Mint a gyorsvonat úgy robog felénk.

Az iskolakezdés.

Ezzel most senkinek sem mondtam újat, hiszen hetek óta megjelentek az üzletek polcain a tanévkezdéshez szükséges füzetek, ceruzák, eszközök. Van, aki már alig várja, hogy ismét kapjon néhány óra nyugalmat, amíg a gyerekei oviban, suliban vannak, még akkor is ha a sulis időszak nem kevés újabb terhet tesz a nyakába. Persze akad olyan anyuka és apuka is, akik inkább ezt a laza, készülődéstől, leckeírástól, különóráktól, edzésektől mentes életet preferálja.

Az iskolás időszakhoz szeretnék most olyan praktikákat, ötleteket adni, ami nálunk már jól kialakult, bevezetett, működtetett. Babó már a 9. osztályt kezdi és egyszer ezt az iskolásdit már a nagy fiammal Krisztiánnal is végig csináltuk, szóval van némi gyakorlatom benne.

Az első néhány hét borzasztóan nehéz lesz!!!!!

Most van, aki bólogat és biztosan van olyan is aki nem érti miről beszélek. Vegyük szépen sorba, hogy hol úszhat el egy jónak induló nap.

Kelj már fel, induljunk el!

2.5 hónap “bármeddiglehetaludni” időszakból visszarendeződni a reggeli 6-7 órai keléshez igazán nem egyszerű feladat. Ehhez MI kidolgoztunk egy pontos ütemtervet. A hangsúly a MI-ben van!!! Nem én találtam ki, hogy hogyan legyen és erőltettem, amit és ahogyan én elképzeltem, hanem hagytam, hogy Babó alakítsa ki a saját rutinját, persze némi irányítással. Na de menjünk vissza az elejére, nálunk hogyan kezdődött az iskolásdi. Pont úgy, mint nálad, idegbajjal, hisztivel, kiabálással, sírással, majd lelkiismeret furdalással, hogy rossz hangulatban hagytam a gyereket a suliba. Ez mindenkinek rossz volt és hosszútávon kivitelezhetetlen, hiszen sem én, sem pedig a gyerek nem érezte jól magát.
AzUramnak a jelmondata, hogy DOLGOZZUNK KI STRATÉGIÁT, ha valami nem úgy megy, mint ahogyan szeretnénk. Így hát leültünk Babóval és papírra fektettük a napi rutinunkat. Mivel Pestre jár suliba, így nagyon fontos, hogy időben induljunk, hiszen néhány perc késlekedés, akár fél óra dugóban ücsörgést is hozhat magával. Már évtizedek óta, számomra az vált be, amikor időt tervezek valamire, valahová, hogy visszafelé haladok.

Az első kérdésem Babóhoz:

Hány órára kell beérni a suliba? 8.25-re
Te mikorra szeretnél beérni, hogy még maradjon időd beszélgetni, felkészülni az órára? 8.15-re. Mivel pont a suli kapujában tudok megállni, így arra, hogy az autóból beérjen a suliba, nem számoltunk külön időt.
Mennyi idő az út a háztól a suliig? Nagyjából 50-60 perc. Vagyis legkésőbb 7.15-kor el kell, hogy induljunk ahhoz, hogy időben ott legyünk. Ahhoz, hogy 7.15.kor elinduljunk, 7.10-kor már a bejárati ajtón kívül kell legyünk, mert még meg kell simizni a kutyákat is.
Lemértük, hogy mennyi idő az öltözés, fogmosás, fésülködés, kényelmesen nem kapkodva, picit álmodozva két zokni felhúzása közben. Átlagosan 20 percre jött ki. Ekkor a 7.10-ből kivontuk az a 20 percet és kijött, hogy 6.50-kor el kell kezdeni készülődni.
Reggelizni szeretnél indulás előtt? Naná!!!
Mennyi időt szánjunk a reggelire? 30 perc, mert még szeretnék közben videót nézni, vagy esetleg leckét átnézni…. Akkor ez azt jelenti, hogy 6.20-kor már le kell, hogy ülj az asztalod elé.
Nagyjából 5 percet szántam arra, hogy az ágyától, az ÉBRESZTŐ PILLNATÁTÓL, eljusson az asztaláig. Tehát 6.15-kor legkésőbb ébresztő! Miután
Nálunk az vált be, hogy 2 részletben van az ébresztő, először csak bemegyek, megsimizem és szólok, hogy 5 perc múlva ébresztő, ami általában 10 perc, így 6.5-kor kezdődik az egész reggeli rituálé.

Miután ezzel végeztünk, azt láttam Babón, hogy teljesen elégedett a reggeli rutinjának a kialakításával, hiszen teljes beleszólása volt az egészbe, nem csak rátoltam valamit, azzal a felkiáltással, hogy szerintem ÍGY JÓ.

Amikor ez az “órarendünk” már jól működött, gondoltam szintet léphetünk az önállóság és a felelősség felé. Így megbeszéltük, hogy nem én szólok 6.50.kor, hanem már neki kell figyelnie az órát. Ő nagyon ügyesen kitalálta,hogy beállította a telóját, aki pont úgy szólt neki, mint a mami.
Szerencsére azt, hogy mit vegyen fel, már régen nem kellett kontrolálnom, ügyesen megoldotta. Amikor én úgy éreztem, hogy alul van öltözve, csak kiküldtem, hogy menjen ki és nézze meg, mennyire van hideg, vagy nézze meg a telóján, hogy Pesten milyen lesz az idő napközben. A legtöbb esetben jó döntést hozott, de előfordult az is, hogy nem vitt kabátot, amikor pedig elkelt volna és a saját bőrén tapasztalta meg a döntését. Ettől kezdve, ha ilyen kétséges volt számára, hogy vegyen-e pulóvert, kabátot, csak annyit mondott: Tegyük be a kocsiba és majd Pesten meglátjuk…
Én nagyon fontosnak tartom, hogy megtanuljon egy gyerek döntéseket hozni, megtapasztalni annak minden pozitív és negatív vonzatát. Apró döntés, hogy az időjárásnak megfelelően öltözzön fel és valójában mi a legrosszabb, ami történhet, megfázik, de megtanulja, hogy körültekintőbb legyen.

Ha nálatok is nehezen megy a reggeli ébredés, készülődés, tegyetek egy próbát és írjátok meg a saját időrendeteket. Persze tudom, hogy 2-3-4 gyerekkel, ez sokkal, de sokkal nehezebb és abban nincs is tapasztalatom, hiszen nekem olyan nagy a korkülönbség, hogy mire a kicsivel odaértünk, hogy suliba ment, a nagy már teljesen önálló volt.

Otthon maradt, forduljunk vissza…

Na ez a mondat volt, ami néhány alkalommal kiverte nálam a biztosítékot és kihozta belőlem a “sárkánylédit”. Így ennek a problémának a megoldására is kellett egy stratégia.

Ismét nem én mondtam meg, hogy mi legyen a megoldás, hanem megkértem Babót, hogy gondolkodjon rajta, hogy erre a problémára mi az ő megoldása. Persze először jöttek a számára kényelmes megoldások, mint pl.: kérdezzem meg minden este, hogy bepakolt-e, reggel, hogy lesz-e tesi, kint van-e a kocsiban a tesi cucc????? Látta rajtam, hogy nem pont ilyen megoldásra gondoltam, hiszen a cél az, hogy a maga dolgaiért megtanuljon felelősséget vállalni, önálló lenni.

Kitaláltuk, hogy írunk egy reggeli és egy esti listát, amit kiragasztunk az órarendje mellé arra a szekrényre, ahol a könyvei is vannak. Így mindig szem előtt van, nem lehet megfeledkezni róla. A következő lista még a maszkos, covidos időszakban íródott.

Induláskor ellenőrzés

Táska tartalmának ellenőrzése az órarend szerint
Maszk
Teló
Laptop (sulijukban kötelező eszköz)
Kaja
Tesi cucc kedd, péntek
Tündérboszorka péntek (kötelező olvasmány volt)
fésülködés, fogmosás

Kiválóan működött és annyira megszokta, hogy már nem kell a lista, csak automatikusan csinálja a reggeli kis rutinját. Így ezt a problémát is kipipálhattuk.

Készen van a leckéd, csináld már a leckét, ülj már le tanulni!!!!!!!!

Ismerősek ezek a mondatok? Persze vannak gyereke, akiket nem kell megkérdezni, felszólítani, emlékeztetni arra, hogy a napi feladatok nem ott érnek véget, hogy haza érkezett a suliból, hanem amikor felkészült a következő napra. Szerencsére Babónak volt egy alsós tanító nénije Andi néni, aki nagyon szépen felépítette és következetesen betartatta, hogy van házi feladat, amit nem azért adnak a tanárok, hogy jól megszivassák a gyerekeket, hanem hogy amit órán tanulnak, azt begyakorolják. Az elmúlt 8 év alatt, egy kezemen megtudnám számolni, hogy hányszor nem készített házit Babó. A házi feladatok elkészítése csak a jéghegy csúcsa, ezen kívül van még a megtanulandó, a ppt-k és egyéb beadandók.

Amit mi bevezettünk, hogy hét közben kevesebbet kelljen tanulni, hiszen mire Pestről haza értünk volt 4-5 óra is és mire még megebédelt, a háta közepére sem kívánta a tanulást. Szóval, a napról napra feladott leckéket, akkor kellett megcsinálni amikor feladták, azzal sokat nem tudtunk kezdeni, de a megtanulandó dolgokat mind átvettük a hét végén. Ennek több előnye is volt, ilyenkor még emlékezett a héten feladott leckékre, beadandókra, dolgozat időpontokra, nem estünk abba a hibába, hogy előző este jut eszébe, hogy valami nem készült el, ami pedig határidős másnapra.

A következő volt a menet: szombaton reggel összeültünk és az órarend alapján felírtuk az összes órát, még azok is felkerültek a listára, amik csak mondjuk a következő hét pénteken voltak, vagy olyan beadandók amik 2-3 hét múlva voltak esedékesek és Babó mellé írta, hogy szerinte kb. mennyi idő mire megtanulja, elkészíti a ppt-ket, egyebeket. Időnként összejött 6-8 óra tanulás is, attól függően, hogy ép mennyi dolgozatra kellett felkészülni vagy hány ppt-t kellett megcsinálni.

Amit nem a következő hétre kellett elkészíteni, ott megnéztük, hány hétvége van rá és úgy osztottuk be, a rá szánt időt, így tudtuk csökkenteni a hétvégi tanulással töltött órák számát. Persze kezdetben volt némi ellenkezés, hiszen lehet, hogy hétfőre nem is kellett volna tanulni, mi mégis összeírtunk több órányi tanulást. Olyan is előfordult, hogy sokkal több idő kellett valamire, mint ahogyan azt Babó az elején kigondolta, de mivel ő határozta meg a a rá szánt időt és nem én, így lassan megtanulta, hogy mire, hány percet szánjon. Ez is az önállóságra, a felelősségvállalásra szoktatta szépen lassan.

Kis idő elteltével egy alkalommal Babó megjegyezte, hogy milyen jó így előre elkészíteni, megtanulni a tananyagot, mert így hétközben csak át kell nézni, be kell jobban gyakorolni, nem pedig órákat a megtanulással tölteni. Ma már ezt is szépen működteti Babó önállóan, csak akkor van rám szükség, ha valamit fel akar mondani, hogy biztos legyen benne, hogy jól felkészült. Talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy 8 éve kitűnő tanuló, sőt idén 7 tantárgyból kapott dicséretet a bizibe.

Nincs meg a füzetem, könyvem, nem találom, elveszítettem…

Egy kis elsősnek, aki néhány nappal azelőtt még az oviban játszott és legnagyobb gondja az volt, hogy a homokozóban várat építsen, egyik napról a másikra gondot fordítani a felszerelésére, hatalmas kihívás. Megtalálni a táskában egy füzetet, könyvet, munkafüzetet egyszerűnek tűnik, de gondoljunk csak bele, hogy mi hányszor nem találjuk a táskánkba a kocsi kulcsot, vagy egy névjegykártyát, bankkártyát, pedig tudjuk, hogy benne van, ott kell lennie.

Kedvességből, kötelességből szépen, egységesen, egyforma színű csomagolópapírba csomagoljuk a gyerekek füzetét, így amikor belenéz a táskába, csak egy halom egyszínű dolgot lát, egyenként kell megnéznie mindent, hogy vajon melyik a keresett füzet vagy könyv.

Én kitaláltam, hogy úgy tudom Babónak megkönnyíteni a füzetek, könyvek felismerését, hogy különböző mintájú anyagokból vartam rájuk borítót. Nézzétek:

Egy-egy tantárgy füzeteit, könyveit azonos mintával, picit megvariálva varrtam. Babó nagyon imádta, mert így az ő dolgai egyediek voltak, jobban is vigyázott rájuk, a becsomagolásnál is könnyebb volt megtalálni az adott órarendhez tartozó füzeteket, könyveket. Arról nem is beszélve, hogy amikor elkoszolódtak, csak levette, én kimostam, és ismét szépek voltak. Első lépések voltak ahhoz, hogy igényességre tanítsam Babót. Persze tudom, hogy most azt gondolod kinek van erre manapság ideje. Igen, igazad van, azért ezek elkészítése nem 2 perc, de be lehet fogni egy ügyes kezű nagyit, barátnőt vagy akár több hétvége alatt is elkészíthető.

Nagyon fontosnak tartom, hogy legyen egy rendszer a gyerek életében, hogy legyenek lefektetett szabályok, keretek, elvárások, kötelességek, hogy a napi kommunikáció ne a veszekedésekből álljon. Ne úgy induljon és végződjön egy nap, hogy kiabálás, veszekedés, sírás van. Ugyanakkor Babó mellett megtanultam sokkal rugalmasabban, lazábban kezelni a felmerülő gondokat. Ész érvekkel a legtöbb nehézség megoldható, megtanítható a gyerekeknek, hogy hogyan tudja úgy beosztani az idejét, hogy a kötelességei is rendben legyenek, de maradjon idő a játékra is. Azzal, ha meghallgatjuk, hogy nekik mi a javaslatuk egy-egy problémára, azt az érzést keltjük bennük, hogy okozói tudnak lenni a saját életüknek és ez egy nagyon fontos érzés.

Nekem nem tanították meg jól megszervezni a napjaimat, így felnőtt cukrászként, amikor időre kellett úgy elkészítenem több száz süteményt, hogy az alapanyagokat is nekem kellett berendelnem a raktárból és a végén a mosogatást is nekem kellett elvégezni volt néha káosz, csúszás és a sokszor 14 órát is bent voltam, hogy minden meglegyen.

Remélem tudtam adni néhány ötletet arra, hogy hogyan tud az iskolás időszak is könnyedebb lenni.