Bridget Collins A Könyvkötő
Tartalomjegyzék
Idén nyáron és talán az eddigi életem legmeghatározóbb olvasmánya volt a: Könyvkötő című könyv. Most biztosan azt kérdezed, hogy miért? Annyira jó, annyira magával ragadó, annyira szép, annyira megbotránkoztató vagy épp ellenkezőleg, annyira vacak volt??? Mielőtt válaszolnék ezekre a kérdésekre először szeretném nektek bemutatni a könyv íróját, történetét és mindazt amit magával hozott bennem, amilyen hatással volt rám, hiszen az, hogy nekem tetszett -e vagy sem, igazán irreleváns.
Egy könyv bemutatásakor én fontosnak tartom, hogy úgymond “odafessem” elétek, hogy ki áll egy mű mögött. Egy regény mindig gazdagabb, ha az alkotóját is látjuk a háttérben – főleg A könyvkötő esetében, ahol az emlékek, a történetek és a múlt feldolgozása központi téma.
Ki is Bridget Collins valójában?
Gyerekkora és személyisége: Bridget Collins Kentben nőtt fel, vidéki környezetben, ahol már kislányként lenyűgözte a könyvek világa és a színház. Mindig is erősen kötődött a történetmeséléshez – az írás és a színjátszás egyszerre volt számára menedék és kifejezésforma.
Tanulmányok:
A Cambridge-i King’s College-ban angol irodalmat tanult, ahol mélyen elmerült a klasszikusokban.
Ezután a London Academy of Music and Dramatic Art színészképzőn is tanult – itt kapott alapot ahhoz, hogy megértse a dráma, a szerep és az identitás erejét.
Később a London College of Printing könyvkötő tanfolyamain is részt vett – innen a „kézműves” könyvkötés iránti rajongása, ami később az A könyvkötő alapötletét adta.
Mielőtt világhírű lett: Pályája elején B. R. Collins néven ifjúsági fantasy- és kalandregényeket írt, amelyekben gyakran visszatérő motívum volt a titok, a rejtőzködés, a kívülállóság érzése. Ezekben a könyvekben már benne volt mindaz, ami A könyvkötő-ben teljes erővel kibomlott: az identitás, az emlékek és a másság témája.
Művész és ember: Collins nemcsak író, hanem színész és drámaíró is volt. Több interjúban elmondta, hogy számára az alkotás mindig egyfajta önismereti út. A színházban is, az írásban is arra törekedett, hogy a láthatatlan érzéseket, kimondatlan félelmeket és titkos vágyakat megmutassa.
Személyes vonatkozás: Az emlékek és a felejtés motívuma azért is áll közel hozzá, mert saját bevallása szerint is küzdött szorongással és önazonossági kérdésekkel. Azt mondta, hogy az írásban talált biztonságot és lehetőséget arra, hogy „megkösse a félelmeket, és történetté szelídítse őket”.
Bridget Collins nemcsak kitalált egy érdekes történetet, hanem a saját útját, kérdéseit, élményeit is belevitte – ezért hat olyan mélyen a Könyvkötő.
Bridget Collins Forrás: itt
Miért írta meg A könyvkötőt?
Collins maga mesélte interjúkban, hogy:
Régóta vonzotta a könyvkötés mestersége, és részt is vett kézműves könyvkötő workshopokon. Innen jött az ötlet: mi lenne, ha egy könyv nem csak papírt, hanem emberi emléket is tartalmazna?
A regény születésében benne van a saját érzékenysége a trauma és a felejtés témái iránt – az írás számára is feldolgozó folyamat.
A homoszexualitás ábrázolásánál a 19. századi környezetet választotta, mert szerette volna megmutatni, mennyire másként (és sokszor tragikusabban) viszonyult a társadalom ehhez a mássághoz, mint ma.
Egy Guardian-interjúban említette, hogy a könyv írása közben úgy érezte:
mintha egy titkos kamrába sétálnék, ahol a saját félelmeim és vágyaim is könyvbe vannak kötve”
– tehát számára a történet mélyen személyes alkotói folyamat is volt. Ez az életrajzi háttér azért ad pluszt a mű olvasásához, mert segít látni, hogy Collins nem kívülről „kitalált” valamit, hanem a saját érdeklődése, tapasztalatai, sőt belső kérdései vezették el oda, hogy megírja A könyvkötőt.
Botrány, ami emeli/emelheti egy könyv olvasottságát
A könyvkötő kapcsán nem alakult ki semmilyen valódi botrány. A legtöbb reakció mögött a történet misztikus hangulata, érzelmi intenzitása és gondolati mélysége áll – ezek váltottak ki mély olvasói átélést, de nem vitát vagy problémát.
Az olvasói reakciók sokszínűsége számottevő:
Egyesek kritikusan nézik a romantikus hangsúlyt és a belső konfliktusok hiányát.
Mások mélyen elemezhető, etikus dilemmákat emelnek ki a történetben – különösen a felejtés és önazonosság témáiban.
A koncepció és világépítés letaglózó erejű, de nem mindenki számára elegendő narratív mélységet tartalmaz.
A könyv fülszövege:
Képzeld el, hogy ki tudod törölni minden bánatodat.
Képzeld el, hogy el tudod felejteni a szenvedéseidet.
Képzeld el, hogy el tudsz rejteni egy titkot.
Örökre.
Emmett Farmer a földeken dolgozik, amikor levél érkezik, hívják, hogy álljon munkába inasként. Egy Könyvkötőnek fog dolgozni – ugyan félelmetes, babonákkal övezett hivatás, amellyel szemben előítéleteket táplálnak az emberek, azonban se Emmett, se a szülei nincsenek abban a helyzetben, hogy visszautasítsák az ajánlatot.
Meg fogja tanulni, hogyan kell elkészíteni azokat a gyönyörű köteteket, és mindegyikben foglyul fog ejteni valami egyedülállót: egy-egy emléket. Ha valamit feledni akar az ember, a Könyvkötő segíthet. Ha valamit ki akar törölni, abban is segíthet. A múltad biztonságosan megmarad egy könyvben, és neked soha többé nem jut eszedbe a titkod – akármilyen szörnyű volt is.
A könyvkötőmester műhelye alatti kamrában sorakozik rengeteg könyv – és rengeteg emlék –, amelyek rögzítettek, és amelyeket ott tárolnak.
Egy nap Emmett döbbenten fedezi fel, hogy az egyik köteten az ő neve áll.
A Könyvkötő varázslatos, feledhetetlen regény: egy mindent legyőző szerelem története, amely egyedülálló irodalmi kalandot tartogat.
A könyvadatai:
A fordítás alapjául szolgáló mű: Bridget Collins: The Bending
Íródott: 2019-ben
Fordította: Borbély Judit Bernadett, 2021, 2022
Kiadta: XXI. Század Kiadó 2021, 2022
A könyv, mint tárgy
A könyveknek nemcsak a története, hanem a külseje is mesél – és Bridget Collins regénye ebben is különleges.
Már első pillantásra rabul ejt: a borító mélykék és arany színvilága, a gazdag ornamentika és a finom indamotívumok mind azt sugallják, hogy valami időtlen titok lapul a fedél alatt. Nem véletlen, hogy sok olvasó nemcsak a történet, hanem a borító szépsége miatt is emeli le a polcról.
A magyar kiadás ugyanezt az élményt adja: elegáns, dombornyomott borítóval, amely szinte hívogatja a kezet. Tapintásában is különleges, mintha maga a könyv lenne az a „kötés”, amely egy emléket őriz.
Ez a kötet túlmutat az olvasmányon: igazi könyvtárgy, amely egyszerre esztétikai élmény és szimbolikus jelentés. A regény fő gondolatával – az emlékek könyvbe zárásával – a fizikai megjelenés is összhangban áll: mintha maga a könyv is egy múltat rejtő emlékdoboz lenne.
Miről szól a Könyvkötő:
Vannak könyvek, amelyek nem csupán történeteket mesélnek, hanem maguk is történetté válnak. Bridget Collins A könyvkötő című regénye pontosan ilyen: olvasás közben úgy érezzük, mintha a lapok közé sétálnánk be, és velünk együtt lélegezne a papír, a tinta és a titok.
A regény egy különös, 19. századot idéző világba vezet, ahol a könyvkötés mestersége jóval többet jelent, mint bőrkötést és aranyozott éleket. A könyvkötők képesek elzárni az emberek emlékeit, örökre, egyetlen kötetbe zárva. Aki elfelejt, az megszabadul a fájdalomtól – de ezzel együtt önmaga egy darabját is elveszíti. Ez a kettősség – megkönnyebbülés és veszteség – végigkíséri a történetet, és folyamatosan arra késztet, hogy olvasóként mi magunk is mérlegeljük: vajon mihez kezdenénk, ha lehetőségünk lenne elfelejteni valamit, ami fáj?
Főhősünk, Emmett Farmer, egy titokzatos betegségből lábadozva kerül tanoncnak a magányosan élő könyvkötőhöz, Seredithhez. A történet első rétege lassú és érzéki: a bőr puhasága, a prés illata, a szövetek sercenése, a kézműves munka minden részlete szinte tapinthatóvá válik. Ez a nyugodt bevezetés azonban hamar átcsap sötétebb tónusba, amikor Emmett felfedezi, hogy a könyvek némelyike nem kitalált történet, hanem valaki életének egy darabja. És az egyik kötetben ott szerepel az ő neve…
A regény három részre tagolódik, mindegyik más nézőpontból mutatja meg az eseményeket. Az első rész lassan építkezik, a második egy múltbeli szerelem emlékeit tárja fel, a harmadik pedig összefűzi a szálakat, és megmutatja, hogyan lehet túlélni, ha a múltat kiforgatják, meghamisítják vagy el akarják törölni. Collins bravúrosan vált perspektívát: hol a naiv tanonc hangján, hol a szenvedélyes szerelmes hangján, hol pedig a felnőtté váló férfi nézőpontján keresztül mesél.
A könyv egyik legnagyobb ereje az emlékezés és felejtés dilemmája. Elfelejteni a fájdalmat csábító lehetőség, de az olvasó lassan rájön: minden elfeledett emlék valami mást is magával visz – a tanulást, a tapasztalatot, a szeretetet. Az ember nemcsak a fájdalmaiból, hanem a sebeiből is áll. És ha ezek eltűnnek, ki maradunk mi? Ez a kérdés végig ott motoszkál az olvasóban, és messze túlmutat a regény lapjain.
A történetet átszövi egy mély, lassan kibomló szerelmi szál is, amely finom és érzékeny: két férfi kapcsolatáról van szó, amit a környezetük nem fogad el. Collins ezt nem harsányan, hanem finoman, emberi közelséggel mutatja be, és épp ettől válik igazán megrendítővé. A szerelem itt nem botrány, hanem létkérdés: egyetlen kapaszkodó, ami segít megőrizni a valódi ént a felejtés és elhallgatás világában.
„Úgy csókoltuk egymást, mintha megállíthatnánk a Föld forgását, mintha ellenségek is volnánk amellett, hogy szerelmesek vagyunk, mintha utoljára látnánk egymást.”
A Könyvkötő egyben társadalmi parabola is: a könyvekbe zárt emlékek szimbolizálják mindazt, amit el akarunk hallgatni – legyen az trauma, szégyen, vagy éppen a másság. A regény így nemcsak egy történelmi-fantasztikus világban játszódó mese, hanem allegória is a hatalom, az elnyomás és az identitás keresésének problémáiról. Nem véletlen, hogy sok kritikus a #MeToo vagy az LMBTQ-elfogadás fényében is értelmezi.
Collins stílusa különleges: finoman régies, mégis sodróan mai. Olyan, mintha egy régi kézzel írt levelet bontogatnánk, amely minden hajtás mögött újabb titkot rejt. A nyelv szépsége, a lassú, atmoszférikus kibontás, a gazdag képi világ mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az olvasó belemerüljön a regény világába.
És nem feledkezhetünk meg a könyv fizikai megjelenéséről sem: a borító mélykék-arany ornamentikája, a dombornyomott indák és a finom részletek önmagukban is azt sugallják, hogy a kezünkben tartott kötet egy emlékekkel teli kincs. Ez a könyv nemcsak olvasnivaló, hanem valódi könyvtárgy – amelyet jó kézbe venni, nézegetni, polcra tenni.
Összességében A könyvkötő olyan regény, amely egyszerre szól a szívhez és az értelemhez. Elvarázsol a hangulatával, megrendít a kérdéseivel, és hosszú ideig velünk marad, miután letettük. Azoknak ajánlom, akik szeretik a történelmi hangulatú, mágikus realizmussal átszőtt történeteket, akik elgondolkodnak azon, mit jelent emlékezni – és mit jelent felejteni.
Miközben olvastam, azon gondolkodtam, hogy vajon mikor játszódhat a történet?
Bridget Collins nem nevezi meg pontosan, mikor játszódik a regény, de a világ részletei alapján könnyen beazonosítható a hangulat: valahol a 19. század második felében járunk.
A technikai környezet egyszerű: nincs villany, a közlekedést lovaskocsik biztosítják, a hírek és üzenetek pedig kézzel írt levelek formájában jutnak el egyik helyről a másikra. Az emberek öltözete, a földművesek és az arisztokraták közötti éles társadalmi különbség, valamint a mesterségek céhes jellege mind-mind a viktoriánus kor világát idézik.
Érdekes módon Collins tudatosan kerüli a konkrét történelmi utalásokat: nincsenek város- vagy országnevek, sem nagy politikai események. Ezáltal a történet egyszerre tűnik ismerősnek és időtlenségében univerzálisnak. Olyan, mintha egy alternatív 19. századi Angliában járnánk – egy világban, ami nagyon közel áll a valósághoz, mégis kissé elemelkedik tőle.
Ezért nevezik sokan a művet „történelmi fantasy”-nek: olyan regénynek, amely a múlt hangulatát idézi, de nem kötik gúzsba konkrét dátumok és események. Inkább egy különleges korrajz, amelyben a hangsúly a szereplők sorsán és a könyvek misztikus erején van.
Milyen hatást keltett bennem a regény:
Az első részben teljesen elvarázsolt, ahogyan az írónő bemutatja a lápot, a helyet és a hogyant amiben Emmett Farmer és családja él, a régi kastélyt, szinte oda teleportáltam magam, miközben olvastam.
Ugyanakkor elfogott egy fura érzés is amikor Emmett lánytestvére és Lucian között kibontakozni készül a szerelem vagy mégsem… Olyan gyanus volt, egyszercsak jött egy gondolat, hogy a szerelmi szál olyan művi, pestiesen szólva kamu, hogy ez annyira nem illik a regény “mélységébe”. Pár oldal után, fel is kiáltottam: NA UGYE, MONDTAM ÉN, HOGY VALAMI NEM STIMMEL!!!
Az utóbbi néhány évben megszoktam már, hogy a Netflix-es filmek nagyrésze igyekszik elfogadtatni, érzékenyíteni bennünket nézőket a homoszexualitással kapcsolatban.
Én még az 1980 -as évek végén, életem legelső munkahelyén találkoztam először azzal, hogy vannak nők és férfiak akik a saját nemükhöz vonzódnak. Vidéki “kislányként” soha addig, semmilyen formában nem találkoztam ennek a dolognak a létezésével. Olyannyira, hogy amikor a hentes fiú nap, mint nap bejárt hozzám a cukrászműhelyben, azt hittem, hogy miattam teszi, mig fel nem világosítottak róla a többiek, hogy mi biztosan soha sem leszünk egy pár és nem azért, mert ő már elköteleződött egy másik lánnyal. Kikerekedett a szemem és azt sem tudtam, hogy hová is tegyem ezt a dolgot…
Viszont akkor és ott, ez annyira természetes volt, annyira nem láttam őket más embereknek, hogy eszembe sem jutott negatívan gondolkodni velük kapcsolatosan és ez így van a mai napig. Azt is megszoktam, hogy szinte nincs is olyan film manapság, ahol két férfi között ne csattanna el egy csók. Viszont életem első olyan regénye A KÖNYVKÖTŐ, ahol ezt leírva láttam. Gondolkodtam rajta, hogy vajon miért más olvasni róla, mint filmben látni? Mélyebben megérintet, jobban elképzeltem, nagyobb hatást gyakorolt rám…
Azzal tisztában vagyok, hogy a homoszexualitás nem olyan mint a Covid, ami csak úgy berobbant az életünkbe 2020-ban, hogy jelen volt már a középkorban is de nagyon más társadalmi és jogi környezetben, mint ma.
Picit kutakodni is kezdtem erről, és ezt találtam:
Szerelem a tiltott korban
A könyvkötő egyik legerősebb szála a lassan kibomló szerelmi történet, amely a 19. századi társadalmi közegben különösen kockázatos. Abban az időben az azonos nemű kapcsolatok nem csupán megbotránkoztatták a közvéleményt, hanem jogilag is üldözték őket. Buggery Act, majd 1885-től a híres „Labouchere-kiegészítés”, akár börtönnel is sújtották. Oscar Wilde pere ennek egyik legismertebb példája.
Angliában – amelyhez Bridget Collins világának hangulata leginkább hasonlít – a férfiak közötti szexuális kapcsolat a 19. század végéig börtönnel büntethető volt. A „tisztességes társaságban” még a gyanú is elég volt ahhoz, hogy valakit kiközösítsenek, elveszítse hírnevét, munkáját, vagy egész családját szégyenbe hozza.
Ez a háttér teszi különösen feszültté Emmett és Lucian kapcsolatát. Nem csupán érzelmi közeledésről van szó, hanem egy olyan kötődésről, amelynek a puszta létezése is veszélybe sodorhatja őket. Minden érintés, pillantás és kimondatlan szó titkos lázadás a kor szigorú normái ellen.
Collins finoman, részletekben bontja ki ezt a kapcsolatot: nincs túlzó jelenet vagy nyílt kihívás, helyette apró gesztusok, rejtett utalások és lassan erősödő érzelmi feszültség vezeti az olvasót. Ez nemcsak hitelesíti a történelmi közeget, hanem sokkal mélyebb, maradandóbb hatást is kelt – mert a szerelem így valóban élet-halál kérdésnek tűnik.
Ezért is üt nagyot A könyvkötő-ben a szerelmi szál:
a 19. századi közegben két férfi szerelme nemcsak romantikus vagy tiltott gyümölcs, hanem létezésük egyik legnagyobb kockázata – és ez plusz feszültséget ad a történetnek.
Titok és szabadság között – másság tegnap és ma
Miközben olvastam, azon gondolkodtam: vajon mennyit változott a világ azóta? Ma már sokkal nyíltabban beszélhetünk a másságról, de még mindig sok családban, közösségben titok és félelem veszi körül. Akkor a börtöntől féltek – ma a megszólástól, a kirekesztéstől. A kérdés pedig ugyanaz maradt: megmutatom-e, ki vagyok, és vállalom-e a kockázatot, hogy közben elveszíthetek mindent?
A mai világban sok helyen már megvan a lehetőség a nyílt önkifejezésre. A törvények és a közbeszéd lassan teret nyitottak, és mégis… a félelem más alakot öltött. Ma nem mindenki retteg a börtöntől, de sokan tartanak a munkahelyi hátránytól, a családi megvetéstől, a szomszédok összesúgásától.
Ez a párhuzam fájdalmasan tiszta: a vágy, az identitás és a szerelem mélyen emberi, kortól független. Az elfogadás mértéke változik, de a küzdelem valahol mindig ugyanaz – láthatónak lenni, és közben önmagunk maradni.
A könyvkötő lassan kibomló szerelmi szála ezért több mint romantikus történet. Ez egy híd a múlt és a jelen között: emlékeztet arra, hogy a szerelem bátor tett, akár titokban éljük, akár nyíltan vállaljuk. És talán arra is, hogy a jövőben egyszer majd nem lesz szükség ilyen bátorságra – csak szeretetre.
“Tudom ám, miért gyűlöltél – mondta. – Vágytál rám, és ez megrémített téged.”
Szülői szemmel – elfogadás tegnap és ma
A 19. századi világban a család hírneve, a társadalmi rang és az elvárt szerepek szinte mindent felülírtak. Egy gyermek szexuális mássága nemcsak személyes ügynek számított, hanem a család „szégyenének” is. A szülők reakciója sokszor nem a szereteten, hanem a társadalmi ítélettől való félelmen alapult:
Elhallgatás – a titkot nem beszélték ki, csak elfojtották.
Kényszerítés – házasság, költözés vagy más „megoldás”, hogy a gyerek beleférjen az elfogadott keretek közé.
Kirekesztés – a kapcsolat megszakítása, ha a gyerek „szégyent hozott” a családra.
Ezek mögött sokszor nem a szeretet hiánya állt, hanem az a korlátozott világ, ahol a túlélés kulcsa a társadalmi jó hír volt – még ha ez a gyermek boldogságába is került.
A 21. században a jogi és társadalmi változások több teret nyitottak az elfogadásra, de a szülői reakciók még mindig nagyon eltérőek:
Vannak, akik azonnal szeretettel és nyitottsággal fogadják el gyermekük másságát.
Mások lassan, nehezen dolgozzák fel, mert a saját neveltetésük vagy hiedelmeik gátolják őket.
És sajnos ma is előfordul elutasítás vagy kapcsolatmegszakítás – bár a formák sokszor rejtettebbek, mint régen.
A különbség talán abban rejlik, hogy ma megvan a lehetőség az elfogadásra – de ez valódi döntés kérdése.
A könyvkötő emlékeztet arra, hogy a szülői szeretet próbája nem az, hogy akkor is szeretjük-e a gyermekünket, amikor megfelel az elvárásainknak, hanem akkor, amikor teljesen más úton jár, mint amit elképzeltünk neki.
Régen könyvbe kötötték az emlékeket amiket ki akartak törölni, mi a helyzet most a XXI. században ezzel?
A felejtés régen és ma
A regény felejtésképe különösen erősen hatott rám. Collins világában a felejtés kézműves mesterség: valaki bőrbe foglalta a múltadat, lezárta, és polcra tette – végleg. A fájdalom eltűnt, de vele együtt önmagad egy része is. Miközben a regényt olvastam, benne magamra is ismertem a felejtés – emlékezés témában.
Voltak az életemben olyan emlékek, amik különösen fontosak voltak nekem, ezért kitaláltam egy “szertartást”, amivel kiemeltem őket a mindennapjaimból. Azért mert nehéz volt őket napi szinten magamnál tartani, esetleg fájdalmas is, de olykor a nagyon szép, ugyanakkor idejét múlt emlékekkel is megtettem, hogy gondolatban mind – mind becsomagoltam egy szép dobozba, még masnival is átkötöttem, majd egy “raktárba”, ami telis – tele volt polcokkal szépen elhelyeztem. Ebben a képzeletbeli raktárban szépen csendben, biztonságban a mai napig ott rejtőznek a saját féltve őrzött emlékeim. A regénnyel ellentétben én úgy gondolom,hogy nem lehet az emlékeinket “csak úgy” kidobni, hiszen azzal saját magunk egy – egy darabja tünne el.
„De milyen maga a pillanat. Amikor kiszakítanak valamit a lélek legmélyéről, az milyen érzés? S aztán egy hiánnyal élni tovább.”
A 21. században nincs könyvkötő, de a felejtés vágya velünk maradt. Csak a módszerek változtak: egy gombnyomással töröljük a fotókat, üzeneteket, profilokat. Újrakezdünk a közösségi médiában, terápián írjuk át a traumát, vagy rohanással, zajjal próbáljuk elnyomni. De míg Collins világában a felejtés végleges volt, a mi korunkban illúzió: hiába törlünk valamit a telefonból, a felhőből, a tudatalattinkból nem tűnik el.
Talán ezért időtlen A könyvkötő üzenete: figyelmeztet, hogy minden emlék – még a fájdalmas is – része annak, akik vagyunk. A kérdés csak az, el akarjuk-e zárni magunktól, vagy megtanuljuk együtt hordozni.,
Amit hiányoltam és ami nagyon tetszett a regényben
Én nagyon vártam, hogy miután Emmett elszegődik Seredit mellé, aki a könyvkötés mestere, egy picit nagyobb betekintést ad, nekünk olvasóknak, magáról a könyvkötésről is. Csak apró lépéseket, feladatfoszlányokat ismerhetünk meg, ebből a csodálatos szakmából. Olyan jó lett volna, ha részletesebben is belepillanthatunk a mesterség rejtelmeibe: a bőr illatába, a prés roppanásába, a finom kézmozdulatokba, amelyek egy könyvet életre keltenek.
Ami nagyon tetszett
Ami viszont elvarázsolt, az a történet atmoszférája. Ez a világ nem siet. A napok lassan telnek, a távolságokat hetek alatt teszik meg, a titkok pedig akár évekig is lappanghatnak egy polcon, amíg valaki fel nem meri nyitni a megfelelő könyvet.
És ami a legnagyobb hatással volt rám: a felejtés és az emlékezés dilemmája. Az, hogy minden elfeledett pillanat valamit elvisz magával – és hogy az ember valójában nemcsak a fájdalmaiból, hanem a sebeiből is áll. Ez az üzenet nagyon mélyen megérintett.
“Vesd meg a könyveket, vesd meg a segítségre szoruló embereket, és önmagad veted meg.”
Valójában mit csinál a Könyvkötő a regényben?
A Bridget Collins-féle Könyvkötő világában a könyvkötő nem egyszerűen papírt fűz össze és borít be — hanem emlékeket köt könyvbe.
A végeredmény? Egy könyv, amelyben ott lapul egy emberi élet darabja. Az illető, aki átadta az emlékét, többé nem emlékszik rá. A fájdalom eltűnik – de vele együtt a tapasztalat, a tanulság és a szeretet is.
Ez szó szerint történik:
Az emberek fájdalmas, titkos vagy felejteni vágyott emlékeiket a könyvkötőnek adják.
A könyvkötő egy különleges, mágikus-rituális folyamat során „kiveszi” az emléket a személy elméjéből, és egy kézzel készített könyv lapjaiba zárja.
Aki a könyvet tartalmazó emléket elvesztette, onnantól nem emlékszik rá — akár traumáról, akár bűnről, akár egy tiltott szerelemről volt szó.
A könyv maga viszont őrzi az emléket. Ha kinyitják és felolvassák, az élmény visszaáramlik a tulajdonosába (ami sokszor veszélyes lehet).
“Melyik a rosszabb? Semmit sem érezni, vagy bánkódni valami után, amire már nem is emlékszik az ember?”
A regényben ez a tevékenység morálisan is nagyon ellentmondásos:
Vannak, akik a könyvkötést gyógyító eszköznek tartják (trauma feldolgozására).
Mások viszont hatalmi, kereskedelmi célokra használják (emlékek ellopása, titkok eladása).
Tehát a „könyvkötő” szó itt mágikus emlékkovácsot, lélek-archiválót jelent — nem a klasszikus értelemben vett mesterembert.”
Van ma hasonló foglalkozás?
Viszont szimbolikus vagy részleges párhuzamokat találhatunk:
Pszichoterapeuták, traumafeldolgozó szakemberek – segítenek „kibontani” a múltat, feldolgozni, majd elhelyezni úgy, hogy ne legyen nyomasztó. Ez kicsit hasonlít ahhoz, ahogy a Könyvkötő „kiveszi” a fájdalmas emléket.
Memoárírók / életrajzírók – mások történeteit gyűjtik össze, megőrzik, rendszerezik, írott formába öntik.
Archiválók, levéltárosok – fontos dokumentumokat, emlékeket tárolnak, hogy fennmaradjanak az utókor számára.
Könyvkötők a szó hagyományos értelmében – ma is vannak mesterek, akik kézzel kötik, restaurálják a könyveket, gyakran régi, értékes köteteket mentve meg.
A Könyvkötő foglalkozása inkább egy érzelmi-mentális „sebészet” és a klasszikus könyvmesterség keveréke.
Ma ilyen „mágikus” értelemben nem létezik, de a terápiás írás, az önéletrajzi könyvek készítése, vagy a trauma-naplózás hasonló lelki funkciót tölthet be.
Mini – karakterportré a három (számomra) legfontosabb szereplőről.
A könyvkötő történetét nemcsak a cselekmény viszi előre, hanem azok a különböző emberi válaszok is, amelyeket a szereplők adnak ugyanarra a kérdésre: mit kezdjünk a múlttal – őrizzük meg, vagy felejtsük el?
Seredith a hallgatag erkölcs, aki szigorú határokkal és csöndes törődéssel védi a mesterség tisztaságát.
Lucian a szenvedély és a küzdelem megtestesítője, aki a tiltott szerelem árát fizeti meg, de közben önmagára talál.
Emmett az útkereső, aki saját emlékeit és identitását kutatja, hogy megtalálja a bátorságot a szíve igazságához.
Három alak, három külön világ – és mégis egy közös kérdés: lehet-e teljes az élet, ha a múlt egy darabját elzárjuk magunk elől?
Első számú kedvencem:
Seredith – a hallgatag könyvkötő
A regény egyik legrejtélyesebb alakja Seredith, akin keresztül az olvasó először betekintést nyer a könyvkötők titokzatos világába. Elsőre ridegnek és komornak tűnik: keveset beszél, szigorú a tekintete, és nem öleli körbe melegséggel a tanítványát. Mégis hamar kiderül, hogy benne rejlik a történet egyik legmélyebb erkölcsi magja.
Seredith számára a kötés nem mesterség, hanem szentség. Tudja, milyen veszélyeket rejt a hatalommal való visszaélés, és mennyire törékeny az ember identitása, ha emlékeit erőszakkal kitépik belőle. Ezért ő nem él vissza tudásával – ellenkezőleg, őrzi és védi a határokat.
„A csöndben őrzöm a határt.”
Ahogy Emmett lassan megismeri, úgy fedezi fel benne a rejtett gondoskodást is. Seredith szigorúsága mögött ott van az anyai figyelem: nem szavakkal szeret, hanem azzal, hogy biztonságot teremt, és teret ad a fiúnak, hogy felfedezze saját történetét.
Seredith alakja így nemcsak a könyv világának kapuőre, hanem a lelkiismeret jelképe is: ő mutatja meg, hogy a tudás önmagában nem jó vagy rossz – az számít, hogyan használjuk.
Lucian – a tiltott szerelem alakja
Lucian alakja az a tükör, amelyben Emmett lassan meglátja önmagát. Első pillantásra magabiztos, arisztokratikus és kicsit elérhetetlen: egy olyan férfi, aki mögött ott áll a vagyon és a társadalmi rang, mégis tele van belső ellentmondásokkal.
Lucianban egyszerre él a vágy és a félelem. Vágyik az igaz szerelemre, arra, hogy megélhesse, aki valójában, de közben retteg attól, hogy a környezete elítéli és megtagadja ezért. Ez a kettősség feszültséget visz minden jelenetébe, és pont ettől válik annyira hitelessé és emberivé.
Ő testesíti meg a „tiltott szerelem” archetípusát, de nem idealizált formában. Hibázik, gyenge pillanataiban elárulja önmagát, mégis újra és újra képes szeretni – és visszatalálni Emmett mellé. Ez a belső út az, ami igazán megindító: látjuk, hogyan küzd saját démonjaival, és hogyan próbálja megtalálni a bátorságot, hogy szembemenjen a társadalmi elvárásokkal.
„A szerelemért szembeszállok a világgal.”
Lucian tehát nemcsak szerelmes fiú, hanem egy társadalmi tükör is: rajta keresztül látjuk, mit jelentett a 19. századi világban másnak lenni, és mit jelent ma is, ha valaki a szívét akarja követni, még akkor is, ha az árral szemben kell úsznia.
Így a két portré – Seredith és Lucian – két teljesen különböző emberi válasz: az egyik a hallgatag erkölcs és óvás, a másik a szenvedély és küzdelem.
Emmett – az emlékek őrzője és keresője
Emmett Farmer a regény középpontja, akinek szemén keresztül felfedezzük a könyvkötők világát. Az ő alakja testesíti meg a keresést: a múlt darabjait, a saját identitás utáni vágyat, és a küzdelmet azért, hogy önmaga lehessen.
A történet elején törékeny és bizonytalan fiatal férfiként találkozunk vele. Betegsége és emlékezetkiesései miatt kiszolgáltatott, és nem érti, miért érzi úgy, mintha valami hiányozna belőle. Tanoncként lassan bontakozik ki benne a felismerés: a könyvekben nem csupán történetek lapulnak, hanem saját életének elveszett darabjai is.
Emmett útja egyfajta belső utazás. A naiv fiúból, aki először csak engedelmeskedik, fokozatosan önmagát kereső férfi válik. Bátorsága nem abban áll, hogy szembeszáll a világ minden erejével, hanem abban, hogy kitart a szíve igazsága mellett – még akkor is, ha ezzel elveszíthet mindent.
„Az emlékeimben találom meg önmagam.”
Kapcsolata Luciannal adja meg a történet érzelmi magját: egy olyan szerelem ez, amely egyszerre tiltott és sorsszerű. Emmettben azonban van valami ősi tisztaság: képes hinni abban, hogy a szeretetnek van értelme, még akkor is, ha a társadalom elutasítja.
Emmett így nemcsak a regény hőse, hanem az olvasó lelki tükre is: rajta keresztül tesszük fel magunknak a kérdést, vajon mihez kezdenénk, ha saját emlékeinket elvennék tőlünk. Ki maradna belőlünk, ha a múltat kitépnék a szívünkből?
5 ok, amiért érdemes elolvasni A könyvkötőt
1. A könyv, mint műtárgy
A magyar díszkiadás önmagában gyönyörű – bőrszerű borító, aranyozás, elegáns tipográfia. Egy igazi polcdísz, ami méltó a történethez.
2. Egyedi műfaji keverék
Történelmi fantasy, romantikus szál és lélektani dráma egyben. A mágia nem harsány, hanem finoman szövi át a mindennapi valóságot.
3. Titkokkal teli világ
Egy olyan helyre visz, ahol a könyvek nem csak történeteket őriznek – hanem valódi emberek emlékeit, örömeit és fájdalmait.
4. Szerelmi szál, ami több mint romantika
A 19. századi tiltott szerelem ábrázolása mély, érzékeny és hiteles. Minden érintés és szó titkos lázadás a kor normái ellen.
5. Lassú, belefeledős olvasmány
Ez nem rohanós, akciódús regény, hanem egy lassan kibomló, hangulatos utazás. Tökéletes választás, ha szeretnél elmerülni egy másik korban és világban.
Ajánlom mindenkinek, aki hisz a könyvek erejében – és nem fél attól, hogy egy történet egyszer csak őt magát szólítja meg.
Mit olvass, ha tetszett A könyvkötő?
Ez a könyv nemcsak egy történet, hanem érzés, hangulat és gondolatébresztő utazás. Ha befejezted, és azt érzed, hogy „szeretném, ha még maradna valami hasonló a kezemben”, akkor ezek a kötetek lehetnek a következő állomások:
Ha valaki ezt a témát (szülői szemszögből a szexuális másság elfogadása, családi kapcsolatok, XXI. századi társadalmi változások) szeretné tovább olvasni, több irányba is mehetünk — attól függően, hogy inkább személyes történetet, pszichológiai-szociológiai hátteret, vagy inspiráló, elfogadást erősítő olvasmányt keres.
Személyes történetek, regények:
Celeste Ng: Kis tüzek mindenhol – szülői elvárások, titkok és identitáskeresés egy kisvárosi közösségben.
André Aciman: Szólíts a neveden – érzékeny, lírai történet az első szerelemről, elfogadásról és önmagunk vállalásáról.
Bernardine Evaristo: Lány, nő, egyéb – több generáció története, amely érinti a nemi identitás és másság kérdéseit is.
Pszichológiai / szociológiai nézőpont:
Szabó Éva: Elfogadás – Útmutató LMBTQ+ gyerekek szüleinek – magyar nyelvű, közérthető és empatikus kézikönyv.
PFLAG (Parents, Families and Friends of Lesbians and Gays) kiadványai – angol nyelven, de rengeteg hasznos, támogató tanácsot tartalmaznak.
Matthew Riemer & Leighton Brown: We Are Everywhere – fotókkal illusztrált történeti áttekintés az LMBTQ+ mozgalomról.
Inspiráló, elfogadást erősítő művek:
Glennon Doyle: Untamed – Szabad lélek – bátorító, önazonosságra hívó könyv (magyarul is elérhető „Féktelen” címmel).
Chimamanda Ngozi Adichie: Kedves Ijeawele – bár rövidebb esszé, de erős üzenete van a nyitottságról és elfogadásról.
Aki egy ilyen témájú, érzelmileg mély és társadalmi kérdéseket is érintő történetet kedvel, annak szerintem az alábbi könyvek közül valamelyik lehet jó következő választás:
Alice Oseman – Heartstopper sorozat
– Meleg fiatalok barátságból szerelemmé alakuló kapcsolatát mutatja be gyöngéden, sok reménnyel és elfogadással.
– Könnyen olvasható, vizuálisan is szép (képregény), de komoly témákat is érint: identitás, önelfogadás, családi háttér.André Aciman – Szólíts a neveden
– Nyáron játszódó, lassan kibontakozó szerelmi történet, amely az első szerelem gyönyörét és fájdalmát mutatja be.
– Erősen érzelmes, lírai stílusú, és nem csak a szerelemről, hanem az önazonosságról is szól.Benjamin Alire Sáenz – Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában
– Két fiú barátságának és önismereti útjának érzékeny, humorral átszőtt története.
– Szülői kapcsolatok, kulturális háttér és a másság elfogadása is hangsúlyos benne.Jeanette Winterson – Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?
– Autobiográfiai elemekkel átszőtt, mélyen személyes könyv az önazonosság kereséséről és a szülői elfogadás hiányáról.Madeline Miller – Akhilleusz dala
– Görög mitológiai történet újraértelmezve, mély szerelmi szállal két férfi között.
– Szépirodalmi igényű, érzelmileg intenzív olvasmányA
Végigolvasva mindazt amit leírtam, azt hiszem nem a klasszikus értelemben vett könyvismertetőt sikerült összehoznom, hanem egy teljes értékű esszét, tanulmányt és személyes vallomást. Inkább egy komplex bemutatócsomag: nemcsak arról szól, hogy mit gondolok a regényről, hanem arról is, hogy mit adhat ez a könyv a mai olvasóknak – érzelmileg, társadalmilag és vizuálisan is.
Remélem kedves olvasóim úgy fogjátok érezni miután elolvastátok, hogy kaptatok egy teljes világot. Nemcsak A könyvkötőről tudtatok meg mindent, hanem rólam is – hogyan olvasom, hogyan kapcsolódom, milyen rétegeket bontok ki. Ez a személyesség az, ami miatt talán maradni akartok majd nálad.
További könyvismertetőket találtok itt: Könyvek amiket eddig olvastam, és véleményeztem.
Ez is érdekelhet
7 nap 7 csodás program a Balatonnál
Narancsos-csokis-diós-áfonyás Karácsonyi Kuglóf
