“Koszorú, koszorú, miért vagy olyan szomorú???”
Aki járt oviba, biztosan ismeri ezt a kis mondókát…
Koszorú, koszorú, miért vagy olyan szomorú? Azért vagyok szomorú, mert a nevem koszorú.
Ugye, megvan?
Az én kis koszorúim biztosan nem szomorúak, mert szépségesen feldíszítem őket.
A hét elején metszőollóval felfegyverkezve beszerző körútra indúltam, kis idő múlva, tele is lett az autóm csomagtartója, mindenféle alapanyaggal. Volt ott, csipkebogyó, gesztenye, bogyós faág, falevél, és vadszőlő inda….
Ahogyan álltam be az autóval megláttam, hogy a szomszédunk sövénye, telis, tele van pirós bogyóval. Gondoltam nem fog haragudni, ha néhányat levágok belőle. Ezekből készült az első koszorúm.
Egy vastagabb drótot, szív alakúra formáztam, majd egy vékonyabb drót segítségével a száras bogyócskákat rárögzítettem. A maradék bogyókat a kövirózsa kapta meg.
Az őszi levelek nem hullanak, hanem repülnek. Ráérősen kószálnak, mert nem lesz több lehetőségük a magasban szárnyalni. Visszaverik a napfényt, kavarognak, vitorláznak, és ide-oda libbennek a széllel.
Gesztenyekoszorú
A következő koszorút a gesztenyékből, amiket a művelődési ház melletti parkban szedtem, szerettem volna elkészíteni. Évekkel ezelőtt láttam a Pinteresten egy olyan koszorút, ami csirkehálóból volt megformázva, mint egy cső, és abba volt beletőltve a geszetenye.
Volt is itthon csirkehálóm is, meg gesztenyém is, így már csak össze kellett hoznom. Most, hogy már készen van, nem biztos, hogy ismét nekifognék, vagy lehet, csak a technikám volt rossz, de a csirkehálót drótozni, hajlítgatni, nem is olyan egyszerű feladat, mint amilyennek kinéz.
Először is levágtam egy 16 cm széles, 1 m hosszú csirkehálót, abból a darabból, amit már nem is emlékszem mihez vettem, és arra várt a szerszámos tetején, hogy egyszer majd eljön az Ő ideje is. Na most eljött…
Én metszőollóval vágtam el, de lehet, hogy van erre jobb szerszám is.
Ezután elkezdtem hengert formázni belőle, majd az összeért oldalakat úgy összecsavarni, hogy egybe maradjon. Nem volt könnyű… A csavart részeknél, egy-egy drótot még el is vágtam, hogy össze tudjam rögzíteni.
Nem volt túl szép, de szerencsére ez került belülre, miután megtöltöttem.
Nézzétek, egy hosszú kígyó lett az egész.
Beletőltöttem a geszetnyét, néhol még a burokból is tettem, így még látványosabb szerintem.
Nagyon finoman, elkezdtem kör alakúra hajlítani. Ha azt gondolod ez semmiség, hát nem egészen. Mert ha gyorsan csinálod, akkor a henger egy-egy darabon, összenyomódik, és elveszik a hengeres formája.
Amikor már azt hittem, készen vagyok, rájöttem, hogy túl nagy lett a karikám, így mindkét végéből kivettem néhány gesztenyét és levágtam belőle úgy kb. 15 cm-t. Ezután mint a porszívónál a vékonyabbra összenyomott hengert, beletettem a vastagabb, kevésbé összenyomott végébe. Amennyire csak tudtam, jól összenyomkodtam és jöhetett a szalag.
Szerintem egészen jó lett. Kipróbáltam a bejárati ajtón, és az előtte lévő kis asztalkán is. Nézzétek..
Őszi lány vagyok, szeptemberi szűz, vonz minden, ami ködös, borús, merengő, okker vagy elsötétült.
Indakoszorú
A szőlő indákból koszorút szerettem volna “fonni”. Ehhez elsőként megkellett, hogy tisztítsam a levelektől, és a száraz részektől.
Néhány jótanács az indákkal kapcsolatban:
-minél zöldebbeket sikerül begyűjteni, annál könnyebb lesz tekergetni, fonni. A száraz indák tőrnek, nem csavarhatóak.
-minél hosszabbra hagyjuk az indákat, annál szebb, formásabb és tartósabb lesz a kész koszorúnk.
-érdemes olyan indákat keresni, ahol már több magától össze van tekeredve, mint pl nekem, a legutóbbi képen.
Ha már letisztítottuk az indákat, kialakítjuk az a méretű kőrt, amekkorára a koszorúnkat szeretnénk készíteni.
Majd csavargatjuk, tekergetjük, formázgatjuk….és már készen is van.
Egyenlőre még nem kapott díszítést. Picit várok vele, hogy megtudjam mutatni akkor is ha már kicsit kiszáradt.
Hát nem igazi őszi nap van? Épp az a csendes melankólia, melyet úgy szeretek – mely harmóniát teremt élet és természet között. A madarak már hazaútjukról tanácskoznak, a fák felöltik a hervadás lázas, avagy épp halovány színeit, és kezdik behinteni a földet, hogy az ember még lépteivel sem zavarná meg föld és lég pihenését, míg olyan illatot árasztanak, mely tökéletes enyhszer a nyugtalan léleknek. Pompázatos ősz! Egész lelkem rabul ejti, s ha madár lehetnék, mindenütt az ősz nyomában szállnék a világban.
A maradék alapanyagokból a teraszon lévő étkezőasztalra készítettem egy csokrot és egy tálat. Ilyen lett.
Csemegézzetek még az ŐSZ kategóriában, hátha lesz olyan, ami elindítja a fantáziátokat…