Mi jár a fejedben az új évben???

Új év-új gondolatok?

Szerintem bátran kijelenthetjük, hogy ennyi szorongással, kérdőjellel, bizonytalansággal a fejünkben, lelkünkben, az elmúlt 20-30 évben nem indult év. Akkor jövök én, és felteszem a kérdést, a TE FEJEDBEN MI JÁR, milyen új vagy régi gondolat?

Álmok, tervek, célok,

Mersz tervezni utazást, tanulást, új vállalkozást, új munkahelyet??? Vagy sokkal inkább csak sodródsz, kivársz?? Biztonsági játékos vagy?

Én azt érzem, hogy nehéz bármit is tervezni úgy, hogy nagyjából 0 beleszólásunk van a dolgok alakulásába, sőt…a mostani helyzetben még csak azt sem érdemes mondani, hogy akkor elhagyom az országot és majd máshol jobb lesz. Hiszen máshol sem sokkal jobb, könnyebb.

Akkor mégis hogyan lesz?

Sokan azt várják, abban bíznak, az jár a fejükben, hogy egyszer csak vége lesz ennek a cseppet sem egyszerű helyzetnek és mindent ott tudnak folytatni, ahol a múlt év februárjában abbahagyták. De vajon lehet-e ott folytatni, ki tudjuk-e törölni az elmúlt év szorongásait, félelmeit, dühös, elkeseredett pillanatait a magunk, vagy gyermekeink elméjéből? Ki kell-e törölni?? Kell-e úgy tenni, mintha mi sem történt volna?

Nehéz kérdések, még nehezebb válaszokkal.

A múlt évben írtam arról, hogy ÉN MIT REMÉLEK, milyen hozadékai lesznek a Corona vírus teremtett új életnek. (Itt tudod elolvasni.)

Hajlamosak vagyunk kizárólag a negatív dolgokat meglátni és arra koncentrálni, pedig igenis volt, van pozitív hozadéka Corona vírusnak. Ilyen pl: az online koncertek, tanfolyamok, színdarabok… Ma hallottam, hogy sokkal többen ülnek kerékpárra, mint azelőtt. A kirándulók, sétálók száma is a többszörösére emelkedett. Az egymásra figyelés, egymásnak segítés is “divatba” jött. Kényszerből ugyan, de magtanultunk kicsit lassítani is. Megismertük hazánk gyönyörűséges erdeit, tájait, városait… Ezeket mind-mind nem szabad elfelejteni.

Mi jár az én fejemben?

Senki el nem veheti tőled, amit a fejedbe raksz. Edith Eva Eger

Azt, amiről és ahogyan gondolkodunk, amibe hiszünk, teljes mértékben befolyásolja a döntéseinket, az érzéseinket, a kommunikációnkat. Az első lépés, hogy hozok egy DÖNTÉST, egy döntést arról, hogy mennyire hagyom magam befolyásolni a média, a facebook által. Hagyom-e, hogy folyamatosan félelembe, bizonytalanságba tartson!! Hagyom-e, olvasom-e a mocskolódásokat, fröcsögéseket, netalán még be is szállok ebbe!!!

Természetesen nem szeretném elbagatellizálni az elmúlt év fájdalmait, nehézségeit sem, a mi családunk is többszörösen érintett volt. Nem a tagadás, a megfelelési kényszer, a megjátszás, a menekülés a jó út. Időt kell hagyni magunknak, magunkban az események feldolgozására. Mennyi időt?? Erre nincs pontos válasz. Mint ahogyan a fájdalom nagysága sem egyforma, úgy a feldolgozás időtartama sem.

A hangsúly ilyenkor is a célokon van!

Néhány évvel ezelőtt, amikor anyósom nagy beteg volt, elmentünk egy “lelki tanácsadóhoz” és megkérdeztük tőle, hogy hogyan tudnánk neki segíteni. Ő azt mondta: “Ha tudunk adni neki egy olyan célt, amiben hinni tud, amiért érdemes neki felkelni az ágyból, akkor van esély a “maradásra”…

Tehát, ha képesek vagyunk hinni abban, hogy van még miért reggelente felkelni, akkor képesek leszünk ÚJRA KEZDENI.

Még ha nem látod is, hogyan fog teljesülni az álmod, irányítsd a figyelmedet arra, hogy meg fog történni! Nem kell ismerned minden hozzá vezető lépést ahhoz, hogy előre lépj. Rachel Brathen

Ha megtudjuk “zabolázni” a gondolatainkat, hogy ne “csak” a veszteség körül forogjanak, hanem azon, hogy milyen lépéseket kell tennünk a jövőbeni célunk megvalósításához, akkor ÚJRA TUDJUK KEZDENI. Dobozoljuk be a múltat, tegyük fel a polcra, amit majd időnként leporolunk, hiszen a múlt nélkül nem lennénk azok, akik vagyunk, de a legfontosabb, hogy nyissunk egy új fejezetet.

Életünk “regényét” nem hagyhatjuk félbe és tehetjük be a fiókba.

Tehetünk bele néhány üres oldalt, majd folytatnunk kell, új fejezetet kell, hogy kezdjünk….

Amikor a gyermekeink felnőnek és járják a saját útjukat, akkor is érezhetünk, sőt érzünk is veszteséget.

Hiszen a legfőbb feladatunk, célunk válik köddé. Ez különösen igaz, ha valaki egyedül neveli a gyermekét. Úgy érezheti, hogy már nincs aki szeresse, nincs rá szükség, nincs dolga… Ebben az esetben is az új célok meghatározása az, ami segíthet, hogy ÚJRA KEZDJÜK AZ ÉLETÜNKET.

A cselekvés magával hozza az újabb lehetőségeket. Ha elindulok egy új irányba, és küzdeni kezdek valamiért, akkor újabb ajtók nyílnak meg előttem. Shane Tusup

Ha vannak terveink, reményeink, ha nem a múltban, hanem a jelenben élünk, akkor ÚJRA TUDJUK KEZDENI!

Egy szónak is száz a vége: CÉLOK, CÉLOK, CÉLOK!!!

A minap történt velünk, hogy Babó jött hozzám szomorkásan: “-Anya, baj van!!! Mi a baj drágám? Nincs célom! Ezt, hogy érted? Az elmúlt néhány évben, mindig volt valami dolog, amiért hajtottam. Pl.: az új bicó, az új számítógép, az új szoba.., de most nincs semmi. Ez nem jó érzés” Egy pillanatra elérzékenyültem, ugyanakkor büszke voltam, hogy még csak 11 éves és már így gondolkodik. Ami persze nem csak az én érdemem, hanem az iskolában, ahol tanul (Európa 2000 Gimnázium), van egy program a gyerekeknek a 7 szokás, melynek az egyik lépése: 2. szokás TUDD ELŐRE, HOVÁ AKARSZ ELJUTNI!

Az élet, amit élni szeretnél, a fejedben kezdődik. Julian Brass

Ezért amikor azt hallom, hogy mi a csudának írjak célokat, hiszen úgy sem lesz belőle semmi, vagy hiszen annyi minden máson, másokon múlik, hogy megvalósul-e, akkor meg minek…. egy kissé elszomorodom. Mivel én úgy gondolom, hogy az az élet amikor CÉL NÉLKÜL, CSAK MINT A ROBOTOK TESSZÜK A BELÉNK PROGRAMOZOTT DOLGUNKAT, az kicsi eséllyel lehet egy BOLDOG ÉLET.