A Felkelő Nap Országa

Szerintem nincs olyan ember aki, ne szeretné a Tavaszt, amikor minden szépen lassan virágba borul, új életre kel. Amikor minden egyes nap hoz valami csodát.

Ha kint zord az élet és fekete a világ, bent felveszem a cseresznyeruhát.

Ismeritek azt a szót, hogy SAKURA? Talán így kevésbé, de ha azt mondom CSERESZNYEVIRÁGZÁS? Biztosan többen bólogatnak, hogy igen, igen…

A sakura – maga a szó a cseresznyefát és annak virágát jelenti – csodálata egy legendához köthető: a Fuji istennője, Konohana Sakuya Hime minden év tavaszán újjáélesztette az elhalt virágokat és cseresznyefavirágokkal díszítette a japánok legszentebb hegyét. Így vált a sakura a tavasz eljövetele és az újjáéledés legfőbb szimbólumává, a virág szirmai az állandó megújulást, az újjászületést, tiszavirág élete, különleges szépsége és gyors halála miatt pedig a halandóságot, az élettel járó elmúlást jelképezik. Forrás: itt

Habár ez egy kifejezetten Japán ünnep, mára már kezd teret hódítani még nálunk Magyarországon is. A hétvégén, aki ellátogatott a Füvészkertbe, részese lehetett ennek a Japán tradicionális ünnepnek. 

És aki még ennél is szemfülesebb, ő már sejteni véli, hogy a mai “mesénk” amit Reától “hallunk,” olvasunk, Japánról fog szólni. 

9000 km és több mint fél nap repülőút távolságra van Japán Magyarországtól … azonban azt hiszem nem csak földrajzilag vagyunk ennyire távol tőlük.

Amikor Judit megkért, hogy írjak Japánról, és arról, hogy milyen is volt kinn élni, kérte, hogy a különbségeket és a hasonlóságokat is emeljem ki.

Bevallom hasonlóságok terén nem igazán hosszú a listám, de különbségről akár egy egész cikksorozat is íródhatna.

Míg kis hazánkat körbe ölelik más országok, addig ugye Japán a Csendes óceán és több tenger határolta szigetekből áll. Csak a fővárosában, Tokióban majdnem 4x annyi ember él, mint egész Magyarországon.

Japán jelentősen hozzájárult a technológiai fejlődéshez és fényévekkel a világ előtt jár, a titkot pedig nem igazán nehéz felderíteni: szorgalmasak, összetartóak és megbízhatóak. (Persze biztosan ott is vannak kivételek). Ugyan mi már több mint 18 éve hazaköltöztünk, de a majdnem 2 év alatt amíg kinn éltünk, elég sokat tapasztaltunk, és elég japán embert megismertünk ahhoz, hogy ezt nyugodtan kijelenthetem.

Turistaként először a rendezett és patyolattiszta utcák tűnnek fel, nem látsz pl. még eldobott csikket sem az utcákon, pedig a lakosság jelentős százaléka dohányzik, főleg a fiatalok és a férfiak. A környezetükre való igényesség, a már gyermekkorban erre nevelés azonban teljes mértékben hatékonyan működik. 

Nagyon jól szervezett minden, az egészségügyi ellátó rendszertől a közlekedésig. Ott, ha pl. orvoshoz mész, a végén megkapod a tételes elszámolást, mire mennyit költöttél, miért kell fizetned és mit fedez a biztosításod. A közlekedés pedig bombajól meg van szervezve, még az a külföldi is el tud jutni bárhová, aki azt sem tudja, hogy a krikszkrakszok, vagyis a kanjik az útbaigazító táblákon mit jelenthetnek. 

Először keresse meg az úticélhoz tartó viteldíjat.
A jegyértékesítő automaták közelében található angol viteldíjtáblázat segítségével kereshet rá.
Viteldíját keresőrendszer vagy okostelefon-alkalmazás segítségével is megkeresheti.
Miután megtalálta a viteldíjat, vegye meg jegyét a jegykiadó automatánál.

Nagyon készségesen és udvariasan segítenek, még akkor is, ha nem is beszélnek pl. angolul, keresnek neked valakit, aki tud majd segíteni. A közlekedésben a testi fogyatékkal élőket is nagymértékben segítik, már évtizedek óta különféle dudoros burkolólapokat építenek be a járdákba, és a zebrák elé segítve a vakok és gyengénlátók közlekedését, a gyalogátkelőknél hangjelzés is jelzi amikor át lehet kelni az úttesten. Liftek működnek az aluljárók megközelítését elősegítendő a kerekesszékes vagy babakocsis közlekedőknek, az idős, terhes vagy kisbabás utasoknak külön férőhelyek vannak fenntartva, van olyan metrókocsi pl., amelyben csak nők utaznak.

Imádtam, hogy a fejlett technológiai újítások, a modern épületek eszméletlen gyors és biztonságos felépítése mellett ugyanolyan fontos számukra a tradicionális és történelmi múlt fennmaradt értékeinek megóvása is.

Világhírű és ősi művészetüket (pl. no, bunraki vagy kabuki színház, ikebana, anime) a gasztronómiájukat (a népszerű szushi és szashimi) furának tűnő sportjukat (szumó) és egyéb méltán ismert és elismert, népszerű megbízható márkát adnak a föld lakosságának. Ha egy rövidebb turistaútnál azért többet tölt valaki az országban, akkor tűnnek fel neki igazán még az apróbb részletek is.

Nagy hangsúlyt fektetnek az oktatásra, a gyermekek közösségi nevelésére. Kicsi korukban általában az anyukákkal otthon vannak a gyerekek. Nem igazán vannak óvodák és bölcsik, hiszen az anyáknak a gyermeknevelés a feladatuk, még akkor is, ha a gyermek születése előtt dolgoztak. Erre nagyon jó szociális juttatási rendszert dolgoztak ki. Azonban 6-15 éves korig mindenki iskolaköteles, ez idő alatt elvégzik az általános és alsó középiskolák évfolyamait, de szinte minden fiatal marad még a felső középiskolában is, ami újabb 3 év. A felmérések szerint pedig ennek elvégzése után egyetemre, főiskolára is jelentkezik közel háromnegyedük. A japán oktatási rendszer rendkívül versenyképes. Az iskolák kulturáltak, tiszták, a gyermekek is részt vesznek a rend és tisztán tartásban, a közösségi munkára nevelés pedig nagyon hatékony. 

Többször láttam gyermekcsoportokat közlekedni az utcán, és rendkívül fegyelmezettek, önállóak voltak. A gyermekek oktatásához, otthoni gyakorláshoz pedig mindenfélét, szinte fillérekért lehet kapni az üzletekben.  Na ez nálunk messze nem így van, hiszen sok család előre fél az őszi iskolakezdés extra magas kiadásai miatt, az iskolák lepukkant állapota, a kötelezően előírt testnevelés órákhoz a tornatermi hiány pedig szinte minden szülő előtt ismert. Másokra és a környezetükre figyelő gyerekekből egészen más karakterű felnőttek lesznek.

Az egészségügyi biztosítási rendszerük átláthatóan, nagyon jól és korrekten szervezett, a szociális rendszerrel egyetemben. Nem kell órákat esetlegesen állva várni egy sürgősségi osztályon vizsgálatokra pl, de ha időpontra mész, azt pontosan betartják. Mivel ennyire jó az eü rendszer, a magánorvosok is használnak bizonyos szolgáltatásokat, pl., laborvizsgálatokhoz. De azt hiszem ezt nem is kell tovább ragoznom, attól mi itt még hajnalban kell kelnünk és órákat sorban állnunk, vagy heteket várni egy időpontra a vérvételhez pl.

A közlekedést pedig nem is érdemes nagyító alatt vizsgálni, mert rendkívül jól kiépített vasút és úthálózata van a szigetországnak, számos belföldi reptérrel és repülőjárattal is megspékelve. A szupervonatok mint pl. a Shinkanszen, amely külön a számára kiépített vasúthálózaton, közel 300km/órás sebességgel, percre pontosan közlekedik, ráadásul födrengésbiztos, és szuperkényelmes szerelvényekkel, az állomásokon pedig képes úgy megállni, hogy éppen a felfestett jelölések mellett sorban álló utasok előtt nyíljanak az ajtók.

Ezt össze sem lehet hasonlítani egy Budapest-Nyíregyháza vonalon közlekedő koszos és tetemes késést produkáló vonattal, amire úgy kell felcsimpaszkodni a nehéz csomagokkal, mert a peron és a vonat alsó lépcsőjének a szintje cseppet sincs egy magasságban. Na melyiket is lenne könnyebb megszokni? Amiről még szót kell ejtsek, az a kerékpáros közlekedés: ami szintén nagyon profi módon kialakított. Szinte mindenhol kerékpársáv van, a nagyvárosokban is, több helyen kialakított hatalmas kerékpártárolókkal, ha pl. metróra kellene szállnod az úti cél eléréséhez.

Amiről még szeretnék írni pár szót, az szintén a gyerekek önállóságra nevelésében van. Az üzletekben a gyermekeket célzó termékeket úgy (is) helyezik el, hogy azokat ők is könnyedén elérjék. Így a saját kis bevásárlókocsijukkal segíthetik az anyukákat, és megtanulhatják mit és hogy vásároljanak. Természetesen gazdag a kínálat az egészséges tengeri finomságokból, zöldségekből, gyümölcsökből. Ami számomra meglepő volt, hogy még a kisebb élelmiszerüzletekben is kaphatóak különféle frissen elkészített ételekből összeállított ebéd boxok, így bárki frissen sült vagy éppen friss nyers finomságot ebédelhet. 

A maradékot pedig estefelé, rendkívül akciós áron még aznap meg lehet vásárolni. Az üzletekben udvariasak, készségesek az eladók, és aki európai ízekre vágyik, az is talál magának mindenfélét. A piacot egyenesen imádtam, igaz a halas részt nem sokat látogattam, mert a szagok nem voltak a kedvemre, és sokféle tengeri herkentyűről azt se tudtam eszik-e vagy isszák, meg hogyan is kellene elkészíteni. De a zöldség-gyümölcs oldalon mindig találtam valami extra finomságot az árusoknál. Életemben nem ettem olyan hatalmas és finom őszibarackokat, mint amiket ott vettem, de imádtam a decembert, mert akkor kezdett el szezonja lenni a földiepernek.

Nagyon szerettem a fedett bevásárlóutcákat, ahol még esőben is lehetett kirakatnézegetős, andalgós sétákat tenni. Ilyen bevásárlóutcák szinte minden nagyobb városban vannak, akkoriban még nem volt nagy divatja a bevásárlóközpontoknak. Imádtam a kis helyi üzleteket, ahol eredeti japán kézműves dolgokat árultak, és amint látták, hogy érdekel valami, kedvesen magyaráztak japánul. 

A csodaszép és persze méregdrága, kézzel hímzett és kézzel varrott kimonók és az aprócska japán kimonós babák varázsoltak el a legjobban. A páromat pedig a szamurájkardok és a maszkok.

 Érdekes pl. egy ilyen ruhadarabot viselni, a lányok ünnepén, márciusban több helyen is tartanak külföldiek számára beöltözési lehetőséget, ahol a hagyományos módon, rétegenként öltöztetnek a tradicionális japán viseletbe.

Engem pl. több japán hölgy öltöztetett be egy csodaszép, majd 100 éves furisode-ba, aminek hosszú az ujja és a hajadon lányok viselete. Az egyik öltöztető hölgy nagymamájáé volt eredetileg az egész öltözék, és gondosan, speciálisan volt csomagolva.

Persze biztosan ott sem tökéletes minden, de nagyon szimpi a hozzáállásuk a dolgokhoz, hogy ha valamit csinálnak, az a lehető legjobb legyen. Számomra szerethető az ország, az emberek, a környezetükhöz és az egymáshoz való hozzáállásuk … és bármikor, gondolkodás nélkül visszamennék. Ja persze azért ott is folytatnám a reantikot.

Azt hiszem tényleg lehetne akár sok-sok cikket írni Japánról, most egy kis ízelítőt kaptunk Reától. 

Köszönjük szépen!

Talán véletlen, talán nem, de pont most olvasok egy könyvet Japánról, azon belül is a Japán észjárásról.

Ahogyan Rea is írta az elején, tényleg szinte csak különbségek vannak közöttünk. “Pl a kommunikáció és azon belül is a csend, (ez a rész nekem nagyon tetszett). Japánban a csend, a hallgatás a mindennapi beszélgetésekben, az üzleti értekezleteken és az iskolai osztálytermekben is sokkal gyakoribb, és általában hosszabb ideig tart, mint a nyugati országokban. A csend ilyen mértékű szerepvállalásának a japán kommunikációban számos oka van. 

1. Történelmi tényezők

2. Csoporttudat domináns jelenléte

A japánok hagyományosan egyfajta erénynek tekintik a hallgatást, ami hasonló az “igazmondáshoz”. A japánok attitűdjét az emberek között folyó beszélgetések iránt ebben a tekintetben a baragei és az ishin kifejezések szimbolizálják. Az előbbi hallgatólagos kölcsönös megértést jelent, az utóbbi pedig arra utal, hogy a résztvevők képesek kommunikálni egymással telepátia útján is. Röviden szólva tehát az, ami fontos és ami igaz, Japánban gyakran nem a verbális kifejezésekben, hanem a csendben jelenik meg. A japánok úgy vélik, hogy az igazság csakis az ember belső világában, vagyis a szívében vagy a hasában (szimbolikusan) lakozik. A külső én olyan összetevői, mint az arc a száj, a kiejtett szavak ezzel ellentétben a tudatos és erkölcsi hamisság hordozói, míg az igazmondás, az őszinteség az egyenesség és a megbízhatóság inkább a szűkszavúsághoz társítható- a hallgatag emberben jobban megbíznak, mint abban aki bőbeszédő.” Hm….érdekes felvetés. 

LEGYEN CSODÁS A NAPJA MINDENKINEK!