Amit a komposzt készítéséről nem mondanak el.

Egy mondatban össze tudnám foglalni azt, amit én a komposztról gondolok és az így szólna:

NEM IS OLYAN EGYSZERŰ, MINT AMILYEN KÖNNYEDÉN BESZÉLNEK RÓLA.

Persze ez így egy elég rövidke, cikkecske lenne és nem hiszem, hogy ilyen válaszra számítottál, amikor erre a bejegyzésre kattintottál. Ezért elmesélem a saját történetemet a KOMPOSZT készítéséről, aminek a végén kicsit más szemmel fogod nézni, hallgatni azokat a videókat, amik a komposzt hasznosságáról, előnyeiről, készítésének lépéseiről fognak szólni.

A te kertedben van komposzt, pontosabban a kertedben lévő komposztot te készíted? Ha eddig csak hallottál arról, hogy mennyire fontos a kertészkedésben, hogy használjunk komposztot, de még sosem adtad a fejed arra, hogy neki is fogjál, akkor először is tisztáznunk kell, hogy:

Mi is az a KOMPOSZT?

Az első és legfontosabb, hogy a jól elkészített komposzt nem büdös, nem kell hozzá semmi spéci dolog.
Legyen akár veteményeskertünk vagy díszkertünk, a legfontosabb alapanyag amire szükségünk lehet, az a komposzt.
A komposzt tulajdonképpen „mesterséges” humusz. Sötétbarna színű, erdei talajra emlékeztető szagú, a növények számára nélkülözhetetlen tápanyagokat tartalmazó, földszerű anyag.
A kész komposztot “fekete aranynak” is szokták nevezni.
A komposzt egy szerves anyagokból, például konyhai hulladékból, levelekből, fűnyesedékből és egyéb növényi maradványokból keletkező természetes, lebomlott anyag. Ez a folyamat, a komposztálás.

Mit jelent a komposztálás?

“Csodálatos alkímia- Fogjuk a kerti és a háztartási szemetet, és az egészség elixírjét készítjük belőle. Semmi sem teszi egészségesebbé a talajunkat és a növényeinket, mint a komposzt.” Monty Don

Az igazán fanatikus kertészek szerint komposztálás öröm és ugyanakkor egy varázslatos folyamat.
A komposztálás egy lassú, korhadási folyamat.
A komposztálás természetes úton zajlik, mikroorganizmusok, baktériumok, gombák, valamint az oxigén és a nedvesség közreműködésével megy végbe.
A komposztálás egyfajta újrahasznosítás, ami “szinte” magától megy végbe.
A legjobb dolog, amit a háztartási és kerti hulladékokkal tehetsz, hogy komposztálod.

Én és a komposztálás.

Kevés olyan ember van ma Magyarországon, akinek be kellen mutatni Szomoru Miklóst. Nem, így nem tudod kiről beszélek? Akkor azt mondom, hogy a Egy Kertész Kertje Pilisszentkereszten, így már biztosan tudod. Csodaszép kertje, vidéki angol “cottage-garden” stílusban van kialakítva. Azon felül, hogy a kertben mintegy 5000 növény éli életét, a kert különlegességét még tovább fokozza, hogy Miklós semmilyen vegyszert sem használ a növényei védelmére. Az ő hitvallása az, hogy a talajnak kell olyan minőségűnek lennie, hogy általa a növények erősek, ellenállóak legyenek minden betegséggel szemben.

Annak ellenére, hogy én egy vidéki, gazdálkodó családból származom, a komposztálás, mint a kertészkedés egyik legfontosabb része, nem volt jelen az életünkben. Arról, hogy ez mennyire fontos egy workshopon hallottam, amit Miklós tartott.

A legelső amin változtatni szerettem volna, miután végig hallgattam Miklós okítását a kertészkedés csinjáról-bínjáról, hogy ezentúl én sem zsákolóm be a kerti “hulladékokat” és nem a kukába dobálom a “konyhaimindenfélét”, hanem nekem is lesz egy komposztálóm. Az egyszerűbb megoldást választottam és nem kezdtem hozzá egy komposztáló megépítéséhez, inkább elküldtem azUramat, hogy vegyen egyet készen, amit idehaza csak össze kell szerelni és már mehet is bele minden levágott, kigazalt, leszedett, megpucolt konyhai hulladék, amiből majd a komposzt lesz.

Az én buksi fejemben az volt, hogy nem kell tennem semmit, csak bele kell dobálnom a komposztálóba mindent és majd a természet megoldja. A komposztáló alján, pedig “kifolyik” a gyönyörű, fekete föld, amit csak a növénykéim alá kell szórni. Így is tettem, majd vártam a csodát. A csoda pedig nem jött el, sem a nyár végére, sem pedig a következő tavaszra. Egyszerűen nem értettem, hogy nekem miért nem sikerül, hiszen mindenki azt mondja, hogy ez olyan egyszerű. Nem volt mit tenni, szétszedtük a komposztálót, hogy kiderüljön hol a bibi. Több sebből is vérzett az egész folyamat. A legfontosabb, hogy NEM SZABAD GONDOLKODÁS NÉLKÜL MINDENT IS BELEDOBÁLNI. Ha a komposztálóba dobált hulladék nem tud összeérni, mert a bedobált ágak keresztbe állnak, ezzel megakadályozva, hogy a növényi részek maguktól tegyék a dolgukat, akkor hiába várjuk, hogy megtörténjék a csoda. Pont úgy nézett ki a komposztálóm tartalma, mint ahogyan bedobáltam a növényeket, csak elvoltak száradva.

Majdnem sírtam, amikor rájöttem, hogy az addigi munkám, nem ért semmit és az egész folyamatot újra kell kezdeni. Ebből megtanultam, hogy így jár az, aki azt hiszi valamiről, hogy ő MINDENT IS TUD, az adott dologról. Nem szerettem volna újra hibázni, egy tanulópénz bőven elegendő volt, így segítségül hívtam a GOOGLE-t és elolvastam néhány jó tanácsot, hogy mit hogyan kell csinálni, hogy a bedobált hulladékból valóban komposzt legyen.

Komposztálás vagy rothadás? Mi a különbség?

Megtudtam, hogy míg a komposztálás egy aerob folyamat, vagyis oxigén jelenlétét igényli, addig a rothadás anaerob folyamat. Úgy lesz a komposztálás helyett rothadás a komposztálónkban, hogy nem elég szellős, túlságosan tömör, ugyanakkor túl sok nedvességet kap, nem jut elegendő levegőhöz és már be is indul a ROTHADÁS. Ugye-ugye, hogy nem is olyan egyszerű ez a komposztálás dolog??? Persze nem szeretném elvenni a kedvedet az egésztől, inkább csak arra figyelmeztetnélek, hogy OLVASS UTÁNA, ne legyél olyan “okoska”, mint én voltam, aki azt hitte, egy ilyen csip-csup dolog, mint a komposztálás nem foghat ki rajta.

Mit tehetünk a komposztálóba a konyhánkból, lakásunkból?

A főzés során egy csomó hulladék keletkezik, mint például a zöldség tisztítási hulladék (krumpli, répa, karalábé héja, karfiol levele)
Megposhadt, emberi fogyasztásra már alkalmatlan zöldségek és gyümölcsök
A reggeli kávé és tea után maradó zacc.
Az elhervadt vágottvirágok.
Télen a cserépkályhában, kandallóban keletkező fahamu.
Apróra tört tojáshéj.

Milyen dolgok ne kerüljenek a komposztálóba a konyhánkból, lakásunkból?

Nyers, sült, főtt hús, csont.
Semmilyen ételmaradék, olaj, zsír.
Gyógyszer, vegyszer, műanyag, fém, üveg hulladék.
Állati tetem.
Tisztasági betét, tampon.

Mit tehetünk komposztálóba a kertünkből?

A virágok közül kiszedett gyomokat.
A levágott füvet, ha nem szeretnéd mulcsként felhasználni a növénykék köré. A fűnél vigyázni kell, mert nagyobb mennyiség esetén az egész összeállhat és már indul is a rothadás. Ha a füvet is a komposztálóba öntjük, akkor érdemes előtte megszárítani.
Vékony, összeaprított ágak, gallyak, szármaradványok.
Lehullott gyümölcsök.
Ősszel az egynyári virágok, avar.

Milyen dolgok ne kerüljenek a komposztálóba a kertünkből?

Állati ürülék (kutya, macska kaki)
Túl nagy, hosszú, vastag faágak, mert ezek keresztbe állnak és úgy jártok, mint én, hogy nem történik a komposztálóba még fél év múlva sem semmi.

Áll már a komposztálónk, tudjuk, hogy mit tehetünk bele és mit nem. El is kezdtük rétegezni.

alul szálas, laza hulladék legyen (pl. ágdarabok),
majd jöhet vegyesen a kerti (40%) és háztartási (60%) maradvány.

Most pedig várjuk a csodát? Igen és nem. Nagyon sok tennivalónk nincs vele, csak annyi, hogy időnként meg kell locsolni és kicsit megforgatni. Ez a megforgatós rész, nekem nem igazán megy, mivel a komposztálónk túl magas és nem is szívesen hadonászok vasvillával, ezért néha csak úgy kapával ameddig tudom megmozgatom.

Amikor a második próbálkozás után néhány hónappal ismét kinyitottam alul a komposztálómat, hogy megnézzem most vajon sikerrel jártam-e, annyira kikerekedett a szemem a látványtól, hogy még a kutya is arrébb ment úgy meglepődött rajtam. Nagyon szép fekete színű anyag “folyt” ki és… úgy zsizsgett, mozgolódott az egész, mintha csak valami horrorfilmbe lettem volna. Őszintén szólva ismét bekapcsolt a pánik gomb, mert ugyan a mikroorganizmusokról, gombáról olvastam, mint lakókról a komposztban, de azt biztosan tudtam, hogy azoktól nem mozgolódna az egész. Nagyon bosszantott, hogy több könyvben is rákerestem a komposztálásra és jó pár cikket is elolvastam a neten, de ezekről a “csúnyaságokról” senki sem beszélt.

Ismét segítségül hívtam a Google-t, hogy mit tegyek?

Megtudtam, hogy ezek a fehéres színű csúnyaságok a pajorok, amik valójában a segítségünkre vannak a komposzt készítésében. Csakhogy van a jó és a rossz pajor. Amíg a rózsabogár lárva alakja hasznos, ők nem fogyasztják az élő növények gyökereit, addig a cserebogár pajor kimondottan káros, mert ha véletlenül az élő növények mellé tesszük ültetéskor, akkor azzal halálra is ítéltük a növényt. Mivel a cserebogár pajorja az élő növény gyökerét rágja.

Akkor most, mit tegyek? Hogyan nem fog még véletlenül sem bekerülni a virágaim közé azokból a rondaságokból egy sem?

Át kell rostálni az egészet, mielőtt felhasználom, mondta teljes lazasággal azUram. Hogy mit kell csináljak? Nem vagyok egy túl finnyás csaj, na de ez azért nem az álom munka, arról már nem is beszélve, hogy ilyen rostálóm nem is volt.

AzUram volt olyan kedves és vett nekem dróthálót, kétfélét is. Az egyik nagyobb lyukú, amin a még fel nem dolgozott nyesedékek fennakadnak és a nagyobb pajorok is, meg egy sűrűbb szövésű hálót is, amin már senki sem fér át, csak a föld. Gyengébb idegzetű, finnyásabb csajoknak nem ajánlom ezt a munkát. Viszont voltam olyan jó fej, hogy a dróthálón fennakadt pajorokat nem megöltem, hanem visszadobtam a komposztálóba. Utána olvastam, hogy jól teszem-e? Megoszlik a vélemény ezzel kapcsolatosan. Van, aki azt javasolja, hogy oda kell adni őket a madaraknak, csirkéknek, hiszen a kifejlett rózsabogár kárt tehet a gyümölcsfákban, kirágják a porzókat, bibéket. Amíg túl nagy számban nem lepik el a kifejlett rózsabogarak a kertünket, sok tennivalónk nincs. Ha néhány egyeddel találkozunk azokat kora reggel még össze lehet szedni.