Nagylevegő… És… Fellélegzés… Újratervezés!!!

Január első hetében, velem együtt, szerintem nagyon sokan a címben leírtak szerint járnak el. Igyekszünk nagy levegőt venni, amit néha a nadrág gombja nem enged (valahogyan összement a nagymosásban az a fránya ruhadarab), igyekszünk letenni a november-decemberi szorongásainkat, (minden ajándék, amit vettünk tetszett, minden kaja finom lett, minden dísz a helyére került, mindenki jól érezte magát????) és végül igyekszünk újra lendületbe kerülni, újratervezni a napokat, hónapokat, nyarat….

 

Bármennyire is könnyűnek, egyértelműnek tűnik az ÚJRATERVEZÉS, hiszen így az év első napjaiban, heteiben, még a csapból is az folyik, hogy ezt hogyan kell JÓL csinálni, arról nem is beszélve, hogy idén már 52x-re teszem meg, mégsem olyan egyszerű. A két ünnep között, miközben egy csipke terítőt kerestem, ráakadtam egy régi naplómra (elképzelésem sincs, hogy mit keresett ott), 

beleolvastam és magam is meglepődtem azokon a sorokon, amiket anno leírtam. Mintha valaki más gondolatai lettek volna, nem is az enyémek. Egy sokkal lágyabb, szelídebb, gyengédebb elődömé. Egyszerre örültem és megrémültem, hogy vajon hová lett az a NŐ, aki ilyeneket írt, így fogalmazott. Néztem a dátumokat 2003-2004. Jó-jó, majdnem 20 évvel ezelőtt történt, de akkor is. Gondoltam megnézek egy közelebbi dátumot és mivel ezt a Blogot már 2019-óta írom, igy rákerestem arra, hogy mit írtam tavaly ilyenkor: ezt, és ezt is. Na és 2 éve? Akkor pedig ezt, és ezt. Természetesnek gondolom, hogy az ember a saját “gyermekével” kapcsolatosan elfogult, de engem ezek a múltbéli írásaim egészen fellelkesítettek. Az asztalon csak úgy ugrabugráltak ki a fejemből az ötletek, a célok, a tervek.… 

Ma reggel miközben Babót suliba vittem, arról beszélgettünk, hogy mi az Ő valódi vágya, mi az a dolog, amitől IGAZÁN BOLDOGNAK ÉREZNÉ AZ ÉLETÉT. Ha bármi, bárki válhatnék belőle, akkor mi szeretne lenni. Szinte gondolkodás nélkül vágta rá, illetve annyit kérdezett, -“hogy sikeres is lesz benne”? Persze, természetesen! Akkor: –“FEGYVERMÉRNÖK”.

Eddig is tudtam, hogy a fegyverek az élete értelme, de amikor azt mondtam, hogy bármi lehetne, az űrhajóstól a zenészig, az asztalostól a miniszterelnökig, azt hittem valami egészen más lesz a válasza. Remélem teljesül a vágya!

 

Persze Ő is visszakérdezett: -“na, és Te mami”? 

Ahhoz képest, hogy ő egyből rávágta a saját válaszát, én percekig gondolkodtam. Vajon mitől, mivel lennék igazán BOLDOG EMBER??? Mit szeretek/szerettem az eddigi életembe, mit hagytam ki, vajon mit hagytam csak úgy “elmenni”? Mi az amiért bármire képes lennék? Mi az, ami inspirál, ami tettre sarkal?

 

Egyszer csak, jött is a válasz, valahonnan mélyről, leges-legbelülről. A legnagyobb alkotó, a kreatívok-kreatívja szeretnék lenni. Olyan valaki, aki bármilyen kreatív, alkotómunkába is fog, azt kifogástalanul, maximálisan tudja véghez vinni. Babó így szólt: -“Te lennél Leonardo Da Vinci“. Nem festőművészként, hanem aként, hogy egyszerre volt polihisztor, festő, tudós, matematikus, hadmérnök, feltaláló, anatómus, szobrász, építész, zeneszerző, költő és író, és mindez egy személyben. IGEN, KIÁLTOTTAM FEL!!! Pontosan ilyen szeretnék lenni! Annyira szeretem ahogyan a gyerekek ráéreznek, rálátnak dolgokra. 

Minden nap, minden év egy lehetőség arra, hogy tiszta lapot nyissunk az életünk történetében. Nem mondom, hogy ez könnyű, hogy sokszor nem esik kívül a komfortzónánkon, és azt sem, hogy ezt feltétlenül meg kell tennünk. Hiszen lehet, hogy te, szuper életet élsz. Sikeres vagy, boldog vagy, kiegyensúlyozott vagy, és úgy érzed, hogy minden a legnagyobb rendben, akkor meg minek “belepiszkálni”.

Részben ezzel egyet is tudok érteni. Viszont, ha most nem teszel lépéseket azért, hogy ez a jövőben is így maradjon, akkor… lehet, hogy jövő ilyenkor már nem ugyanezzel az érzéssel ülsz le olvasgatni az írásaimat. Ez egy picit beképzeltnek tűnik, de lehetséges, vagy nem??? Mármint, hogy jövőre is olvasgatsz, engem…

Ahogyan Theodore Roosevelt is fogalmazott:

Tedd, amit tudsz, ott, ahol vagy, azzal, amid van, és a többivel ne törődj!

A LÉNYEG A TEDD SZÓN VAN!  Szerintem egy kicsit olyan ez, mint amikor felépül a házunk, beköltözünk, berendezzük, élünk benne. Viszont, ha nem tartjuk karban, ha nem szépítgetjük, teszünk a állagának megóvásáért, akkor egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy “lepusztul”, elkopik, elkoszolódik, letörik, betörik, csepeg…

Én nem vagyok abban a “szerencsés” helyzetben, hogy azt mondhassam: -“Nálam minden a legnagyobb rendben van!!” 

Ha a múlt évemet összegzem, még annak ellenére is, hogy nem szeretek sokáig dagonyázni az engem ért rossz dolgokban, (na jó, néha), simán ki tudom jelenteni, hogy több rossz ért, mint jó, a múlt évben. 

• eltörött a vállam 3 felé, aminek a következményeit a mai napig érzem,
• covidos voltam, a legdurvább verzióban,
• covid hatását hónapikig hevertem ki,
• összeütközésbe keveredtem a Balatonlellén jövő-menő Vili vonattal, amiből én kerültem ki vesztesként, elég csúnyán,
• egy gyalogátkelőnél a mögöttem jövő nem tudott megállni, csúnyán összetört,

Ezek voltak a legdurvábbak. Mivel nem hiszek a véletlenekbe, és azt vallom, hogy ezek figyelmeztetések, valamit nem jól csinálok. Így nem “csak fizikálisan viseltek meg az események, hanem lelkileg is eléggé mélypontra tettek. 

Január 3.-án amikor ezt a plakátot megláttam, nagyon megörültem és a jelenlegi MOTTÓMNAK VÁLASZTOTTAM. 

Mi kell ehhez??

Az első lépésem, hogy alaposan megnézem, hogyan is vagyok most, ebben a pillanatban, élethelyzetben!

• Mit érzek, hogyan érzek, hogyan nem érzek, kiegyensúlyozott vagyok, happy vagyok??? 
• Majd jöhet az, hogy mit szeretnék? 
• Hogyan szeretném érezni magam? 
•  Mivel lennék elégedet?

Kiválasztom az év szavát. Tavaly is megtettem, itt tudod elolvasni.

Ha már tisztán látom, hogy merre van az előre, akkor jöhet a megvalósítás.

Mérés.

Szeretek mérni, na nem a súlyomat, attól csak kiborulok, ezért ritkán teszem meg.  

Azokról a tevékenységeimről készítek méréseket, statokat, amikkel kapcsolatban célokat tüzök ki. Azért, hogy lássam a fejlődést, haladást, vagy épp visszaesést. 

Nem mindenről szoktam, csak mindig az aktuálisan legfontosabbakról. Pl.: mennyit futok, tornázom, (km-perc), mennyit olvasok (nap/perc, hónap, év/ könyv), blog, a pinterest-es oldalam látogatottsága. 

Tegnap el is készítettem a tavalyi összesítőt és ez alapján ki is tűztem a 2022-es elérendő célokat. Számomra ezek azok a dolgok, amik a jelenben tartanak, amik motiválnak, előre visznek. 

Terveket készíteni szerintem klassz dolog. Gondoljunk csak arra, amikor az esküvőnkre készülünk, házat építünk, vásárolunk, esetleg a már meglévő otthonunkat alakítjuk át, vagy ép a nyaralásunkat tervezzük meg. Ilyenkor bújjuk a netet, keressük az ötleteket, hogy mitől lesz a legjobb, a legszebb, a legkülönlegesebb, a legélvezhetőbb. Ha nem tervezünk, csak spontán csináljuk, ami az eszünkbe jut, random végzünk el feladatokat, annak a vége káosz és zűrzavar lesz. Nem fogunk másból állni, mint oltjuk a tüzet, hárítjuk a felmerülő problémákat. Ezt megtapasztaltuk 2020-21-ben.

Persze az is igaz, hogy attól, hogy valamit a legapróbb részletekig megtervezünk, még közel sem biztos, hogy az úgy is lesz. Ezt jól megtanultuk amióta az életünk részévé vált a Covid. 2019-óta extrán fontos, hogy rugalmasan kezeljük a céljainkat, elhatározásainkat, hiszen volt már, hogy egyik napról a másikra leállt az élet. 

Nem kell ahhoz egy ilyen vírus, hogy az ember lánya ne jusson egyről a kettőre a céljaival kapcsolatosan. Először borzasztóan frusztrált, hogy nem jönnek össze a terveim. Olyannyira, hogy végül össze is törtem magam. Ezt felismertem ugyan, de vagyok annyira makacs, hogy nem engedtem el az elképzelésemet, viszont egyszerűen nem tudtam sem az időmet, sem az energiámat úgy csoportosítani, hogy felelősséggel hozzá tudjak kezdeni a tervem megvalósításához, így maradt a lelkiismeretfurdalás. Az, hogy képtelen vagyok összehozni amit elképzeltem, annyira… hm. szó szerint összenyomott, hogy szinte, pici kis törpének éreztem magam. Márpedig ebben az állapotban mindent lehet, csak teremteni, alkotni nem.

 

Az idei év egyik feladata számomra, hogy megtanuljam újra definiálni az idő, a tervezés, a megvalósítás fogalmát. Kitalálni egy olyan időbeosztást, amiben minden olyan dolog helyet kap, amitől teljesnek, egésznek, érzem magam. Leszámolni a bűntudattal, amit amiatt érzek, hogy évek óta nem tudom elérni a céljaimat. 

Azt tanítom Babónak, hogy legyen a társaival, tanáraival, velünk a szüleivel szemben megértő. Mivel bárki, bármit tesz, akkor, abban a helyzetben, a tudása legjavát adja. Ott és akkor, annyira képes, hogy azt tegye, amit.  Nem azért teszi mert őt akarja bántani, hanem mert nem tanulta meg, nem tanították meg neki, hogy hogyan lehetne másként..… 

Azért, hogy ne “csak” osszam az észt, illetve, hogy hiteles maradjak a gyerek számára, nekem is tudást kell szereznem a időről, az időgazdálkodásról. Fejlesztenem kell az önismeretemet, le kell számoljak azzal a mondattal, amit évekig sulykoltak belém gyerekként, miszerint “NEM LESZ BELŐLED SEMMI” és azzal a belső kényszeremmel, hogy márpedig akkor is lesz belőlem valami… Helyette inkább a felé kell orientálódnom, hogy akarok-e valami lenni??? Ha igen, akkor mi?? Mitől, mivel leszek boldog, kiegyensúlyozott? Mitől mondom azt 2022 év végén, hogy: “na igen, ez egy szuper év volt, az életem minden területén hoztam azt, amit, és ahogyan elképzeltem. 

Nem kis feladatok elé nézek!!!! Viszont most úgy érzem, IDE NEKEM AZ OROSZLÁNT!!!

Te mivel lennél IGAZÁN BOLDOG???

 

Köszönet a Pexels.com-nak a képekért.