Eljutni Á-ból… B-be…
Olyan végtelenül egyszerűnek tűnik ez, ELJUTNI Á-ból… B-be, vagy mégsem?!
Egészen apró dolgokkal kapcsolatban is beszélhetünk erről a témáról, nem kell feltétlenül nagy dolgokra gondolni. Mint pl. nekiállsz főzni, de az egyik hozzávaló kint van a kamrában, elindulsz, de mire odaérsz, már fogalmad sincs, hogy miért is jöttél. Ismerős???
Sebaj, ha már itt vagy, akkor felsepred a cukrot, amit a gyerek kiborított reggel, ja, de közben észreveszed, hogy a szemetes is tele van, kiviszed, és mivel holnap jön a kukás autó, akkor már a kukát is kitolod. Így lesz az Á-ból-B-be jutásból Á-ból c,d,g,k és még mindig sehol a B… A levesbe a grízgaluska még mindig nem készül….
Gondolom ismerős ez a jelenség számodra is.
Van ennek a “problémának” egy olyan aspektusa is, amikor nem ilyen egyszerű dologról van szó, hogy az “utadba állnak” a C, D, K-k amiket egyébként is meg kéne csinálni, csak lehet, hogy nem pont most…
Hanem, mondjuk kitűzől egy célt, és mindig majd holnap, meg majd holnap és holnap lesz az a NAP, amikor hozzá is kezdenél… és még mindig nem kezdted el, mert jönnek, vannak, sokkal, de sokkal “fontosabb” vagy inkább annak látszó dolgok, amiket mind meg kell oldani, mielőtt elindulsz a B felé… Ezek azok a bizonyos halogató, elterelő, mis-másoló feladatok. Persze mind úgy tünteti fel magát, mintha állati fontos dolgokról lenne szó, amit okvetlenül meg kell csinálni!!! MOST!
Majd a nap, a hét, a hónap vagy talán az év végén pedig azon kapod magad, hogy szinte egy lépést sem tettél afelé, hogy eljuss Á-ból-B-be.
Hidd el, az elmúlt 49.5 évben számtalan ilyen eset történt velem.
Amikor megpróbáltam rájönni, hogy mi is a hiba, hogyan is történhetett, hogy annak ellenére, hogy “szándékomban” állt eljutni B-be, valahogyan mégsem jött össze.
Rájöttem, hogy a legalapvetőbb dolgot nem tettem meg ahhoz, hogy eljussak Á-ból-B-be, nem hagytam ott azt a bizonyos KOMFORTOS ÁLLAPOTOT, ami ismerős, tele van megszokásokkal, biztos pontokkal, tettekkel, amiket akár csukott szemmel, robotpilóta üzemmódban is megtudok csinálni.
Nem mertem elindulni, nem mertem felvállalni a döntésemet, mert nem tudtam, hogy ez milyen hatással lesz rám és persze a körülöttem élőkre. Eléggé megalkuvó, és magamat háttérbe szorító személyiség vagyok ahhoz, hogy ne merjek kiállni, és azt mondani: Márpedig én indulok!!! Tartsatok velem!!! Segítsetek!
Nem hoztam meg A DÖNTÉST, hogy legyen bárhogyan is, én akkor is megyek és csinálom.
Majd egy ponton azt éreztem, hogy IGENIS KI KELL ÁLLJAK MAGAMÉRT, A DÖNTÉSEMÉRT ÉS CSINÁLNOM KELL!!!!!! Ha én nem állok a sarkamra, akkor semmi, de semmi nem fog változni. DÖNTENI KELL!!!!!! Az ÖNKORLÁTOZÁSOMNAK véget kell vessek.
Azért élek, hogy sikerrel járjak, és nem azért, hogy megfeleljek neked vagy bárki másnak.
Marilyn Monroe
A szomorú az, hogy amikor végre valamivel kapcsolatban döntöttem, kitartottam, sikereket értem el, jól éreztem magam, akkor az történt, amitől féltem, amit saját magamnak “megjósoltam”, vagyis: nem, hogy nem tartott velem, még ellenem is fordult az, akitől a legkevésbé vártam. Mi ebből a tanulság? Ne gyártsunk “rémképeket”, ha nem akarunk horrorfilmet nézni….
Ekkor előtört belőlem a MÁRCSAKAZÉRTIS ÉRZÉS, és a KITARTÁS MELLETT DÖNTÖTTEM. Ez megerősítette a magamba vetett HITEM, HOGY IGENIS CSINÁLNOM KELL, IGENIS GYŐZNI FOGOK, és nem fogom feladni!!!!
Egy ilyen döntés, alapjaiban tudja felfordítani az ember életét. Mert egyszer csak azt veszi észre, hogy már nem csak egy dologban áll ki magáért, hanem egyre több dologban. Megnő az ÖNÉRTÉKELÉSE, az ÖNBIZALMA, a HITE!!!!!
Az élet olyan, mint egy távolsági repülőjárat. Először el kell döntened, hova szeretnél menni, fel kell szállnod a megfelelő gépre, majd felemelkedve elindulni a célod felé.
Brian Tracy
Innentől kezdve már a KITARTÁSÉ lesz a főszerep. A prioritásban az első helyre kerül a döntés, hogy én márpedig eljutok B-be, és minden e köré szerveződik, ez lesz a középpontba.
Ha ÉN HISZEK BENNE, és nem engedek ebbe “belepiszkálni”, mert tudom, hogy képes vagyok bármire, hiszen én vagyok az a csajszi AKI A JÉG HÁTÁN IS MEGÉL!!!!, akkor SIKERÜL!!!
Már csak azokat az információkat, ismereteket kell megszereznem, ami ahhoz kell, hogy valóban eredményes legyek. Ehhez pedig itt van a mi barátunk a Gögli, ahogyan az anyukám nevezi a Googlet.
Szóval….azt mondom NEKED, merj lépni, merd meghozni a döntést, merj kiállni a döntésed mellett, bármilyen nehéz is, mert sokkal több jót eredményez(het), még akkor is ha néha megállsz, vagy netalán kicsit visszalépsz, majd újra nekiindulsz, vagyis haladsz!!! CÉL a B-be jutás!!! Legyen az a B. bármi is!!!
Sok sikert!!!!
A cél fontos. De soha ne feledd, hogy számít minden egyes pillanat is – valamennyi egy-egy aprócska felvétel a kép egészéből. Az egész nem bizonyos, csak a pillanatok azok.
Ryan Holiday
Ebben a kis “szösszenetben” arról írok, hogy hogyan indultam el életem megreformálásában Á-ból, hogy eljussak B-be, vagyis egy csinos, szexi, boldog, mosolygós NŐ legyek.
.
