Márciusi kikelet Selina tolmácsolásában.
Kedves Olvasóim, köszöntelek titeket ezen a szép, márciusi napon. A mai nap, több dolog miatt is különleges számomra. Nem is tudom melyikkel kezdjem, hiszen mindkettő fontos, mindkettő jelentőségteljes, mindkettő kiemelkedő számomra. Kezdjük talán azzal, ami születésemtől kezdve fontos, amit szeretek, amit büszkén vállalok, és ami már 52 éve elkísér.
NŐ vagyok!
Ezen a mai napon ezt ünnepeljük, mi LÁNYOK, CSAJOK, ASSZONYOK, NŐK…..
Mielőtt beszélgetni kezdenék a mai segítőtársammal, egy pici információval jöttem.
Ti tudjátok, hogy honnan ered a Nemzetközi Nőnap története?
1857-ben ezen a napon New Yorkban mintegy negyvenezer munkásnő sztrájkolt egyenlő bérért, munkaidő-csökkentésért. A Nemzetközi Nőnapot 1914-ben tették március 8-ra. A New York-i textilmunkásnők 1857-es sztrájkjának – más források szerint egy New York-i gyárban 1908-ban e napon bekövetkezett tűzben elpusztult 129 munkásnő – emlékére. A nők jogai és a nemzetközi béke napját 1977-ben tette hivatalos ünneppé az ENSZ-közgyűlés. Az ünnep időközben sok helyen elvesztette politikai tartalmát és jelentőségét, s jobbára virággal, apró ajándékokkal ünneplik.
A másik, ami miatt a mai nap különleges számomra, hogy ITT, és MOST, szeretném nektek bemutatni új kolléganőmet, író és szerkesztő társamat
Szkálosi Ritát Selinát.
Ritával egy finom kávé-forrócsoki mellett megbeszéltük, hogy minden hónapban jelentkezünk egy klassz kis beszélgetéssel (egyenlőre írott formában), ami reményeim szerint elnyeri tetszéseteket.
Rögtön fel is tettem Ritának az első kérdést.
- Mi jelent neked a március?
A március számomra az újjászületés, a kikelet, amikor a téli álomból lassan felébredünk, kinyújtózunk, megmozgatjuk a testünket, és megszületünk valami újnak. Megszületik bennünk a vágy, hogy kibontakoztassuk a szárnyainkat. Elővesszük a tavaszi ruháinkat, színesbe öltözünk, és átadjuk magunkat a virág illatának, a nap sugarainak.
Én: Én is nagyon vártam már a márciust, a jó időt, a TAVASZT, hogy elkezdhessem a kertecskémet rendezgetni, szépítgetni, építgetni. Számomra kert a NŐ-ségem, NŐ-iességem, a NŐI minőségem egy fontos része, kitárulkozása.
- Milyen nő minőségeket lehet ilyenkor TAVASSZAL megélni?
Az újjászületés lehetősége minden pillanatban itt van. Minden pillanatban lehetőségünk van dönteni, hogy most valamin változtatok, valamit másképp szeretnék csinálni. Lehetőségünk van arra, hogy apró pici lépést tegyünk afelé az élet felé, melyet valójában élni szeretnénk.
- Mi kell ahhoz, hogy ezeket a lépéseket meg tudjuk tenni?
Ahhoz, hogy tudjuk, merre induljunk el, ahhoz látnunk kell, hogy hova is szeretnénk eljutni. Mi az a kép, ami a szemünk előtt lebeg? Milyen vágy kezd el bennünk felébredni? Ha megszületik a vágy, akkor képesek vagyunk azt meg is valósítani. Hiszen, ha már egy kép él bennünk arról, amit szeretnénk, akkor képesek vagyunk azt meg is teremteni magunknak. Látnunk kell ezt a képet, kézzel foghatóvá tenni, hogy be tudjuk hozni az életünkbe azt, amit valójában vágyunk.
Én: Sosem felejtem el azt a pillanatot, amikor 49 évesen egy napon elhatároztam, vagy ahogyan Te az előbb fogalmaztál, „megszületett bennem a vágy”, hogy az 50. születésnapomat különlegesnek szeretném, úgy szeretném megélni, ahogyan még soha, egyiket sem. Ami nem azt foglalta magába, hogy valami hatalmas bulit szeretnék, hanem, hogy Nő-ként hogyan szeretném megélni. Szeretném ha a testem, a lelkem is azt sugározná, hogy még csak most értem el életem feléhez és sok-sok érdekes dolog vár még rám. Ehhez szükséges volt egy csomó kis lépésre, amiket mind-mind kidolgoztam, majd megcsináltam és végül megérkezett egy ÚJ CSAJSZI az 50. szülinapjára.
- Számodra mit jelent a nőiség minősége?
Számomra a nőiség minősége a lágyság, az odafigyelés, a szeretet, a befogadás, a gondoskodás. Ha ezeket az energiákat megéljük, és jól éljük meg, akkor ezzel nem csak saját magunkat emeljük, hanem a családunkat, környezetünket is. Érdemes ezeket a tulajdonságokat felébresztenünk, erősítenünk magunkban.
- Milyen gyakorlati tanácsod lenne ezek felébresztésére, erősítésére?
Az első és legfontosabb szerintem az ÖNSZERETET kérdése. Ha el tudjuk fogadni és szeretni tudjuk magunkat, akkor mindezt a körülöttünk lévőknek is át tudjuk adni. Ha itt megakadások vannak, kételkedünk saját magunkban, akkor ezt mások felé sem tudjuk áramoltatni. Tehát szerintem az első lépés, ahhoz, hogy a nőiséget megéljük, hogy szeressük magunkat. Meglássuk az értékeinket.
Én: Azért ez, egy nagyon nehéz feladat, hiszen sok-sok NŐ-társam nevében mondhatom, hogy Önmagunk mind külsőségekben, mind belsőleg (Jó anya vagyok, jó feleség, jó társ???) való elfogadása egy egész életen át tartó belső „harc” tud lenni.
- Mit javasolsz, mit tegyünk és hogyan???
Ehhez a témához szorosan kapcsolódik az ÉNIDŐ kérdésköre. Rendszeresen jutalmazzuk meg magunkat, adjunk magunknak időt. Ha csak naponta 15-20 perc, vagy hetente 1-2 óra, már az is több, mint a semmi. Ezzel saját magad felé fejezed ki elismerésedet, megbecsülésedet. Az énidő lehet bármi, amitől jól érzed magad. Ilyen például egy jó könyv olvasása, találkozás a barátnőkkel, egy jó film a moziban, vagy egy forró fürdő gyertyafényben. Ilyenkor megengeded magadnak az ellazulást, a töltődést.
Saját SIKEREINK ELISMERÉSE is fontos téma. Ha elértünk valamit, amire már vágytunk egy ideje, akkor azt ünnepeljük meg! Hiszen hogy várjuk el másoktól, hogy elismerjenek és dicsérjenek minket, ha ezt mi magunk nem tesszük meg.
Tehát minden az önszeretettel kezdődik. Ha meg tudjuk ragyogtatni valódi énünket, ha látszódik rajtunk, hogy elégedettek vagyunk magunkkal, az életünkkel, akkor meg tudjuk látni az élet szépségét, a jelen boldogságát. Így meg tudunk magunknak teremteni egy olyan világot, amiben ujjászülethetünk.
Legyen áramlás az életedben a legjobb úton-módon!
Én: Ez egy nagyon szép végszó, legyen így!!! Most pedig jutalmazzuk meg magunkat mert CSODÁLATOS NŐK VAGYUNK, és azért is mert SZERETJÜK MAGUNKAT.