Idegbaj helyett SZERVEZETTSÉG.

Bármennyire is szeretjük, imádjuk a gyermekeinket, ilyenkor augusztus második felében, már úgy várjuk az iskolakezdést, mint anno a szülés időpontját. Te is vágysz már a szervezett napokra!!? Jól gondolom??? Te is vágod már a centit???

Az én kisebbik fiam sem kis fiú már, sőt.. kikéri magának, hogy  ő már nagy fiú. A nyáron betőltötte a 13. életévét. Szóval nem kell már szaladgáljak utána, törölgetni az orrát, vagy fogni a kezét, ha kimegy az utcára. Mégis majd 3 hónap itthonlét után, vágyom az év nagyrészében megszokott rendszerességre, rendezettségre, tervezhetőségre, egyedüllétre. Én szeretem, amikor iskolába, edzésre, különórára jár, szeretem megszervezni a logisztikáját, szeretek készülni, hazavárni, egyszóval szeretem magam hasznosnak érezni. 

Idén, jobb lesz!!! ????????

Sok-sok édesanyában, édesapában megjelenik a fellélegzés mellett, a rengeteg stressztényező is ami az iskolakezdéssel, a mindennapok részét fogják képezni. Pl: kelj már fel, moss fogat, INDULJUNK MÁR! még fel sem öltöztél????? kész a leckéd??, most komolyan, otthon hagytad a tesi cuccod???, beadandód elkészítetted??? és még sorolhatnám.

Gondolom, most sokan bólogatnak, mert ismerősek ezek a kérdések. A szülőknek idegbajjal, kiabálással, rohanással, veszekedéssel, a gyereknek gyomorideggel indul a napja. 

Nem jó ez így senkinek sem!!!!

Nem tagadom, sokáig nálunk is így indultak a reggelek. Egy napon, amikor azt éreztem, hogy ELÉG EBBŐL AZ EGÉSZBŐL, ÉN ÍGY NEM VAGYOK HAJLANDÓ KEZDENI A NAPOMAT……, akkor kitaláltuk, hogy összeülünk, nyugodtan, higgadtan és BRAINSTORMING-olunk, hogy megoldjuk ezt az áldatlan állapotot. 

Brainstorming?????

Ezek után lehet az összetartozó ötleteket csoportosítani (affinitás diagram), további értelmezés céljából.

Mi is elővettünk néhány üres lapot és…

Én annak a híve vagyok, hogy nem az én ötleteimet, gondolataimat, terveimet kell ráerőltetni a gyerekre, mert az úgy sem fog működni, legfeljebb ideig-óráig, sokkal inkább csak egy újabb stresszfaktor lesz. Számomra fontosabb, ha meghallgatom a véleményét, az ötleteit, az érzéseit, az Ő megoldásait egy-egy “problémával” kapcsolatosan.

Az első kérdésem ez volt: 

-“Mi a véleményed a reggeli indulásainkkal és az esti lefekvéseinkkel kapcsolatosan.”

A válasza egyszerű volt és tömör: 

-“SZÖRNYŰ”

A következő kérdés:

-“Mi benne számodra a legrosszabb???”

-“Mindketten szomorúan kezdjük és fejezzük be a napot.”  

Megdöbbentett a válasza, hogy mennyire jól átérzi, átlátja és milyen mélyen megérintheti a kis lelkét a minden napos tortúra. Jó nagy adag lelkiismeret furdalásom is lett miatta. Valóban, nem tudok megszervezni egy reggeli indulást vagy esti lefekvést???

Sinen voltunk… Innen már csak a megoldást kellett megtalálni.

• “Szeretnéd, ha kitalálnánk közösen egy rendszert, amit Te be fogsz tudni tartani???”

Mosolygós arccal, megkönnyebbülve, mondta, hogy:

“-Persze, anya!!!!”

Ekkor került elő a papír, amire felírtuk, hogy kinek milyen ötletei vannak.

Első körben, az összes ötlet felkerült a papírra, hogy azt érezze, az ö gondolatai, felvetései is pont annyit érnek, mint az enyém.

Majd egyesével végig vettük, hogy melyik miért jó, vagy pont miért nem. 

Végül úgy döntöttünk, hogy 2 hetes próbaidőre megszavazzuk az alábbi táblázatot. 

Teendőlista délután

• Lecke
• Gyakorlás
• Tolltartó rendbetétele
• Becsomagolás
• Teló töltés
• Laptop töltés (a sulijukban kötelező felszerelés)
• Ruha kikészítés
• Olvasásléc (minden nap kellett olvasni valamennyit, ez egy sulis program)
• Duolingó (angol tanulás segítő program)
• Maszk ellenőrzés 

Teendőlista este

• 9-kor lefekvéshez készülődés (ehhez a telót beállítottuk 8.50-re, hogy tudja, már csak 10 perce van)
• fogmosás
• gyors ellenőrzése a délutáni teendőlistának, hogy minden rendben van-e (a nyugodt alváshoz, fontos, hogy ne azon kattogjon, hogy mi nem készült el)
• legkésőbb 9.30-kor alvás

Reggel indulás előtti ellenőrzés

• Táska
• Maszk
• Teló
• Laptop
• Kaja
• Tesi cucc kedd, péntek
• Tündérboszorka péntek

A listát, szinte teljes egészében ő írta, én csak bólogattam. 

Abban a 2 hétben, amit próbaidőnek szántunk, tökéletesen működött. Majd kezdett lanyhulni a kezdeti lelkesedés. A harmadik alkalom után, amikor vissza kellett mennünk valamiért, ismét leültünk, hogy

KEZDETÉT VEGYE AZ ÚJRATERVEZÉS.

Az első kérdésem:

-“Te, hogy látod, működik a rendszerünk, amit közösen kitaláltunk?”

-“Nem anya, sajnos nem.”

-“Szerinted miért nem? Nem jó a rendszer, Módosítsunk rajta? Túl sok a feladat?”

Elgondolkodott, majd így szólt:

-“Szerintem arra lenne szükség, hogy a DÉLUTÁNI TEENDŐLISTÁT együtt ellenőrizzük, és csak akkor játszhassak, ha mindennel megvagyok. (ez még magamtól nem megy) Azt vettem észre, hogy amit nem csinálok meg azonnal a listán, (ráérek erre még később is), azt végül elfelejtem.” 

Most biztosan azt gondolod Kedves Olvasóm, hogy ilyen gyerek nincs is, ezt biztosan csak kitalálom… (ajánlom, hogy olvasd el az előző írásaimat Babóról) Természetesen ő sem így született, sok-sok éves munka, rengeteg beszélgetés, közös tervezés, türelem, türelem, türelem, egyre kevesebb kiabálás van mögötte.

Ő az a “CSODAGYEREK”

Kezdetben az olyan ötleteket is kipróbáltunk, amit felnőttként pontosan tudtam, hogy nem lesz jó, de adtam neki esélyt. Mindig elmondatom vele, hogy ő arról a dologról, hogyan gondolkodik, hogyan érez. Számára mi lenne az ideális, a legelfogadhatóbb. Az nem kérdéses, hogy nekünk szülőknek kell irányítani a beszélgetést, a Brainstorming-ot, de úgy, hogy teret engedünk a gyereknek.  

Van néhány feltételem, amiből nem engedek, amit minden megoldással kapcsolatosan szem előtt kell tartani. Ilyen pl: mivel Babó, egy nagyon jó képességű gyerek, ezért elfogadhatatlan, hogy rosszak legyenek a jegyei, (egy-egy becsúszhat), hogy ne készítsen házi feladatot, ne járjon sportolni valamit, ne feküdjön le időben. 

A család arról szól, hogy egy csapat vagyunk, vagy ahogyan Babó szokta mondani: “egy falka vagyunk”. Ebben a falkában mindenkinek megvan a maga feladata, kötelessége, lehetősége. A falkavezér az apuci, aki az irányt mutatja, aki a legfőbb szabályokat, kereteket adja, aki a matekot magyarázza. Babó szerepe ebben a falkában, hogy a szeretetével (naponta legalább 20x mondja el, hogy mennyire szeret minket, és megölel, megpuszil) halmozzon el minket és mutassa ki a háláját azért, amit mi adunk, teszünk érte (ezek az ő szavai, én csak leírtam). 

Miért is mondtam el ezt? Mert én úgy gondolom, ahhoz, hogy egy tervet kitudjunk dolgozni, megtudjunk szervezni, végre tudjuk hajtani, az kell, hogy mindenki tudja a szerepét, a helyét, a feladatát, egy családon belül. 

A gyerek ne érezze azt nap mint nap, hogy pontosan úgy ki van szolgáltatva egy felnőttnek otthon, mint az iskolában.

Legyen egy előre meghatározott pont (mint nálunk a 3. alkalom volt), amíg a kereteken belül a gyerek szabad mozgást kap, arra vonatkozólag, hogy úgy szervezze a dolgait ahogyan akarja, viszont azzal a felelősséggel, hogy a betervezett feladatok végre legyenek hajtva. Így tanulja meg a felelősségvállalást. 

Régen tiszta ideg voltam, amikor reggel nem készült el időben, az előre meghatározott induláshoz képest. Egy reggel úgy döntöttem, hogy leülök a nappaliban és csendesen várok. Majd… amikor már 10 perce úton kellett volna legyünk, belibbentem a szobájába és halkan megjegyeztem, hogy 7 óra 20 perc van. Pontosan tudtuk, el fogunk késni, így is lett. Másnap reggel, hogy-hogy nem, teljesen magától a megbeszélt időpontra kint volt a bejárati ajtónál és várta, hogy induljunk. Sőt, azóta is egy-egy ritka kivétellel, anélkül, hogy szólnom kéne, készülődik… 

Ez nem megy egyik napról a másikra. Viszont, ha kitartóak, türelmesek, megértőek vagyunk, és ezt el is mondjuk nekik, akkor egyszer csak 

MŰKÖDNI KEZD A SZERVEZETTSÉG.

Tegyél egy, vagy inkább néhány próbát, és írd meg nekem a tapasztalataidat. Ha bármiben tudok segíteni, szívesen elmondom, én még mit és hogyan csinálok, csináltam. Írj rám bátran. 

Amit még nagyon fontosnak tartok így szeptember elején, hogy célokat tűzzünk ki a gyerekekkel. Erről írtam itt: 10 évesen, kellenek a célok??

Köszönet a képekért a PEXELS-nek: Oleksandr Pidvalnyi,  Poranimm Athithawatthee, Suzy Hazelwood , DS stories, Caleb Oquendo, esrageziyor, Andrea Piacquadio,