kilincs
Beszélgettem Babóval....

Az a fránya kilincs….

Vajon mikor, hány évesen kell elkezdeni a gyerekeket az élet nagy dolgaira “nevelni”? Olyan dolgokat mit felelősség, hűség, bátorság, jóság, céltudatosság, hol tanulja meg a gyerek???  Végül mi köze ennek az egésznek a kilincshez?
 

Ebben a felületes, rohanó, stresszes, fogyasztói társadalomban egyre kisebb és kevesebb helye van az őszinte, tartalmas beszélgetéseknek. Bármerre is járok azt látom, hogy idős vagy fiatal, gyerek vagy felnőtt, még akár úgy is, hogy egymás mellett ülnek, nyomkodják a telefonjukat. Nem beszélgetnek, nem nevetgélnek, nem játszanak……csak a kütyüket nyomkodják. Babóék osztályában (3. osztályos) 4 kisgyereknek nincs még telefonja. A tanító néni megkérdezte tőlük, hogy mire használják? Elvétve volt csak olyan kisgyerek, aki valóban telefonálásra használja. 

A jelenleg felnövő generáció szókincse, szlengje a mobiltelefonon használt szavakra, szókincsre korlátozódik.

Arról már nem is beszélve, hogy az egymás iránti tisztelet, a felelősség, az együttérzés, megértés, elfogadás, hála, olyan fogalmak, amikről a gyerekek még csak nem is hallanak. Hiszen az iskola azt mondja, hogy ezt a szülőnek kell megtanítani, a szülő meg azt mondja: Mikor?

Valóban nem könnyű a sok különóra, házi feladat mellett még leülni és mély beszélgetésekbe bonyolódni. Sokszor nem is tudjuk hogyan fogjunk hozzá. Néha viszont az élet maga hozza a lehetőséget rá.

Történt pedig a következő: 

Babó reggel ment be a szobájába, nagy lazán az egyik újával akarta kinyitni az ajtót, csakhogy az lecsúszott, a kilincs felpattant, és jól homlokon ütötte. Sírás-rívás, csapkodás, hogy fránya kilincs, majd a fürdőben az elektromos fogkefe nem indult, újabb arcoskodás……Próbáltam tréfával elütni a dolgot, nem sok sikerrel. 

Természetesen reggel nem volt megfelelő a légkör, hogy erről beszélgessünk, ezért megvártam a délutánt.

Azt terveztem, hogy megbeszéljük a felelősség, az ok-okozat kérdését. Lehet, hogy most azt gondolod, túl fiatal ő még ehhez. Igen, részben igaz is. Biztosan nem ebből az egy alkalomból fogja megtanulni mit is jelentenek ezek a szavak. De én abban hiszek, hogy minél korábban, az ő kis szintjén el kell kezdeni tanítani az élet nagy dolgait, mert kamaszkorban, amikor már elvárjuk, hogy felelősségteljes döntéseket hozzon, már késő tisztázni, hogy mit is jelent a felelősség.

Suli után az Erzsébet-parkba mentünk, gondoltam a legjobb hely, egy kis anya-fia beszélgetéshez. Megvártam amíg kiszaladgálja, kilövöldözi magát, majd felvetettem, hogy beszélgessünk. babó2

Talán annak köszönhető, hogy kicsi korától kezdve sokat beszélgetünk, vagy talán a suliban az erkölcstan órán folytatott beszélgetések miatt, de egy biztos, Babó nagyon szeret beszélgetni. Én mindig kíváncsi vagyok, hogy egy adott témával kapcsolatban Neki milyen gondolatai, elképzelései vannak. 

Így bedobtam a fogalmat: Felelősség….

Gondolkodott, gondolkodott, majd azt mondta, erről nem tudok mit mondani. Oké, semmi gond, akkor nézzük azt, hogy Ok-Okozat……És ehhez elmondtam néhány példát. A reggeli kilincsest, hogy ott az okozat az, hogy Ő megütötte a szemét és sírt, az ok pedig, a lazasága, az a gondolat a fejében, hogy most nem a megszokott módon nyitom ki a kilincset, vagy kiöntötte az ebédlő asztalra a narancs levet, vagy anya szépen rendbe tette a kertet, ezekben az esetekben is tisztáztuk, hogy honnan indult el a történés. Láthatóan megértette. Mindig van egy gondolat a fejünkben, ami alapján cselekszünk. 

Majd ezekből következvén megkérdeztem, ki volt ezekért a dolgokért a felelős? A kilincs, a fogkefe, a virágok????? Erre a legnagyobb természetességgel azt válaszolta: -“Nem, Te meg Én”. És miért fontos, hogy tudjuk, hogy ki a felelős? -“Azért, hogy ha valami rossz történt, akkor tudjuk azt, hogy mi voltunk érte a felelősök, és vigyázzunk, hogy máskor ne kövessük el. Minden amit teszünk következményekkel jár. Ha jó dolgot teszünk, jó lesz a következménye, ha rossz dolgot teszünk rossz lesz a következménye, de mindig mi tesszük.” 

Mindezt 9 évesen. Alig akartam hinni a fülemnek. Hihetetlenül büszke voltam, vagyok rá!!!! Így, hogy ezt Ő fogalmazta meg, és nem Én, erre már a jövőben könnyebb lesz hivatkozni. Talán nem is olyan “kicsi” már…..???!!!!

Sok-sok ember úgy éli az életét, hogy a rossz dolgokért ami vele történik, mindig mást tesz felelőssé. A férjét, a feleségét, az anyósát, a főnökét, a kormányt, a gyerekkorát….és még sorolhatnám. Sőt ha felmerül a kérdés, hogy talán ő maga a felelős a kialakult körülményeiért, még meg is van sértve. Pedig, ha egy gyerek ezt így képes átlátni, akkor talán nem is olyan nehéz, kivitelezhetetlen feladat. 

Beszélgetni nagyon jó! Megismerni gyermekeink kis lelkét igazán nagyszerű dolog. Ne hagyd ki Te sem!

Babóval egy másik beszélgetésünk amiben a téma a BOLDOGSÁG volt, itt tudod elolvasni.

Kérlek „oszd” meg, ha tetszett az írásom. Neked „csak” egy kattintás, ami nekem a jövőm szempontjából egy új kezdet lehet.

84 / 100 SEO Score

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük