Mi rejlik a könyvek másik oldalán?

"Minden könyvben emberi lélek van." Sjón

Egy nagyon érdekes, ugyanakkor titokzatos és elgondolkodtató kérdés motoszkál bennem egy idő óta..

Mi rejlik a könyvek másik oldalán?

Gyermekként egy kis vidéki faluban éltem és számomra a legnagyobb élményt a helyi könyvtár látogatása jelentette. Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy az összes olyan könyvet elolvastam a könyvtárban, ami az én korosztályomnak szólt. Akkor még nem érdekelt, hogy ki, miért és hogyan írta. Csak az számított, hogy megírta – és én olvashattam.

Arra már nem emlékszem, hogy mikor kezdett el érdekelni az is, hogy vajon mi, és főleg ki rejlik a könyvek másik oldalán, a sorok között. Ki az, aki azt a történetet megálmodta, a hangulatot megteremtette, őt mi inspirálta abban, hogy a témában elmélyedjen, kutakodjon…

Mindig nagyon szerettem azokat a filmeket melyekben bemutatták, hogy hogyan születik meg egy író fejében, majd tollában (laptopján) egy könyv. A legtöbb esetben úgy zajlik, hogy elvonulnak a világ zajától és egyedül – egymagukban alkotnak. Már ez nagyon vonzó számomra, hiszen imádok egyedül lenni és habár én nem könyvet, csak apró dolgokat alkotok, amivel szépítem az otthonunkat, de én is csak olyankor tudom ezt csinálni, ha egyedül vagyok. Olyankor teljesen megszűnik számomra a tér és az idő és csak az alkotás folyamata van.

Az olvasás – ha élvezetet okoz – segít élni. Átélni és túlélni is.

Vekerdy Tamás

Kezdjük el boncolgatni ezt a titokzatos kérdést, hiszen nem csak abból a nézőpontból vizsgálódhatunk, hogy ki és miért írta meg a művet és ebből a szemszögből tesszük fel a kérdést, hogy

Ki – Mi rejlik a könyvek másik oldalán

– hanem érthetjük ezt szó szerint is: a könyvek másik oldalán ott rejlik a folytatás, a következő gondolat, a történet csavarja, amit még nem ismerünk. Egy könyv mindig ígéret: ha lapozunk, valami új bontakozik ki.

Biztosan ti is olvastatok már letehetetlen könyvet, amit akár egész éjszaka képesek voltatok olvasni. Ilyen volt nekem pl.: a Sorsfordítók című könyv, ami egy hihetetlenül felkavaró olvasmány. Olvastam… aztán hajnalban még mindig olvastam. Teljesen magával ragadott, még napokig éreztette hatását és ugyanakkor elgondolkodtatott is, hogy vajon, én mit tettem volna…?

És neked? Volt már olyan könyved, amit egyszerűen nem tudtál becsukni, mert a másik oldal szinte hívott magához?

– érthetjük spirituálisan is: a könyvek másik oldalán az időtlenség rejlik. Gondolatok, amelyek egyszer valaki fejében megszülettek, de most is megszólítanak minket. Egy könyv híd múlt és jelen között, ember és ember között. Ilyen lehet pl.: Rainer Maria Rilke Levelek egy ifjú költőhöz című műve, ami olyan érzés, mintha nekünk súgna bátorító szavakat:

„Éljen most a kérdésekben. Talán lassanként, észrevétlenül, egy távoli napon élete belenő majd a feleletbe.”

Ez az idézet arra buzdít, hogy éljünk a jelen pillanatban, és foglalkozzunk a kérdéseinkkel, mert a válaszok nem mindig azonnal érhetők el, hanem fokozatosan, idővel válnak nyilvánvalóvá. 1903-ban íródott és mégis, ma is útmutató.

– érthetjük metaforikusan is: ahonnan elindítottam ezt az egész témát. Minden műben ott rejlik a szerző lelke, az a világ, amit létrehozott, és amit mi – olvasók – saját tapasztalatainkon keresztül újraértelmezünk. Mintha minden könyvnek két oldala lenne: az egyik a betűk sora, a másik a mi szívünk, ahol a szöveg életre kel. Sokszor előfordult velem, hogy egyetlen mondat úgy talált szíven, mintha rólam íródott volna. Egy regény, amely hirtelen tükröt tart elém, és én a saját életemet látom meg benne. Ilyen volt pl.: A Döntés-Edith Eva Egertől.

“Saját magam elfogadása bizonyult a gyógyulásom legnehezebb részének – olyasvalami ez, amivel a mai napig küzdök. Tökéletességre törekvésem már gyerekkoromban jelentkezett, amikor is ezzel a viselkedéssel igyekeztem kielégíteni az elismerés iránti szükségletemet, és még inkább alapvető megküzdési módommá lett akkor, amikor később a túlélők bűntudatával küzdöttem”

Edith Eva Eger A döntés

Edith Eva Eger szavai nem csak a holokausztról szóltak. Engem is elértek. Ott, ahol a saját tökéletességre törekvésem, a megfelelni akarásom fájt. Ahogy olvastam, olyan érzés volt, mintha egy idegen asszony messziről, mégis közvetlenül hozzám beszélne: látom a küzdelmed, és nem vagy egyedül.

Talán épp ezért szeretem megkérdezni: te mit vittél magaddal az utolsó könyvedből? Egy mondatot, egy érzést, egy illatot? Írd ide bátran. Mert lehet, hogy más is épp abban talál kapaszkodót, amiben te.

Számomra egy új könyv, mindig egyben egy új világ kapuja is. Izgalommal, várakozással, érdeklődéssel veszem a kezembe az általam választott olvasnivalót. Rendszerint nagyon lassan, ízlelgetve, a rám gyakorolt hatását figyelve szoktam olvasni. Időnként még jegyzetelek is közben vagy ha erre nincs lehetőségem, akkor lefotózom azt a részt, ami elindított bennem valamit, egy érzést, egy gondolatot, egy felismerést- Végül pedig utána nézek magának az írónak, elolvasom az életrajzát, a könyv témájához kötődő kapcsolatát, a nagyvilágra tett hatását (ilyen volt pl.: a vidd hírét az Igazaknak).

Szeretem a csendet, ami körülvesz olvasás közben, az új könyv illatát. A díszített, élfestett könyveket kézbe venni, már az is egy hatalmas élmény.

Nemcsak az olvasó, de az író is ott van minden könyv másik oldalán. A történetben ott lüktet az élete, a tapasztalása, a szenvedése és öröme.
Amikor például Gunar Gunnarsson Advent című regényét olvastam, éreztem, hogy a sorok mögött ott van az ő saját küzdelme a természettel, az emberi kitartással, úgy éreztem, hogy a havas táj hidege belém is beköltözött. És a másik oldalon ott volt a remény: az ember és az állatok küzdelme, ami valahogy rólam is szólt.

Vagy gondoljunk A könyvkötő szerzőjére – aki maga is megtanulta a mesterséget, mielőtt regényébe szőte volna. Így a könyv nem pusztán fikció, hanem a valóság és az alkotó szíve keveredik benne.

Ezért a másik oldal néha nemcsak a mi válaszunkat rejti, hanem az író lelkének lenyomatát is. Amikor olvasunk, két élet találkozik: az övé és a miénk.

Könyvek melyeknek valós, megtörtént esemény az alapja, igazán felkavaró tud lenni. Habár szeretem az olyan regényeket, amelyeknek van valós alapja, egy megtörtént eseményt dolgoz fel, mivel így olyan korokba, élettörténetekbe, pillanthatok be nagyobb részletességgel, amikről-akikről talán már hallottam a tanulmányaim, vagy eddigi életem során valamilyen módon. Ilyen volt pl. Az elrabolt életek, melyben Georgina Tann, és kegyetlen bűntársai igenis létező személyek voltak. 1920-1950 között nagyjából 5000 gyermeket raboltak, raboltattak el szüleiktől, és tetemes pénzösszegekért adtak tovább rajtuk.

És persze ott van az is, hogy mi történik bennünk olvasás közben. Beszélgetünk magunkkal. Elmélázunk, kérdezünk, válaszolunk. A könyvek tehát nemcsak velünk beszélgetnek. Hanem bennünk is elindítanak egy párbeszédet.