Lépj ki a DOBOZBÓL! Keresd az élet apróbb örömeit.
Egy klassz keddi nap margójára.
A napi rutinfeladatok, a minden napos verkli, a megszokás, az önként vállalt, mégis nyomasztó feladatok elvégzése, a kényszerből elvégzett munka, mind-mind olyan tevékenység, ami cseppenként szívja ki az emberből az életet. Még csak észre sem vesszük!!! Sok esetben már csak akkor, amikor megfőttünk, mint a rák, akit hideg vízbe tettek és szép lassan melegíteni kezdték alatta a főzőlapot.
Lehet, hogy felismerjük a jeleket, de az is lehet, hogy nem. Érezzük, hogy “szorít a cipő”, de talán még annyira nem, hogy ránézzünk a baj forrására. Egyre szomorúbbak vagyunk, egyre lestrapáltabbnak érezzük magunkat, nincs kedvünk semmihez és senkihez. Ugye, hogy nem csak én érzem így magam???? Ráfogjuk a télre, a covidra, a kormányra….
Még decemberben összetörött az autóm, így hol én használtam azUram kocsiját, hol ő. Jó esetben nem egyszerre, egyidőben kellett mindkettőnknek, így nem is volt gond. Egészen addig a bizonyos keddi napig. Amikor megtudtam, aznap délután nem lesz kocsim, mivel azUramnak vidékre kell mennie tanfolyamot tartani. Végig zongoráztam magamban, hogy milyen is lesz a napom. Reggel miután beviszem a gyereket a suliba, majd hazajövök, dél körül indulhatok is vissza itthonról, hogy 2-re odaérjek érte. Szépen bezötyögök a hévvel, majd metró, villamos és mindezt a gyerekkel vissza… hát, nem voltam boldog.
Azzal vigasztaltam magam, hogy OKÉ, ez egy egyszeri alkalom (remélem), ennyit ki lehet bírni. Amikor azUram ment a dolgára, Pestig elvitt, így egy hévezést kipipálhattam. Gondoltam addig el plázázgatok,
hozzáteszem, nem vagyok egy “plázacica”, de sebaj a könyvesboltba majd nézelődöm akár egy órát is. Kb. 15 perc flangálás után, kezdett úrrá lenni rajtam a feszültség. Az a gondolat nyomult a fejembe, hogy eljöttem otthonról a DOBOZBÓL, majd beültem egy DOBOZBA, ami elhozott ide a DOBOZBA!!!!!
Nem vagyok pánikbeteg félre ne értsetek, ez inkább olyan felismerés szerű érzés volt, amikor hírtelen összeáll a kép. Amikor azt érzed, hogy itt és most azonnal tenni kell valamit. Biztosan jártatok már hasonló cipőben. Persze ellehet, sőt el is szoktuk nyomni ezt az érzést, hiszen ki kell mosni, vacsit kell főzni, határidős munka van és hasonló jobbnál jobb “kifogások” söprik el a vágyat, hogy tegyünk/megtegyünk valamit. Valamit, amire egész testünknek, lelkünknek szüksége lenne. Az esetek többségében én is találok “kibúvót”, hogy miért NE csináljak meg ezt vagy azt.
DE MOST NEM HAGYTAM, HOGY A KISÖRDÖG OTT LEGBELÜL, MEGVÉTÓZZA AZ ÉRZÉST, A VÁGYAT. KI KELL LÉPJEK A DOBOZBÓL!!! ÚJ ÉV VAN, ÚJRATERVEZÉS!!! NO RAJTA!!!
Az új esztendő csak akkor hoz majd újat, ha teszel érte. Mert nem az éjfél hozza majd a megváltást, hanem az az erő, az az energia, amit eddig beletettél minden egyes napba. Amikor nem adtad fel, amikor nem hallgattál másra, csak önmagadra. Az a perc hoz majd változást, amikor nem aludtál, amikor pihenés nélkül éjjel nappal azon voltál, hogy valóra váljon az álmod. Ez hoz majd változást. Nem, nem holnap, de minden nappal egyre könnyebb lesz. Mert kitartottál, mert nem adtad fel!
Azonnal cselekedtem! Határozottan és ellentmondást nem tűrően a bejárat felé vettem az utamat.
Amikor KILÉPTEM A DOBOZBÓL, és a nap sugarai átjárták az egész testem, az valami olyan volt… nem is tudom… mint egy forró napon egy jéghideg limonádé…
Miközben ballagtam, egyelőre még céltalanul, de BOLDOGAN, azon tűnődtem, miért nem teszem ezt meg sűrűbben. Miért nem vagyok spontán??? Miért nyomom el magamban oly sokszor a vágyaimat??? Csak mentem, mentem is mentem, de hová is menjek? Majd eszembe jutott, hogy Babó sulija a Városligettől csak egy kőhajításnyira van. Akkor legyen az!!! Így alakult, hogy kiléptem a DOBOZBÓL, és KERESTEM AZ ÉLMÉNYT, AZ ÖRÖMET.
Észrevettétek már, hogy miközben jövünk-megyünk, intézzük a napi teendőket, leginkább kocsiban ülve, nem nézünk fel, nem nézünk körül, csak annyira, ami a vezetéshez kell.
Ha kiszállunk a DOBOZBÓL, felnézünk, körülnézünk, rácsodálkozunk a környezetünkre, olyan szép dolgokat láthatunk, olyan érzésünk lehet, hogy hát ez az épület meg hogy került ide? Pedig ott áll már évek, évtizedek óta.
Az érzés, hogy SZABAD vagy, megfizethetetlen.
A wikipédia szerint a SZABADSÁG ez:
A szabadság a kívánt tett megvalósításának lehetősége.
Személyes szabadság a szabad mozgás, a test szabad használata.
A filozófiában a szabadság értelmezése általában a szabad akarattal egyezik. A francia filozófus, Jean-Jacques Rousseau jelentette ki, hogy a szabadság az ember alapvető jellemzője:
„Az ember szabadnak született, de mindenütt láncokat visel.”
A libertárius filozófusok értelmezése szerint minden ember mindenkor szabad – ahogyan Jean-Paul Sartre fogalmazott: az emberek szabadságra vannak kárhoztatva. Eszerint mindenkinek lehetősége van döntést hozni és cselekedni – egy külső hatalom csak a cselekvést tudja megtorolni, de nem tudja megelőzni. Ezzel ellentétben a determinista filozófusok szerint a jövőt elkerülhetetlenül befolyásolja a múlt és a szabadság ennek megfelelően csak illúzió.
A szabadság másik értelmezése vagy megjelenési formája a belső autonómia, azaz a lelki szabadság állapota. Ezt az állapotot többféleképpen értelmezték:
- képesség az értelemmel összhangban lévő cselekvésre;
- képesség önmagukkal vagy belső értékeikkel összhangban való cselekvésre;
- képesség az egyetemesen elfogadott értékekkel („helyes” vagy „jó”) összhangban való cselekvésre; és végül
- képesség az értelemtől és a vágyaktól teljesen független, vagyis önkényes (autonóm) cselekedetek végrehajtására.
Ha csak néhány percre, vagy órára érzi magát az ember lánya SZABADNAK, IGAZÁN SZABADNAK, AMIKOR SZÁRNYAL, REPDES, ÉL, akkor is meg kell lépnie, legalább néha, hogy hátrahagy minden feladatot és felkerekedik egy parkba, egy erdőbe, mezőre, bárhová, ahol megtapasztalja ezeket az érzéseket.
Amikor még a nagyfiam kicsi volt és Pesten éltünk, sokszor mentünk ki a Városligetbe. Most, hogy már Gödöllőn élek, ezek az alkalmak egyre ritkábbá váltak. Ha el is mentünk Babóval (kisebbik fiam), akkor is leginkább a Vajdahunyad váránál sétálgattunk, vagy oda mentünk gyerekeknek szervezett programra. Most, pont a másik végénél kezdtem a kis kirándulásomat.
Azonnal meglepett, hogy mennyivel rendezettebb, szebb, átgondoltabb, megtervezett, vonzóbb lett az egész liget. Annak ellenére, hogy nem zöldeltek a fák, nem voltak színes virágok, mégis… olyan vonzó volt az egész. Úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek a játékboltban, mindent látni akartam. Nem győztem megörökíteni a látottakat, hogy bármikor fel tudjam idézni az érzést, amit akkor és ott megtapasztaltam. A fotók másnak sokszor nem adják át azt az érzést, azt a hangulatot, amit a készítője megélt a kattintás pillanatában. Erre találtam egy nagyon jó kis idézetet.
Néhány fotós a valóságot veszi át és saját gondolatát és szellemét uralja. Mások gyengédebben jutnak el a valóság elé és egy fénykép számukra a szeretet és a kinyilatkoztatás eszköze. – Ansel Adams
Ezeket láttam meg először:
Nem is volt kérdéses, hogy jól döntöttem, amikor ott hagytam a plázát és helyette a Városligetet választottam.
Ahogyan sétáltam tovább, megláttam egy a napfényben csillogó épületet. Az egyértelmű volt, hogy ezt nem most építették az elmúlt néhány évben, hiszen a stílusa, a megjelenése nem a modern építészetet hozta, sokkal inkább azt, amivel kapcsolatban így nyilatkoznak: Ez az az épület, amit még az unokáink is szívesen fognak nézni, látogatni. Ami mind Esztétikailag, mind pedig látványban, valami olyan, ami előtt meg kell állni, ami mellett nem lehet csak úgy elmenni.
Próbáltam az emlékeim között elhelyezni ezt az épületet, kezdetben nem ment… mígnem beugrott, hogy hát persze, itt volt a Vasúttörténeti Múzeum a mozdonnyal, amire Krisztián (nagyfiam) olyan sokszor felkapaszkodott. Csak akkor még olyan más volt a környezete, meg leginkább a mozdonyra, és az arra felmászó gyerekre figyeltem, nem az épület szépségére. Nézzétek!!!!
Az Olof Palme sétányon ma is látható épület az 1885-ös Országos Általános Kiállításra épült Műcsarnoknak. Az épület tervezésére és megvalósítására kiírt pályázatot 1884-ben az elsősorban vasútállomások tervezőjeként ismert Pfaff Ferenc építész nyerte. A neoreneszánsz stílusban készült épület a kiállítás egyik legszebb épülete lett, melynek külső homlokzata nyerstéglából készült. A középhomlokzaton futó indadíszítésben Raffaello, Michelangelo, és Leonardo da Vinci arcképe volt látható, a sarkokon kagyló oromzatú dísz kutakat helyeztek el. Az épület kiemelkedő közép részéhez két alacsonyabb oldalszárny csatlakozott. Az 1250 m2-es épületben volt két felülről világított nagy és hat oldalvilágítású mellékterem és további négy oldalterem. A múzeumot a kor építészeti szokásaitól eltérően színes díszítéssel látták el, melyeket a Zsolnay gyár egyedi megrendelésre készített. A bejárat eredetileg a mai állapothoz képest az ellenkező oldalon volt, a kiállítás után a főbejáratot áthelyezték a Stefánia út felé. Hamar kiderült, hogy az épület a Műcsarnokkal szemben támasztott követelményeknek mégsem felel meg. Egyrészt, mert meglehetősen kicsire sikeredett, másrészt mert a fő közlekedési útvonalaktól messze esett. Ezért – a hajdani Pesti Német Színház homlokzatát díszítő Múzsák a Múzeum előtt – Budapest Főváros Tanácsa az épületnek új hasznosítási lehetőséget keresett: és úgy döntött, hogy ebben épületben valósuljon meg a Fővárosi Múzeum, melynek “célja összegyűjteni és úgy a nagyközönségnek, mint a szakférfiaknak hozzáférhetővé tenni Budapestre vonatkozó minden emléket eredetiben és másolatban, amelyek a város múltjára, fejlődésére …. napvilágot vetnek, nem zárván ki a jelen állapotokat tárgyakat sem, melyek a jövő szempontjából érdekesek lehetnek.”
Ám a rendkívül gazdag állományt lehetetlen volt ekkora helyen bemutatni, a kiállítási termek annyira zsúfoltak voltak, hogy inkább keltették raktár benyomását, mint múzeumét. Minden jóindulat ellenére a kiállítás 1936-ban bekövetkezett bezárásig sem sokat változott, megmaradt régiségtárakkal való hasonlósága.
A második világháború alatt az épületben hadikórház működött, majd a bombázások során megsérült, az épület eredeti beltéri gipsz és stukkó díszítései megsemmisültek. A háborús károk kijavítása során az épületet többször átalakították, a termeket összekötő boltíves nyílásokat átépítették. 1954-ben a Művészeti Alap megalakulásával az épület szobrászművészek műhelye, később a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat székhelye lett. 1990-1993 között a felújítási munkák idejére a jelenlegi Műcsarnok költözött be az épületbe. A több mint 100 éve változatlan szépségében álló épületet jelenleg a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének ad otthont.
Az 1885 kiállításról Az első iparkiállítás Magyarországon az 1842-es “Első magyar iparműkiállítás” volt. Ezt gyors iramban követte az 1843-as és az 1846-os kiállítás, majd hosszú szünet után az 1867-ben újjáalakított Iparegylet kezdeményezte, hogy 1871-ben rendezzenek “Magyar Általános Kiállítást” a Városligetben. Erre akkor nem került sor, mert az 1873-as Bécsi Világkiállítás előkészületeire elfogyott az összes pénz. Az Iparegylet következő kezdeményezése 1879-ben indult, ekkor úgy tervezték, hogy 1884-ben megnyílhat a kiállítás. Ekkor meg a fővároson bukott meg az ötlet, mert a főváros törvényhatósága csak akkor volt hajlandó támogatni a gondolatot, ha nem az Iparegylet, hanem a kormány vállal felelősséget a kiállításért. Ez akkor elmaradt, de 1883-ra már minden akadály elhárult, mert ekkor az 1885. évi Általános Kiállítás megrendezését törvénybe iktatták. Helyszínül a Városligetet választották.
A kiállítás feladata a hazai gazdaság és kultúra minden ágának alapos bemutatása, „önmagunk megismerése” volt. “Nem a rendkívüliségek, a sajátlagosságok megismertetése fog hasznára válni az országnak és magának a kiállítónak, hanem az, ha be tudjuk bizonyítani, hogy állandó, használható munkát tudunk előállítani, hogy gondosan ápolt, egészséges és messze távolba is elszállítható ipari és gazdasági terményeinkkel kiáltjuk a versenyt”. A szervezést 61 tagú bizottság irányította. Minden egyes kiállított termék komoly előbírálaton esett át, melynek során 3 feltételnek kellett megfelelni: 1. általában kiállításra bocsáthatók-e? 2. az egyes csoportok számára kibocsátott külön utasításoknak megfelelnek-e? 3. azok a magyar korona területén termeltettek-e, vagy lényeges részükben a magyar korona területén állíttattak-e elő? A pótkiállításokkal együtt 300 ezer m2 összterületen a magyar kiállítók mellett 200 külföldi cég is bemutatkozhatott. Az állandó kiállításon kívül még 21 időleges kiállítást is tartottak (pl. Hízott juhkiállítás – május 17-24., Élő méhek nemzetközi kiállítása – augusztus 20-30., vagy Agancs kiállítás – október 15-22.) A kiállítás idejére a parlamentben az ellenzéktől is a legmesszebbmenő lojalitást várták el. “Az Országos Kiállítás tartamára szánt hónapokat politikai agitációkkal, polémiákkal s a kölcsönös kritizálásnak kíméletlenségeivel nem célszerű megzavarni.” (Pesti Napló 1885. július 1.)
A kiállítás előkészítésével kapcsolatos munkák ismét alakítottak a Városligeten: elkészült a Stefánia (a mai Olof Palme sétány), szabályozták a tavat, és ismét átalakították a rundót. A kiállítás céljára emelt 105 épület (melyek egy részét id. Bobula János építész tervezte) miatt sok fát ki kellett vágni. “A heves felszólalásra okot adó fakivágás csakis a nagy iparcsarnok és a főbejárat közti nyugati részen történt. … Miután pedig a feltöltött szabad tér parkírozva, csatornázva és gyönyörűen világítva lett, az előbb felháborodott közvélemény csakhamar nemcsak megnyugodott, hanem arról is meggyőződött, hogy a városliget ezen tündéri fényben ragyogó úgynevezett “corso” létesítése által elannyira nyert díszében, hogy ezt jövőben is fenntartani kellene” A főváros kitett magáért: irdatlan mennyiségű pénzt költött az utak kövezésére, a Városliget feldíszítésére, a Stefánia út villanyvilágítására. Felállítottak egy lakásirodát, hogy a fővárosba látogató tömegeknek szállást tudjanak biztosítani.
A főváros felszólította a rendőrfőkapitányt, hogy biztosítsa a közjárművek tisztaságát, követelje meg a hordárok tisztes öltözetét, és biztosítsa, hogy a városba érkező idegenek meg legyenek óvva a csavargók zaklatásától. A kiállítás 1885. május 2-án, Rudolf trónörökös védnökségével nyílt meg, a hivatalos katalógus szerint 270 000 m2-en, 600 kiállítóval. Olyan jelentős termékek kerültek bemutatásra, mint a Ganz-gyár híres vasúti kereke és transzformátorrendszere, Mechwart gépek, Eisele József kazánjai és a [Zenepavilon az Iparcsarnok előtt] Höcker testvérek gőzgépei. De sikert arattak az újdonságnak számító Tonet (hajlított) bútorok és az Egger Béla és Társa cég izzólámpái.
A kiállítás alatt a bemutatók mellett több nemzetközi kongresszust is tartottak. Helyet kaptak így az agrár, a bányászati, kohászati és földtani egyesületek találkozói. A kiállítás területe 8 és 23 óra között, a csarnokok 9 órától este 6-ig voltak nyitva. Dohányozni a kerthelyiségeken és a vendéglőkön kívül szigorúan tilos volt. Nagyobb kosarat, csomagot, bőröndöt a bejárati ruhatárakban le kellett adni, a kiállításon vett nagyobb tárgyakat pedig csak a számla bemutatásával lehetett kivinne a kiállítás területéről. Az akkori Műcsarnokot – ma Magyar Alkotóművészek Háza – kivéve, minden helyiségbe be lehetett lépni pálcával, ernyővel, vagy napernyővel. A kiállított tárgyakat megérinteni tilos volt, lerajzolni is csak a kiállító írásbeli s az igazgató [A régi Műcsarnok a Stefánián] által láttamozott engedély birtokában lehetett. A kiállítás rendkívül népszerű volt, nyitva tartása fél éve alatt 1 760 ezer látogatója volt.
A kiállítás épületei közül hármat nem bontottak le: az Iparcsarnokot, a Műcsarnokot és a Király pavilont. Az első kettő múzeumként funkcionált tovább, míg az Ybl által tervezett épületben Gerbeaud nyitott cukrászdát. Mivel ezek az épületek a kor fő törekvéseit illusztrálták, meghagyásuk szimbolikus értékű volt. Az Iparcsarnok a gazdasági, a Műcsarnok a kulturális felzárkózás reményét, a Király pavilon pedig a Béccsel egyenrangú uralkodói székhellyé emelkedés vágyát jelezte.
Forrás: innen
Millennium Házaként nyílt meg a Liget Budapest Projektnek köszönhetően átfogó műemléki rekonstrukció keretében megújult volt Olof Palme Ház, amely a Városliget legrégebbi épülete, egyik ékköve. A Millennium Háza a Liget Budapest Projekt célkitűzéseinek is jelképe, hiszen amellett, hogy megtörtént az épület értékmentése, a tradíciót óvó, a park és a művészetek kapcsolatát erősítő koncepció mentén igazi közösségi térré, élményközponttá alakult.
A kívül-belül teljesen felújított Millennium Háza bemutatja a Városliget aranykorát, reflektál a századfordulós pezsgő kulturális életére, amikor Budapesten a korábban sosem látott mértékben indult el a polgárosodás útján. A Ház meginvitál a főváros legpezsgőbb és legsikeresebb történelmi korszakába, amikor a polgárok semmiből teremtettek világvárost, és amikor Budapest Európa egyik legprosperálóbb és egyben legszebb fővárosa lett. A képző- és iparművészet, a történelem, az irodalom, a zene és a gasztronómia szerves egységben alkotja a Ház szellemiségét, mindamellett, hogy a bemutatás során szem előtt tartja a jelen kor látogatóinak elvárásait.
A Ház funkciói
Kulturális és művészeti élményközpont: gazdag, a mindenkori kiállítás témaköréhez kapcsolódó gyermek- és családi programokkal, kulturális és művészeti rendezvényekkel, vetítőteremmel és kulináris élményekkel;
Ékszerdoboz: egyedi Zsolnay kerámia díszítésekkel és gyűjteménnyel, megújult és új Zsolnay elemekkel az épületen kívül és belül;
Kiállítótér: a Városliget történetét bemutató interaktív kiállítás;
Étterem, kávéház és terasz: a századfordulós kávéházi kultúra és a korabeli magas szintű kulinária találkozása a XXI. század gasztronómiai és konyhatechnológiai irányzataival és eszközeivel, és egy árnyas terasz a Városliget fái alatt;
Művészeti és kulturális programközpont: a mindenkori kiállítás témaköreihez kapcsolódó gyermek- és családi programok;
Rendezvényhelyszín: a történelmi és kulturális szellemiséget, valamint a magas színvonalú vendéglátást elegyítő sokfunkciós és rugalmas tér, akár családi, akár szakmai rendezvények számára
A Ház története
A Pfaff Ferenc által tervezett épület az 1885-ös Országos Általános Kiállításra épült Műcsarnoknak és a korabeli kritikák szerint – egyedülálló Zsolnay díszítésének köszönhetően – a kiállítás egyik legszebb eleme volt. A kiállítási funkciókhoz azonban szinte azonnal szűkösnek bizonyult, ezért néhány évvel később megépült a Városligetben a Műcsarnok jóval tágasabb, mai épülete. A ház a későbbiekben Fővárosi Múzeumként működött, majd a második világháború alatt megsérült, az eredeti beltéri díszítések is megsemmisültek. Az ötvenes években a Művészeti Alap megalakulásával az épület a szobrászművészek egyik műhelye lett, később pedig a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat székhelye költözött ide. Ekkor kapott belső kialakítása ipari, irodai jelleget. 1994-ben a Művészeti Alap jogutódjaként létrejött Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány tulajdonába került az épület, de nem sikerült művészeti-kulturális funkciót találni az épületnek.
A csaknem 3 milliárd forintos, 2017 decembere és 2019 augusztusa között zajló helyreállítás az eredeti építészeti dokumentációnak megfelelően valósult meg, kívül-belül visszaállítva a hajdan volt impozáns tereket. Az épület főbejárata visszahelyeződött a korabeli terveknek megfelelően a Hermina út felőli oldalra és a ház ékességei, a különleges Zsolnay-kerámiák is restaurálásra kerültek. A Városliget tájépítészeti megújításának részeként egy új rózsakert is létrehozásre került. Az 1.250 négyzetméter alapterületű épület kulturális közösségi térként újult meg: interaktív kiállítótérrel, egy pódiumszínpaddal is rendelkező kávéházzal, mélyföldszintjén pedig egy kisebb előadó- és vetítőteremmel.
Forrás: innen
A Millennium Háza környezetének átfogó park rehabilitációja során a Városligetben egyedülálló Rózsakertet telepítettek az épület bejáratához: 1500 tő rózsa és a rózsalugas változatos színű és mintázatú virágai keltik életre Budapest aranykorának hangulatát. A kiültetett 1500 tő rózsa és a rózsalugas is hozzájárulnak az épület romantikus jellegéhez, hangulatához.
A rózsakert története
Miért éppen rózsa?
Kiültetett rózsafajok
Bemenni sajnos nem tudtam, mert februárig zárva tart, arról nem is beszélve, hogy csak védettségi kártyával lehetséges. Nagyon várom már, hogy a Rózsakert is teljes pompájában mutassa meg magát. Május környékén ismét megnézem…
Mint a mesékben, ahogy mentem, mendegéltem tovább, hát mit látok…
Egy szépen alakuló kertet, ahol gőzerővel dolgoznak.
Vajon itt mi készül???
A napsütésben ahogy megcsillant az épület teteje… hát… lélegzetelállító volt. Még teljesen körbe van kerítve, így közelről nem tudtam megnézni, csak a rácsokon keresztül készítettem pár fotót.
Még emlékszem, hogy az építkezés megkezdése előtt, aktivisták életszerűen tartózkodtak itt, hogy védjék a területet, a fákat…
Mára pedig megépült és néhány nap múlva átadásra kerül a MAGYAR ZENE HÁZA.
Néhány infó az építkezésről:
„A Magyar Zene Házának homlokzati üvegfala 94 darab egyedileg gyártott, osztatlan és hőszigetelt panelből áll majd, melyek az épület egyes szakaszain elérik a majdnem12 méteres magasságot is. Ezeket a monumentális üvegelemeket speciális üvegbordák fogják megtámasztani, melyekből szintén 94 darabot szerelnek az épület szerkezetébe” – mondta el Gyorgyevics Benedek, a Városliget Zrt vezérigazgatója.
Mind az üvegpanelek, mind a tartógerendák behelyezését hosszas tervezés előzte meg, hiszen az épületben fontos statikai szerep hárul rájuk – ezért a hatalmas elemek rögzítése lézerpontosságú precizitást igényel, melyen tucatnyi szakember dolgozik.
„Az egyedileg gyártott üvegbordák feladata az épületre ható vízszintes irányú erők felvétele, kivételes teherbírásukat 500 mm-es mélységük és 67,5 mm szélességük adja, az egyes elemek magassága pedig követi a tető szerkezetét, azaz azonos magasságúak lesznek a homlokzati üveggel” – emelte ki a vezérigazgató. Hozzátette, hogy a ház tervezése során a japán tervezőiroda és magyar partnere megvizsgálta a nemzetközi madárvédelmi gyakorlatot, valamint a Magyar Madártani Egyesület ajánlásait is kikérte annak érdekében, hogy az épület áttetszősége ne veszélyeztesse a Ligetben élő madarak repülési útvonalát
A felszín alatti – kiállítótereknek is helyet adó – szinteken is jó ütemben halad a kivitelezés, jelenleg a szakipari munkákat végzik, melynek során beépítik a gépészetet, elektromos rendszereket és a gipszkarton elemeket.
„A Magyar Zene Háza klímabarát épület lesz, ezért már tervezési szakaszában különös hangsúlyt fektettünk a megújuló energiaforrások, speciális hűtési és fűtési rendszerek alkalmazására. Az épület szomszédságában lévő Nagyrét egy kisebb területén 120 talajszondát helyeztek el 100 méter mélyen a föld alá, amelyek a ház környezettudatos, megújuló, geotermikus energiával történő ellátását szolgálják majd. A szondák behelyezése lezárult, jelenleg újrafüvesítjük ezt a területet, amit hamarosan újra használhat a közönség. További gazdaságos műszaki megoldás, hogy az épület hűtését távhűtéssel fogják biztosítani, melyet a szomszédos műjégpálya gépparkja szolgáltat majd” – mondta Gyorgyevics Benedek.
A Magyar Zene Háza, ahol a zene mindenkié!
A Magyar Zene Háza bármilyen zenei műfaj iránti vonzódással, bármilyen tudásszinttel, bármilyen interaktivitásra való nyitottsággal várja a látogatókat, korhatár nélkül!
Éld át a zenét!
Hallgasd a zenét!
Hozz létre zenét!
Tanulj a zenéről!
Tudj meg különlegességeket a zenéről!
Fedezd fel a zenét!
Kutasd a zenét!
Kísérletezz a zenével!
A Magyar Zene Háza méltán pályázik Budapest új, ikonikus épületének címére. Sou Fujimoto, sztárépítész egy modern, extravagáns házat álmodott meg a zenének. Az épület tervezésekor a természetből és a zenéből egyaránt gyűjtött inspirációt. A két forrás a japán tervező által megálmodott ház részleteiben is jól észrevehető: az épület jellegzetes lebegő tetejét például a hang rezgésének vizuális képe, a hullám ihlette, de Fujimoto nagy hangsúlyt fektetett a természet és az épített környezet kapcsolatára is. A végeredmény pedig egy könnyed, légies, nyitott és átjárható, a legapróbb részletekig átgondolt, harmonikus épület lett.
De mi adja Fujimoto víziójának varázsát? Elsősorban a tervező azon szándéka, hogy a természetes és az épített környezet közötti határokat elmossa, az épületbe belépőnek azt az élményt nyújtsa, mintha még mindig a parkban barangolna. Az illúzió eléréséhez téglafalak helyett egy monumentális „üvegfüggönyt” tervezett, ami körülöleli a házat, teljes átláthatóságot és légiességet kölcsönözve neki. A pontosan 94 darab, egyes szakaszain majdnem 12 méter magas üvegpanelek egymáshoz illeszkedve alkotják ezt az Európában is páratlan homlokzatot, melyek mindegyikét egyedileg gyártották le, és illesztették össze, milliméteres pontossággal. Tovább fokozza a természetélményt az álmennyezetben elhelyezett több mint ezer, falevelet mintázó elem is, melyek felülete folyamatosan reagál a fényviszonyok változásaira. Az arany színű, stilizált levéltakaró mintázatot hatezer, méhsejt formájú elemből álló acélszerkezet rögzít a helyére.
A ház másik ikonikus jellemzője az organikus tetőszerkezete, amely nem is állhatna távolabb egy szokványos, tömör háztetőnél. Nem véletlen, hogy sokakat megihletett már: hasonlítottak gombakalaphoz, palacsintához, de néhányan a lótuszvirág termését fedezték fel benne.
A megoldás azonban jóval prózaibb, az épület lebegő tetejét a hang rezgésének vizuális képéből, a hanghullámból kiindulva hajlította meg a tervező. Így a tetőzetében szinte nincs két párhuzamos elem, nincs derékszög, felületét közel 100 egyedi tervezésű lyuk töri át, melyeken a liget fái is átnyújtózkodnak az égig. Az úgynevezett fénykutak, egészen a legalsó szintekig vezetik be a fényt, segítve a belső terek megvilágítását és a különleges atmoszféra megteremtését.
A formabontó külcsínhez hasonlóan egyedi belső felépítés párosul; a Magyar Zene Háza összetett zenei- és programkínálatát az épület hármas szintfelosztása is tükrözi. A térszint alatti terek a kiállításoké, itt – mintegy 2.500 m2-en – kaptak helyet az állandó és időszaki tárlatok, illetve az egyedülálló hangdóm is. Ez a természetes fénytől tudatosan elzárt szint – mint egy álomvilágban – az élmények terét alkotja. Felfele haladva a park szintje az előadóművészeté, ahol a természet és a zene összeszövődik, köszönhetően az üvegfallal határolt koncertteremnek és a Városligeti-tó szomszédságában lévő szabadtéri színpadnak. Az épület emeleti szintje pedig az elmélyüléshez és az oktatáshoz kínál világos, de jól tagolt tereket.
Forrás: innen
Az mi? Szó szerint is lehet érteni: egy dóm-kupola, amely hangokat ad ki magából. De nemcsak hangokat. A kupola egyben vetítővászon is, a hangszórók mögötte helyezkednek el. Itt aztán forgathatja a fejét az, aki beül a tér közepére! A hangzó világ elevenedik meg, a természet hangjaitól a komponált zenéig. Sőt: az élmény még ezen a dimenzión is túlnő. Új hangok előállításának laboratóriuma ez, alkímia felső fokon. Egyedülálló alkotás, lehetőségei beláthatatlanok. Időről időre el kell jönni ide, megismerni a legújabb felfedezéseket. Az első üzenet a Kárpát-medence hangjait és képeit közvetíti, különleges hallási és látási perspektívából.
Forrás: innen
Innen, szinte karnyújtásnyira van a Városligeti Műjégpálya
és a Vajdahunyad vára
Nagyon éles a kontraszt, amit a Millennium Háza, a Magyar Zene Háza és a Vajdahunyad vára ad. Lehet rá mondani jót rosszat vegyesen, de egy biztos, hogy a Városliget kezd olyan formát ölteni, amire méltán büszkék lehetünk, hogy ez a MIÉNK!!
Talán másfél, két órát töltöttem el a DOBOZON KÍVÜL, és mintha kicseréltek volna. Szinte repkedtem, annyira feltöltött, és már nem is bántam, hogy aznap nem volt autóm.
Próbáld ki te is, LÉPJ KI A DOBOZBÓL!!!!
