Háztartásbeli nő a 21. században: érték vagy láthatatlanság?
Néha elég egy idézet. Egy bevásárlás közben elcsipet beszélgetésfoszlány vagy egy közösségi média poszt, hogy beinduljon nálam az a bizonyos fogaskerék, amiből végül egy szösszenet lesz itt a blogon. Ma a jelenlegi “fő foglalkozásomról” a háztartásbeliségről lesz szó. Én hogyan éltem meg fiatalon és most 50-en túl, illetve, hogy a társadalomban mennyire elismert, elfogadott szerepkörről is van szó.
Tartalomjegyzék
“Szerintem nincs boldog élet anélkül, hogy értelmes dologgal ne foglalkozzon egy nő.”
Jakupcsek Gabriella
Mi számít értelmes munkának?
Egy idézetet kerestem az új könyves csoportom számára, ami néhány hete alakult (Könyvsarok Közösség) és akkor találtam rá, Jakupcsek Gabriella fentebb leírt mondatára, ami nagyon elgondolkodtatott. Szívesen megkérdezném tőle, hogy szerinte mi is számít értelmes dolognak, ki dönti el, hogy mi értelmes és mi nem.
Innen indult el bennem egy gondolat vándorútra, hogy vajon mi számít ma, a XXI. században értelmes dolognak egy nő számára? Mi az, amit a társadalom ma értelmesnek tart?
- Gondoskodni egy család mindennapi ellátásáról, rendben tartani az otthonukat, foglalkozni a gyerekekkel, szép és kellemes otthont teremteni, rendben tartani, szépítgetni egy kertet, kirándulást szervezni, blogot írni, kézműveskedni, segíteni másokat, ez értelmes dolognak számít?
- Vagy az számít értelmes dolognak amiért pénzt kapunk?
- Vagy az számít értelmes dolognak, aminek van értékes végterméke? Ami persze felvet egy újabb kérdést, hogy mi az az értékes végtermék?
Neked mi erről a véleményed, szerinted mi számít értelmes dolognak?
Értelmes dolog feltenni az életünket a családi JÓL-LÉTéért cserébe? Vagy aki ezt csinálja, az azért teszi, mert fél kilépni a komfortzónájából és helyette a jól bevált robotpilóta üzemmódban éli az életét?
Nem véletlenül teszem fel ezeket a kérdéseket, én magam megkaptam már többször is, hogy, amit én csinálok vagyis, hogy háztartásbeli vagyok, azt mások munka mellett teszik, szóval én nem teremtek igaziból semmit, sőt értékes végterméke sincs a munkámnak. Ezek a mondatok a 40-es éveim idején nagyon bántottak. Olyannyira, hogy nem is szívesen mondtam meg senkinek, hogy mi az én munkám, mivel foglalkozom.
Nézzünk most egy picit a szó mögé, mit is jelent a háztartásbeli kifejezés?
A háztartásbeli kifejezés olyan személyt általában nőt jelöl, aki nem jár dolgozni, nincs vagy nem végez hivatást, nincs fizetése, sőt sokszor megbecsültsége sincs, ellenben minden idejét és energiáját a háztartás vezetésére, a család ellátására és a mindennapi otthoni feladatok elvégzésére fordítja. Egyszerre takarító nő, szakács, mosó és vasalónő, iránytaxi, kertész, nevelőnő, tanárnő, lakberendező, programszervező és még sorolhatnám mi minden tartozik a “munkakörébe”.
Ezek a feladatok létfontosságúak ugyan egy család életében, működésében, viszont egy idő után annyira természetessé válik, hogy minden el van végezve, hogy szinte láthatatlanná válik, mint munka.
Az én anyai nagymamám világ életében háztartásbeli volt, mivel egy olyan hagyományos családmodellt tartottak követendőnek, mint amit az ő szülei, és annak a szülei is követtek. Az ő idejükben a háztartás vezetése a nők legfőbb és elsődleges feladata volt.
Ez a szerep idővel és kultúránkként már változó és sok-sok tényezőtől is függ. Az én anyukámnak már mennie kellett dolgozni, ahhoz, hogy a család “gazdaságilag” működni tudjon. Neki úgy kellett evickélni az otthoni feladatok, a munkahely és a személyes ambíciói (könyvelőnek tanult) között, hogy minden el legyen végezve és mégse roppanjon össze.
Sajnos még mindig él az a sztereotípia az emberek fejében, hogy valaki csak akkor ér valamit, ha van munkahelye. Erre a legjobb példa ez a bejegyzés, amit egy közösségi oldalról mentettem le.
Sziasztok! Kérlek ne hordjatok el mindennek, mivel érzem én is azért fordulok hozzátok.
30 múltam iskolás gyerekkel és egy több mint 10 éves házassággal. Jól működik, jól élünk es nincs panaszra okom. Viszont falun élünk, ami azt jelenti 30 -40 perc a város oda meg vissza. A férjem itt dolgozik, vállalkozása van, nagyon jol keres, mivel el tud tartani minket. Annyit kért, hogy neveljem a gyermeket és tartsam rendbe a háztartást. Amig pici volt a gyerek működött, ahogy nőtt kezdett bevonni a családi vállalkozásba. Jelenleg már tudok segíteni neki, viszont még mindig van olyan, hogy 3 hétig pl. semmi. Sokszor érzem, hogy nagyon kellemetlen, hogy nem állok a saját lábamon, mindig keresem hova mehetnék dolgozni, mit tudnék csinálni. De nem könnyű összehozni a vállalkozás, gyerek és a tény mellett, hogy messze a város, ahhoz, hogy részidőben bemenjek valahová, gázolaj stb. már el is vitt belőle csomót.
A barátaimnak, szüleimnek mind munkája van, annyira kellemetlen mikor mondják, hogy hát ilyen a munkásélet, meg a kérdésemre, hogy vannak? Dolgoznak.pont. Mindezt az orrom alá dörgölve, ami jogos is. Sajnos az itthoni nem olyan, hogy leülök es reggeltől egy irodában vagyok, és ki tudom számítani, hanem előtte nap vagy napokkal derül ki mikor kell mennem, ha kell… mert van része, amit itthonról is lehet. Szinte minden nap gyomoridegem van, hogy egy semmi vagyok. Okj-ben megcsináltam mar egyet, hogy legyen valami tudomásom segíteni neki. Viszont szeretnék magammal kezdeni valamit. Nem jó a motiválatlanság, minden nap ugyanaz. Tény, hogy hatalmas a ház és alig érek a végére, de hát ugye ezt más munka mellett csinálja meg. Semmirekellőnek érzem magam, és mások sokszor úgy is kezelnek, akkor is, ha nyáron 10 órát dolgozom a mérlegen, mert télen meg kb. semmit.
Erre ez volt az egyik válasz:
egyébként meg szerintem ne érezd szarul magad… senkit nem érdekel más véleménye.. ha nektek így megfelelő.. jól éltek…én imádnám ha munka nélkül kéne lennem.
Én ezt válaszolnám a kérdezőnek:
A háztartásbeliség egy olyan munka, amit sokan észre sem vesznek, holott rengeteg időt és energiát igényel. Ebben a “munkakörben” található feladatok hozzájárulnak ahhoz, hogy a párod sikeres legyen abban, amit csinál és ettől hosszútávon egy jólműködő család jöhessen létre.
Te hogyan látod a háztartási munkát? Szerinted is alábecsülik?
Fiatalabb koromban én is nagyon kellemetlenül, kényelmetlenül éreztem magam, hogy nincs munkahelyem, zavarba jöttem, elpirultam. Akkor még nem voltam benne biztos, hogy a munkám értékes. Majd indítottunk nekem egy vállalkozást, egy olyan szépségszalont, ahol lehetett tornázni, szépítkezni, lelkileg töltődni. Akkor meg azért éreztem magam rosszul, hogy az otthoni feladatokkal voltam állandóan megcsúszva. Minden nap azt éreztem, hogy ma sem sikerült teljesíteni a napi kitűzött célt, vagyis, hogy egyszerre legyek ambiciózus anyuka, jó feleség és szuperszonikus háztartási robot.
Hogyan tudod segíteni magad abban, hogy jobban érezd magad a szerepedben?
- Írd össze egy hétre előre a feladataidat, és nézd meg, mennyi mindent elvégzel! Meg fogsz lepődni, hogy milyen sok értéket teremtesz nap mint nap.
- Tegyél melléjük pozitív gondolatokat arról, hogy miért vagy büszke arra, amit csinálsz.
Önelfogadás: 50 felett már másként látom?
Leginkább úgy nézek erre a témára, hogy már nem érdekel, mára már sikerült levetkőznöm azt a jelmondatot, ami évekig folyamatosan ott zakatolt a buksimban,
Jaj, mit fognak szólni mások??
Ma már széles mosollyal az arcomon azt tudom mondani, ha megkérdezik, hogy “és te mivel foglalkozol?”
Van rá egy vicces válaszom, “költöm az a pénzt, amit a férjem megkeres“, vagy van egy konzervatívabb válaszom is, menedzselem a családot- ez az én szupererőm, és végül egy kissé kétértelmű válasz: kényeztetem otthon a fiúkat, mármint a férjemet és a fiamat (erre azért kikerekednek a szemek).
Részben talán a korral jár, hogy már nem érdekel ki mit gondol és azt hogyan teszi, eljutottam oda, hogy az a fontos, hogy én hogyan vagyok, és mit érzek, nekem mi a jó. Lehet önzőnek tűnik ez a szemlélet, de tegyük a kezünket a szívünkre és nézzünk mélyen magunkba, ki a túrót érdekel, hogy a szomszéd vagy egy idegen, netalán egy “barátnő”, családtag, hogyan gondolja jónak a mi életünket.
Nehéz volt eljutni idáig, nem úgy volt, hogy tegnap még azon aggodalmaskodtam, hogy megfeleljek ennek, annak, meg amannak, és ma pedig már mindez a feledés homályába merült. Persze, hogy nincs ilyen, ami viszont van és nekem működött, hogy amikor valamit azért akartam megcsinálni, vagy azért nem, mert majd megszólnak, akkor belül az a kis hang, aki eddig a negatív dumát nyomta, most azt mondta, hogy: – Senki nem szól semmit, senkit nem érdekel, hogy te mit teszel, vagy nem teszel. Lehet, hogy soha többet nem találkozol azzal az emberrel, aki most leszól, beszól, értékel vagy leértékel. Mert dönthetek úgy, hogy nem vagyok hajlandó találkozni, szóba állni azzal, aki engem bánt, aki engem nem elfogad, csak kritizál.
Illetve a Szuperagyitól (Áki hívja így a nagyit) tanultam, aki azt mondta, hogy beveszi a “leszarom tablettát” és nem érdekli a sok butaság. Én is ezt alkalmazom, ma már.
A háztartásbeli élet nem csak munka, hanem életstílus is. A lényeg, hogy mi magunk hogyan érezzük magunkat benne, és hogy megtaláljuk benne a saját boldogságunkat. 
Amikor sikerül egy napot klasszul levezényelni és mindenki arcán mosoly van, az büszkeséggel tölt el, mert az én “szeretetnyelvem” a gondoskodás, nem beszélve a csodaszép kertről, amit nem csak mi élvezünk, de az erre járó kutyasétáltatók is meg-megállnak, jó munkát kívánnak a szép kerthez.
Volt már olyan, hogy kellemetlenül érezted magad a “munkád” miatt, mert a másik nem értette, hogy miért tesze
A főzéshez türelem és precizitás szükségeltetik, akárcsak a többi háztartási teendőhöz.
Gulbahar Haitivaji
Mérhető-e pénzben, hogy milyen értéket teremt egy nő háztartási munkával?
Már sokszor gondoltam arra, hogy naplót vezetek arról, hogy pontosan mivel telik el egy napom, majd azokat a feladatokat amiket a családért teszek összegszerűsítem és meglátjuk mi jön ki a végére, hogy ha fizetést kapnék érte, az mennyi is lenne. Persze ez évszakonként is változik, hiszen télen nincs kertészkedés, nyáron meg sulitaxi. Kis kutakodás után, mert gondoltam, hogy erre is biztosan készült már valami számítás, vagy app., találtam is egy oldalt a számoldki.hu, ahol persze csak nagyvonalakban, de meglehet nézni, hogy ha kapnánk fizetést a háztartában elvégzett munkánkról akkor az kb. mennyi lenne. Nekem ez havi: 252.000 Ft, évi: 3 024 000 Ft, ez azért nem kevés.
Vannak olyan feladatok, amelyeknek értéke nem mérhető azonnal, forintban pedig már végkép. Ilyen pl., hogy egy háztartásbeli sokkal többet tud lenni a gyerekeivel, hiszen eltudja hozni hamarabb az oviból, suliból, tud velük foglalkozni délután, és nem este 8-kor kell még megnézni, hogy volt-e házi feladat. El tud velük menni a játszótérre, és nem kell, hogy vonszolja őket magával a közértbe, a postára, a bankba…. Ezzel a “munkával” megteremthetjük a nyugalmat, a kényelmet a családnak, amit ők a mindennapokban élvezhetnek, ez sokkal fontosabb.
Miből áll egy háztartásbeli napja
Reggel: a nap indulása
A háztartásbeliek napja korán kezdődik.
- Reggeli készítés: A nap indításaként friss reggeli készül és uzsonna a suliba.
- Gyerekek iskolába, oviba szállítása: ez napi szinte akár 1-2 órát is igénybe vehet, attól függően, hogy hány gyerek van és hová járnak.
- Rutin feladatok: Míg mások munkába indulnak, a háztartásbeliek gyakran egy „to-do” lista mentén haladnak, amely tele van otthoni teendőkkel.
Délelőtt: otthoni feladatok
A délelőtt gyakran a háztartás rendben tartásáról szól:
- Takarítás és rendrakás: A lakás rendben tartása egy soha véget nem érő folyamat, amely a porszívózástól a portörlésig számos feladatot magába foglal.
- Bevásárlás és tervezés: Az étkezések előkészítése, a heti menü megtervezése és a hozzávalók beszerzése is a napi rutin része.
- Időszakos feladatok: nyáron fűnyírás, virágültetés, télen hólapátolás
Délután: a gyerekek és a család középpontban
Ahogy a család tagjai visszatérnek az iskolából vagy a munkából, a háztartásbeli figyelme ismét a családra összpontosul:
- Gyerekek fogadása: Segítség a házi feladatokkal, délutáni programok és szabadidős tevékenységek menedzselése.
- Főzés: Az esti étkezés elkészítése gyakran több időt és energiát igényel, különösen, ha egészséges és változatos menüt szeretne az ember az asztalra tenni.
- Egyéni projektek: A háztartásbeliek gyakran saját hobbikat, kreatív projekteket is működtetnek.
Esti teendők: a nap lezárása
Ilyenkor is akadnak még feladatok:
- Másnapi előkészületek: Az esti rutin része a másnapi tervek előkészítése, például uzsonna vagy ruhák előkészítése.
- Fürdetés, mese, altatás: ha még kicsik a gyerekek
- Társasági élet vagy én-idő: Egy jó könyv, egy film vagy egy hosszú fürdő segíthet ellazulni.
Te mit gondolsz? Mennyire értékeljük ma a háztartásbeli munkát? Írd meg a véleményed kommentben, hogy együtt gondolkodhassunk tovább!
