15.Böjtös napom – A film forog tovább

2025. 04. 01. Kedd

Sziasztok!

Már 15.napja “osztom” itt az észt, ahogyan egy “kedves” levélíróm fogalmazott. Igen, lehet, hogy igaza van, tényleg csak osztom itt az észt. A másik talán még “kedvesebb” megjegyzése a hölgynek, hogy ezt mégis milyen alapon teszem. Elgondolkodtatott ez a kérdés és talán azt tudom erre válaszolni, hogy ez egy személyes blog, vagy mondhatjuk úgy is, hogy ez az én NAPLÓM, nem árulok semmit, az “észosztásért” nem kérek pénzt, inkább úgy gondolok erre az egészre, mint egy szolgálat. Igyekszem adni, jót adni, kedvesen adni és mint már oly sokszor leírtam, ha egy embernek tudok értéket adni, segíteni, átlendíteni a mélységesen mély szakadékon ami előtt érzi magát, máris teljesítettem a küldetésem. 

Tudom, hogy nem lehet mindenkinek a kedvébe járni, mindenki igényeit kielégíteni, azt adni, ami jó neked, neki és mindenki másnak is, de igyekszem.

Most látom, hogy mennyire nehéz azoknak a vállalkozóknak, kreatív alkotóknak, akik kivannak szolgáltatva a facebook algoritmusának és a “kedves” hozzászólók finoman szólva is lélektiprásának. 

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy: “- Ó engem már nem érdekel ki mit mond, ki gúnyol ki, ki nem vesz semmibe”, nem vagyok olyan lelkileg olyan magas szinten, hogy ezek ne érintsenek meg. Arról nem is beszélve, hogy alapból is egy elég érzékeny lélek vagyok. 

Megfordult a fejembe, hogy abba is hagyom ezt az “észosztást”, majd beszéltem a barátnőmmel, aki virtuálisan fejbekólintott, hogy fejezzem be az önsajnálatot, hiszen mindig lesz olyan ember, aki jobban szeret bántani, mint elismerni, segíteni. És igaza van, na nehogy már!!! Úgyhogy felszívtem magam és újra a színpadra léptem. 

Az Univerzum mindig jókor lép és a legtöbbször azt dobja, amire ép akkor, az embernek szüksége van. 

Miután meghoztam a döntést, hogy a ‘film forog tovább”, beültem az autóba, bekapcsoltam a rádiót és valamelyik állomáson ép egy hölgy (sajnos a nevét nem tudom) a böjtről a különböző böjt típusokról, azok veszélyeiről beszélt. Elmondta, hogy legyen szó bármilyen böjtről is, a legfontosabb a fokozatosság, meg az, hogy megvizsgáljuk, hogy eddig mit ettünk, mikor ettünk, miért ettünk, ha nem is voltunk éhesek meg ilyenek. Szinte majdnem abban a sorrendben és azokat a témákat érintve, amiket eddig én is megosztottam itt a blogban. Valahol ez is egy visszacsatolás, hogy talán még sem csinálom olyan rosszul, arról nem is beszélve, hogy naponta egyre többen és többen kattintanak a cikkekre. 

Amit ma elvihetsz magaddal ebből a kis előzetesből, hogy: 

• Nem szabad feladni csak azért, mert néhányan nem, vagy nem úgy reagálnak a dolgokra, ahogyan mi azt elképzeltük. 
• Ha elég kitartóak vagyunk és csináljuk és csináljuk és csináljuk, akkor az eredmény is meg fog érkezni.

A kitartáshoz az szükséges, hogy ne ostorozd magad, ha akadályokba ütközöl. Amikor változtatni szeretnénk, vagy új dolgokat tanulunk, a csalódások és az akadályok hozzátartoznak a folyamathoz. Ezeket az akadályokat használd arra, hogy megtanuld, mit csinálj legközelebb másképp, majd kezdd újra! Nem számít, milyen pillanatod, napod vagy heted van, a kulcs az, hogy ne add fel.

Jill P. Weber

Mit érzek most?

• hogy még elszántabb vagyok,
• hogy tudom: ha te is elolvasod, és magadra ismersz, összeszorítod a fogad és velem együtt újrakezdesz – mert nem gyenge vagy, hanem BÁTOR vagy
• hogy meg tudom csinálni
• mert SZUPER VAGYOK ABBAN, AMIT CSINÁLOK

Bátrabb vagy, mint hiszed, erősebb, mint sejted, és okosabb, mint véled.

Hajrá. Csináljuk meg. Mutassuk meg.