Hóvirágparadicsomban jártunk.
Február elején elhatároztuk a barátnőmmel, hogy elmegyünk egy olyan helyre kirándulni, ahol még nem jártunk, és ami valamiért különleges még így tél vége felé is. Hiszen ilyenkor még nem zöldellnek a fák, még a fű is csak most kezd kihajtani, szóval a természet szépsége, még nem mutatkozik meg igazán.
Mindkettőnknek BAKANCSLISTÁS hely volt az Alcsúti Arborétum, ahol ilyenkor februárban megjelenik a télbúcsúztató, és egyben a tavasz első hírnöke a
HÓVIRÁG
A hóvirágot nevezik még Árvavirágnak, fehér Tavaszkának vagy Gergely-napi virágnak is. Virága a méheknek remek táplálékforrás, de hagymája erősen mérgező.
Sok-sok képet láttunk már arról, hogy ilyenkor olyan az arborétum, mintha hófehér szőnyeggel lenne leborítva, valami elképesztő látványt nyújt. Szerettük volna mi is a saját szemünkkel megnézni, hogy valóban olyan szép-e mint ahogyan állítják.
Abban a szerencsés helyzetben vagyunk mindketten, hogy megtudjuk szervezni azt, hogy akár hétköznap is elmehessünk egy kicsit “csavarogni” a nagyvilágba. Kicsit kiszakadjunk a téli, szürke, monoton hétköznapokból, és tegyünk valami olyat, ami feltőlt, ami elvarázsol, ami egy kis löketet ad ahhoz, hogy könnyebb legyen tenni a dolgunk a következő napok, hetek sűrűlyében.
Egy csütörtöki napot szemeltünk ki a kiránduláshoz, mert azt gondoltuk, hogy sokan inkább a hétvégét választják ennek a különleges helynek a bejárására.
Odafelé még a hiper-szuper GPS-ünk ellenére is sikerült eltévednünk és tenni egy kb 15-20 perces kitérőt.
Budapestről kétféle módon is eljuthatunk Alcsútdobozra.
Az egyik verzió szerint a fővárosból M7-es autópályán Martonvásárig kell elmenni, majd ott le kell térni a pályáról Kajászó, Tabajd felé. Ha nincs dugó, akkor kb 45 perc az út Budapestről.
A másik lehetőség pedig az M1-es autópályán vezet, ebben az esetben az út kb 1 óra.
Az Alcsúti Arborétum pontos cím: 8087, Alcsútdoboz, Kastélykert út 2.
A környékre érve, a szemünk kikerekedett a rengeteg autó és busz láttán, el sem akartuk hinni, hogy az a sok-sok ember, pont ugyanezt a napot választotta a Hóvirágmező bejárására. A jókedvünket viszont semmi sem szeghette, még a kissé hűvös időjárás sem.
Néhány közülük amiért érdemes felkeresni az Arborétumot:
- februári hónapban van a Hóvirágünnep,
- március, április, május hónapokban a szivárvány minden színében pompázik a hely, ahogyan egymás után bújnak ki, majd nyílnak a virágok, majd a japánakác, hárs-, juhar-, tölgy-, gesztenye-fajok,
- júniusban Szentivánéj környékén pedig a Szentjánosbogártáncot érdemes megcsodálni,
- augusztusban a tó tavirózsái varázsolják el az ide látogatókat,
- ősszel pedig a káprázatos színekben pompázó fák nyűgöznek le bennünket,
Alcsútdoboz bemutatkozása
Barangolás az Arborétumban
Az eredeti kastély, kastélykert története:
1816-ban József nádor és felesége Hermina anhalti hercegnő Magyarországra költözött. A házaspár egy ideig ebben a kastélyban lakott. József nádor mintegy 20 év alatt alakított ki birtokán mintagazdaságot, a magyar kertművészet és klasszicista építészet egyik remekét. A nádor maga is kiváló kertész hírében állt, saját keze nyomát is magán viseli a park, de szolgálatába fogadta Tost Károlyt királyi kertészként.
A legenda szerint nehezen lehetett volna ennél mostohább, rosszabb tulajdonságú földet szerezni a korabeli viszonyok között. Ő azonban példát kívánt nyújtani a magyar nemzetnek, s kijelentette: „Addig kell ültetni és plántálni, és újraültetni és újraplántálni, míg végre meg nem fogan.”
Az úgynevezett platán-kor ideje volt ez, így a kertben rengeteg különféle platán faj került. Emellett akkor még különlegesnek számító újdonságok is kerültek a kertbe: tulipánfa, kanadai nyár, vasfa, közönséges pagodafa, fekete dió, amerikai kőris, juharok, törökmogyoró, vadgesztenye, szilek, hársak, fehér akác, vérbükk, lepényfa.
József nádor 1847-ben bekövetkezett halálával a kert első korszaka lezárult. A kastély fiára József Károly Lajos főhercegre szállt, aki 1867-ben költözött a birtokra. Ő tovább csinosítgatta a kertet és a kastélyt is, több új épület született ez idő alatt. A pálmaházat, amely döbbenetesen nagy volt, 1872-ben Ybl Miklós tervei alapján építették fel.
Alcsúton született Habsburg-Lotharingiai József Ágost főherceg, magyar kormányzó, 1944-ig a magyar politikai élet befolyásos személyisége. Saját magát magyar arisztokratának tartotta. A főherceg nyári rezidenciáján Alcsútról és a környező településekről cselédek és mesteremberek dolgoztak. A kastély és a hozzá tartozó hatalmas birtok rengeteg munkát biztosított. A főherceg és felesége Auguszta Mária Lujza bajor hercegnő részt vállalt alcsúti, felcsúti és a környező tanyákon élő gyerekek oktatásában, iskoláztatásában. A főherceg gyermekei használták a kastély mellett található kis díszes épületet a Babaházat.
1941-ben a parkot védetté nyilvánították. A kastély és a park átvészelte a második világháborút és a szovjet hadsereg állomásozását, de később a kastély valószínűleg gyújtogatás miatt leégett, köveit a lakosság és a vállalatok széthordták. Jelenleg csak a főhomlokzat egy része van meg. 1952-ben ismét védetté nyilvánították a parkot, és elkezdték a rendezési munkálatokat, hogy megnyithassa kapuit az Alcsúti Arborétum. Forrás: itt
További érdekes információkat találhatsz itt a kastélyról.
A kastély megmaradt homlokzata mellett ha picit továbbhaladunk a Gyermekkertet is megnézhetjük, habár most még februárban nem mutatta meg nekünk igazi szépségét.
Minden család gyerekének külön parcellája volt itt, József Károly főherceg idejében. Ez volt család kedvenc tartózkodási helye. A klasszicista stílusú Babaház mellett, amelyben a főnemes gyerekek szerszámait és játékait tárolták, a Gyermekkertbe vezető lépcsőnél található „oroszlános kútnak” nevezett Oroszlánlábas márványkád áll, amely már egy 1833-as térképlapon is szerepel, de még ma is folyik az oroszlán szájából a víz.
Egymást követik a nevezetességek, sosem érzi úgy az ember, hogy MINDENT LÁTTUNK.
Az oroszlános kút után a fák közül máris csalogatóan hivogat a Kápolna. A kastély egykori szárnyához épített istállóból kialakított kápolnát 1880-ban Storno Ferenc tervei alapján neoromán stílusban alakították ki.
Sajnos odabent semmilyen díszítés nem maradt meg, de berendeztek egy kis kastélytörténeti kiállítást. A toronyóra éjfél után öt perccel állt meg: a ’44-es karácsonyi tűzvész napja óta pihennek így a mutatók.
Egy igazán tartalmas, látványos, hosszúbeszélgetős napot tőltöttünk együtt Csillával.
Amennyiben tetszet a kis utibeszámolóm, akkor gyere máskor is olvasgatni,VISSZAVÁRLAK.
Forrás: itt