Szirmokba zárt szavak
12 hónap-12 könyv / 12. könyv
Hogyan tudják a virágszirmok megmenteni egy kislány életét.
A könyv fülszövege:
A kilencéves Alice Hart a világtól elszigetelten él a tenger partján, ahol édesanyja elbűvölő virágai és azok titkos történetei megóvják bántalmazó apjától. Ám amikor egy tragédia visszavonhatatlanul megváltoztatja az életét, Alice-t az addig soha nem látott nagymamája veszi pártfogásába, aki az Ausztráliában őshonos virágfajok mellett olyan nőknek is menedéket nyújt, akik a kislányhoz hasonlóan magukra maradtak és segítségre szorulnak. A viktoriánus hagyományok szerint minden virág más és más jelentéssel bír; az új életét építgető Alice ezt a virágnyelvet sajátítja el, hogy elmesélje mindazt, amit szavakkal képtelen.
Azonban felnőttkorában egy családi titok, egy megsemmisítő árulás és egy titokzatos férfi iránt érzett szerelem ráébreszti Alice-t, hogy vannak dolgok, amelyek kifejezéséhez több kell a virágoknál. Ahhoz, hogy igazán szabad lehessen, önmagából kell bátorságot merítenie, és kezébe kell vennie a legelsöprőbb történetet, amelyet ismer: a sajátját. A Szirmokba zárt szavak rabul ejtő történet a minket kísértő, elfojtott emlékeinkről és a mesélés gyógyító erejéről. A könyvből az ausztrál Made Up Stories produkciós társaság készít sorozatot.
“Nincs veled semmi baj, kungka-kuncogott Ruby, és arrébb rúgott egy követ. -Csak tartsd csukva a szád, és nyisd ki helyette a füled. Csendesítsd le a gondolataidat, amik úgy kavarognak a fejedben, mint a tjulpuk az égen-mutatott a nadrágját díszítőmadarakra.”
Az én véleményem a könyvről:
Idén, valamiért ösztönösen, immáron a többedik könyvet olvasom, amiben főszereplő, a családi erőszak. El is gondolkodtam rajta, vajon miért? Fel akarja nyitni a szemem?? Hiszen a családban nem tudok olyanról, hogy bárkinek hasonlóban lett volna része. Ugyanakkor van egy ismerősöm, aki ezzel magyarázta a rossz kapcsolatát a párjával, hogy ugyan nem fizikailag, de lelkileg a párja nap mint nap “megerőszakolja”. Megdöbbentett, nem akartam elhinni, azt hittem túloz. Viszont ma már tudom, hogy ezt “csak” maga az elszenvedő tudja, érzi, tapasztalja….
„Légy bátor és tiszta szívű”.
Olyan súlyosak azok a bizonyos “TITKOK”, hogy Alice hiába kéri nagyanyját, hogy meséljen, ő mély hallgatásba burkolódzik, aminek persze meg is lesz az “eredménye”…
Egy tragikus baleset következtében Alice a nagymamájához kerül, ahol megismerkedik a Vadvirágokkal, akik hasonlóan, mint ő, rendkívül nehéz sorsú emberek. Hamar beilleszkedik, mivel pont úgy, mint édesanyjával, itt is életének fő mozgatója a kert, a növények, a virágok…
Alice hiába próbál “menekülni” a sorsa elől, itt is utol éri, és egy árulás miatt, ismét elhagyja otthonát.
Miközben új életet kezd rájön, hogy nem menekülhet a végtelenségig, szembe kell néznie a múltjával.
„A múlt olyan gyom, ami nagyon könnyen elterjed. Ha nem bánsz vele megfelelően, mire feleszmélsz, már szárba szökkent magától.”
Minden egyes fejezet egy virág köré íródik, a szerint, amilyen érzelmet az a virág kivált.
Ha nem tartalmazna illusztrációkat egy-egy fejezet, szerintem akkor is pontosan eltudnánk képzelni, mivel olyan részletességgel ír az írónő. Így viszont, hogy minden fejezet elején egy csodaszép kis illusztráció van, még csodásabbá teszi a könyvet.
Alice karaktere számomra nagyon kedves volt, még akkor is, ha időnként tett vagy mondott olyat, amit én biztosan nem tennék. Viszont én felmentést adtam számára a hányatott sorsa miatt.
Édesanyja Agnes minden erejével azon volt, hogy kislányát úgy szeresse, hogy feledtetni tudja vele mindazt, amit édesapja miatt át kellett élnie.
Édesapja Clem, az az igazi bicskanyitogató személyiség volt, és azt hiszem ezt nem is kell tovább ragozni…
Nagyanyja Jude alapvetően egy nagyszerű lélek, de a múlt annyira megmérgezi, hogy csak az alkoholt látja megoldásként arra, hogy a múlt titkai eltemetve maradjanak benne.
Amikor megismerjük Dylant, szinte nem hiszünk a szemünknek olvasás közben… Miért? Na ezt már nem árulom el…
Összességében én azt mondom, hogy habár nem könnyű olvasmány, mégis EL KELL OLVASNI!!!!
“Ha a tűz valóban varázserővel bír, és képes bármit átváltoztatni, akkor talán a szavak is képesek rá.”
Mások véleménye a könyvről:
“Amennyire gyönyörű a borítója és lapjai a könyvnek, annyira szép és megindító a történet. Hihetetlenül gazdag leírásokban, virágok jellemzésében, színek felsorakoztatásában, illatok éreztetésében. Le a kalappal az írónő előtt, hogy ennyire szakszerűen tud írni a virágokról ( a köszönőrész is tükrözi, hiszen rengeteg szakembertől kért és kapott segítséget, hogy hiteles legyen az írás). Annak ellenére, hogy kimondottan fájdalmas és szomorú a történet nagy része, mégsem volt nyomasztó, hiszen a gyönyörű természeti leírások könnyebbé tették az olvasást, ahogy a szereplők is erőt merítettek belőle.”
“gyönyörű ez a könyv és kész. mesébe illő a borítója, a belső illusztrációk, hogy minden fejezet egy virághoz kötődik. a regény második felét egy nap alatt olvastam el, ami sokak számára nem nagy teljesítmény, számomra azonban mostanában az. teljesen lekötött, kizárt a fejemből minden más gondolatot – ami az elmúlt időszakban szintén nem könnyű. én nagyon szerettem, kellemes volt, mégis tele mondanivalóval, mélységekkel és magasságokkal, élettörténetekkel, mindez izgalmas és érdekes tájakon.
olvassátok!”
Idézetek a könyvből:
Vannak dolgok, amelyeket egyszerűen lehetetlen szavakkal elmondani. Amelyekre nagyon fáj emlékezni. Vagy túl kockázatos megtudni.
– Holnap új nap, új lehetőségek. Te szoktad mindig ezt mondani, nem?– Mondani könnyű – motyogta June.”
Néha elgondolkodom rajta, hogy ha nem lenne fotójuk róla, emlékeznének-e rá egyáltalán, hogy itt jártak…
Sok idő telt el, míg rájött, hogy bár az életünket csak előre haladva élhetjük, megérteni mindig csak utólag fogjuk. Addig nem láthatjuk a teljes képet, amíg a részei vagyunk.
Az írónőről-Holly Ringland-ról itt tudtok olvasni.
Kellemes olvasást kívánok Mindenkinek!
Összegyűjtöttem egy csokorba a könyveket, amiket idén olvastam és véleményeztem. Itt találod őket.
