Miért írok??
Önkifejezés, terápia, napló??? Írok, mert szeretek?
” Egy blog egyfajta folytonos utazás egy emberi útikönyvvel, akit megismersz. Sok útikönyvből lehet választani, és mindegyiknek saját olvasótábora van.” Ezért is írok…
Amikor tegnap azt olvastam, hogy több mint 400 millió, igen jó látod, NÉGYSZÁZ MILLIÓ BLOG van a világon, szinte el sem akartam hinni. Ennek tudatában, hogy az én blogomon 20.000 volt a látogatottság 2020-ban, nem is tűnik olyan rossznak. Sőt, azt gondolom, hogy igazi megtiszteltetés, hogy ennyien kattintottak az oldalamra.
“Amit az ember egyszer leír, az többé nem sanyargatja”
Ernest Hemingway
Amikor elkezdtem blogot írni, nem pont ebből a megfontolásból született az első néhány szösszenetem, sokkal inkább kitartásom fokozása volt a cél. Hiszen, ha közhírré teszem, hogy ép mibe fogok, akkor már csak az olvasóim iránti tiszteletből sem adhatom fel.
Mire jó még a blog?
Számomra olyan önbizalom növelő értéke tud lenni annak, amikor látom, hogy nap mint nap egyre többen és többen olvasnak, bíztatnak, amihez fogható nem igen van.
Tapasztalataim alapján azzal, hogy leírok a blogba engem érintő eseményeket, helyzeteket, megoldandó feladatokat, az Univerzum a segítségemre siet és “tolja” az arcomba a lehetséges megoldásokat. Tegnap például, arról a bennem lévő bizonytalanságról, káoszról, depiről írtam, ami annyira elhatalmasodott rajtam, hogy azt sem tudtam merre van az előre.
Erre mi történt:
A facebookon egy kedves ismerősöm Évi, azonnal a segítségemre sietett és mesélt magáról, felajánlott nekem egy könyvet, vagyis “elindult felém” a törődés… (ugye Évi jól éreztem?)
Jött a következő megoldás a gondomra, teljesen “véletlenül”, Szikszay Csaba Jövőtervező naplójának képében. Még nem csináltam meg, csak belelapoztam, de már így is ajánlom mindenkinek.
Majd egy újabb “véletlen” folytán eljutottam a Csendvirágok.hu oldalra, azon belül is egy Élethivatás című online végezhető kurzusra, ami: Segít
- ” tisztába jönni azzal, minek a megvalósítására érzel most valódi, Lelkedből születő hívást
- felismerni és elengedni önkorlátozó hiteidet, melyekkel eddig elszabotálhattad magad
- kibontakoztatni a Benned élő kreatív és megbecsült teremtőt
- megtenni a most leglényegesebb, konkrét, megvalósító lépéseket
- megengedni magadnak, hogy élvezd az egész folyamatot és learasd a babérokat! :)”
Hm…hát nem érdekes???
Honnan indult a blogolás?
Mi a blogbejegyzés?
Miért jó, ha van a weboldalnak blogja?
Miért jó, ha van egy blogod?
Ha azt kérdezed tőlem, hogy kezdj-e blogot írni?
Kapásból azt mondanám, hogy: IGEN! A fentebb leírtak miatt.
Ugyanakkor azt is elmondom, hogy ha tényleg blogolni szeretnél, akkor tisztába kell lenned azzal, hogy elég sok időt, energiát igényel, főként, ha rendszeresen szeretnél megjelenni. Márpedig ahhoz, hogy megismerjenek, hogy visszatérő látogatóid legyenek rendszeresen kell írogatni.
Kitartónak kell lenned, nagyon sok víz lefolyik a Dunán mire egy blog ismertté válik. Persze lehet, hogy olyan témában írsz majd, ami “hiánycikk” a blogolás piacán, akkor sokkal gyorsabb lesz a siker.
Bírni kell a kritikát, hiszen ami az egyik embernek tetszik, az egy másiknak nem. Nem lehet úgy írni, hogy mindenkinek megfeleljünk, mindenkivel egyet értsünk. A hitelesség, a magunk felvállalása sokkal fontosabb.
Mit jelent az, hogy rendszeres?
A heti kettő a minimum. Erre most azt mondod, így az elején, ááááá, az nem lesz gond, tudok én annyit “beszélni”, hogy csak na. De tudsz majd fél év múlva is, egy-két év múlva is? Lesz mindig témád? Lesz mindig időd? Egy cikk megírása néha napokat is igényel, persze a terjedelemtől függően. pl.: az Azori szigetekről írt bejegyzéseimet, képek válogatásával együtt 1 hétig készítettem. Időnként nálam is kimarad néhány nap, esetleg egy-két hét, de ez azonnal meg is látszik a látogatottságon. Persze ezeket nem elrettentésként írom, csak így kerek az egész, ha elmondom a pozitív hozadékát és a nehézségét is a blogolásnak.
Mi a legnehezebb a blogírásban?
Itt a válasz:
Ma reggel, amikor lementem a boltba, hogy vegyek egy doboz tejet, észrevettem, hogy nem vittem magammal pénzt. Sebaj mondtam magamban, haza megyek és visszajövök újra. Hazafelé sétáltam, amikor útközben megállított egy idegen, az orvosi rendelőt kereste. Tudtad, hogy a más nyelveket beszélő népek fülének a legszebb magyar szó, a cipőfűző? Na mindegy, megyek is tovább a történetemmel. Szóval, amikor hazafelé tartottam észrevettem, hogy útkfodfgdf hoppá, elírtam ezt a szót. Annak ellenére, hogy itt össze-vissza beszélek a semmiről és közben rabolom a drága időd, te még mindig olvasod a történetem, ez két dologra enged engem következtetni; valójában érdekel a történetem, vagy egyszerűen intelligens vagy, egy olyan lény, aki nem ijed meg egy terjedelmes szöveg láttán.
Manapság, az emberek többsége, ha meglát egy vagy két mondatnál több szöveg halmazt, tovább megy fölötte. Féltik a szabadidejüket olvasásra fordítani, miközben órákat pazarolnak el feleslegesen bugyuta dolgokra.
Ha még mindig olvasod a soraim, az azt jelenti, hogy nem csak intelligens vagy, hanem türelmes és nyitott személyiség is, ami manapság ebben a rohanó világban egyre kevesebb emberről mondható el…
Ez annyira igaz, hogy sokszor én is úgy olvasok el egy cikket, hogy csak a kiemeléseket futom át, majd, ha az alapján a téma felkeltette a kíváncsiságom, akkor végig is olvasom rendesen.
Talán ezt a cikkemet is már sokkal hamarabb be kellett volna fejezzem??? Hm… mit gondolsz???
