Részben azért, mert a SZERETETEM, gondoskodásom egyik kifejező eszköze, hogy a sütés és főzés által megkreált ételekkel kényeztetem a szeretteimet és a meghívott vendégeimet.

Másrészről pedig, számomra ez a két dolog az, ami a bennem lévő kreativitást és alkotási vágyat a leginkább kifejezésre juttatja.

Végül, de nem utolsó sorban én egy olyan konzervatív NŐ vagyok, aki hisz abban, hogy még mindig az egyik legszebb és legmeghatározóbb női szerepek közé tartozik, a család “élelmezése”, amivel egy asztalhoz tudjuk gyűjteni a család apraját-nagyját.

Hiszem, hogy a NŐI szerepminták megmutatása, átadása is pont olyan szülői feladatunk, mint az, hogy a lehető legjobb óvodást, iskolát, edzőt, magántanárt, megtaláljuk a gyerekeink számára vagy megismertessük velük a világ szépségeit.

Míg azUram a főzés terén igazi varázsló, mert képes egy szinte üres hűtőből is fincsi vacsit készíteni, addig én rákészülök, kiválasztom, megtervezem, megveszem az alapanyagokat majd aprólékosan elkészítem és a legszebb, hogy az én ételem semmivel sem lesz kiválóbb, mint az övé.

Egy szépen terített asztal beszélgetésre csábít, egy közösen elkészített vacsora vagy hétvégi ebéd, megalapozza egy klassz este alap hangulatát. Ezek azok a dolgok, amik megadják egy család számára azokat az apró örömöket amik átsegítik egy-egy nehéz napon és feltöltve indulnak neki egy újabb napnak.

Egy harmóniát, melegséget, odaadást sugárzó “kerekasztal” mellett, sokkal oldottaban, könnyebben megy a nehezebb dolgok megbeszélése is. 

Miközben a sütés-főzés, illetve NŐ a KONYHÁBAN, témában kutakodtam a neten, egy érdekes cikkre bukkantam, amiben arról volt szó, hogy a 19. századig a SZAKÁCSNŐ kifejezés teljes egészében hiányzott a szótárból, nem létezett ilyen szó. Azok a személyek, akik az arisztokrata családok számára főztek, nemcsak, hogy a konyhai hierarchia legvégén voltak, de még nevük sem volt, csak úgy nevezték őket, mint: “főzésre alkalmazott személyzet női tagja, vagy egyszerűen csak szolgáló”. 

Míg ezzel szemben már a 19. században SZAKÁCSOKNAK igazi presztízse volt, ami a 20-21. századra már hatalmasra nőtte ki magát.

Megtudtam ebből a cikkből, hogy az első NŐ, akit gasztronómiával kapcsolatosan név szerint említettek az Therese Teufl volt, aki a császár közvetlen szolgálatában állt.

Egy másik női név pedig: Pervich Mária, akit a cikk említ, mint Kálmán Imre (Csárdáskirálynő, a Luxemburg grófja, a Marica grófnő és még számos népszerű operett szerzője) legendás szakácsnője, aki még az államminiszterek számára is főzött.

Azután a 20. században a tv-készülék elterjedésével egy új kifejezés indult útjára, ami a: tv-szakács volt. Ez mostanra már olyannyira elterjedt, hogy szinte minden nemzetnek van sztár tv-szakácsa, ahol persze már nők is pont úgy szerepelnek, mint a férfiak. 

Nekem az egyik ilyen kedvenc tv-szakácsom Nigella Lawson, akinek már jó néhány tv-s alkotását én magam is elkészítettem. Olyan kedvesen, lágyan, könnyedén főz és mesél közben, hogy azt hisszük, hogy gyerekjáték az egész, pontosan addig, amíg mi magunk neki nem kezdünk.

Édesanyaként fontosnak tarom, hogy a fiaimat is megtanítsam néhány alap étel elkészítésére…