Gödöllő látnivalói, helyek amiket érdemes felkeresni VII. rész

 A belváros másik fele is bővelkedik látnivalókkal. Ezeket is érdemes végigjárni.

Volt községháza

Gödöllő legforgalmasabb utcája, a Dózsa György út és a főtér kereszteződésében emelkedik a régi városháza impozáns tömbje. A XX. század elején épült, a szecesszió stílusjegyeit viselő, messziről látszó ezüst tetejű épület nem az eredeti funkcióját tölti be, 2008 tavaszától turisztikai célokat szolgál. Itt nyílt meg a város új, három csillagos szállodája, az Erzsébet Királyné Szálloda. Földszintjén van a hangulatos étterem-kávéház, egyszersmind galéria, mely a kortárs képzőművészet kiemelkedő egyéniségeinek nyújt kiállítási lehetőséget. (lásd Új Galéria.) Az emeleti termek és az igényes építészeti megoldásokban gazdag, kétemeletnyi belmagasságú, egyedi hangulatú bálterem konferenciák és rendezvények helyszínei. A passzázzsá alakított, növényekkel díszített belső udvart üzletsor veszi körül, nyáron ide települ ki az étterem sörözője. A szálloda előtti részen a főtér alá nyúló mélygarázs került kialakításra.

Gödöllői Városi Könyvtár és Információs Központ

Kétszeresen is kitüntetett a 2002-ben átadott, modern, de a kisvárosi környezetbe kiválóan beilleszkedő épület, mely hármas szerepet tölt be a város életében: egyszerre hagyományos könyvtár, információs szolgáltatásokat nyújtó korszerű intézmény és a gödöllőiek kedvelt találkozó helye. 2002-ben Pest megye építészeti nívódíját nyerte el, s mivel Kálmán Ernő és Major György építészek az épület igényes belső tereit a mozgásukban korlátozottak számára is könnyen elérhetővé tették, 2003-ban megkapta Az év akadálymentes épülete címet is. Az 1953-ban alapított könyvtár ma már új módszerekkel, technikával segíti a hagyományos kultúra, olvasás, az új ismeretek iránt érdeklődőket, hangulatos olvasótermei kötetlen beszélgetésekre is lehetőséget adnak.

A jelenleg 102 ezres gyűjteménnyel rendelkező könyvtár sokrétű szolgáltatást nyújt: Könyvek, folyóiratok, CD-k, DVD-k, hangos könyvek kölcsönzése, helyben használata, irodalom-kutatás, témafigyelés, helytörténeti információkutatás, internet használat, wi-fi szolgáltatás, információ keresés adatbázisban, közhasznú és európai uniós információ szolgáltatás, könyvtárközi kölcsönzés, gyermekfoglalkozások, rendhagyó könyvtárismereti órák, rendezvények, irodalmi estek, író-olvasó találkozók, felnőttek képzése.

Díszkút

Napsütést, őszi fényeket idéző alkotás. 
A kútnak nincs igazán címe, bár én látok ott, középen nyíló, vagy éppen bimbózó virágokat. Mint értesültem róla a tér (talán 2012-ben) elnyerte “Az ország legszebb Főtere” címet (tervezője a nyíregyházi Art Vital Kft.).

Mária-oszlop

“Szűz Mária eredeti bűn nélküli világra jöttét, a Szeplőtelen Fogantatást dicsőítő szép barokk kompozíció egyedisége a talapzatán elhelyezett 4 dombormű, melyek Mária életének meghatározó eseményeit – Mária és Erzsébet találkozása, az Angyali üdvözlet, Mária bemutatása a templomban és Mária mennybevétele – ábrázolják. Hainburgban (Ausztria) és Nyitrán (Szlovákia) látható hasonló Mária-oszlop, alkotójuk ugyancsak Martin Vögerl osztrák mester, aki Grassalkovich I. Antal megbízására készítette a XVIII. századi barokk szobrászatra jellemző, elemi csapások elkerülésére vagy hálaadásként készülő köztéri szobrot. A talapzatot 4 szent szobra veszi körül: Avilai Nagy Szent Teréz, Páduai Szent Antal, Szent Flórián és Szent Rókus. Mária – fején tizenkét csillagból álló koronája – a virágdíszes oszlop tetején áll. A puha homokkőből készült szobrot többször, legutoljára 2006-ban restaurálták. Körötte kis kert rózsákkal, mely ismert Mária-attributumként fejezi ki a Szeplőtelen Fogantatást: Mária, a „tövis nélküli rózsa””

A Szeplőtelen fogantatás néven ismert szoboregyüttest I. Grassalkovich Antal állíttatta 1749-ben. Az elemi csapások ellen védekezésül, vagy azok elkerülése után hálaadásként készített köztéri alkotások a XVIII. századi egyházi szobrászat jellemző megnyilvánulásai. Az áttört mintájú kőkorláttal övezett csigás talapzat jellegzetessége a négy dombormű, amelyek Mária és Erzsébet találkozását, angyali üdvözletét, Mária bemutatását a templomban és Mária mennybevitelét ábrázolják. A talapzat sarkain négy szent szobra látható: Terézé. Antalé, Flóriáné és Rókusé. A közöttük emelkedő virágdíszes oszlop tetején áll Mária figurája.
A gyorsan romló homokkő szobrot többször restaurálták, majd 1990-ben az eredeti alapján újraöntötték.

Szent Imre

Az egyik legismertebb magyar zeneszerző, karmester és zongoraművész mellszobra Gödöllőn az Erkel Ferenc Általános Iskola épülete előtt áll.

A névadóról: ‘ Az iskola két jelentős évfordulót ünnepelt 1985-ben: az ének-zene tagozat működésének 15. Erkel Ferenc születésének pedig 175. évfordulóját. A jeles eseményt részben Körzeti Népdaléneklési verseny szervezésével, részben pedig egy Erkel-szobor felállításával ünnepeltük.
Már a névadó ünnepség (1981) után tervezett egy szobrot Míró Eszter, melynek gipsz változata sokáig az emeleti zsibongóban volt elhelyezve. (Most a bicentenárium jegyében a Gödöllői Városi Múzeumnak ajándékozzuk.) 

A felállításra kerülő szobrot Blaskó János váci szobrászművész készítette el a Képző- és Iparművészeti Főiskola Lektorátusi véleménye alapján.
Az ihletett mellszobor avató ünnepségére 1986. május 23-án került sor nagyszabású keretek között. Természetesen akkor is jelen volt Erkel Tibor, és a korábban már szereplő katonai zenekar is. Különlegesség volt Oláh Margit szereplése: a művésznő hárfán játszott.
Ezen a napon került sor az első Erkel-fa ültetésére. Ez a fűzfa azóta megterebélyesedve méltó háttérül szolgál a szobornak. 

Szentháromság templom és a Szín-zene üvegablakok

Az épületegyüttes három eleme – templom, parókia és közösségi ház – egy szabályos négyzetes udvart vesz körül. A templom centrális tere a szentélyre, mint középpontra szervezett. A karzat U-alakú tere körbeöleli a szentélyt, az épületegyüttes igazi középpontját. Az oltárnak helyet adó kiöblösödő, íves rész nem csak formájában különbözik a többi térelemtől, de színvilágában is. A 63 színes üvegablak rejtett üzenetet tartalmaz: a hang-szín kód alapján az íves falak ablakain a Kyrie, eleison! (Uram, irgalmazz!) könyörgés gregorián dallamát írta fel Nagy Tamás, Ybl-díjas építész, a templom tervezője. Nem várt meglepetésként hatott, hogy a színes üvegablakok akkor is világítanak, ha nem süt a nap odakint. A hétszintes toronnyal megépített templomot – a 2004. szeptember 18-án lezajlott alapkő-letételt követően – 2007. augusztus 25-én szentelték fel.

Szín-zene üvegablakok.

Lehetne úgy is mondani, hogy színkotta. A gödöllői Szentháromság-templomban a szentély félkörében a falon 63 színes üvegablak van. A szivárvány teljes színskálája. Ezek akkor is világítanak, ha nem süt a nap. 
Az alkotó saját szavai: “Alexander Szkrjabin század végi orosz zeneszerző – a zenei hangok és a színek összefüggésére irányuló kutatásai eredményeképpen – létrehozott egy mátrixot, amelyben minden hangnak egy szín felel meg. Ezt a hang-szín kódot felhasználva az íves fal ablakaira a Kyrie eleison könyörgésünk gregorián dallamát írtam fel.” 
Ahonnan ezt az idézetet vettem, abban a forrásban látható maga a kotta is. 
A Kyrie eleison görögül, Domine, miserere latinul, Uram, irgalmazz! magyarul, a keresztény liturgia egy fontos imájának a neve.
„Uram, irgalmazz, Uram, irgalmazz, Uram, irgalmazz!
Krisztus, kegyelmezz, Krisztus, kegyelmezz, Krisztus, kegyelmezz.”
A második forrásomban hallható is ez a zene.

Szkrjabinnak szinesztéziája volt. A szinesztézia olyan mentális jelenség, hogy egy érzékszervi hatáshoz egy másik érzet társul, pl. betűkhöz, vagy hangokhoz színek társulnak. Festő is festhet zenei hangok hatására színeket. Szkrjabinnál a hangokhoz színek és fények társultak: minden hangnak megfelelt egy konkrét szín, vagy színárnyalat. 1910-ben írta Prométhée: Poèm du feu azaz Prométheusz: A tűz költeménye című fényszimfóniáját, mely a „luce”-ök, azaz a fények teljes partitúráját tartalmazza. 1915-ben adták elő először egy speciális fényorgonán.
Akinek megvan ez a tehetsége, az a templomban az üvegablakok által kottát, „zenét láthat”.

Nagy Sándor-ház

A Nagy Sándor-ház az 1901 és 1920 között Gödöllőn működött művésztelep műteremházainak egyike. A településen letelepedett művészek saját életvitelükben is igyekeztek megvalósítani a művészet, a munka és az élet harmonikus egységét. Ezt a célt szolgálták Medgyaszay István műteremházai is. Az angol stíluselemeket és magyar népművészeti motívumokat egybeötvöző házak jellegzetessége, hogy a tervező a természetes építőanyagokat (fa, kő, tégla) a maguk szépségében hagyta érvényesülni. Az 1906-ban épült Nagy Sándor-ház téglafalainak síkját áttört mintázatú mellvéd, faragott faoszlopok, valamint szokatlan elrendezésű és méretű ablakok tagolják. A belül faburkolatú épület földszintjének központja a társalgó. A hatalmas, napfényes műterem és a hálószoba az emeleten kapott helyet. )
Az állagromlás megszüntetése miatt a 2000-es évek elején magán- és közpénzből részben felújított Nagy Sándor-ház jelenleg magántulajdonban van, azonban a Gödöllői Városi Múzeum által szervezett Szecessziós túra keretében felkereshető .

A gödöllői művésztelep a magyar szecesszió központi iskolája, amelyet “az Egészélet szigeteként” is szoktak aposztrofálni Nagy Sándor hasonló című írása nyomán. 1901-től 1921-ig működött, alapítói Körösfői-Kriesch Aladár és Nagy Sándor voltak. A művészek közül sokan Gödöllőre is költöztek családjukkal együtt. A középontjában a kereszténység otthon-, szeretet- és család eszméje. Tagjai a képzőművészet és iparművészet egységére törekedtek, olyan művészetet akartak létrehozni, amely a magyar nép ősi motívumkincseiből táplálkozva megszünteti a hagyományos polgári művészetet. Állami támogatással gobelin-, szőnyegszövő- és szobrásziskolát alapítottak.

A századfordulón szerveződött magyarországi művésztelepek egyik legjelentősebb példája. Indulása Az Erdő utcában vásárolt ház köré hamarosan művészkolónia szerveződött, mely – akárcsak az erdélyi Diódon, a Boér család birtokán nyaranta együtt alkotó művészközösség – a művészetet a munka és az élet összekapcsolásával, a kereszténység otthon-, szeretet- és családeszméjére alapozva kívánta megújítani. A képző- és iparművészet egységére törekedve olyan művészetet akartak létrehozni, amely a magyar nép ősi motívumkincséből táplálkozva, a hagyományos polgári művészet helyébe lép. A kolónia működésének gazdasági alapjait az 1904-ben felállított szövőiskola teremtette meg. A szövőmunka technikai hátterét olyan szakemberek biztosították, mint a Párizsban tanult Leo Belmonte, valamint Boér Lenke, Frey Rózsa és Frey Vilma. 1905-ben feleségével a városba költözött Juhász Árpád, példáját a következő évben követte Zichy István. A telep vonzerejét növelte, hogy 1907-ben a szövőiskolát az Iparművészeti Iskola hivatalos tanműhelyévé nyilvánították. Még ebben az esztendőben Veszprémből Gödöllőre költözött Nagy Sándor feleségével, Kriesch Lauraval, Frecskay Endre, Moiret Ödön, majd az ezt követő három évben itt telepedett le Mihály Rezső, Charles de Fontenay, Sidló Ferenc, Vas Béla, Raáb Ervin, Remsey Jenő és Rózsaffy Dezső. A közösség csaknem valamennyi tagja részt vett a szőnyegtervezésben.

A gödöllőiek egységes csoportként csupán egy alkalommal, 1909-ben a Nemzeti Szalonban megrendezett csoportkiállításon léptek fel. Sikerrel szerepeltek a torinói, St. Louis-i és a milánói világkiállításokon, 1909-ben a Nemzeti Szalonban mutatták be a művésztelep tevékenységét. A háború kitörése után a kolónia szétzilálódott, tagjai elköltöztek, vagy katonai szolgálatukat töltötték, Körösfői-Kriesch Aladár 1920-ban bekövetkezett halálával meg is szűnt. Nagy Sándor és Remsey Jenő életük végéig Gödöllőn maradtak és az időközben államosított szövőműhely munkáját irányították.

Életmód a művésztelepen

A művésztelep jellegét tekintve olyan szabadon szerveződött alkotóközösség, amelynek tagjait közös életszemlélet és esztétikai elvek kötik össze. Művészetük megújítását gyökeres életmódváltással alapozták meg, a nagyvárosból való kivonulás (szecesszió) a természettel és a vidéki néppel való békés és természetes együttélés biztosítékát jelentette.

A gödöllői művésztelep működését, tagjainak gondolkodását áthatja a közösség szolgálatának, az emberi környezet jobbításának szándéka. Társulásuk egy újfajta értékrend demonstrációja, amelyben a családi és munkatársi kollektíva mindennapi tevékenységének alapját a közös munka teremti meg. Az általuk elérni kívánt magasabb életminőség a személyiség gyökeres átalakítását kívánja. Ennek hitük szerint legfőbb eszköze a művészi tárgyalkotás. Hitük szerint a műalkotás nem öncél, hanem eszköz embertársaik és ezen keresztül a tágabb közösség jobbítása érdekében. Világképükben egyaránt helyet kaptak szocialista társadalmi utópiák, konzervatív nemzeti és keresztény eszmék, nagy hatást gyakorolt rájuk Schmitt Jenő Henrik misztikus teozófiája, Nietzsche filozófiája, ugyanakkor a csoportból többen kapcsolatban álltak a baloldali progresszió gondolkodóival, Szabó Ervinnel és a Huszadik Század körével.

A művészkolónia reform-életmódot élt: táplálkozásukban vegetáriánusok, öltözködésükben forradalmian újak voltak, a testi- és szellemi erőnlétet egyaránt fontosnak tartva rendszeresen sportoltak, zenedélutánokat, felolvasóesteket tartottak. Ruháikat és lakásuk berendezéseit maguk tervezték, gyakran készítették is, csakúgy, mint a gyermekjátékokat és mesekönyveket, mivel a művészet emberformáló szerepét a nevelésben-oktatásban is fontosnak vallották.