Elrabolt életek

Na de miről is van szó…. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány Rill, az 1930-as években, aki a szüleivel és testvéreivel egy folyami hajón él. Békében, boldogságban és nagy-nagy szeretetben. Mígnem az édesanyjuknál vajúdás közben olyan komplikációk lépnek fel, hogy a bába nem tud rajta segíteni, így kórházba kell vinni. Amíg a gyerekek egyedül vannak a hajón, értük jönnek és mint később kiderül árvaházba viszik őket. 

A cselekmény másik szála is egy fiatal lányról szól, de az már a jelenben. Avery egy jómódú családból származik, sikeres jogi karriert tudhat a magáénak. Édesapja politikus, aki nagyon szeretné, ha a lánya is azzá válna, így kéri, hogy kísérje el őt néhány nyilvános szereplésére. Az egyik ilyenen ismerkedik meg Avery az idős Mayel.

Miközben Avery és May útja keresztezi egymást a jelenben, megtudhatjuk, hogy May valójában Rill, aki az árvaházban nem csak a kegyetlenkedések legmagasabb fokát kellett, hogy átélje, de mindeközben elszakítják testvéreitől, megfosztják nevétől, új mamát, papát kap, megtudja, hogy meghalt az édesanyja, édesapja pedig az alkohol áldozatává vált…

Igazán szívbemarkolóan mutatja be az írónő, hogy mit élt át Rill az árvaházban, hogyan próbált testvéreinek anyja helyett anyja lenni. 

Ezek az emberek a markukban tarthatnak, mindent előírhatnak nekem, de a képzeletem felett nincs hatalmuk.

Persze a romantika sem hiányozhat a történetből…

Habár Averynek vőlegénye van, akivel tervezgetik is meg nem is a közös életet, esküvőt, mégis a képbe jön Trent, a jóvágású ingatlanügynök…

Milyen apróságokon fordul meg néha az élet! A napló is erről árulkodik. Tervezgetünk, de a sorsunkat végső soron nem tarthatjuk a kezünkben.

Ők ketten kezdik el kinyomozni, hogy mi köze lehet az idős otthonban megismert Maynek az ő családjához. 

Egy kis humor is szerepet kap:

Ahogy látom, ez a pasi éppolyan makacs, mint én. És attól tartok, ő bírja majd tovább. Neki ugyanis van ennivalója.

Némi történelmi adalék a könyvhöz:

A nagy gazdasági világválság az Egyesült Államokban huszonöt százalékosra emelte a munkanélküliséget. Az elképesztő nyomor és reménytelenség kétségbeesett döntések meghozatalát vonta maga után. Egészen a század közepéig sok nő élt abból, hogy pénzért felnevelték valaki másnak a törvénytelen gyermekét. A legtöbbjük kedves ember volt, aki, ha kérte az anya, visszaszolgáltatta a gyermeket a szüleinek. Ám másokra ez egyáltalán nem volt jellemző, a bébifarmerek között szép számmal találunk gátlástalan gazembereket. 

Fellendült az illegális gyermekkereskedelem, amely állam és országhatárokat túllépve megdöbbentő hatékonysággal működött. A tehetősebb osztályból származó gyermektelen párok több ezer dolláros vételáron, szinte katalógusból böngészve választhatták ki a számukra tetsző utódot. A korabeli lapokban a gyermekek szívhez szóló kísérőszöveggel, fényképes hirdetésekben keresték az új papát és mamát, akik mit sem sejtettek – vagy egyszerűen nem akartak tudomást szerezni – a picik származásáról. Pedig számtalan esetben szó sem volt arról, hogy a szülő önként mondott volna le az intézetbe került gyermekekről, a bébifarmerek eszközökben nem válogatva (manipuláció, zsarolás, emberrablás) jutottak hozzá az „értékes portékához” és a védtelen kisgyermekeken lelkiismeret furdalás nélkül adtak tovább a feketepiacon, családok százait tönkre téve. 

Néhány gyermeknek szomorú sors jutott különböző árvaházakban, mások egy új családba kerülve „arany életet” életek. Közös bennük azonban, hogy igazi személyiségük örökre eltörlődött és legtöbben soha többé nem látták vér szerinti szüleiket. Bár úgy hangzik, mint valami Dickens vagy Grimm testvérek által írt rémmese, ez valóban megtörtént az Egyesült Államokban, a 20. század elején. Több ezer alkalommal…

Forrás: Könyvkultúra magazin

Ugyan az író, a könyv elején biztosít bennünket arról, hogy a szereplők kitalált személyek, de maga a történet igaz. Georgina Tann, és kegyetlen bűntársai igenis létező személyek voltak. 1920-1950 között nagyjából 5000 gyermeket raboltak, raboltattak el szüleiktől, és tetemes pénzösszegekért adtak tovább rajtuk. A rossz bánásmódnak köszönhetően, amit az árvaházban kénytelenek voltak elviselni a gyerekek, sokan életüket is vesztették. 

Georgia Tann az árvák megmentőjének szerepében tetszelgett és olyan jó játszotta szerepét, hogy Eleanor Roosevelt is konzultált vele gyermeksegélyezés kérdésében.

“Georgia Tann többször hangoztatta, hogy ezek a gyermekek -üres lapok-. Romlatlanul, tisztán születtek, és ha pici korukba örökbe adják, és szépre, jóra tanítják őket, olyanná formálhatók, amilyenné szeretnék.” 

                           A leleplező cikk Georgia Tann üzelméről (Forrás: Pinterest)

Végül Gordon Browning indított vizsgálatot Tann ellen, azonban Tann közben rákos lett, és még azelőtt meghalt, hogy felelhetett volna a szörnyű tetteiért.

1950-ben az otthont is bezárták, ekkor derült fény a bűncselekményekre, ám Georgia ekkor már halott volt, így nem tudták felelősségre vonni. 

Az árvaházakban elhunyt gyerekek emlékére (Forrás: pl.wikipedia.org)

Mások véleménye a könyvről

Bármennyire szeretjük is a régmúlt melódiáját, bármilyennek is képzeljük a jövő dallamát, mindig a jelen dallamára kell táncolnunk, különben kiesünk a ritmusból, és elvétjük a lépést. Ha olyan zenére akarunk táncolni, ami nem ahhoz a jelenethez tartozik, csak botladozni fogunk.