“nincs más betegsége a testnek, csak az, ami a szellemből ered” Szókratész

Egy hónappal ezelőtt Nőnap alkalmából hoztuk nyilvánosságra, hogy mi 4-en (Selina, Csilla, Rea, és Jómagam), csajok összefogtunk és alapítottunk egy NŐI SZÖVETSÉGET. Ami más lesz, ami több lesz egy baráti csapatnál…. Első lépésként Selinát kértem, hogy válaszoljon néhány általam összeállított kérdésre, amiből jobban megismerhetjük. Nem az-az általános, ki vagy, mit csinálsz, mi a hobbid kérdések voltak ezek, amiket feltettem, hanem ennél szerintem sokkal személyesebb, sokkal többet megmutatni engedők.

Majd pedig arról beszélgettünk, hogy nagy örömünkre hamarosan jön a tavasz és ahogyan a természetben ez az időszak az újrakezdés, újjászületés időszaka, úgy a mi életünkben is ilyenkor tavasszal elindul egy újraszerveződés, mintha téli álmából felébredne a NŐISÉGÜNK, NŐIESSÉGÜNK. Ehhez kaptunk némi iránymutatást, és gyakorlati tanácsot ahhoz, hogy hogyan SZERESSÜK MAGUNKAT.

Ma egy újabb, érdekes témával érkeztem, amiről Selinával a napokban beszélgettünk. Azt hiszem ma már nem “ördögtől való gondolat”, hogy a belső világunk, a lelki állapotunk, nagyban meghatározza a fizikai állapotunkat, közérzetünket. 

Azért, hogy ezt jobban megértsük hogyan is működik, feltettem Selinának az első kérdést.

• Hogyan függ össze a fizikai fájdalom a lelkünk érzéseivel?

Elmesélek nektek egy saját történetet. Néhány napja épp itthonról dolgoztam, benne voltam egy megbeszélésben, amikor csengett a telefon. Luca lányom hívott, hogy menjek el érte az 500 m-re lévő iskolába, mert fáj a háta és a lába. Mondtam neki, hogy épp egy megbeszélésben vagyok, nem tudok elmenni érte.

10 perccel később befejeztem a megbeszélést, majd egy másik munkába merültem el, amikor ismét csengett a telefon. A kisebbik lányom volt, hogy elesett az iskolában, fáj a térde, és menjek el értük kocsival. Ekkor már félbehagytam, amit épp csináltam, kocsiba ültem és elmentem értük.

Amikor azt láttam, hogy mindketten úgy jönnek az autó felé, mint akinek kutya baja, nagyon dühös lettem, de még ekkor ennek nem tulajdonítottam nagy jelentőséget.

Hazajöttünk, megebédeltek, majd beszélgetni kezdtünk, aminek nagyon megörültem. Valljuk be őszintén, hogy kis kamaszok esetében kiváltságnak számít, ha arról kezdenek el mesélni, hogy mi történt az iskolában.

Még csak néhány perce beszélgettünk, amikor ismét csengett a telefon. A párom volt, aki 2 órával korábban végzett a munkájával, és jelezte, hogy 10 perc múlva itthon van, és nagyon éhes, mert nem volt lehetősége ebédelni. Ekkor félbe kellett hagynunk ezt a beszélgetést a gyerekekkel, amire sajnos nagyon ritkán nyílik lehetőségem, mert általában ugye semmi nem történik az iskolában.

Tehát 1 órán belül másodszor is félbeszakítottam, amit elkezdtem, és nem tudtam befejezni. Természetesen nem a páromra voltam mérges, hanem a helyzetre…..és itt már a fizikai érzések is bekapcsoltak.

Amikor belépett az ajtón megjelent a fájdalom a testemben, ami az alhasi tájékon szépen lassan egyre erősebb lett. Elmentem gyalog vásárolni, de már alig bírtam hazajönni. Lefeküdtem egy órára, kezeltem magam, ezzel kicsit enyhült a fájdalom, de nem múlt el.

Este mikor lefeküdtek a lányok, beszélgetni kezdtünk a párommal, hogy mi is történt valójában. Elmondtam neki, hogy nekem nagyon rossz érzés, hogy elkezdek valamit és valamilyen külső ok miatt félbe kell szakítanom, nem tudom befejezni. Nem rájuk haragszom, hanem azt érzem, hogy ennek a heves reakciónak valami régebbi seb az oka. Ez a szituáció, csak felhozta azt a korábbi érzést. Elmondtam neki, hogy olyan érzésem volt, mintha össze-vissza rángatnának, és nem csinálhatom azt, amit valójában szeretnék.

Beszélgettünk erről egy kicsit, majd elkezdtem belemerülni az érzésbe. Theta állapotban megkerestem, hogy mikor éreztem ezt először…..néhány pillanat múlva beugrott a Luca lányom születése.

Luca a kiírt időponthoz képest 2 héttel később érkezett, így eleve felfokozott állapotból indultunk. Több, mint 10 órát vajúdtam, de Luca nem tudott megszületni. Ekkor az orvosom úgy döntött, hogy császármetszés lesz, és végül ilyen módon tudott megszületni a kislányom.

Elkezdődött a szülés természetes úton, de nem tudtam befejezni. Később eszembe jutott, hogy a köldökzsinór is szerepet játszott ebben, és innen volt az érzés, hogy rángatnak össze-vissza. Mikor megszületett ez a felismerés, eleredtek a könnyeim.

Dolgoztam már többször ezen a témán, de még ebből a szemszögből soha nem merült fel a probléma. Még théta állapotban kértem ennek a sebnek a gyógyítását, és az alhasi fájdalom lassan enyhülni kezdett. 

Hálás vagyok érte, hogy ilyen gyorsan sikerült összeraknom a képet, és megérkezett a megoldás. Közben azért a gyógynövények is segítették a folyamatot, cickafark teát ittam és tőzegáfonyát vettem be.

Nagyon hálás vagyok, hogy olyan eszköz van a kezemben, amivel a lelki megakadások ilyen gyorsan és könnyedén megoldhatók, ha odafigyelünk a jelekre.

Én: Amíg hallgattalak azonnal beugrott egy kép, egy érzés. Én alapvetően konfliktus kerülő vagyok, ami persze nem azt jelenti, hogy belül nem visel meg az ellentét, ami kialakul egy összekülönbözés során. Ahelyett hogy hangot adnék a gondolataimnak, a véleményemnek,inkább bebújok a kis “csigaházamba”. Ilyenkor már meg sem lepődöm, hogy másnap úgy ébredek, hogy fáj a torkom. Szimbolikusan a ki nem mondott szavak, a lenyelt düh, szinte azonnal testi tüneteket okoz. Jól mondom? 

Selina: Igen, teljesen igazad van. Minél többször szorítjuk magunkat háttérbe, nyeljük le a ki nem mondott szavakat, annál erősebben jelenhetnek meg a figyelmeztető jelek testi tünetek formájában. Minél hamarabb meglátjuk az összefüggéseket, annál tudatosabban tudunk tenni ellene. Meg kell tanulnunk magunkat tisztelni, és meghúzni a határainkat.

Én: Továbbgondolva nekem egy, illetve nem is egy gyerekkori emlék ugrott  be, amikor sok-sok kudarcos vita után (te csak gyerek vagy, honnan is tudhatnád), inkább csak hallgattam, lehajtott fejjel, nyelve a könnyeimet. Majd ezek a lenyelt könnyek betegítettek meg másnapra. Sok-sok évvel később tudtam csak meg, hogy olyan ez, mint egy “gyöngysor, a “traumák” ott állnak szépen egymás mellett, mint a gyönygök a nyakláncon, és mindaddig megbetegítik a testet, amíg a “kép” össze nem áll és az a bizonyos “sebgyógyítás” amiről beszéltél, létre nem jön.

• De hogyan jön létre? Mi az a Theta állapot, amit említettél? Miben más?

Ez egy meditációs állapot, amit közösen érünk el a klienssel. (Csak halkan jegyzem meg, hogy mindenki képes erre) Itt jobban rálátunk a tudatalatti működésekre, be tudnak jönni az emlékek, amik valamiért mély nyomot hagytak bennünk.

Ha már rálátunk ezekre az emlékekre, az már út a lelki gyógyulás felé. Ha itt egy másik szemszögből nézve megértjük, hogy adott esetben mi miért történt, gyógyítjuk a fájdalmat a szeretet és a megbocsájtás érzésével, akkor a fizikai valóságunkban is láthatóvá válik ennek eredménye. Hiszen a tiszta szándék csodákra képes.

Én: Szóval amikor én ezzel az emlékemmel kapcsolatosan azt mondom, érzem, hogy ott, akkor a szüleim a tudásuk legjavát adták, és nem akartak rosszat, csak úgy gondolták, hogy valóban ők, és csakis ők tudhatják jól, és én megbocsátom nekik, hogy nem tudták felvenni az én nézőpontomat, akkor ezzel, hogy úgy mondjam, kihúztam a dolog méregfogát?

Selina: Igen. De ezt nem feltétlen elég tudatos szinten megtenni, úgymond az agyunkkal. A tudatalattinknak is el kell hinnie, hogy én ezt valóban így gondolom. Újra át kell élni ezt az élményt, bele kell merülni érzelmileg is, és hagyni kell, hogy ezek az érzések gyógyuljanak. Megértsem, hogy én ebből mit tanultam, és miért volt erre szükség.

Én: Ezen most picit mosolyogtam, mert évek óta az a szlogenem, amikor történik Velem valami (ami nem kellemes), hogy vajon ez most MIRE AKAR MEGTANÍTANI ENGEM?? MIRE HÍVJA FEL A FIGYELMEMET??

• Miért fontos az, hogy mikor éreztük először ezt az érzést?

Ha az első alkalomhoz megyünk vissza, akkor meglátjuk a gyökérokot, azaz az eseményt, ami kiváltotta belőlünk először a rossz érzést. A további alkalmak már csak aktiválták ezt a későbbiekben. Ha a gyökérokot megtaláljuk és gondolatban átírjuk, akkor mint egy kártyavár összeomlik az ehhez kapcsolt többi rossz érzés, hitrendszer is….

• Milyen probléma kezelhető ezzel a módszerrel?

Ha van benned egy érzés, ami bekapcsol időről-időre, és valójában nincs kézzel fogható alapja a fizikai világodban, akkor az biztos jele annak, hogy a tudatalattid lép működésbe. Ilyen lehet például, hogy nem vagyok szerethető, nem vagyok értékes, félek valamitől, nincs önbizalmam, nem tudok kapcsolódni senkihez, minden különösebb ok nélkül ideges leszek, attól félek, hogy elhagynak stb.

Az esetek 90%-ban nem tudatosan döntünk egy kérdésben, hanem a tudatalattink kapcsol be, és az vezérli a gondolatainkat, tetteinket. Jó, ha megismerjük, és meggyógyítjuk az elnyomott érzelmeket, amik talán kisgyermek korban értek minket, vagy csak hoztunk egy szülői, nagyszülői mintát, amit nem tudatosan, de azóta is működtetünk. Így sokkal kiegyensúlyozottabb, boldogabb életet tudunk élni. Már néhány alkalom elég ahhoz, hogy alap lelki problémák megoldódjanak.

Én: Nagyon köszönöm Neked, hogy megosztottad velünk ezt a személyes történetet. További sok sikert kívánok a munkádba  és a magánéletedben egyaránt!

Nektek Kedves Olvasóim pedig kívánom, hogy :

LEGYEN CSODÁS NAPOTOK!