Az Ősz színtípus 1. rész

Sziasztok! A naptár szerint ugyan már ősz van, de az időjárás még nem akar a naptárhoz alkalmazkodni és még mindig tombol a nyár. Emlékeztek, még augusztus elején beszélgettünk Csillával a nyár színtípusról (itt tudjátok újra olvasni, hogy mi minden jellemzi ezt a színtípust: 1. rész, 2. rész, 3.rész), most pedig elkezdjük az ŐSZ SZÍNTÍPUS MEGISMERÉSÉT.

Csilla neked mit jelentenek az őszhöz tartozó színek?

Nem tagadhatom, hogy mikor annak idején nekem kellett választani a négy évszak hangulattablói közül a színelemzésemen (ez, tudjátok, csak egy érzés, egy szimpátiaválasztás, és arról szól, hogy mi az, ami tetszik nekünk, de ez még nem a színtípusunk), egyértelműen az őszi moodboard felé húzott a szívem, és valószínű, hogy most is azt választanám. Számomra ennek az évszaktípusnak van a leggazdagabb színvilága a négy közül, úgy értve, hogy itt van a legtöbb árnyalat a zöldekből és a sárgákból főleg, de nekik vannak a legszebb barna árnyalataik is, ami a másik három típusnál nem igazán domináns színezet.

Milyen altípusai vannak ennek az évszaknak (ősz)?

Első altípusa, a derengő, fátyolos lágy Ősz, még a nyarat, a nyárutót idézi: lassú csendesedés, befelé fordulás van a természetben ilyenkor, a színek sárgulnak, barnulnak, zöldjüket vesztő leveleket sodor a még enyhe szél, lassan csepereg az eső, hull a lassúan beérő, fátyolosan átlátszó zöld/halványvörös szőlőszemekre. Reggelente és esténként már elkél egy kardigán a hátunkra, egy kendő a vállunkra, de napközben még le-lekerülnek rólunk ezek a darabok, mert azért a nyárutó melegségét érezzük még a bőrünkön, csontjainkban.

A színek se nem túl sötétek, se nem túl világosak, egyfajta kiegyenlítettség jellemző erre az altípusra is, ahogy lágy Nyárra; nem csoda, hogy sokszor nehéz eldönteni, hogy lágy Nyár vagy lágy Ősz valaki, mert az árnyalataik nagyon közel vannak egymáshoz; ha a bőrtónus sárgás, ha a szem és az (eredeti) hajszín árnyalata melegbarna, jó eséllyel inkább egy Ősztípussal van dolgunk.

Az ősz dereka, az őszi bőség, az őszi dússág az aranylóan meleg Ősz altípusban ölt igazán testet: ez a melegség szinte túlzó, patetikus, mégis lenyűgözi az embert ez az áradása a színkavalkádnak, ami ennek az évszaktípusnak a sajátja. Ahogy említettem is, a sárga, a zöld ezer árnyalata tud összeállni egy gyönyörű rusztikus textúrává, ha valaki szívesen viseli a típusának megfelelő darabokat. A természetközeliség itt a legszembetűnőbb: mind ruhaanyagválasztásban, mind kiegészítőkben, ékszerekben a természetesség a kulcsszó.

Ahogy pedig közelít a tél, a lehűlés, úgy nyer teret a már-már komor és drámai sötét Ősz típus: a meleg okkerből, narancsból váltunk a sötét haragoszöldbe, vagy a már-már feketének tűnő olajos zöldbe, a legsötétebbre pörkölt kávé barnájára, a mély padlizsánlilára, a legtömörebb pávakékre, bársonyos mélybordóra.

Ha jól értem, akkor ez az évszaktípus a MELEG, LÁGY és SÖTÉT szavakkal jellemezhető leginkább?

Igen. Számukra előnytelenek a világos, hideg és élénk árnyalatok, s kiemelném, mint mindig, a feketét, mert ebből még mindig sokkal többet viselünk, mint kellene, ami vétek például egy Ősz esetében is, mikor ők aztán igazán tobzódhatnak a színekben! Nem véletlen, hogy a színkendőim közül az Őszé a legnépesebb, de ha a fonalaimat nézem, ott is a legtöbb az őszi palettán van (a Nyár mellett természetesen); tényleg annyi csodás árnyalatuk van, én csak ódákat tudok zengeni róluk!