“Hálás vagyok mindazért ami körbevesz ma.”

Mielőtt a mai beszélgetésünkre rátérnék szeretném elmesélni nektek a tegnap esti beszélgetésünket Babóval. 

Elmondtam neki, hogy a mai témánk a HÁLA LESZ és ezzel kapcsolatosan szeretném hallani az ő gondolatait. Az ő korosztályában hogyan van jelen a hála, jelen van-e egyáltalán. 

Természetesen elfogult vagyok, mint minden anyuka a saját csemetéjével, de szerintem hihetetlenül okos dolgokat mondott. 

“- Szögezzük le itt az elején, hogy az én korosztályom nem hálás semmiért”

– Hm….és ez miért van így, mit gondolsz?

– Azért, mert a szülők NEM BESZÉLGETNEK a gyerekükkel, nem tanítgatják, nevelgetik, nem mutatják meg a fontos dolgokat. Így a gyerek nem tud a szüleiről jó dolgokat másolni. Hogyan kéne úgy elsajátítani egy dolgot, hogy nincsen egy példa?? Nem úgy működik a gyereknevelés, hogy kapsz egy útmutatót, amikor megszülöd a gyereket, akkor kiszülsz vele egy ANYAI ÚTMUTATÓT, hogy lapozgatod laponként, naponként, óránként, hogy mit kell mondani. Ez az útmutató nincsen leírva, ezt az anyukádtól, apukádtól tanulod meg és az a te példád. De, hogyha ők nem úgy neveltek fel, amiről példát tudsz venni, akkor meg te is úgy fogod felnevelni a gyerekedet. A gyerek nem tanulja meg az együttműködést, a mai gyerek AKARJA, MOST AKARJA, a szülei az alárendeltjei és nincsen HÁLA. Nincsen meg az alap hála, mert a gyerekek mindent megkapnak a szüleiktől, bármit megvesznek, csak boldog legyen.

Viszont, ha valamiért a gyereknek hajtania kell magát, valamit meg kell tennie azért, hogy elérje azt, amit akar (megkapja amire vágyik), nem csak az ölébe hullanak a dolgok, akkor meglesz az alap kapcsolódás. Nekem kell mami és kell az apuci, hogy én kényelmesen eltudjak “helyezkedni” a világban. Nekem nem azért kell az anyuci meg az apuci, hogy megvegyék a legújabb Barbi Girl 2000 babát, vagy legújabb műanyag musztángot, hanem azért kell a mami és az apuci, hogy engem egy jobb emberré neveljenek, átadják azokat a tapasztalatokat, amiket ők szereztek az életben és én pedig azt tovább vigyem. 

A hála összekapcsolódik azzal, hogy TISZTELET. Ha a szülőd segít téged, tanítgat, akkor nagyobb esélye van annak, hogy te azt szeretni és tisztelni fogod, hogy anyukádként, apukádként fogod tisztelni azt az embert. Ha te azt meg köszönöd, meghálálod, hogy anyukád, apukád szeret téged, tanítgat, akkor ez nagymértékben segíteni fog a tiszteletben.” (rögzítettem mindent, amit mond, ezek egy az egyben az ő szavai, direkt nem írtam át, hogy érezhető legyen a megfogalmazásból, hogy azért ezek mégiscsak egy 14 éves gyerek gondolatai).

Érdemes ezen elgondolkodni nekünk szülőknek, hogy mire és hogyan tanítjuk ezt a fel növekvő generációt. Meg kell őket hallgatni, elég jó kis tükröt tartanak nekünk felnőtteknek szerintem. 

Ezután a kis elgondolkodtató bevető után át is térhetünk a Rita-Selinával folytatott beszélgetésünkre. 

A hálával már foglalkoztunk egy korábbi beszélgetésben, amit itt tudtok elolvasni újra, de úgy érzem, hogy ez egy olyan téma, amire mindig érdemes szánni egy kis időt.

A Wikipédia szerint a hála egy olyan pozitív érzelem, amelyet akkor lehet érezni, ha valaki kedves velünk, ajándékoz nekünk, szívességet tesz nekünk vagy bármilyen nagyvonalú cselekedetet hajt végre felénk.

Kérdem én, miért csak akkor érezzünk hálát, ha valami különleges történik az életükben. Erre szinte mindenki képes. Mi lenne, ha a hétköznapi dolgok is a hála érzését váltaná ki bennünk? Milyen érzés lenne, ha felkelünk reggel és hálát érzünk azért, mert kipihenten ébredünk, kényelmes az ágyunk, és van hálószobánk. Hogyan indulna a reggel, ha mosolyt csalna az arcunkra ez a számunkra természetes és mindennapi megélés?

Képzeld el, hogy milyen lenne a napod, ha találnál 2-3 olyan dolgot, érzést, gondolatot, ami egyébként természetes, de te azokat mégis aznap kiemeled és hálát érzel irántuk?

És ha tovább visszük ezt a gondolatmenetet, képzeld el azt, hogy milyen lenne, ha minden napra találnál valamit, amiért hálás lehetsz a párodnak, gyermekednek, anyukádnak és ezt el is mondod nekik.

Szerinted hogyan változnának, növekednének a benned lévő pozitív érzések, és hogyan változna a környezeted, ha te ezeket az érzéseket sugároznád ki magadból.

Gondoltál már arra, hogy hálás légy a buszvezetőnek, a pénztárosnak a boltban, vagy a benzinkutasnak, esetleg a gyermeked tanárának, amiért nap mint nap végzik a dolgukat? Egy mosoly, egy kedves szó mindenkinek jól esik a mai rohanó világunkban. Jól esik mindenkinek, ha azt érzi, hogy fontos és értékes, amit csinál.

És ezt mások is észreveszik. Olyan jó látni, hogy nálunk a buszon többen köszönnek le és felszálláskor a buszsofőrnek Budapesten, ahol valljuk be őszintén ez nem szokás. De nálunk ezen a buszon azt veszem észre, hogy egyre többen teszik ezt. Látják, hallják egymást az emberek, és követik a jó példát.

A boltban a pénztáros minden nap jó egészséget kíván, amikor végzek a vásárlással és elköszön. Nekem nagyon jó érzés bemenni ide vásárolni, mert kedves és figyelmes emberek vesznek körül.

Tehát azért, hogy hálát érezzünk nem kell különleges dolognak történnie az életünkben. Ha behozzuk az életünkbe a hála fókuszt, akkor… inkább nem mondom meg. 

Próbáld ki 3 hétig, és nézd meg, hogy hogyan változnak meg a benned lévő érzések, és ez mit generál az életedben.

Örömmel fogadjuk, ha megosztod velünk az FB poszt alatt, hogy te miért vagy ma hálás.

Én hálás vagyok azért, mert itt vagy TE és olvasol minket. 

Én hálás vagyok Rita-Selinának azért, hogy része a Blogomnak és írásaival, szavaival megszínesíti és nem csak a blogot, hanem az én lelkemet is.

KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM.

Köszönöm mindenkinek, aki elolvasta, aki elgondolkodott rajta, aki kipróbálja, aki leírja, aki elmondja, egyszóval mindenkinek, aki valahogyan kapcsolódik ma hozzánk!