Nehéz kimondani? – Köszönöm!-

Egy pillanat kimondani, de akkor vajon miért nem tesszük? 

Olyan sokszor gondolkodtam már ezen a témán, megírjam, ne írjam meg? Biztosan megosztó leszek, hiszen akinek természetes, hogy mondja, annak az lesz az érzése, hogy mi van??? Miért kell erről beszélni, hiszen természetes, hogy ha “kap” valamit, valamiféle gesztust, akkor azt megköszöni, azért “hálás”.

Aki viszont nem teszi, pont nem érdekli hogy mit illik, vagy mit nem illik, az felháborodik, hogy -foglalkozzam már a magam dolgával, vagy jaj de jó, hogy így ráérek, és nincs más gondom. 

Vállalom ezt a kihívást, mivel ha senki sem TESZ SEMMIT, HA MINDENKI CSAK MÁSRA VÁR, hogy tegyen legalább 1 lépést afelé, hogy ismét szokássá váljon MEGKÖSZÖNNI a kapott gesztust, akkor (kis túlzással ugyan de ) egyszer csak elfelejtődik ez a szó. 

Indítsunk mozgalmat!! Ha ennek hatására csak 1 ember változtat holnaptól, akkor már nem volt hiába való az írásom. 

Mire van szükség ahhoz, hogy kimondjuk: KÖSZÖNÖM.

• Meg kellett, hogy tanítsa az édesanyánk?

Szerintem ezt kipipálhatjuk, hisz én úgy gondolom ezt minden édesanya megteszi.

• Udvariasnak kell lennünk hozzá?

Talán igen, de azt nem is feltételezem, hogy valaki direkt udvariatlan lenne….

• Tudnunk kell, hogy mikor kell mondani: Köszönöm?

Erről megkérdeztem a 11 éves fiam. Vajon ő tudja, hogy mikor kell mondani: Köszönöm! Ő ezt válaszolta: -“Amikor valaki szívességet tesz nekünk” Na és mit jelent a szívesség? -“Ez egy olyan fogalom, ami kedvességet takar. Pl.: amikor kiszolgálnak, amikor valami figyelmességet tesznek felénk, amikor megölelnek, amikor felvidítanak. Szóval szerintem, ha ezt egy 11 éves tudja, akkor talán egy felnőtt is birtokában van ennek a tudásnak…. 

• Tudnunk kell a szó jelentését? 

Megnéztem a szótárban: köszönet 

Köszönettel tartozom neki.

1. Hála; hálaszavak, melyekkel valakinek valamit megköszönünk.

Ezért neked tartozom köszönettel. Köszönetet mond a virágért.

2. Dicséretre, jutalomra méltó mivolta, tulajdonsága valaminek.

Eleget dolgoztál, nem tudom van e benne köszönet?

Ezek olyan egyszerű, egyértelmű és konkrét dolgok!!! 

Akkor meg??? Miért, miért, miért nem mondjuk: Köszönöm???? Vagy csak engem zavar, hogy ez a legalapvetőbb dolog, ez a rövid szó, nem tud kijönni az emberek száján? 

Persze használhatjuk szarkasztikus stílusban is a KÖSZÖNÖM szót, amikor valaki valami negatív dolgot mond és erre válaszként csak annyit mondunk: -“NAGYON KÖSZÖNÖM” persze némi éllel, hangsúllyal,

A kisfiam már csak mosolyog rajtam az autóban, amikor vezetés közben csak annyit mondok: Nagyon szívesen Te… ide… (“karakterleütést” nem tűrő szavak jönnének), mert a kedves ember akit beengedek, elengedek, akire Én vigyázok… stb. nem képes annyit tenni, hogy feltegye legalább a kiskezét, vagy megnyomja azt a bizonyos villogást előidéző gombot. Nagyon szomorú, hogy kiment a divatból ez a szó, hogy: KÖSZÖNÖM!

Én azon szoktam elgondolkodni, hogy aki ezt az elemi dolgot nem teszi meg vezetés közben, a boltban vásárlás közben, a munkahelyén a kollégákkal szemben, az hogyan “várja” el, várhatja-e el egyáltalán, hogy családjában, a párja megköszönje a finom ebédet, vagy a gyermeke a mosott ruhát… HM???

Olyan sokszor, mindenféle fórumon azt halljuk, hogy a mai fiatalság ilyen-olyan-amolyan, azt viszont már sokkal ritkábban hallani, hogy vállalnánk a felelősséget, hogy ezt a fiatalságot mi neveltük fel. Tőlünk olyanok amilyenek, hiszen  a gyerekek abból tanulnak a legtöbbet amit a szüleiktől látnak, minket szülőket másolnak. Ez igaz arra is, amikor azt látja a gyerek, hogy anya-apa, nem köszöni meg a feléje tett gesztust, kedvességet, figyelmességet, vagyis akkor neki sem kell megköszönni az oviba a társaitól kapott segítséget. 

Ezt persze lehet tovább görgetni. Én azt gondolom, hogy a köszönet és a dicséret, kéz a kézben járnak. Akik nem tudnak megköszönni egy feléjük tett kedvességet, azok nehezen, vagy talán egyáltalán nem tudnak dicsérni sem. 

Most azt gondolod, hogy ez butaság, vagy általánosításnak tűnik? Akkor egy pillanatra helyezkedjünk bele annak az embernek a gondolkodásába, aki kapott valami kedvességet és nem köszöni meg. Vajon mi járhat a fejében? Talán úgy gondolja, hogy: 

• mondjuk az neki jár, 
• vagy miért kellene megköszönni amit tettél, nem fért bele az idődbe? 
• vagy ez a dolgod, mit köszöngessek rajta,
• ha nekem rossz, (mert bunkó volt velem a főnököm, a postás, a fiam…) akkor nehogy már neked jó legyen!
• és még sorolhatnám…

Szóval aki ezzel a mentalitással áll a dolgokhoz, az úgy gondolhatja a dicséretről, hogy:

• azzal csak elkapatom…
• úgy is tudja, hogy büszke vagyok rá, miért kellene megdicsérni, elmondani…?
• erre tanítottam, miért kell megdicsérni érte?
• észre sem vettem, hogy….ezt vagy azt tettél…

Életek mehetnek rá erre, hogy soha sem kapják meg azt a legalapvetőbb gesztust, mint Köszönöm, vagy Jaj de ….ügyes, gondos vagy, irtó büszke vagyok Rád.

Hiszem, hogy párkapcsolatok hozhatók rendbe azzal az egyszerű dologgal, hogy megköszönjük egymásnak a dolgokat, amit a másik értünk, vagy a gyermekeinkért tesz. 

Tégy egy próbát: minden nap legalább 1 dolgot köszönj meg a párodnak. Pl.: köszönöm, hogy elmentél a gyerekért az oviba, suliba, vagy köszönöm, hogy levetted a cipődet és nem trappoltad össze a frissen felmosott követ, köszönöm, hogy kaptam egy kávét, köszönöm, hogy olyan sokat dolgozol azért, hogy nekünk mindenünk meglegyen… stb. Varázslatra képes ez az egy szó: KÖSZÖNÖM,

Ahogyan a gondolatoknak, úgy a szavaknak is hatalmas ereje van, mind pozitív, mind pedig negatív értelemben.