Adventi Mesekalendárium összefoglaló oldal
Hogyan született az Adventi Mesekalendárium?
Az idei advent elején, amikor még csak készülődtem, nem tudtam, hogy négy héttel később egy egész mesebirodalom fog körém épülni. Csak azt éreztem, hogy jó lenne valami különlegeset adni — olyat, ami nem tárgy, nem édesség, nem játék, hanem valami, ami bent marad a szívekben.
Egy este aztán megszületett az első gondolat: „Mi lenne, ha minden napra adnék egy apró csodát?” Egy mesét. Egy lélegzetvételnyi varázslatot. Így kezdődött. Aztán a történetek elkezdtek nőni, alakulni.
Jött a Télapó elveszett listája, két testvérrel és egy csilingelő Szélmanóval.
Jött a Remény Erdő kicsi hónyuszija, Pihe, aki egy gyenge fényt vitt vissza az Égi Fenyőhöz.
Jött a Barátság Hídja Morzsával, TirriveI és a bátor kis Fotyóval.
És végül megérkezett Lina, aki a három hét fényeit egyetlen nagy, gyönyörű csillaggá formálta.
Ahogy a mesék egymásra találtak, én is valahogy együtt lélegeztem velük. Minden szereplő egy kicsit az én szívemből indult útnak, és minden este, amikor írtam, úgy éreztem: ezzel most tényleg adok valamit.
Talán melegséget.
Talán reményt.
Talán békét.
Talán csak egy mosolyt.
De valamit, ami megmarad.
Ez az Adventi Mesekalendárium így született: egy halk gondolatból, ami napról napra nőtt, fényesedett, alakot kapott —pont úgy, ahogyan a gyerekek lelke is fényesedik, amikor esténként mesét hallgatnak.
Bízom benne, hogy ez a négy hét meséje nektek is hozott egy kicsi fényt, és talán olyan emlékeket, amelyekre jó lesz még visszagondolni.
Mert a mesékben — és bennünk — még mindig ott van a csoda.
Csak meg kell találni.
Minden történet egy apró fényt hordozott.
És a végén ezek a fények összeértek — hogy emlékeztessenek: a legnagyobb csoda mindig ott születik, ahol emberség, figyelem és szeretet van.
Hogyan használd a mesekalendáriumot?
Heti 7 rész: minden héten 7 egymásra épülő esti mesét találtok.
Olvasási idő: kb. 2–6 perc egy rész – esti összebújáshoz tökéletes.
Életkori ajánlás:
és 2. hét: kb. 4–8 éves korig
és 4. hét: inkább 5–10 éveseknek is élvezhető
Szülőknek segédlap: minden héthez tartozik egy rövid „szülői összefoglaló”, mesemenettel, témákkal, fejlesztett készségekkel.
Nem kell tökéletesnek lenni: ha kimarad egy nap, semmi baj – az advent nem verseny, hanem út. Olvassatok úgy, ahogy a családotok ritmusa engedi.
A Télapó Elveszett Listája
Kiknek szól?
kb. 4–8 éves korig, vidám, kalandos, mégis meghitt mese, két testvérrel és egy csilingelő Szélmanóval.
Miről szól?
Eltűnik a Télapó nagy listája. Két gyerek és egy Szélmanó indul útnak, hogy darabonként megtalálják. Közben bátorságról, együttműködésről és egymásra figyelésről tanulnak.
A teljes 1. hét meséi itt olvashatók: Télapó elveszett listája
A Remény Erdő Titka – Pihe, a hónyuszi története
Kiknek szól?
kb. 4–9 éves korig, érzelmesebb, elmélyültebb, de mégis gyengéd mese.
Miről szól?
Pihe, a hónyuszi egy kicsi, elgyengült fényt talál a hóban. Ez a Remény Fénye, amit vissza kell vinnie az Égi Fenyőhöz. Az út során megtanul félni, segítséget kérni, elfogadni és továbbmenni.
A teljes 2. hét meséi itt olvashatók:
A Barátság Hídja
Kiknek szól?
kb. 5–10 éves korig, mélyebb érzelmi rétegekkel, mégis mesés, könnyen érthető formában.
Miről szól?
Morzsa, a róka és Tirri, a jégmadár régen jó barátok voltak, de összevesztek – és a Barátság Hídja repedezni kezdett. Fotyó, a kis vízimanó segítségével újra megtanulnak beszélni egymással, bocsánatot kérni és megbocsátani.
A teljes 3. hét meséi itt olvashatók:
A Három Fény Hazatalál – Lina nagy útja
Kiknek szól?
kb. 6–10 éves korig, igazi adventi lezárás, mélyebb mondanivalóval.
Miről szól?
Lina három különleges fény – a bátorság, a remény és a barátság fénye – segítéségével indul útnak, hogy megtalálja a béke fényét. Az előző három hét szereplői mind felbukkannak, és együtt segítenek abban, hogy a fény végül az egész világra, és a gyerekek szívébe is eljusson.
A teljes 4. hét meséi itt olvashatók:
Szerzői megjegyzés
Amikor az első mesét elkezdtem írni, még én sem tudtam, milyen nagy útra indulunk együtt. Ahogy születtek a történetek – a hónyuszi bátorsága, a barátság hídja, a Télapó elveszett listája, és végül a három fény különös találkozása – valami bennem is elkezdett kinyílni.
Minden szereplő egy kicsit abból született, amit magamban hordozok: vágyból a békére, hitből a szeretetben, és abból a nagyon emberi reményből, hogy a világ mégiscsak szép tud lenni, ha teszünk érte egy picit.
Ezeket a meséket úgy írtam, mintha apró gyertyákat gyújtanék. Neked. A gyerekeknek. A családoknak, akik talán együtt dőlnek össze esténként egy rövid történetre.
Köszönöm, hogy olvassátok őket. Köszönöm, hogy helyet adtok bennük ennek a kis adventi varázsnak.
És ha akár csak egyetlen mondat, egy apró jelenet, egy kis melegség megérkezett a szívetekbe… akkor már érdemes volt minden pillanat, amit ezekre a mesékre szántam.
Szeretettel,
Judith
