“A virágok királynője” a konyhámban

Egy kis “RÓZSA történelem”, mielőtt megmutatom, hogy az én konyhámban milyen szerepet is kapott a RÓZSA.

A rózsa története évezredes múltra tekint vissza, a legtöbb kultúrában hatalmas tisztelet övezte. Tobai Ágota aromaterapeuta elmondása szerint a rózsából készült illóolaj és aromavíz a tradicionális medicina része volt az olyan ősi kultúrákban, mint Kína, India, Asszíria, Egyiptom, Görögország és Róma. Állítólag maga Kleopátra hercegnő is igen szoros kapcsolatot ápolt ezzel a varázslatos növénnyel. A szakértő hozzátette, hogy az uralkodónőről szóló egyik történet szerint Kleopátra rózsaolajba mártatta hajója vitorláit, hogy az elbűvölő illattal messziről jelezze közeledését. Egy másik legenda szerint az ókori rómaiak a rózsát Vénusz könnyeiből és Ámor nevetéséből eredeztették.

A rózsát egyébként először a Leszbosz szigetén élő, szenvedélyes hangvételéről ismert ókori görög költőnő, Szapphó nevezte a virágok királynőjének. Az angol történelem egyik hírhedt állomása, a „rózsák háborúja” (amely végül Shakespeare művében is visszatér) sem véletlenül kapta a fenti elnevezést: az egymással harcba szálló két uralkodóház, a York- és a Lancaster-ház címerén is egy rózsa ékeskedett. 

„A Perzsiában őshonos damaszkuszi rózsát a legillatosabb rózsaként tartják számon, és rózsaszín szirmaiból nyert illóolaja királynői helyet foglal el az aromaterápiában” Forrás: itt

„Egy nő szépsége éppoly megfoghatatlan, mint a rózsaszirmok bársonyos egymásba hajlása, és a szirmok mélyéről feltörő illatszimfónia. A szépség mindenkit elvarázsol, a szem gyönyörködik benne, és a lélek megigéződik általa. Milyen a nő, ha szép? Olyan, mint a rózsa”  Tobai Ágota

Néhány évvel ezelőtt talán a Spektrum Home egyik műsorában láttam, hogy külföldön nagy divatja van annak, hogy szépséges magánkerteket az év bizonyos napjain, kinyitnak a kíváncsi szemeknek. Akkor arra gondoltam, hogy bárcsak nálunk idehaza is lenne ilyen. És lám-lám, minden kívánságom így váljék valóra, van kishazánkban is ilyen lehetőség. A múlt év nyarán azzal kényeztettem magam, hogy KERTLÁTOGATÁSOKRA JÁRTAM. Csak ámultam és bámultam, hogy micsoda csodák képesek ebben a nyári forróságban is születni a gondos kezek által. 

Az egyik ilyen kertlátogatás alkalmával Velencén jártam a Titkos kertben. Dóra a kert megálmodója, megteremtője, gondoskodó angyala és őre, olyan kisugárzással, kedvességgel, tudással és bájjal vett bennünket körbe azon a délelőttön, hogy mi, akik akkor ott voltunk, szerintem mindannyiunk nevében kijelenthetem, hogy olyan érzésünk volt, mintha elvarázsolt volna bennünket. Most, hogy próbálom felidézni az érzést, a hangulatot folyamatosan egy olyan “kép” jelenik meg a fejemben, hogy: mintha egy aranyos kis bárányfelhőbe helyezett, takargatott volna bennünket Dóra, majd feldobott, elengedett a hatalmas univerzumba, mi pedig csak lebegtünk és szálltunk, mint gyerekkorunkban amikor hintára ültünk….. 

Ha ez még mind nem lett volna elég, egy különleges terülj-terülj asztalkámmal vártak ránk Halmos Mónikával. Mónika mindent IS tud a virágokról. Fitoterapeuta és az ehető virágok hazai “NAGYASSZONYA”, ahogyan Dóra bemutatta nekünk. Elképesztő kreációk, finomságok, szín és ízharmóniák voltak a látogatók számára felvonultatva. 

Hatalmas élményekkel és Mónika jó néhány könyvével tértem haza. Nem is volt kérdéses, hogy szinte azonnal el is készítek belőle néhány finomságot. 

Én még a 80-as évek közepén tanultam a cukrász szakmát, biztosan akkor is használták már az élő növényeket a díszítés során, de mi akkor erről még nem tanultunk, nem alkalmaztuk. Viszont a kandírozást igen. Így nem volt teljesen idegen számomra a KANDÍROZOTT RÓZSASZIROM, ami Mónika Rózsakóstoló könyvének legelső receptje.

Mielőtt bárki gyorsan elszaladna az ALDIBA, vagy a VIRÁGBOLTBA egy csokor rózsáért, NAGYON-NAGYON FONTOS, HOGY CSAK ÉS KIZÁRÓLAG HÁZI NEM BOLTI RÓZSA HASZNÁLHATÓ erre a célra. 

Hozzávalók:

• Néhány fej rózsa, olyan, ami már kinyílt,
• tojásfehérje
• porcukor,

Ezeken az apró kis csodákon nagyon belelkesültem és leszedtem az összes rózsát, amit csak a kertben találtam. Hiszen, ha elnyílik, úgy is lepotyognak, és már sem jó illatuk, sem szép látványuk nem lesz. Én viszont szerettem volna megmenteni őket.

Szirmaikra bontottam a rózsákat, és megszárítottam. Kell nekik néhány nap, lehetőség szerint sötét, jól szellőző helyen.

Elkészítése:

A nem túl kemény vajat a liszttel összemorzsoljuk, majd mehet bele a többi hozzávaló, és az egészet egyneművé gyúrjuk. Én a tésztába is tettem egy kis összedarált rózsaszirmot. Nem szabad sokáig gyúrogatni, mert akkor kizsírosodik, és nem lehet vele szépen tovább dolgozni. Majd legalább 30 percre hűtőben pihentetjük. Lisztezett deszkán 0.5 mm-re nyújtjuk és kiszúróval a kívánt formára alakítjuk. Légkeveréses 180 fokos sütőben néhány perc alatt készre sütjük. 

Miután megsült, egy pici tojásfehérjével megkentem a közepét és Rózsacukrot szórtam rá. 

Naná, hogy készítettem a kis linzerkékhez egy kis Rózsalekvárt is.