Néhány nappal ezelőtt készítettem egy összefoglalót (a terápiákat) bemutatva benne, hogy hogyan lehet a kertünk csodaszép és a benne élő nővényeket, hogyan gondozhatjuk csak természetes módon, mindenféle vegyszerek nélkül. Olyan módszereket mutattam nektek, amiket én is használok a Kertecskémben, mint pl.: a TEJES és az ÉLESZTŐS OLDAT, illetve a banánhéj áldásos hatását. Amiről nem beszéltem, pedig szerintem pont ugyan olyan fontos, ha nem fontosabb, hogy SZERESSÜK a kertünket a növénykéinket, hogy ne kötelességből, elvárásból, vagy “mit szólnak a szomszédok, ha” miatt gondozzuk, hanem azért, mert szívből szeretjük csinálni! Igen, tudom, hogy rengeteg idő és energia, ha szép kertet szeretnénk és igaziból sosincs vége a feladatoknak, de olyan ez, mint egy szép…

Én azt vallom (ma már), hogy a Kertecskémben a növényeimmel úgy bánok, úgy gondoskodom róluk, úgy féltem, óvom őket, ahogyan a magam és a családom egészségére vigyázom és gondoskodom róluk. A legvégső esetben nyúlok gyógyszerekhez, megyek orvoshoz (sőt még annál is később). Talán úgy fogalmazhatnám meg a legegyszerűbben, hogy olyan vagyok, mint egy őrszem, aki folyamatosan figyeli, pásztázza a rá bízott területet és a benne élőket. Nem akarok álszentnek mutatkozni, igenis volt, hogy mi is lepermeteztük a pitypangokat, vagy egyéb kétszikű gyomokat a kertben, mert úgy hittem/hittük, hogy ez is része a kertészkedésnek. Ma már persze egészen másként gondolkodom és évek óta nem használok semmilyen vegyszert sem a Kertecskémben. Tudom,…