Szalafő.2jpg
Háttérinformáció

Szalafő

Szalafő története a honfoglalástól

Szalafő település és tartozékai a honfoglalás utáni években jöttek létre. Ezt a tényt maguk a családnevek támasztják alá. Kezdetben a fejedelmi őrök, majd az államalapítás után a királyi őrök székhelye volt.

Köztudott, hogy a Kárpát- medencét benépesítő magyarság alakította ki sajátos védelmi rendszerét a gyepüt. E gyepürendszer területén belül az egyik legjelentősebb vidék a Rába folyó vonalától nyugatra fekvő határőrizeti rendszer volt, ennek volt része az Őrség. A gyepü katonáskodó népei őrszolgálat teljesítésének kötelezettségeikkel a királyi nemzetségi birtok szabad rétegei közé kerültek.

Az őrségiek- így a szalafőiek- a 11-12-13. századok elején nem egyszer voltak kitéve nyugatról ellenséges támadásoknak, hiszen a Rába völgyén át vezetett az egykori római hadiút Savaria- Szombathely- felé.

A 13. században a gyepürendszer elveszítette hadászati jelentőségét, ennélfogva a királyi őrök szerepe is csökkent. Helyettük a gyepü vonalán belül kővárrendszer épült ki, amely átvette a nyugati határ védelmének feladatát. Szalafő központi szerepe is kezdett elhalványulni és e központi szerepkör a templom létesítésén túl a Csákány-Muraszombati út szerepe, továbbá a szentpéteri váracska építése folytán Őriszentpéterre kezdett áttevődni. A felbomlóban lévő gyepü lakóinak életét V. István 1270-ben kelt oklevele mutatja be, amelyben a magyarosdi (Őrimagyarósd) várhoz tartozó speculatörök helyzetét rendezte 22 pontban.

Szalafő első adatolt említése 1393, amikor is Zsigmond király elrendelte, hogy az Esztergomi káptalan Péter fia, László udvarmestert új adomány címén iktassa be a Zalafew-i őrök birtokába.Az 1428-as: Sároi László fia Cseh péter részére kiállított adománylevél Szalafőt az Őrség tartozékaként sorolja fel. A Cseh család utód nélkül maradt, így az Batthyány Ferenc birtokába került.

Szigetvár ostroma és eleste után a török rövidesen megjelent az Őrségben is. A lakosság csak akkor remélhetett biztonságot, ha a török adófizetőjévé válik, vagyis meghódol. A lakosság tehát kettős adózás alatt volt. Adózott a földesúrnak és a töröknek. Az őrségi, s ezen belül a szalafői jobbágyok helyzete emiatt annyira súlyossá vált, hogy kéréssel fordultak Batthyány Ádámhoz, engedje őket áttelepülni a Rába túlsó partjára. Batthyány válasza: kérésük nem könnyű, ha áttelepülnének, a hódoltsági területeken maradóknak tennének kárt. Más móddal kell cselekedniök. A török állandóan emelte az adót,ezért később a falubeliek vonakodtak azt megfizetni. Még a fenyegető levélre sem adóztak. 1637-ben ezért feldúlták a falut, 70 rabot vittek el és 5 lakost megöltek. 

A török Dunántúlról történt kiűzése után Szalafőn 73 család adózott, 1715-ben 86, 1718-ban pedig már 97 jobbágy lakta a falut.

A jobbágysorra jutott szalafőiek a földesurukkal szembeni kötelezettségeiket és csekélyke jogaikat urbáriumba foglalták. Az utolsó urbáriumot 1767. június 25-én írták elő, amely tulajdonképpen zömében egészen a jobbágyság eltörléséig 1848-ig némi módosításokkal volt érvényben.

Ismeretes, hogy a községek közigazgatása évszázadokon át elsősorban a bíró és a jegyző révén valósult meg. Ezek hatáskörét illetve feladatát zömében az urbáriumok is tartalmazták, főleg 1848-49-ig.

A földesúri hatalom megszűnése, majd az osztrák abszolutizmus utasításos rendszere után az 1867- ben létrejött kiegyezés adta meg az alapot a községi önkormányzatok létrejöttéhez. Ettől kezdve a község maga választotta a bírót, az előljáróságot és a képviselőket, továbbá a jegyzőt. A községi képviselőtestület havonta ülésezett.

Szalafő község vagyonnal is rendelkezett. A községi leltárt évente számbavették, a község vagyonát tartalmazó leltárt községi törzskönyvnek hívták.

Az 1949. augusztus 20-án életbe lépett alkotmány szerint az államigazgatás és államhatalom, valamint a helyi önkormányzat szervei a helyi tanácsok, amelyeknek létrehozása választással történik. A szalafői községi tanács alakuló ülésére 1950. október 27-én került sor, ahol megválasztották a végrehajtó bizottság tagjait, elnökét és titkárát. Az elnök Varga József, helyettese Orbán Dezső, a titkár Tóth Antal lett. 

Orbán Dezső a tanácstagok nevében tett ígéretet, hogy a faluért mindent megtesznek és ezentúl az egész falu akarata fog érvényesülni, nemcsak egyes nagygazdáké.

1951-ben termelőszövetkezeti csoport szervezése és munkaerő toborzás szerepeltek napirenden.

1953-ban a község visszakapta a volt szövetkezeti épületet, ahol újból kinyitott a bolt és az italbolt.

1956-ban elhatározták a község villamosítását, amit helyileg munkával és faoszlopokkal segítettek.

1957-ben feloszlottak a TSzCs-k, a tagok visszakapták földjeiket. Májusban elkezdődött a villamosítás, 9 km hosszan szereltek villanyvezetéket.

1958-ban községi kavicsbányát nyitottak. Megoldódott a mozielőadás ügye. Megélénkült a kultúrmunka. Novemberben tanácstag választás volt. A tanácselnök ismertette a programot: Új iskola és kultúrotthon építése szerepelt benne. Ősszel megindult a buszjárat Szentgotthárdról.

1959-ben elkezdődött az iskola építése, új temető kialakítás, halottasház, ravatalozó építése történt.

1961-ben elkezdték a kultúrotthon építését.

1967-ben választások voltak. A tűzoltóknál felnőtt férfi, ifjúsági és női tűzoltó raj alakul.

1970-ben beindult őriszentpéteren a Cipőgyárban a termelés, ahova szalafői nők is felvételt nyertek. A Savaria Múzeum a Pityerszeren skanzent létesít.

1976-ban Szalafő része lett az Őrségi Tájvédelmi Körzetnek. A szeszfőzdét a Szala partra telepítették. Korszerűsítették a vendéglőt.

1978. Nagy ütemben folyt a közutak korszerűsítése. Elkezdődött a háziszemét szervezett gyűjtése és elszállítása. Felújították a klubkönyvtárt.

1979-ben döntés született a Zalalövő – Bajánsenye közti vasúti vonalszakasz megszűntetéséről. A közelekedést autóbuszokkal oldják meg. A faluban több helyen buszfordulót építenek.

1981. Elkészült a község összevont rendezési terve. Egyre népszerűbb a magánházaknál az üdültetés. Az iskola tanulóinak száma egyre csökken.

1983. évben elkészült a kultúrház, a temetőhöz vízvezetéket fektettek le.

1985-ben elkészült a posta és a tűzoltószertár. Elkezdődött a szeszfőzde felújítása.

1987-ben annyira lecsökkent az iskolában a tanulólétszám, hogy egy tanácsrendelet határozata alapján a gyerekek ezentúl Őriszentpéterre járnak iskolába. Vízmű társulatot hoztak létre, hogy kiépítsék a faluban a vízvezetéket.

1989: Megszűntek a faluban a mozielőadások. Lakossági adakozásból a hősi emlékművön 2. világháborús emléktáblát avattak. Szeptember 24-én felavatták az elkészült vízvezetéket.

Az 1990 évi LXIX.sz. törvény alapján 1990. szeptember 30- án volt a megszűnt tanácsrendszer helyett a helyi önkormányzati képviselőtestület tagjainak a választása. A megválasztott képviselők a következők voltak: László Gyula polgármester, Bali László képviselő, Horváth László képviselő, Karba János képviselő.

Szalafő község Önkormányzata, élén László Gyula polgármesterrel és természetesen a lakosság támogatásával, közreműködésével az alábbi intézkedéseket, fejlesztéseket valósította meg:

Még 1990-ben kialakították a polgármesteri hivatalt, bútorzattal, telefonnal látták el.

1991-től az óvodás és iskolás gyerekeknek térítési hozzájárulást biztosítottak. A kultúrház tetőzetét rendbetették és bevakoltatták.

1992-ben a szerre vezető utakat aszfaltoztatták. Decemberben minden 18 éven aluli gyermek számára takarékbetétkönyvet nyitottak. Megalakították a sportkört és ellátták felszereléssel. A faluban gázcsere-telep létesült.

1993-ban községi kezelésbe került a szeszfőzde és a tejcsarnok.

1994-ben létrehozták a falugondnoki szolgálatot, ehhez egy pályázat segítségével mikrobuszt szereztek.

1995-96-ban folytatódott a kultúrház bővítése és felújították a községben lévő buszvárókat.

1997-98-ban tető alá került a kultúrház, a tetőtérben szálláshelyeket alakítottak ki, ami a vándortáborozókat szolgálja majd. Megoldódott a hulladék konténeres kezelése és teljessé tették a Csörgőszeren a közvilágítást. 

Szalafő elhelyezkedése

A történeti Őrség egyik legnagyobb települése a Zala patak forrásvidékén, a Jugoszláv határ mellett. A 4 km hosszú település 7 szerből áll, melyek a Zala patak két partjának lejtőin, illetve a forráságak által közrefogott dombok peremein helyezkednek el.

A községtől északnyugatra, a Fekete- tóból ered a Zala-patak fő ága, mely a Felsőszer és a Pityerszer között ér be Szalafőre.

A település elnevezése a Szala(Zala) folyó névnek és a “fej”- amely a folyó kezdetét, forrását jelzi- főnévnek az összetétele. 

Az utóbbi időben mind többen állítják, hogy ez a település volt kezdetben az Alsóőrség központi helye. Csak később a 14. században tevődött át a központ szerepköre Őriszentpéterre.

A millennium évében gyűjtött adatok 1898-ban történt közzététele során Szalafőt úgy jellemezték, hogy: “Szalafő ősrégi magyar község, a Zala folyó mellett, 162 házzal, 775 ev. ref. és ág. ev. lakossal. Postája Őri-Szent-Péter, távírója Csákány. A község határában római sírok és egyéb emlékei a római kornak találhatók…”

Az I. világháború után Vas vármegye címtárában úgy ismertették, hogy: “Szalafő kisközség. Ősrégi magyar község a Zala-folyó mellett. Lakosai szorgalmas magyar kisbirtokosok…”

A II. világháború után a 80-as években közigazgatásilag úgy mutatták be, hogy: ” Szalafő – Őriszentpéter nagyközségi közös tanács társközsége.”

Az 1990-ben bekövetkezett rendszerváltás keretében október 1-től megalakult Szalafő község Önkormányzata. Szalafő tehát önálló községgé vált, amelynek sorsáról ismét saját képviselőtestülete dönt.

A község 7 halmon- dombon épült tipikus szeres település.Az egyes szerek elnevezése az ott lakó családokról, földrajzi elhelyezkedéséről kapta nevét. 


A községtől északnyugatra, a Fekete-tóból ered a Zala folyó, amelyet itt még Szalának hívnak, innen a Szalafő elnevezés. Szalafő a történelmi Őrség egyik legnagyobb települése, Vas megye délnyugati sarkában. Közvetlenül határos Szlovéniával, közel az osztrák határhoz.

Őrvidék lévén a környék településeit sajátságos építkezés jellemzi, vagyis a házak, házcsoportok egy-egy domb tetejére épültek, ezeket a házcsoportokat szereknek hívják.

Szalafő hét szerből áll, mégpedig: Templom-, Pap-, Felső-, Alsó-, Pityer-, Csörgő- és Gyöngyösszerből.

A falu lakossága kb 250 fő, az itt élők nagy része a szomszédos Őriszentpéterre jár dolgozni, és ide járnak a gyerekek is óvodába, iskolába,mivel a településen 1987-ben megszűnt az iskola.

A házak egy része már nem helybelieké, hisz sokan felismerték a táj szépségét, és egyre többen próbálnak a községben hétvégi házat nyaralót vásárolni.

A hetvenes-nyolcvanas években szinte minden fiatal házaspár, aki építkezésre adta fejét, Őriszentpéterre települt, ennek oka a munkahelyhiány, a közlekedési nehézségek, valamint az volt, hogy községünkben -kiemelt tájvédelmi körzet lévén- igen szigorú megkötések voltak az építkezések terén. Szerencsére mára ez a tendencia nem jellemző, mind több fiatal szalafői építkezik helyben, a szép új házak a falu hangulatán is sokat javítanak.

Az Őrség, így Szalafő is kedvelt kirándulóhely, nyáron sokan látogatnak el ide. A község nevezetessége az Őrségi Népi Műemlékegyüttes Pityerszeren, ahol eredeti helyén lehet megszemlélni azt, hogyan milyen körülmények között éltek a maguk építette lakóházakban a szalafői gazdák,milyen bútorok, használati tárgyak, ruhaneműk jellemezték a múlt század eleji szalafői ember életét.

Szalafő és a környék idegenforgalmi szerepét egyre többen felismerik, és a falusiak is szívesen veszik ki részüket a vendégvárásból, igényes szálláshelyek kialakításával, vendégszeretetükkel. 

Természeti adottságok

Szalafő község Vas megye délnyugati sarkában helyezkedik el. Földrajzi besorolás szerint a Felső-Zala-völgy kistájba tartozik, amelynek a legnyugatibb települése.

Országos jelentőségű természetvédelmi terület, 1978-tól, az akkor létrehozott Őrségi Tájvédelmi Körzet része teljes községhatárával. 2002-ben Nemzeti Parkká nyilvánítják. A terület jelentősége nemcsak táji, természeti értékeiben rejlik, hanem az itt élő emberek életmódjában, környezethez fűződő viszonyában is.

Több értékes legelő is található Szalafőn, melyek gazdag élővilágnak adnak otthont.

A község határában található “Őserdő” egy különböző korú, önvetényült erdő, elhagyott szántók beerdősülésével jött létre. Tanulmányozása során következtetni lehet az Őrségi erdők történetére és jellegzetességére.Az itt található fokozottan védett erdeifenyves az ország egyik legszebb elegyetlen erdeifenyvese. 

Az Őrség éghajlata kiegyensúlyozott, szélsőségektől mentes, nedves szubalpin, átmenetet képez a Dunántúl és az Alpok éghajlata között. Hazánk csapadékban leggazdagabb tájai közé tartozik.Az őrségi táj kialakulását alapjaiban a Pannon beltenger üledékrétegei és a pleisztocén időszak kavicstakarói határozták meg. Jellegzetes kőzetei: csillámpala, talkpala, kloritpala, fillit és a szerpentin.

A hűvös, csapadékos éghajlat hatására megtelepedő erdei vegetáció szerepe jelentős a talaj képződésében is.

Szalafő területének kb 60 százalékát borítják erdők, így gazdasági jelentőségükön túl meghatározó jelentőségük van a tájkép kialakításában is. Az erdők nagyrészt erdeifenyvesek, kevesebb a tölgyesek, bükkösök területe, a patakokat égeresek kísérik. Különösen gazdag a terület kisebb-nagyobb lápokban, melyek ritka, értékes növényeket rejtenek. 42 védett növényfaj található.A község legjelentősebb vízfolyása a Zala. A terület állóvizei apró erdei tavacskák, közűlük a leghíresebb a Fekete-tó, a Zala forrásvidékén. A tó csak nevében őrzi állóvíz jellegét, nyílt vízfelülete nincs, valójában a ritka dagadólápok egyike. Egy monda szerint valaha egy templom állt itt, egy szolgálólány egyszer elkésett a miséről, ezért mérgében azt kívánta hogy süllyedjen el a templom. El is süllyedt, a régi öregek állítólag még látták a vízből kiálló keresztjét.

Az állatvilág igen változatos. Hazánk leggazdagabb lepkefaunája él a területen. Nemzetközileg védett fajok is megtalálhatók itt (pl lápi tarka lepke).A kétéltűek közül figyelemreméltó a hegyvidéki elterjedésű sárgahasú unka és alpesi gőte jelenléte. A terület értékes madarai a fekete gólya, a billegetőcankó, a darázsölyv, a búbos cinege és a tüzesfejű királyka, amelyek fészkelnek is itt.

Nagyobb vizek mentén vidrát is láthatunk.

A sok csapadéknak és a magas páratartalomnak köszönhetően az erdők alja különféle gombákban rendkívül gazdag, melyeket az itt élők örömmel gyűjtenek, egy részét szárítva tartósítják. A jól ismert gombafajok mellett igazi ritkaságok az Alpokra jellemző nedű- és csigagombák is előfordulnak itt.

Az őrségi településeknél felfedezhető a történelmileg kialakult tájszerkezet, amelyet legjobban Szalafő őrzött meg hagyományos építészeti arculatával,különösen szép, gazdag természeti adottságaival. Az ilyen terület Magyarországon is rendkívül ritka, ezért védelme különös figyelmet igényel. 

További sok érdekes információt, képeket találhatsz még itt Szalafőről.

20 / 100

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük