11. böjtös napom

Amai napom rendkívül jól, energikusan indult. Szokásos madárcsicsergés, konyhai szeánsz, majd egy kis visszabújás az ágyba, hogy a kávéivásnak megadjam a módját, és ekkor hirtelen bevillant, hogy jé, most először nem éreztem vacakul magam miközben az olajos öblögetést csináltam. Na azt ugyan nem mondom, hogy ez a legjobb része a reggelnek, de az biztos, hogy amint a példa is mutatja mindent meglehet szokni, legyen az jó (azt persze könnyebb) vagy rossz.

“A legnagyobb korlátunk a saját elménkben van. Hidd el, hogy képes vagy rá, és már félúton vagy.” – Theodore Roosevelt

Mekkora igazság ez!!! Nem?? 

Tényleg bármire képesek vagyunk és ez a legtöbbször akkor mutatkozik meg, amikor úgy érezzük, hogy na, most nincs tovább én ezt nem tudom, nem vagyok rá képes, majd tovább toljuk és lám-lám mégis képesek vagyunk rá. Amikor Áki kicsi volt és elmentünk túrázni, hazafelé már nagyon nyögvenyelősen jött, beindult a nyafi, meg én ezt nem bírom lemez és egyébként is milyen messze vagyunk még… Akkor én azt mondtam neki: “- ne azon gondolkodj, hogy milyen messze vagyunk még, hanem gondolj arra, hogy minden lépéssel közelebb kerülünk a házunkhoz. Minden egyes lépéssel több leszel, mert ezt a távot, ezt a fáradtságot is sikerült leküzdeni. Persze nem mindig sikerült kibillenteni, de ez a taktika bevált pl. a tanulásnál is, amikor már elege van, de még a fele legalább hátra van a leckének, hasonló “jópofaságokat” szoktam neki mondani.

A reggeli tornánál megálltam a 10 percnél és a jövő héttől szeretném 15 percre emelni. Meséljetek, ki hol tart a reggeli tornával?

Ma ismét egész nap esik az eső, így a jövő heti terveket írtam össze. Az a csodás ötletem támadt, hogy most, hogy már egy kisebb disszertációnyi anyagot zúdítottam rátok, rátérhetnénk az evés-ivás részére is a böjtnek. Megmutatnám, hogy én miket eszem, iszom, milyen smootikat készítek, hogyan nőnek nálam a csírák, a nyers “kenyerem”, ilyesmi….

Most, így este 6 körül, olyan mélységesen mély fáradtság uralkodott el rajtam, hogy a kezemet is alig tudom felemelni és ahogyan végig gondoltam, hogy mi volt ebben a napban más, miért vagyok ilyen nyúzott, rájöttem, hogy ma sokkal kevesebbet ittam, mint amennyit szoktam. 

Én úgy gondolom, hogy egyébként mindig, de most a böjt alatt, különösen fontos, hogy figyeljük magunkat, hogy a testünk, az elménk mire, hogyan reagál. Mitől érzi magát jobban vagy pont ellenkezőleg. A legjobb, ha le is írjuk, mert úgy sokkal könnyebb “visszaemlékezni”, illetve változtatást beiktatni. Mondok egy példát, én fiatal koromban imádtam a fokhagymát, az élő, nyers fokhagymát, mindenre is, mindenbe is tettem. Majd pár éve arra lettem figyelmes, hogy amikor fokhagymát eszem, akkor felfúvódik úgy a hasam, mintha félidős állapotos lennék és olyanra keményedett a pocakom, hogy csak na. Erre úgy jöttem rá, hogy felírogattam napokig, hogy mit ettem, majd amikor hasonló tünetet tapasztaltam, akkor megismételtem ugyanazokat az ételeket, majd kihagytam ezt-azt és szépen lassan körvonalazódott, hogy melyik alapanyag a felelős a rossz közérzetemért.

Nektek van bevált módszeretetek a testi tüneteitek megfigyelésére? Egyáltalán szoktátok figyelni, hogy mikor mire hogyan reagál? 

Ma érkezett hozzám egy kérdés, hogy a cikkek elején a “Tavaszi megtisztulás belülről – kifelé” számomra mit takar?

 Ezt a “hívószót – mondatot” azért választottam a böjtsorozathoz, mert tökéletesen kifejezi azt az átfogó folyamatot, amely a böjt során végbemegy.

 Mit jelent ez pontosan?

Tavaszi – A tavasz az újjászületés, a frissesség és a megújulás időszaka. A természet ilyenkor új életre kel, és mi is vágyunk arra, hogy könnyedebbek, frissebbek, energikusabbak legyünk. Ez az időszak tökéletesen alkalmas a megtisztulásra, mind testileg, mind lelkileg.

Megtisztulás – A böjt célja, hogy elengedjük azt, amire már nincs szükségünk. Ez lehet fizikai szinten a feldolgozott ételek, a cukor, a méreganyagok elhagyása, de lehet lelki szinten is: a felesleges stressz, a szorongás vagy a rossz szokások elengedése.

Belülről – kifelé – A valódi változás mindig belül kezdődik. Amikor a test megtisztul, az hatással van a gondolkodásunkra, az érzelmeinkre és a mindennapi életünkre is. A belső egyensúly megteremtésével a külső világunk is átalakul: jobban érezzük magunkat a bőrünkben, energikusabbak vagyunk, és sugárzunk kívülről is.

Ez a hívószó – mondat nemcsak a böjt lényegét ragadja meg, hanem egy emlékeztető is arra, hogy minden változás belőlünk indul. Ha belül harmónia van, az kívül is megmutatkozik – a bőrünkön, a közérzetünkben, az életminőségünkben.

Ezért lett ez a böjtsorozat mottója: egy tudatos, testi-lelki megújulás, amely nem ér véget a böjttel, hanem egy hosszabb távú változás alapja lehet.

Ez egy igazán klassz végszó erre a napra. 

Legyen csodás az estétek!