"Ősz, az év utolsó legszebb mosolya."

Mi jut eszedbe akkor, ha azt mondom neked, hogy: ŐSZ?

A válasz sok mindentől függ igaz? Pl. attól, hogy kinek teszem fel a kérdést, milyen korosztálynak, férfinak vagy nőnek…

A gyerekeknek a suli, a kötöttségek, a tanulás, a reggeli ébresztők, a nyaggatások (tanulj, öltözz, egyél, induljunk…), többek között ezek a nem túl kellemes élmények jutnak az eszükbe az ŐSZ hallatán.
A kezdő anyukáknak az aggódás, a túlféltés gondolata fut át többek között a sok más gondolat között, hiszen megkezdődik a náthás, köhögős, beteges időszak.
Nekünk NŐK-nek az “uristenablakotkénepucolni” mert egész nyáron nem tettem… ismerős gondolat??
A pasiknak a szeme előtt felvillan a gereblye és a felszedendő falevelek halmaza (már ahol a pasik feladata), mire gyorsan becsukják a szemüket.
Akik szeretnek sütni-főzni, biztosan a finom almáslepény vagy sütőtökös pite, esetleg sütőtökkrémleves semmivel össze nem téveszthető fantasztikus illatát kezdik el érezni, hiszen az ősz az alma, a körte, a sütőtök időszaka.
Az idősebb korosztálynak az elmúlás, az emlékezés a régi, szép időkre.
Nekünk, akik imádnak kirándulni az úticélok tömkelege kavarog a fejében, hogy melyiket is, mikor is, vegye sorra.
és még hosszan lehetne ecsetelni, hogy mi jut az eszünkbe az ŐSSZEL kapcsolatosan és hogy miért is szeretjük annyira az ŐSZT??

Az őszi levelek nem hullanak, hanem repülnek. Ráérősen kószálnak, mert nem lesz több lehetőségük a magasban szárnyalni. Visszaverik a napfényt, kavarognak, vitorláznak, és ide-oda libbennek a széllel.

Delia Owens

Számomra az ŐSZ a színek kavalkádja, a levelek tánca, egy kis melankóliával fűszerezve. A természet olyan díszbe öltözik ebben az évszakban, ami nekem semmihez sem fogható és semmi sem tudja felülmúlni.

Amikor véget ér a kánikula és szépen, lassan elkezdődik az ősz, belém cseppenként tér vissza az élet. Ilyenkor szeretek a legjobban kirándulni és élvezni azt a csodát, ahogyan a levelek színe lassú átmenetet képez a zöldtől a sárgás-barnás-vöröses színen át egészen a zörgősre száradt sötét barnáig.

Az utóbbi időben megszerettem a verseket. Találtam is egy olyat, ami az ŐSZ hangulatát néhány sorban nagyon jól leírja.

Csanádi Imre: Őszköszöntő

Szállj, szállj
ökörnyál,-
jön az ősz,
megy a nyár.
Megy a nyár, a nevetős,
komolykodva jön az ősz,
csillámló derekkel,
sárga levelekkel,
szőlővel, mosolygóval,
fűre koccanó dióval.

Ugyanaz a táj ősszel, teljesen más hangulatot áraszt, mint nyáron. Diósjenőn kirándultunk néhány hete és habár nem pont ugyanaz a kanyar, de jól látható a különbség…

A ragyogó, élettel teli, buja és a zöld minden árnyalatában játszó színeket, formákat átveszi a meleg, nyugtató színekben pompázó mindenség. Olyan, mintha valaki, aki a természet szépségéért lenne felelős odafent, ecsetet ragadott volna és újra színezné az egészet. Ilyenkor szerintem sokkal könnyebb a természetre hangolódni és hallgatni a csendet.

Szeretem az őszi hangulatot bevinni a lakásba is és minél több belső teremet ennek a csodás évszaknak megfelelően díszíteni. Néhány apró dekor jut az előszobába, a nappaliba, sőt még a fürdőbe is becsempészek valami ősziest. A leginkább a konyhámat és az étkezőt alakítom az évszaknak vagy az ép aktuális ünnepnek megfelelően, hiszen itt vagyok a legtöbbet. A múlt évben pl. az étkezőasztal dísze ez volt.

Elsőként az elmúlt évek díszeit, dekorációit veszem elő és ezekhez készítek néhány újabb apróságot. Minden szeptemberben/októberben egy klassz közös program Babóval, amikor elmegyünk gesztenyét, falevelet és bogyókat, terméseket gyűjteni-szedni. Veszek a piacon tököcskéket, csarabot, őszirózsát. Ilyenkor már a hortenziáim is felveszik őszi színjátszós ruháikat és mivel egyre kevesebbet vagyok a Kertecskémbe, viszont gyönyörködni szeretnék bennük még sokáig, így a virágokat viszem inkább be a lakásba. Az “újra hangolt” és meglehetősen drámai színre váltott előterünkbe is készítettem néhány préselt virágból képet, kettőt hagyományos képkeretbe tettem, kettőt pedig két üveglap közé.

A virágok préselése csak annyi, hogy begyűjtöttem őket a Kertecskémből, majd egy direkt erre a célra rendszeresített könyv lapjai közé tettem, végül néhány nehezebb könyv került a tetejére. Pár napra, hétre ott felejtettem őket. A legtöbbjük igazán szépen, a színét megtartva száradt meg.

Szépen, lassan előkerülnek a szekrényből puha, finom takarók, párnák, amik még tovább emelik a lakásunk otthonosságát. A leginkább és legkönnyebben az évszakoknak megfelelő színű plédekkel, párnahuzatokkal, kopogtatókkal lehet a lakás alap hangulatát meghatározni, befolyásolni. A kis fényfüzéreknek is szerintem van keresnivalója már ilyenkor ősszel is díszítő elemek között.

konyhám ablaka

Szeptember elejétől már javában folyik nálam a sorozatgyártás a TÖKÖCSKÉKBŐL. Minden évben elhatározom, hogy próbálok visszafogottabban, minimalistábban díszíteni, de azután rá kell jöjjek, hogy az bizony nem én lennék. Ahogyan egy vasárnapi ebéd, vagy egy vendégfogadáskor is legalább 4-5 féle dolgot készítek (ebben nincs benne a leves, vagy a desszert), így a dekoráláskor is “picit” túltolom. Sok időt szánok a lakásunk otthonosságának kialakítására, fenntartására, új dekorok elkészítésére. Szeretem a saját kezűleg elkészített tárgyakat, még akkor is, ha nem mindig az elképzeléseim szerint néznek ki a legvégén, viszont mindig tanulok belőle és így, talán a következő szebb lesz, jobb lesz (talán).

Szinte mindenből IS készítettem már TÖKÖT. Pár éve nagy sikere volt annak, amit madzagból, majd később horgoló fonalból is elkészítettem.

Az elkészítési útmutatómat hozzá, itt találjátok: Tök madzagból

Idén ici-pici, mini tököcskéket készítettem filcből, amit végül felfűztem és a konyha ablakomat díszíti. Roppant egyszerű az elkészítése. Akár maradék filcből is össze lehet hozni, egy-egy darabhoz egy kisebb tenyérnyire lesz csak szükség. Néhány évvel ezelőtt nem filcből ugyan, hanem egy gyönyörűséges bordó bársony anyagból készítettem hasonló módszerrel tököket, amihez a lépéseket lefotóztam és egy részletes itinert is írtam hozzá, amit itt találtok meg: Bársony tökök

Már készítés közben teljesen beleszerettem ezekbe az apróságokba.

Itt még csak gyülekező volt, még nem tudtam, hogy mi is lesz a végső sorsuk.

A tököcskék szára, megszáradt virágszirmok közepéből lett némi utómunkálatok segítségével.

Amikor már jó sok tököcském volt, szépen sorba raktam őket és akkor jött az isteni szikra, hogy felkéne őket fűzni és milyen jól mutatna a konyhám ablakában.

Arra kell figyelni a felfűzésnél, hogy kb. a tök felső egyharmadánál kell a fonalnak átmenni, mert különben elborulnak, nem állnak szépen.

Esti fényeknél pedig….

A tököcskék fölé, pedig egy klassz füzért vartam….

Picit közelebbről az ablak és környezete…….

Az ablak melletti polcok is őszi ünneplősre váltottak.

A varrott almák és körték már néhány éve visszajáró vendégek ilyenkor ősszel. A gyertya köré, papír szívószálból készítettem egy kis érdekességet. A szívószálakat úgy vágtam el, hogy mindegyik egy picit kisebb legyen az előzőnél, majd a gyertya köré tettem egy befőttesgumit, amibe a szívószálakat pakolásztam, végül pedig pici csipkével “eltüntettem” a gumit.

Egy pici levegőre száradó gyurmába tűzdeltem néhány virágot és hagytam az egészet megkeményedni, a barikás hímzett kép mellett, kimondottan jól mutat.

A napokban a konyha egyik falát feketére festettem ami szintén elég… hát, hogy is mondjam ütősre sikeredett. Viszont nagyon jól mutat előtte a kis “kompozíció”, amit készítettem.

Mivel alkonyatkor jobban szeretem az apró fényeket, gyertyákat mécseseket, így nem is volt kérdéses, hogy a konyhapultra is kell, hogy készüljön valami kicsit fényes hangulatfokozó. Egy fa tálba tekertem bele egy kötelet, ami köré csavartam egy elemes fényfüzért és némi borostyánt. A tál közepébe pedig egy vázába tettem egy gyertyát is. Még egy kis hortenzia, pár szem makk, egy kis vászon anyag és már készen is volt a konyhapult ősziesítése.

Alig várom minden nap, hogy este legyen és felgyulladjanak a fények.

Sajnos a borostyán ebben a melegben nagyon hamar összeszáradt, így pár nap múlva helyet is cserélt a környéken lévő erdőből szedett erdei iszalaggal, pár csipkebogyóval fűszerezve. Számomra olyan légiessé, sejtelmessé tette az egész tálat.

Az étkező asztalom sem maradhatott ki a csinosításból.

Ilyen volt:

Ilyen lett:

Még sohasem díszítettem komlóval, de most ahogyan az erdőt jártam, nagyon megtetszett, mert nekem a tobozt juttatta az eszembe, így gondoltam egy próbát megér. Az asztal fő dísze a tököcske, amit egy komlóval körbetekert koszorúra ültettem.

Egy befőttesüveget pedig juta szalaggal tekertem körbe, majd erdei iszalaggal díszítettem, és az egészet egy falapra tettem. Semmi különlegesség mondhatni, de egyben az ősz fő színeire festett üveggel és a tököcskével jól mutat az étkező asztalon. Hát még a mosolygós Babóval…

Még egy apróságot hoztam…

Ismeritek a Sizzix vágógépet?

Ezt is Sizzix géppel készítettem…

Engem a nagymamám tészta készítő gépére emlékeztet. Amikor kicsi voltam sokszor készítettünk házi tésztát és mindig én tekerhettem a kis kart.

Néhány éve karácsonyi ajándékként kaptam egy Sizzix vágógépet és azóta egy csomó vágó-sablont vettem már hozzá, többek között többféle levélformát is. Gondoltam kipróbálom, hogy filcet is tudok-e vele vágni. Az ihletadó egy papírból kivágott fagyöngy leveles koszorú volt, sajnos már nem emlékszem, hogy hol láttam, de már akkor ki szerettem volna próbálni, csakhogy nem kaptam hozzá megfelelő sablont.

Most volt filcem is, sablonom is, kezdődhetett az alkotás.

Mindhárom levélformát kipróbáltam, majd egy negyedik lett a befutó. Azért, hogy könnyebb legyen a kört kialakítani a levelekből, egy papírlapra körbe rajzoltam egy tálat, erre pakoltam rá, szépen sorba a kivágott leveleket.

Eddig a pontig minden szép és jó volt, csakhogy én nem papírra akartam ragasztani, hanem drótra. Amit szépen meg is formáztam.

Majd nagyjából kettő perc alatt szembesültem azzal, hogy a vékony kis levélszárakat a vékony drótra biztosan nem fogom tudni ráragasztani. Akkor jött az isteni szikra, hogy az egészet megfordítom és a drótot ragasztom a levelekre. Igy már jó lett!!!

Majd a közepére szerkesztettem egy kis “köszöntőt” is.

Ez a kis kreálmányom a tipikus esete annak, amikor az én fejemben egészen másként néz ki a végtermék, mint ami megvalósulni látszik. Már elkezdtem egy másik formájú levéllel is megcsinálni, hátha az már jobban hasonlít az elképzelésemhez, nem adom fel.

És végül, de nem utolsó sorban készítettem még egy tök füzért, amit horgoltam. Nagyon egyszerű dolgokat videós tutoriál alapján képes vagyok meghorgolni, de azért egy pulcsihoz nem fognék hozzá.

A Dotti pólófonal videója alapján készítettem.