Bogács környéke évezredek óta ad megélhetési lehetőséget az embereknek. Már a vadászó, szedegető életmódot folytató ősember is letelepedett itt. A Bogácstól alig 4 kilométerre fekvő Cserépfalu határában, a Hór-völgy szájában nyíló Subalyuk barlangban találta meg Dancza János a Neander-völgyi ember csontmaradványait 1932-ben, nagy számú kőeszköz kíséretében.

A község területén is kerültek elő őskőkorszaki, újkőkorszaki leletek. A réz- és bronzkorszaki leletek fő lelőhelye a községhez tartozó Pazsagpuszta környéke. A bronzkor különösen értékes lelete a Tomor várról előkerült csipkés bronzkarika lefüggő díszekkel, csörgő lemezekkel.

BOGÁCS NEVE ÉS BIRTOKOSAI

A település nevének vonatkozó magyarázatokat Hajdu Imre: Bogács históriája című könyvében foglalta össze. Eszerint Bogács nevét Borovszky Samu Borsod vármegye története című munkájában az ó-szláv „bogatu”, azaz gazdag szóból eredezteti. Pazsag nevét – ma Pazsagpuszta – a szláv „paseka”, azaz irtvány szóval magyarázza, ezzel utalva arra, hogy a vidéket erdőség borította.
Az 1939-ben megjelent Borsod Vármegye szociográfia azonban tagadja a szláv gyökeret, de magyarázatot nem ad eredetér.

Győrffy György: Az Árpád-kori Magyarország történelmi földrajza című könyvében azt írja, a község neve magyar névadással keletkezhetett. Ez azt jelenti, hogy a település alapítójának, első birtokosának vagy nevezetes lakosának a személyneve jelölte magát a települését is.
Egy másik feltételezés szerint a magyar bogáncs növény nevének régi nyelvjárásbeli bogács változatából ered a helyiség neve. De szerinte a szláv eredet sem kizárt, oly módon, hogy szláv családnévből származik.

A községről az első írott emlék 1248-ból származik, ekkor Bagach alakban írták nevét. Nemes birtokosai a településről Bogácsinak is nevezték magukat. A családé maradt a XIV. századig, ám 1323-ban Gergely, örököse nem lévén, egy birtokrészét az egri káptalannak adományozta. A káptalan a Bogácsi család másik tagjától, Györgytől 1339-ben újabb birtokrészt kapott.

Idővel a birtok elaprózódott, a község több nemesi családnak is lakhelyül szolgált. Egyre több és több lett a káptalané, és szerette volna egész Bogácsot megszerezni. Ennek érdekében – országbírói ítélettel – maga vette zálogba a másnak elzálogosított birtokokat. Végül II. Ulászló király új adományt adott a káptalannak, és 1504-ben beiktatta a jászói konvent Bogács birtokába. Az összeírások ezután már csak a káptalant említik birtokosként. Ekkor a Bogach, Bogaczh írásmóddal találkozunk.

Az 1600-as években Bocskay István és Bethlen Gábor erdélyi fejedelem is az adományozási joga alá tartozó területnek minősítette Bogácsot, de végül visszakerült birtokba az egri káptalan, immár századokra.

Bár a reformáció hamar elérte – református egyháza 1569-ben alakult –, egyházi birtokként nem gyökeresedhetett itt meg a protestantizmus.

TÖRÖK VILÁG

Bogács török hódoltsági terület volt, amikor nem a harcok, akkor az adóprés dúlta fel az életet. Az adó mértékét az határozta meg, hogy a lakosok milyen tehetősek voltak. Amint kissé jobb körülmények közé kerültek, vagy a töröknek pénzre volt szüksége, azonnal emelkedett.
Később tizedet és szolgáltatásokat is követelt a török, mégpedig olyan sokat, hogy addig haza sem engedte a lakosokat, míg újabbak nem jöttek robotolni.

A török uralom által okozott pusztulást jól szemlélteti az 1685-ből származó, a lakott és az üresen álló házakat számba vevő összeírás. Eszerint Bogácson 9 házban laktak és 11 ház állt pusztán. A környező községek közül Zsércen 8–10, Cserépfalun 6–10, Tardon 6–34 volt a lakott és a lakatlan házak száma.

FÖLDMŰVESEK ÉS A FÖLD KINCSE

A XVIII. század első évtizedében a föld bősége, a népesség kis létszáma, a termelőerők alacsony színvonala miatt megerősödtek, sőt újraéledtek a föld közös birtoklásának középkori formái. A népesség számának növekedése, az állatállomány gyarapodása, valamint az ezzel együtt járó földbőség csökkenése a szabad foglalás helyébe az újraosztásos földközösségi rendszert honosította meg, majd kialakult a szilárd telekrendszer.

A XVIII. században megindultak a betelepítések. Bogács lakossága 1786-ra elérte a 815 főt. A XIX. században már nem voltak nagy szabad földterületek. A földművelés mellett a XX. század elején már a turizmus is jelentős volt. A II. világháború után fürdője tette a települést igazán népszerűvé.

BOGÁCS CÍMERE. A kerek talpú pajzs kék mezejét középfekvésű ezüsthullámos pólya osztja két részre. A pólya fölött két férfi a vállán átvetett rúdon hatalmas szőlőfürtöt visz. A pólya alatti mezőben középen hegyével lefelé fordított álló csoroszlya látható, két oldalán egy-egy hegyére állított, szimmetrikusan elhelyezett ekevassal. A pólya fölötti címerkép arany-, a pólya alatti ezüstszínű. A pajzsra aranykorona van helyezve.

BOGÁCS PECSÉTJÉNEK legkorábbi ismert változata egy 1778-ban kelt, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárban őrzött iraton maradt fenn. A pecséten a készítés idejére utaló 1710-es évszám olvasható.

Látnivalók Bogácson: itt

Forrás: innen

A település nevét korábban Neznay, Noznay szláv személynévvel azonosították, mert a honfoglalás környékén ezen a területen szláv települési foltok voltak, de a legújabb kutatások ezt cáfolják, eszerint a Noszvaj név a Noszvijj szóból származik, mely jelentése a „mi falunk” és latin eredetű szó. A XI. század második felében ugyanis nagy számban költöztek latinus népcsoportok az országba (Itáliából olasz, Franciaországból ófrancia, Németalföldről pedig vallon nyelvet beszélő telepesek, akik nyelve az újlatin nyelvek csoportjába tartozott. Ezt bizonyítja például, hogy a település délkeleti részén lévő terület mai is az Olaszilápa nevet viseli.
A bükk hegység déli lejtőjén és Noszvaj környékén régészeti ásatások során őskori leleteket is találtak, ami az emberi letelepedés korai nyomait bizonyítja. 
Noszvaj már az Árpád korban lakott település volt, a honfoglalás után királyi birtok, majd adományozás révén a püspöké lett (egri püspökség). Az első írásos dokumentum 1248-ból származik, IV. Béla király idejéből, ez az oklevél azt bizonyítja, hogy a község ebben az időben püspöki falu (villa episcopalis) volt, az egri püspökség a birtokosa.
Noszvaj területileg és közigazgatásilag 1948-ig Borsod megyéhez tartozott, de birtokjogi szempontból egészen a török hódoltság kezdetéig az egri püspökséghez, majd a felsőtárkányi karthauzi szerzetesekhez tartozott.
Az egri vár 1552-es ostroma előtt a törökök a települést és a környéket feldúlták és felégették. Az ostrom után I. Ferdinánd Noszvajt az egri várvédő Figedy János birtokába adta. A Figedy család nemcsak birtokosa volt a területnek, hanem itt is lakott, egyes feltételezések szerint a család a mai de la Motte kastély helyén épített kúriában élt.
Ebben az időben a faluban már a reformáció terjedt el, erről tauskodik egy 1564-ben keletkezett okirat, mely szerint ekkor Noszvajon már kálvinista egyház volt.
A török hódoltság megszünte után a faluba visszatérőket siralmas állapotok fogadták, az újjáépítésben jelentős szerepe volt Bossányi bárónak és lányának Krisztinának, aki az egyházat is szárnyai alá vette, a református templom fakazettás mennyezetének felújítása ugyanis az ő nevéhez fűződik. Erről tanuskodik a templom mennyezetének egyik fakazettája, melyben az az idézet áll: „E ház istennek hajléka, melynek hűséges dajkája Bossányi Krisztina.”. Az 1700-as évek elején már Bossányi Krisztina és férje Noszvaj birtokosai. A házaspár bőséges gyermekáldása a 18. sz. második felére megváltoztatta a falu birtokosainak számát és a birtokok nagyságát. A birtokosok számának gyarapodásával nőttek a kúriák, telkes házak a templom körül. Ez a birtokaprózódás azonban a falu életében nem járt előnyökkel, mert a valóságban így egy gazdája sem volt a falunak.
1782-ben újabb család került a noszvaji birtokosok sorába báró Vécsey Anna (Almássy Antal özvegye) és férje a francia származású de la Motte márki. Az ő nevükhöz fűződik a de la Motte kastély végső kialakítása, mely az egyik legkisebb és legjobb állapotban fennmaradt késő barokk stílusban épült építészeti emlék az országban.
A településről hiteles, okleveles forrást 1248-ból, IV. Béla király idejéből ismerünk legkorábban. Az abban megjelölt időpont nem a település kialakulásának vagy birtokba adásának ideje, hanem annak IV. Béla által való megerősítését bizonyítja. Ez az okirat Noszvajra vonatkozóan csak az egri püspökség birtokos jogát bizonyítja, vagyis azt, hogy a falu 1248-ban villa episcopalis (püspöki falu).
A kutatások szerint a honfoglalás idején ezen a környéken szláv települési foltok voltak, a falu neve Neznay, Noznay is szláv személynévvel azonosítható, tehát a település Árpád-korabeli. Bár a legújabb kutatások cáfolják azt, hogy a település neve ebből a szláv személynévből származna, eszerint a Noszvaj név a Noszvijj szóból származik, mely jelentése a „mi falunk” és latin eredetű szó.
Noszvaj a honfoglalást követően nem törzsi, illetve nemzetségi, hanem fejedelmi, majd királyi birtok lehetett, majd azt követően adományozás folytán a püspöké lett.
Noszvaj – bár területileg, közigazgatásilag 1948-ig Borsod megyéhez tartozott – birtokjogi és minden más egyéb kapcsolatait tekintve egészen a XVI. század második feléig, pontosabban a török hódoltság kezdetéig az egri püspökséghez, majd a felsőtárkányi karthauzi szerzetesekhez kötötték. Egyes források szerint 1275-ben az Egerbe és környékére telepített vallonok (olaszok) Noszvajon is megjelentek. A falutól délkeletre lévő terület még ma is az Olaszilápa elnevezést viseli.

Az 1332-1333 körül Nagy Lajos által betelepített, francia eredetű karthauzi barátok Eger környékén is megjelentek és Felsőtárkánytól északra, a Barát-völgyben szerzetesrendi kolostort és a Boldogságos Szűz tiszteletére egyházat alapítottak. Az esemény azért jelentős Noszvaj számára, mert 1430-1433 körül az akkori egri püspök, Rozgonyi Péter birtokcserét bonyolított le a karthauziakkal, amely szerint Noszvaj és Bükkzsérc falukért elcserélte az akkori Al- és Feltárkányt a szerzetesekkel.
Az 1552-es egri vár elleni ostromot megelőzően a török a város környéki falvakat, köztük Noszvajt, a karthauzi kolostort is feldúlta és felégette, a szerzeteseket pedig elűzte a kolostorukból.
Az egri vár hősies megvédése és a török szégyenteljes elvonulása után I. Ferdinánd a várvédő Füghedy János birtokába adta Noszvajt. A Füghedyek nemcsak birtokosai a területnek, hanem itt is laktak. Egyes feltételezések szerint a mai kastély területén a Füghedyek létesítettek először kúriát, amelyet élő sövénnyel vettek körül.
Egy 1564-ben keltezett okirat több fontos és jelentős tényről tudósít: nevezetesen, hogy a török által Noszvajról elűzött karthauzi barátok helyébe birtokosként egy szabad nemes úr, Füghedy János, az egri vár egykori vitéz kapitánya lépett. Egy másik adat arról tudósít, hogy 1564-ben Pozsgai Márton a prédikátor, ami azt is jelenti, hogy ebben az időben Noszvajon már kálvinista egyház van. Továbbá név szerinti tájékoztatást ad a falu akkori vezetőiről, “hitesekről”. De az sem lényegtelen, hogy az okiratban szereplő nevekből kettőt: Petrus és Szepesi családokat még ma is megtaláljuk Noszvajon.
1648-ban Füghedy Mihály utód nélküli halálával a birtokrészbe Hanvay Ferencet iktatták be. Az új birtokos jelentős vagyonnal rendelkezett Gömör, Kishont, Nógrád, Heves megyékben, egy ideig hevesi alispán is volt. A hódoltsági területen lévő noszvaji birtoka csak egy volt a sok közül, nem volt túl jelentős a számára. 1661-ben tett végrendeletében fiatal feleségére, Mocsáry Juditra hagyta.
A Noszvaj birtokosává vált Judit 1676 körül feleségül ment báró Bossányi Miklóshoz, ők lettek Noszvaj egyedüli birtokosai.
Az 1680-as években egy gazdag török borkereskedő fia a szultáni kincstártól örökáron megvette Almagyart és Noszvajt. Eger megvívása után a városban maradt, megkeresztelkedett és felvette a Noszvaji Ferenc nevet. Utód nélküli halálával az egri házát és vagyonát a minorita rendre hagyományozta.
Az egri vár köré vont katonai, gazdasági blokád (1686) megtette hatását, 1687. december 17-én a kiéheztetett törökök a szabad elvonulás reményében feladták a várat, megszűnt a hódoltsági állapot.
A faluba visszatérőket siralmas állapot fogadta, a házak romosak, a földet elborította a gaz, mindenütt a romlás és enyészet uralkodott. A haza- és újratelepítést segítő különböző engedmények és támogatások mellett is évekre, a legnagyobb erőfeszítésre, kitartásra, összefogásra volt szükség, hogy a borzalmas állapotban lévő falu házait lakhatóvá, határát újra termővé tegyék. 

Látnivalók Noszvajon: itt