Kétségtelen, hogy bizonyos témák képesek azonnal lekötni a figyelmünket és nyomban elindítanak minket az ismeretszerzés útján, függetlenül attól, hogy mennyit olvastunk, láttunk vagy hallottunk róluk korábban. A Camino a legjobb példa erre, ami mindig képes fenntartani a kíváncsiságomat, és fellobbantja képzeletemet, érdeklődésemet. Az út szépsége, története és azok élményei, akik már elindultak ezen zarándokúton, minden alkalommal elkápráztatnak, elvarázsolnak és arra ösztönöznek, hogy végre én is bátorságot teremtsek a saját utamhoz. Feltűnő, hogy sok olvasóm osztozik ebben az érdeklődésben, ahogy azt a blog statisztikája is mutatja. Ez a felőletek jövő figyelem és lelkesedés csak megerősíti abban, hogy jó témát választottunk P. Csillával amikor arra kértem, hogy meséljen nekem/nekünk az ő általa…

Néhány héttel ezelőtt már megismerhettétek a Női szövetségünk új tagját, P. Csillát a kérdezz-felelek beszélgetős interjúból. Amikor én őt megkerestem azzal, hogy lenne-e kedve a szövetségünk tagjává válni, titkon az is a szándékom volt, hogy jól kifaggassam arról, MIT JELENT SZÁMÁRA A CAMINO, hogyan kezdődött, milyen volt maga a folyamat és végül a nyereségeiről, a változásról amit ez a “séta” (800 km) hozott az életébe. Amikor feltette nekem a kérdést, hogy Miről beszélgessünk, mi legyen az első közös témánk??? Én azonnal rávágtam: HÁT A CAMINO! Így most fogadjátok sok szeretettel Csilla Caminos beszámolóját a kezdetekről, az álmáról, ami egyszercsak valóságossá vált.  

Soha sem tudhatjuk, hogy akár egy rövid, néhány órás ismeretségből pár év múlva mi kerekedik ki. 2016-ban azUrammal Marokkóba utaztunk repülőgépen. Én általában újságokkal, könyvvel felszerelkezve szoktam hosszabb útra indulni, hogy gyorsabban teljen az idő. A párom ült az ablaknál, én középen és picit aggódva vártam, hogy vajon ki fog mellém ülni, hiába csak néhány óráról van szó, mégis fontos, hogy kivel kell megosztanunk azt a pici helyet, ami egy kereskedelmi járaton kijár egy utasnak. Nagy kő esett le a szívemről amikor egy szimpatikus, csínos, mosolygós hölgy ült le mellém, akivel már a felszállás alatt beszélgetésbe elegyedtem. Biztosan voltatok már úgy, hogy leültök valakivel beszélgetni és azt érzitek pár szó…