Térkönnyítés Judith módra – Amikor a rendrakás lelki felszabadulás is.

Tavaszi megtisztulás kívülről - befelé

Érezted már, hogy egy rendezett sarok a lelkedet is kisimítja? A böjt hatására nemcsak belül válunk könnyebbé – a körülöttünk lévő tér is szólni kezd.

Ahogy telnek a böjtnapok, valami megváltozott. Nem csak belül. Nem csak a testem kíván egyre kevesebbet, könnyebbet. Hanem… a szemem is. Egyszer csak máshogyan kezdtem látni a teret, ami körbevesz. A dolgozósarokban azt a bizonyos fiókot, amit csak félve és ha lehet csukott szemmel nyitok ki, nehogy kiugorjon belőle egy tűzőgép és rám támadjon, azzal a felkiáltással, hogy: – “Márhányszorkértemhogyteddrendbezetafiókot”. A konyhai polcot a rengeteg régi bögrével, amiből az elmúlt 5 évben nem ivott senki, csak valahonnanvalakitőlvalamilyenalkalolmbólkaptukésnemlehetkidobni. A fürdőszobaszekrényt, amiből kibuggyan a sok „majd egyszer jó lesz még” kence.

Egyik reggel például nem a laptopozással kezdtem a napot, hanem azzal, hogy kihajítottam nyolc pár fél zoknit a fiókból, miután a ruhaszárítóról leszedett zokniknak sem az a 8 fél volt a párja. Hiába próbáltam párba rendezni a csapatot, de nem ment. Nem volt kedvem keresgélni, melyiknek hol a párja. Talán a mosógépmanók falták fel őket? Már mindegy is, mert már a kukás autó hátuljában robognak, és ez olyan furcsán jólesett.

A böjt, bár belül indul, előbb-utóbb kikúszik a külvilágba is. És azt mondja: „Legyen helyed lélegezni.”

A böjt nemcsak az emésztőrendszert „üríti ki”, hanem lelkileg is rendezi a gondolatokat, érzéseket.

Ahogy kevesebb táplálékot viszünk be, csökken a test terhelése, és valami különös folyamat indul el: a test csendesedik, a lélek viszont elkezd beszélni. Előbb halkan. Aztán egyre tisztábban.

A napi zaj – a belső rohanás, aggodalom, emésztés, kapkodás – egyszer csak elcsitul. És ebben a csendben, ami először szokatlan, talán kicsit ijesztő is, megjelenik valami újfajta figyelem.

Nem csak befelé. Kifelé is. És ahogy ez a figyelem elkezd tágulni, egyszer csak észrevesszük a környezetünket másként:

– Az otthonunk melyik sarkában torlódott fel az energia?
– Melyik fiók, szekrény vált már régen „teherhordóvá”, nem örömforrássá?
– Milyen tárgyak vesznek körül, amikhez már rég nem kapcsolódunk – mégis cipeljük őket?

Ez a felismerés nem erőltetett. Nem kell program hozzá. Csak jön. Magától. Mert amikor belül könnyebb leszel, már nem fér el körülötted a felesleg. A test böjtje elindítja a tér böjtjét is. És ez nem csak a fizikai rendről szól. Hanem a belső tér kivetüléséről.

Egy szék, amin kupacban állnak a ruhák, lehet a „halogatás sarka”.
Egy szekrény, amit már nem nyitottál ki hónapok óta, lehet az „elengedés elakadása”.

A böjt tehát nem csak a testedet rendezi – megmutatja, hol nem áramlik az élet. Hol akadtál el. Hol van még dolgod.

És ha veszed a bátorságot, hogy rendet tegyél kívül is, valójában belül lépsz tovább.

A rendrakás mint rítus

Sokan gondolják, hogy a rendrakás csak házimunka. Nekem ez most belső meditáció. Minden kidobott tárggyal egy darab régi gondolatot is elengedek. Minden letörölt felület után egy kicsit tisztábbnak érzem a fejemet is.

Számomra a rend olyan alapvető feltétele az életemnek, mint másnak a húsevés vagy a kirándulás, egy finom süti, ideig- óráig megvagyok/megvagyunk nélküle, de aztán olyan elemi erővel tőr fel belőlünk az igény, hogy nem lehet tovább halogatni egy percig sem. Egyszerűen csak kell és kell és kell. Ezt az érzést csak azok értik meg, akiknek van az életében hasonló dolog, mert egyébként az szokott elhangozni, hogy:

nem én vagyok a lakásért, hanem az van értem,
van nekem jobb dolgom is mint a rendrakás,
inkább olvasok, pihenek, mint rendet rakok,
jól van az úgy
és még sorolhatnánk,

Függetlenül attól, hogy számomra lételem a rend és a tisztaság, időnként nálunk is “feltorlódnak” a dolgok. Egy – egy fiók vagy szekrény, ahová csak gyorsan bedobom a dolgokat, mert pont nincs időm szépen rendszerezetten elpakolni, vagy egyszerűen csak fáradt vagyok és inkább csak beteszem a szekrénybe, illetve már sem Áki, sem pedig azUram dolgai között nem teszek rendet (konfliktusok elkerüléséért), mert tuti, hogy valami olyan fecnit, csavart akármit, sikerült régen kiszanálni, ami számomra szemét volt, míg nekik fontos. Megfigyeltem, hogy a lakás mely pontján alakul ki időnként káosz és hol van mindig rend. Pl.: a konyhában minden fiók rendezett, ott direkt nem tartok “kupis” fiókot, a ruhás szekrényekbe is mindig odafigyelek, hogy csak a helyükre kerüljenek be a dolgok, kivasalva illatosan. Hiszen csak gondoljunk bele, hogy a reggeleinket és akár az egész napunkat meghatározhatja, ha kinyitjuk a szekrényt álmosan, nyűgösen és onnan kiborulnak a ruhák vagy ép nem találjuk azt az övet, azt a nadrágot, amit felszeretnénk venni és máris stresszel indul az egész nap.

Régebben volt egy, illetve két külön helyiségben egy – egy kreatívos szekrényem, ahol állandó volt a káosz és a zűrzavar aminek az lett a vége, hogy már nem is volt kedvem hozzáfogni semmit sem alkotni, mert ha csak kinyitottam a szekrényt, azt éreztem, hogy a fene vigye el, már megint nem találom, pedig tudom, hogy van valahol, vagy ép arra hívta fel a figyelmemet, hogy megint csak halogatom a rendrakást. Mikor már nem bírtam tovább, akkor vettem egy csomó tárolódobozt, kipakoltam a szekrényből mindent és rendszereztem, átválogattam, visszapakoltam. Számomra egy ilyen… nevezzük rituálénak, amikor a kupiból, rendezettséget, rendszert hozok létre valami olyan megnyugvást, elégedettséget hoz mélyen, legbelül létre bennem, amit talán egy erdei túrával tudnék a legjobban érzékeltetni.
Van viszont egy hely a házban, ahol igazi őskáosz uralkodik újra, meg újra, meg újra. Ez pedig a garázs, amit nem az autóink foglalnak el, hanem a minden, ami a lakás többi helyiségében nem fér el, vagy amivel még tervem van, egy csomó kreatív alapanyag, kondi gép, futópad, olyan kerti dolgok, amiket télire mondjuk nem hagyhatok kint, szóval van itt minden is, ja és még a kutyusok is itt alszanak.
Azt olvastam, hogy ha a garázsban rendetlenség van, az azt jelzi, hogy: képtelenek vagyunk kihasználni a lehetőségeinket, hm. ez elgondolkodtató, ezen még “agyalok” kicsit, de így elsőre egészen igaznak vélem.

Kis lépések, nagy könnyebbség

Igen ám, de hogyan fogjunk hozzá? Hogyan teremtsünk az őskáoszból harmóniát?

Egy picit úgy, mint ahogyan böjtölünk, lépésről – lépésre. Nem az a cél, hogy egy nap alatt minimalisták legyünk, mint ahogyan a böjtnél sem akarunk azonnal teljesen elvonni magunktól mindent. De minden nap egy kis lépés. Például:

Egy fiók újra álmodása.
Ruhák átnézése: szeretem még? jó rám? örömet ad?
A hűtő átvizsgálása – mi az, ami csak foglalja a helyet?
A fürdőszobai böjt – hányszor használom ezt a krémet, ezt a sampont?

És igen, néha elég csak annyi is, hogy rendbe teszek egy sarkot. Ott pedig valahogy világosabb lesz minden.

A rend nem tökéletességet jelent. Hanem összhangot. Ahogy bennem hely lesz a csendnek, úgy vágyom a térben is több fényre, levegőre, nyugalomra.

Böjt a térben – gyakorlati lépések

Ez nem lakberendezési projekt. Nem is “házi rendterápia”.
Ez a Judith-féle térkönnyítés, ami lassan, puhán, lélekből indul.

Íme néhány egyszerű, megengedő lépés:

Válassz ki egy sarkot, fiókot, kis teret, amit ma „megszabadítasz”
Kérdezd meg magadtól: Használom még? Örömet ad? Szükségem van rá most?
Készíts egy „köszi és viszlát” dobozt a felesleges tárgyaknak
Ha haladsz vele, írd le: Hogy érzem most magam ettől a kis lépéstől?

Mert sok kicsi lélegzet egyszer csak tágas levegővé válik.

Az életünk puzzle darabkák sokasága…

Ahogyan az otthonomat szeretem rendezgetni, kategorizálni, rendszerezni, úgy a gondolataimat, a megéléseimet, a tapasztalásaimat is. Amikor egy – egy puzzle darab a helyére talál és kiad a teljes képből egy olyan részletet, amit alapból is tudtam, hogy ott valami olyasminek kell majd látszódnia, hogy…. és az egyszer csak valóban képet ölt, az igazán nagyszerű érzés. Hú, ez most elég kacifántosul hangzott ugye? Elmagyarázom. Amikor rálépünk az ÖNMEGISMERÉS UTJÁRA, amikor elkezdjük figyelni magunkat és a környezetünket sokszor találkozunk azzal, hogy a gyerekünk a párunk valójában tükröt tart számunkra és ha elég bátrak vagyunk, hogy “belenézzünk”, akkor felismerhetünk jó és kevésbé jó tulajdonságunkat is. Számtalanszor like-olgatunk a közösségi médiában idézeteket, nagy gondolatokat mert olyan jól hangoznak, meg mert előttünk már több százan, ezren megtették, akkor tuti, hogy valami jó, valami okos gondolat. És igen, sokszor valóban az, főként, ha találnunk rá a saját életünkből bizonyítékot. Mint pl: ez a visszatükrözés dolog.

A napokban Áki azzal jött haza, hogy irodalom órán egy novella elemzésével kapcsolatosan fordult a tanárához, hogy a kiadott szövegben nem ért valamit. Mire a tanára ezt mondta: “Ákos, te mindig, mindent meg akarsz érteni!” Nem rosszból mondta, inkább csak egy tényt közölt Ákiról, ami való igaz. Pici korától kezdve, nem volt elég, hogy azt mondtam: “azért mert, azért, mert én azt mondtam, azért, mert így lesz jó…..” Neki kellett a magyarázat is hozzá. Persze valójába erre én szoktattam rá, hiszen mindig elmondta, hogy most mi fog történni, most mit kell majd csinálni, most hogyan lesz… Szóval ez a megállapítás a tanárától nem volt egy légből kapott dolog, és amikor Áki ezt elmesélte, bennem mintha összeállt volna egy részlet abból a bizonyos puzzléból, IGEN, ÉN IS PONTOSAN ILYEN VAGYOK, MINDIG MINDENT MEG AKAROK ÉRTENI. Tudni akarom az okot, a miértet, a hogyant. Mert én úgy hiszem, alapvetően úgy változtathatunk valamin, ha tudjuk, hogy miért alakult ki, miért vált olyanná, mi az oka, hogy az történt velünk. Szeretek utána olvasni, utána járni, utána gondolni és amikor az életem egy – egy darabkája tisztán kirajzolódik a megértés által, az olyan AHA élményt ad számomra, amit kevés dolog képes.

Mindez hogyan kapcsolódik a témánkhoz?

Hát úgy, hogy mielőtt rászánjuk magunkat a szelektálásra, a káosz felszámolására, előtt érdemes picit utána olvasni a témának. Sok – sok könyv íródott már a RENDTEREMTÉS MŰVÉSZETÉRŐL. Az egyik és talán legismertebb Marie Kondo, aki a Rend a lelke mindennek című könyvet írta.

Marie Kondo is így mondaná…

A japán rendteremtési szakértő, Marie Kondo azt tanítja:

„Azzal, hogy szembenézünk a birtokunkban lévő tárgyakkal, szembenézünk a múltunkkal.”

A módszere egyszerű – és zseniális: csak azt tartsd meg, ami örömet okoz. Nem az alapján döntünk, hogy „még jó lesz valamire”. Hanem azt kérdezzük:
„Ez a tárgy örömet ad nekem most?” Ez a filozófia nem csupán a fizikai tér rendezéséről szól, hanem a belső világunk harmonizálásáról.

A rendetlenség gyakran a belső káosz tükre, és a tárgyaink rendezése segíthet tisztázni érzéseinket és gondolatainkat. Ez a megközelítés összhangban van a böjt során megélt belső tisztulás folyamatával: ahogy testünket megtisztítjuk, úgy vágyunk környezetünk rendezésére is, hogy a külső és belső harmónia egyensúlyba kerüljön.

Ha mélyebben szeretnél belemerülni Marie Kondo módszerébe és annak alkalmazásába, ajánlom figyelmedbe a következő videót:

Rend kívül, tér belül – amikor a tárgyaink is emlékeket őriznek

Ahogy Marie Kondo azt mondja, csak azt tartsd meg, ami örömet okoz –
Tisha Morris még egy lépéssel beljebb visz:

„A tárgyaink a múltunk lenyomatai. Amikor elengedünk egy tárgyat, gyakran nemcsak azt a valamit tesszük le – hanem azt az élethelyzetet, kapcsolatot, szerepet is, ami ahhoz kötött.”
(Tisha Morris – Rendterápia)

Ez nagyon erősen összecseng azzal, amit mi érzünk a böjt során: ahogy könnyebbek leszünk testileg, úgy vágyunk könnyebbségre lelkileg is.

Amikor rendet teszünk, valójában energiát szabadítunk fel. Múltakat oldunk fel. És helyet csinálunk az újnak, a mának – önmagunknak.

Tisha Morris Rendterápia – Engedd el a múltat, adj teret a mának! című könyve a rendrakás és a belső harmónia közötti kapcsolatot tárja fel. A szerző, aki feng shui szakértő és életvezetési tanácsadó, bemutatja, hogy a környezetünkben lévő rendetlenség hogyan tükrözi belső állapotunkat, és miként befolyásolja életminőségünket. Forrás: bookline.hu

Morris rámutat, hogy a tárgyaink mögött pszichológiai, érzelmi és energetikai tényezők húzódnak meg, amelyek megnehezíthetik az elengedést. A könyv gyakorlati útmutatókat kínál arra, hogyan ismerjük fel és dolgozzuk fel ezeket a kötődéseket, hogy teret engedjünk az új lehetőségeknek és energiáknak életünkben.

A Rendterápia tehát nem csupán a fizikai tér rendezéséről szól, hanem egy mélyebb önismereti utazásra hív, amely során megtanulhatjuk, hogyan teremtsünk összhangot külső és belső világunk között.

Tisha Morris Rendterápia – Engedd el a múltat, adj teret a mának! című könyvében párhuzamot von a rendrakás és a fogyás folyamata között. Rámutat, hogy bár számos módszer létezik mindkét területen, valódi és tartós eredményt csak akkor érhetünk el, ha megértjük a mögöttes okokat: miért ragaszkodunk a felesleges kilókhoz vagy a tárgyainkhoz. Forrás: Bioenergetic Kiadó

Morris szerint otthonunk és személyes tárgyaink külső megnyilvánulásai annak, kik is vagyunk. A probléma akkor kezdődik, amikor személyiségünk változását a minket körülvevő holmik már nem követik, így tárgyainkon keresztül kapaszkodunk régi önmagunkba, és beleragadunk régi életünkbe.

Ez a megközelítés összhangban van a böjt során megélt belső tisztulás folyamatával: ahogy testünket megtisztítjuk, úgy vágyunk környezetünk rendezésére is, hogy a külső és belső harmónia egyensúlyba kerüljön.

Te melyik sarkot rendeznéd át először, ha a lelkedből indulnál ki?

Böjtsorozat – További olvasnivalók

Böjtnapló: Ha érdekel, hogyan állítsd össze a saját böjtnaplódat, olvasd el itt: Böjtnapló útmutató– Így dokumentáld a böjtödet

Judith böjtnaplója: Szeretnéd követni, hogyan haladok én a böjtömmel? Itt minden részletet megtalálsz: Judith böjtnaplója – Tapasztalatok, ötletek és inspiráció