“Anna királyné csipkélye” a természetben.
Én imádom a természet minden formáját, az erdőt, mezőt, a meghitt kis Kertecskémet, a lényeg, hogy növények, fák, virágok legyenek benne. Ahányszor csak sétálni megyek a kutyusokkal akár a közeli erdőbe, vagy az Arborétumban barangolok itt Gödöllőn, mindig rácsodálkozom egy-egy szépséges és változatos virágra, ami csak úgy kinő a fák között vagy az árokparton. A természet csodálatos, lélegzetelállító szépségekkel vesz bennünket körül, csak nyitott szemmel kell jönni-menni és észre kell őket venni.
Ugye mennyire szépek???
Nem messze tőlünk van egy nagyobb üres terület, ahonnan mindig szép virágcsokorral térek haza.
Tavaly egy kertlátogatás alkalmával Zöld Pagonyban láttam először, hogy az egyik kedvencemet a Vadmurok-ot, ami valójában egy útszéli növény, Erika nagyon szépen “beépítette” a gyönyőrűséges virágai közé.
Magasra nővő ernyős virágzatával, ahogyan a többi növény fölé magasodik, igazán pompázatos látványt nyújt.
Hazaérve elhatároztam, hogy én is becsempészem a növénykéim közé, ezért egy egész nagy csokorra valót vittem haza az egyik sétámból.
A lila Díszhagymával igazán látványos kompozíciót alkot. Miután már a lakásban nem mutatott szépen, kitettem a Kertecském egy olyan pontjára, amit mindig locsolgatok, hátha a kieső magok majd új életet kezdenek nálam is. Úgy tűnt, hogy minden hiába, mert egyetlen kis magocska sem akart nálam virággá fejlődni. Idén tavasszal viszont a Levenduláim között valami kihajtott, amiről nem tudtam, hogy micsoda, ezért hagytam, hogy növögessen. Addig-addig nőtt, mig már majdnem elérte az 1 métert és akkor kialakult az első bimbó rajta. Azonnal felismertem és úgy örültem neki, mintha valami csoda növény hajtott volna ki nálam, pedig csak a várva várt Vadmurok jelent meg.
Kíváncsi voltam, hogy mit lehet tudni erről a virágról így barátomat a GOOGLE-t hívtam segítségül.
Egy olyan legendát találtam róla, ami még tovább fokozta imádatomat a virág iránt.
Az „Anna királyné csipkéje” elnevezés a közhiedelem szerint onnan ered, hogy a vadmurok virága hasonlít az 1600-as évek elején élt Anna dániai királyné (I. Jakab skót, angol és ír király hitvese) csipkés fejdíszére. A legenda szerint Anna kihívta az udvarhölgyeit egy versenyre, amelyen az volt a feladat, hogy olyan csipkét készítsenek, ami a megszólalásig olyan, mint egy virág (mint a vadmurok virága), de egyikük sem tudta felülmúlni az ő kézimunkáját.
A virágernyő (lapos virágfürt) közepén gyakran találunk egy sötétlila virágot, amely sokak szerint egy vércseppet szimbolizál – azt a vércseppet, amely Anna királyné ujjából hullott alá, amikor a csipkeverés közben az egyik tűvel megszúrta magát.
A botanikusok az elmúlt 150 év során számos magyarázatot találtak arra, hogy vajon miért van az a különleges lila virág a fehér ernyő virágában. Egyes elméletek szerint egy virágot látogató rovart utánoz, ami vagy elriasztja az arra járó rovarokat a leszállástól, vagy pedig épp ellenkezőleg: odavonzza a beporzókat. Forrás: innen
Ahogyan sok más növénynek, neki is van néhány népies neve, mint pl. vadrépa és madárfészek. A sárgarépa őseként tartják számon. A levele ételízesítőként, a gyökere pedig mint a termesztett rokonához hasonlóan nyersen vagy főzve is fogyasztható, bár kevésbé ízletes. Sőt, ha a gyökerét megszárítjuk, megpörköljük, megőröljük, akkor kávé helyettesítésre is használatos lehet.
A madárfészek nevet pedig onnan kapta, hogy amikor elszárad az ernyős virágzata, madárfészek alakúra gömbölyödik össze.
A virágát beáztatva teafűként, vagy a Bodzához hasonlóan tésztába mártva, kisütve, különleges édességet kaphatunk.
A Zellerfélék családjába tartozik.
Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában őshonos. Észak-Amerikába Európából érkezett, valószínűleg a 17. századi gyarmatosítókkal keveredett a szarvasmarhák takarmányába, szalmába vagy szénába.
Észak-Amerikában, Japánban, Új-Zélandon és Ausztráliában is meghonosodott, de Algéria, Marokkó és Tunézia területein is vannak természetes állományai, és Oroszországba, a Kaukázusba, Kínába és a közép-ázsiai országokba is betelepítették ezt a növényfajt. Egyes helyeken olyan mértékben elterjedt, hogy már káros gyomnövénynek számít.
Van néhány hasonmása, ami rendkívül mérgező!!!
- A podagrafű vagy köszvényfű egy ártalmatlan hasonmás ugyanabból a botanikai családból, amelyet a vetőmaggyártó cégek időnként kevésbé invazív alternatívaként árusítanak Anna királynő csipkéje néven.
- A növény hasonmásai, a foltos bürök (Conium maculatum), a gyilkos csomorika (Cicuta spp.) és a mérges ádáz (Aethusa cynapium) mind mérgezőek. Győződjön meg arról, hogy tudja, mit vizsgál, mielőtt megérintené, és különösen azelőtt, hogy elfogyasztaná a vadmuroknak hitt növényeket.
- A foltos büröknek foltos a szára, míg az Anna-királyné csipkéjének a szára zöld.
- A foltos bürök a nedves területeken nő, míg a vadrépa a száraz helyeket kedveli.
- A vadrépa és mérgező hasonmásai megkülönböztetésére jó módszer, ha alaposan megszagoljuk a növényt. Az Anna-királyné csipkéjének levelei ugyanis határozottan sárgarépa illatot árasztanak.
Szaporítása:
A vadmurok tavasztól kora őszig virít. Az 5 és12 cm közötti átmérőjű virágernyő akár 1000 virágot is tartalmazhat.
Ez a növény kizárólag magvetéssel szaporodik, ráadásul nagyon könnyen elveti magát. A magok sörtések, így a szőrzetbe és a tollakba ragadva messzire és széles körben elterjednek.
A gyom is virág, csak rossz helyen nő.
A szerelem nem melegházi növény, hanem vadvirág, amelyet egy esős éjszaka, egyórai napfény kelt életre; vad magból sarjad és vad szél űzi végig az úton. Ezt a vadvirágot, ha történetesen kertünk kerítésén belül virul, növénynek nevezzük, ha azon kívül, gyomnak, de akár növény, akár gyom, illata és színe mindig vad.
Legyen csodaszép napotok, járjatok nyitott szemmel, lássátok meg a természet szépségeit!
