású), és folyton keresésben lehetnek önmagukat illetően, hogy á, ez sem jó, meg az sem az igazi, mi állna nekem igazán jól?
Ha a sztárvilágot nézzük, ott is van körülbelül öt-hat celeb, akit megemlítenek Nyár típusként, de nincs belőlük túl sok – talán azért, mert ott annyira alap a csillogás, az élénk kontrasztok, hogy kevés Nyár adottságokkal rendelkező ember találja meg a számítását/boldogságát? Vagy talán azért, mert sokkal többen vannak köztük a kevésbé vibráló, élénk, szerepelni akaró, nagyközönséget kedvelő személyiségtípusok?
Összefoglalva, ha a Tavasz meleg, világos és élénk, akkor a Nyár milyen?
A Nyár hideg, világos és lágy évszaktípus. Ez azt jelenti, hogy bőrének alaptónusa inkább rózsaszínes, mint sárgás, bronzos. Színeinek mélysége világos, tehát minden számára előnyös színárnyalatában inkább a fehér dominál, és nem a fekete. Azt tekintve pedig, hogy mennyi színezet van adott árnyalatban (tehát mennyire erős az a piros, zöld, kék stb., ami neki jól áll), eszerint lágy, kevert típusról beszélhetünk.
Innen folytatjuk majd a következő alkalommal….. Már alig várom! Igazán izgalmasnak tűnik számomra ez az évszaktípus.
Legyen csodás a napotok!