A mai sütim fő alapanyaga egy olyan gyümölcs, ami nagyon savanyú, lédús, roppanós, fürtökben terem és gyönyörű piros színe van. Igen, ő a RIBIZLI. Megmondom őszintén, hogy eszemben sem volt aznap Ribizlit vásárolni, de a fiatalember, aki őstermelő lévén mindent IS tudott a Ribizliről és olyan kedvesen kínálta a portékáját, hogy én nem tudtam nemet mondani. Miután hazavittem, napokig ült szegény a hűtőszekrény egyik polcán és várta, hogy majd csak készül belőle valami finomság. Tanakodtam, hogy miben tudnám úgy felhasználni, hogy a család is szívesen megegye (mindenki belekóstolt, majd “fú, ez nagyon savanyú” felkiáltással, már csukta is be a hűtőt). AzUram meg is kérdezte, hogy: “Mi volt a terv, amikor megvetted”?…