Boldogságunk kulcsa az, hogy Szárnyalunk, és Jól érezzük magunkat a Bőrünkben.

Az evéshez való viszonyunkat megváltoztatni a legnehezebb dolog, főként, ha családanyák vagyunk, hiszen nap mint nap főzünk a családnak, esetleg még sütünk is, járunk bevásárolni, ahol roskadásig vannak a polcok olyan dolgokkal, amik mind azt kiabálják, hogy EGYÉL MEG, VEGYÉL MEG!!! A frissen sült péksütik illatát már nem is említeném. Egyre több a kész vagy félkész termék, a különböző porok, amiket csak össze kell keverni vízzel, egy kis mikrózás és már lehet is enni… Egy gond van csak ezekkel a termékekkel, hogy telis-tele vannak mindenféle E-vel, meg tartósító szerrel, finomított liszttel és szénhidrátokkal és egyéb olyan dologgal, amik nem épp a hosszú élet felé visznek bennünket.

Ugyanakkor az egészséges vagy mentes termékeknek 1-1 sor jut a legtöbb bevásárló központban. 

Én azt gondolom, hogy ha eldöntjük, hogy szeretnénk változtatni azon ahogy, és amit eszünk, iszunk, akkor érdemes róla vagy hozzá olvasgatni. Minél többet megtudni erről a témáról. Így nem leszünk kiszolgáltatva mások által “jónak” vélt étkezési formáknak, diétáknak, (hú, de szépen fogalmaztam meg). Csak vigyázni kell, hogy ne ragadjunk le az olvasgatásnál…tettekre is szükség van a változáshoz-változtatáshoz. Én hónapokig csak olvasgattam, “hergeltem” magam, hogy mások milyen ügyesek. Van, akit ez motivál, van, akit inkább még jobban frusztrál, mert csak azt látja, hogy Ő maga, meg nem képes változtatni. 

Kíváncsiságból beírtam a Google-be néhány keresőszót és megnéztem, hogy hány találat érkezik rá.

Íme:

Fogyás 2.100.000 találat

Fogyókúra 2.240.000 találat

Fogyókúrás módszerek 712.000 találat

Fogyókúrás blog 145.000 találat

Fogyni 50 évesen 51.000 találat

Persze ezekben biztosan van átfedés, de akkor is. Hihetetlen számok. 

Ezzel együtt pedig egy felmérés szerint a középiskola végére 10 gyerekből 7-nek van egészségügyi gondja. Sőt már nem csak a felnőttek túlsúlyosak, de egyre több gyermek is.

Egy másik infó:

Tagja vagyok egy olyan csoportnak, ahol étrendkiegészítőket és mellé étrendet, edzéstervet is árulnak.

Ebben a csoportban is végeztem egy kis felmérést. Azt néztem meg, hogy 200 emberből milyen a fogyni vágyók életkora, és hozzá a leadandó súly, amitől szeretnének megszabadulni.

51 ember volt 20-30 év közötti

80 ember volt 30-40 év közötti

53 ember volt 40-40 év közötti

14 ember volt 50 feletti.   

Ezen a számon döbbentem meg a legjobban. Két lehetőség van: vagy az, hogy az 50 felettiek mind karcsúak, és jól érzik magukat a bőrükben, vagy 50 felett már nem fontosak ezek a dolgok… de miért nem?????? Hiszen még életünk fele, de lehet, hogy még egyszer ennyi hátra van, és pont nem mindegy, hogy milyen testben, milyen önértékelések közepette töltjük el. 

A fennmaradó néhány ember pedig nem fogyni, csak formásodni szeretett volna. 

A másik, amit még felmértem, hogy ebből a 200 emberből, ki mennyi súlytól szeretett volna megszabadulni. 

-15kg-ig 111 ember

-15-20kg-ig 34 ember

-20-30kg-ig 37 ember

-30-40kg-ig 3 ember

-40-50kg-ig 1 ember

-50kg felett 1 ember

Ezek a számok is megdöbbentőek, de annyi azért hozzá tartozik, hogy sok volt a friss anyuka vagy akinek 1-3 év közötti gyermeke volt, és még az állapotosság és a szoptatás alatt felszedett kilókkal küzdöttek. Hát ennyit a statisztikákról……

A kisfiam tett fel egy nagyon jó kérdést, amikor látta, hogy miket olvasgatok… Anya: Miért akarsz lefogyni? Miért vágysz rá, hogy sovány legyél??

Nagyon jó kérdés!!!!! Ez az egyik legfontosabb, amit meg kell válaszolni, mielőtt belefogunk AZ ÉLETMÓDVÁLTÁSBA!!!!

Elgondolkodtam… miért is olyan fontos ez nekem?????

Arra jutottam, ha nem sikerül néhány igazán nyomós érvet felsorakoztatnom, akkor tuti, hogy az első nehézség után fel is fogom adni. Mivel a kisördög ott bent a kobakomba folyamatosan dobálja a „jobbnál-jobb” gondolatokat az elmémnek, hogy miért nem is kéne kitartani, miért is kéne abba hagyni.

“NEM IS FOGYSZ! NEM IS LÁTSZIK RAJTAD SEMMI VÁLTOZÁS! MINEK SANYARGATOD MAGAD??? CSAK AZ AZ EGY KIS CSOKIS FÁNK, Ó AZ SEMMI!!! LÁTOD, SENKI SEM MONDJA, HOGY DE JÓL NÉZEL KI, AKKOR MEG MINEK CSINÁLOD????

Ilyen és még ehhez hasonló „kedves” dolgokat mondogat a kis ördögünk!!!

De ne dőljetek be neki!!!!!! Mutassuk meg a kis ördögünknek, az irigykedő ismerősöknek (azuram szerint azért nem ismerik el az ismerősök, mert irigyek a sikerünkre, és ha nem hozzák szóba, akkor az olyan, mintha nem is lenne…hm…ez is egy opció.), hogy akkor is jobbá tesszük az életünket, akkor is egészségesek leszünk, akkor is csinik leszünk, akkor is kifordítjuk a VILÁGUNKAT mind a 4 sarkából, és újra építjük…

Ha most rendesen megfogalmazzuk, hogy miért is vágunk bele, akkor a KISÖRDÖG CSESZEGETÉSEKOR csak elolvassuk, hogy mit is írtunk ide a legelején, és újra felszívjuk magunkat. Sőt, kitaláltam magamnak, de most megosztom veled is, ha úgy érzed, hogy segíthet, akkor érdemes egy kis kártyára is leírni, hogy MIÉRT AKAROK LEFOGYNI???? Készülhet belőle több is, egy a hűtőre, egy a pénztárcába, egy az íróasztalunkra, hogy naponta többször is a szemünk elé kerüljön, hogy miért is vágtunk bele az ÉLETMÓDVÁLTÓSDIBA…

Én azért akarok lefogyni, mert 

SZEXI, DÖGÖS, FÁJDALMAKTÓL MENTES, 

CSINOS 50-ES SZERETNÉK LENNI!!!!

A Te kártyádra mi kerül???

Még csak a 30. napnál tartok, ez még szinte semmi, és nem mondom, hogy könnyű, nem mondom, hogy nem inogtam meg, hogy nem akartam az egészet a sutba dobni, hogy nem voltak napok, amikor szó szerint megkellet erőszakolnom magam, hogy kimenjek a garázsba és megcsináljam a napi edzést, hogy voltak napok amikor úgy ébredtem, hogy az első gondolatom az volt, hogy mit kéne kitalálni, hogy ma ne kelljen edzenem!!!! Úgy mentem el az Aldiba a péksüteményes polc mellett, hogy nagy levegőt vettem és még a tekintetem is elfordítottam, hogy ne érezzem, szagoljam a sütiket….

Majd, amikor egy újabb napon rávettem magam a mozgásra, ellenálltam a kísértésnek, akkor olyan jó érzéssel, büszkeséggel gondoltam magamra, az erőmre, a kitartásomra, a változásra, ami kezdett megmutatkozni, hogy azt el sem tudom mondani.

Na de ne szaladjunk ennyire előre!!!!!

Az életmódváltás nem egy adott intervallumra kellene, hogy szóljon, amíg el nem érjük a célsúlyunkat, hogy utána visszatérjünk a régi életmódunkhoz, ami a súlynövekedésünket is okozta. 

Az életmódváltásnak fel kellene váltania az eddig rosszul kivitelezett életmódunkat egy jobbra, és ha már jobb, akkor szóljon örökre, vagy addig, amíg egy még jobbat ki nem találunk. 

Nincs értelme a diétáknak, csak arra jó, hogy kipróbáljuk a jo-jó effektust. Az tény, hogy szükségünk van energiára ahhoz, hogy tudjuk csinálni a mindennapos dolgainkat otthon, a munkahelyünkön a játszótéren, a suliban……. 

Pontosan ezért, meg kell találnunk, hogy számunkra mik azok az ételek, amik energiával töltenek fel és nem pedig a “kajakómába” taszítanak. Kajakóma az, amikor megesszük a pűrkűttet lokedlivel és tiramisuval, majd keressük a helyet, hogy hol lehetne egy félórácskát szundizni. Ismerős ugye? 

Ha eléggé odafigyelünk magunkra, a testünk reakcióira vagy mondhatnám, hogy TUDATOSAN ÉTKEZÜNK, (nem pedig úgy, hogy követünk egy bizonyos diétát, még akkor is ha érezzük, hogy a hátunk közepe sem kedveli,) akkor a testünk “megmondja”, hogy mire van szüksége a jó működéshez. 

Olyan táplálkozási formát kell felállítanunk magunknak, amit mindig tudunk követni. 

Az olyan táplálkozás, amit szeretek, ami nem a megvonásokra alapul, amiről ÉN HOZOK EGY DÖNTÉST, hogy bizonyos dolgokat eszem, míg másokat pedig nem, az betartható, működtethető. Abban nincs csalás, nincs bűnözés.

Hiszen a DÖNTÉST ÉN HOZTAM MEG, ÉN DÖNTÖTTEM EL, IGAZÁN MÉLYEN, LEGBELÜLRŐL. 

Életemnek egy elég hosszú időszakára a vegetáriánus étkezés volt jellemző, majd a nyers táplálkozás. Persze mielőtt belevágtam, a döntésem előtt, sokat olvastam róla, sokakat meghallgattam, sok érvet és ellenérvet vizsgáltam meg, de miután DÖNTÖTTEM, MÁR MEGINGATHATATLAN VOLTAM. Majd egyszer pedig hoztam egy olyan döntést, hogy ismét főtt ételeket eszem, sőt húst is (mondjuk nagyon keveset). A jelenlegi étkezésem inkább a nyers felé hajlik, mert a szervezetem számára ez a legideálisabb (legalábbis most ezt érzem).

Én mégis azt mondom, hogy a célsúlyunk mellé, érdemes egy intervallumot is hozzárendelni.

Több szempontból is hasznos ezt megtenni.

 Egyrészről látjuk, hogy már mióta csináljuk, és irtó büszkék tudunk lenni magunkra, hogy mennyire kitartók vagyunk…ami elég motiváló tud lenni a nehezebb napokon. Pl: Ha már 47 napja csinálom, nehogy már most feladjam…. 

Másrészről pedig látjuk mennyi van még hátra a célsúlyig. ami szintén motiválólag tud hatni és a vége felé még jobban beletudunk húzni, hogy meglegyen az a bizonyos cél,

Én a magam részéről első körben 60 napra határoztam meg azt az időt, amíg ezerrel odateszem magam, hogy elérjem az oly nagyon áhított Beach Bodyt. A 60 napot is leosztottam 2×30-ra, mégpedig úgy, hogy minden 30. napra meghatároztam egy célsúlyt, és egy elérendő “célkilométert”. 

Ha azt az “üzenetet” küldöm az elmémnek, hogy 30 kilót kell lefogyjak, akkor az olyan, mintha azt mondanám, hogy 2 hónap múlva porsét akarok venni úgy, hogy jelenleg egy forintom sincs rá. Szóval az elmém nem hisz nekem, nem támogat.

Míg, ha azt mondom, hogy az elkövetkező 2-4 hétben, 2-4kg-ot szeretnék lefogyni, azt simán elfogadja, megtámogatja, segíti. 

De erről majd még bővebben szeretnék később írni….

„Abban a pillanatban, amikor valaki határozottan elkötelezi magát, a gondviselés is működésbe lép.”  Goethe