Zuhanás

Elolvastam a fülszöveget és azt mondtam: Na ez az!!! Ezt most meg kell vennem, ez egy jónak ígérkező kis olvasmány. Azt reméltem, hogy lesz benne dráma, lesz benne izgalom, egy kis titokkal megspékelve. Szinte azonnal hozzá is kezdtem az olvasáshoz.

 

Ebben az évben elolvasott könyveim nagyjából egy-egy hetet töltöttek az éjjeli szekrényemen, és már ki is olvastam őket. A Zuhanásra nagyjából 3 hetem ment rá. Talán ez már sejteti, hogy nem volt az az igazán magával ragadó olvasmány. Esténként néhány oldalt mindig leküzdöttem és vártam a csodát, hátha……hátha történik már valami. 

 

Na de miről is szólt… 

Megismerjük a McNamara családot, ahol van egy 16 éves nagy lány, két kisfiú akik ikrek, az édesanyát és az édesapát. Ők alkotják a főszereplőket, az ő 2-3 éves élettörténetüket ismerjük meg a regényből.
Ezenkívül szerepet kap az édesanya testvére, annak férje, az édesapja, a nagylány barátai, és az Új-Zélandi szomszédok. Természetesen nem maradhatnak ki az állatok sem. 
 A könyv nagyjából kétharmadában az ő hétköznapjaikat ismerhetjük meg. Melyben Apuka elindul a lejtőn, miután elveszítette a munkáját, és komoly alkoholproblémái lesznek. A nagylány jó tanuló, kedves, szorgalmas, míg a fiúk igazi kis rosszcsontok a maguk 5 évével. Anyuka pedig minden áron igyekszik összetartani a családot. Amikor már azon a ponton van, hogy vagy elválik vagy… talán elköltözhetnének a  világ másik végére, ahol új életet kezdhetnének. Szinte azonnal el is kezdi a szervezést. A családban nem arat osztatlan sikert az ötlete. Sacha a nagylány, nagyon méltánytalannak tartja, hogy az alkoholista nevelőapja miatt, neki kell szívnia. Mindezek ellenére megtörténik a költözés Új-Zélandra. Kezdetben tényleg úgy tűnik minden jóra fordul. Apuka festeni kezd és teljesen kivirul. Az ikrek igazi kis szabad csibészek, akiket anyukájuk rendesen elkényeztet és mindent megenged nekik.

Azzal a húzással, hogy már az elején megtörténik a dráma, szinte bebiztosította magát az író, hogy mi olvasók tutira elolvassuk a béna elejét is a könyvnek annak reményében, hogy megtudjuk ki a felelős a balesetért. 

 

“Ez is a jobbak közzé tartozó olvasnivaló. Fél csillag mínusz a szereplők miatt. Bianka és a nagypapa kivételével mind idegesítő. Martha véleményem szerint csapnivaló anya, az ilyennek nem kéne gyereket szülni. Az ikrek rosszak, neveletlenek és ő erre büszke. Pl repülőút azt írta., hogy az utasok még mindig emlegetik a velük való utazást. Vagy ilyesmit nem emlékszem pontosan. Vagy mikor felvette az ölébe vette Charliet az a talpát Jean hasára tette. Azt megértem, hogy Sascha függőségét nem vette észre. Az, aki nem került kapcsolatba soha droggal annak nem egyszerű észre venni a jeleket, habár itt voltak jelek bőven. Na de mikor már tudott a dologról és nem volt hajlandó észrevenni a visszaesést…. itt jól megcsapkodtam volna egy lapáttal. Ráadásul a férjét úgy kezelte mint, egy gyereket. Jaj nem mondja el mert akkor Kit kiborul meg nem tud készülni a kiállításra. Inkább a szőnyeg alá söpri a problémát gyakorlatilag magára hagyja a lányát, hogy a férje nehogy kizökkenjen. Mintha a férje jóléte közérzete fontosabb lenne, mint a gyerekei. És mikor minden kiderül mindenki megbocsájt neki minden oké lesz. Senki, de senki nem mondja neki, hogy bakker te is hunyó vagy. Mindent és mindenkit alárendelt a férje boldogságának. Ez egy idióta család tele hülye őszintétlen saját maguknak hazudó emberekkel. Bianka meg a papi volt értelmes egyedül”

 

“Megint egy nagyon jónak ígérkező könyv: olyan könyv, amit meg szeretnék venni, hogy a sajátomat olvashassam, olyan könyv, amit nem lehet lerakni. Hát nem olyan könyv volt, hanem ilyen: majdhogynem a feléig unalmas, hétköznapokkal teli, de még ezek a hétköznapok is semmilyenek voltak. Olyannyira elvesztem a hétköznapiságban, hogy elsuhantam az mellett, Pacsni végül, hogy került a család új lakhelyére. Nem vitték magukkal, s egyszer csak azt olvasom, hogy ott van velük. Komolyan azon gondolkodtam, hogy félbehagyom az olvasást. Csakhogy az eleje egy zuhanással indult, s onnantól egy kisfiúnak az életéért kellett küzdenie. Kíváncsi voltam, mi, miért történt, milyen titok lappang a baleset körül, s végül, hogy zárul a tragédia. Örülök, hogy végül kitartottam, mert aztán tényleg letehetetlen volt. Kár, hogy az elejét így elnyújtották.
Igazából ez a regény nem is Finnről szólt, hanem Sacharól. Az ő eltévelyedésén keresztül mutatja meg a szerző, hogy hullhat darabjaira egy család boldogsága {{a drog miatt}}. {{Amikor kezdett megváltozni Sacha, sejtettem, hogy mi lehet körülötte. A szülei, s főleg az édesanyja ezt miért nem vették észre? Miért nem tűnt nekik föl, hogy ez a változás nem normális!! Az addig lázadó kamasz, hirtelen tök jól érzi magát az új élethelyzetében? Na, vajon miért?? Amikor Martha szemében fény derült a dolgokra, nem kért segítséget!! Felelőtlen, felelőtlen, felelőtlen!! Ez engem nagyon felbosszantott!! Mégis, mit gondolt??}} Tényleg nagyon elgondolkodtató regény volt!!
Sajnos egyik főszereplőt sem szerettem meg. Az ikrek időnként idegesítettek, nem tudom megmondani miért. Kitnek, az apának nem tetszett az önsajnálata, aztán meg önzőnek éreztem. A regény végén viszont igazat adtam neki. Martha, az anya, a titkolózásával nem lopta be magát a szívembe, s mert nem jutott eszébe az időben való segítségkérés, mellyel elejét vehette volna a tragédiának. Nem biztos, hogy azzal tesszük a legtöbbet valakiért, ha a hallgatásunkkal védjük! Sacha mindenképpen egy áldozat volt ebben a könyvben. {{Kiszakították a megszokott környezetéből, s ezt valahogy fel kellett dolgoznia. Nem jó utat választott!}} Azért volt szereplő, akit kedveltem. Az egyik a nagypapa, a másik pedig Bianka.
Habár az elejét tekintve csalódás volt a könyv, végül örülök, hogy elolvastam, mert van mit gondolkodni rajta bőven.”

 

Kellemes olvasgatást. Jó szórakozást. Írd meg, hogy neked, hogy tetszett???? Várom!!!