Múmia a konyhámban

Amikor ezt a sütit először készítettem és megmutattam Babónak, Ő csak annyit mondott: -“Jé, MÚMIA”… azóta ez a név rá is ragadt és már csak így kéri ha megkívánja. 

Az elkészítése rendkívül egyszerű!

Szinte már minden bevásárló központban lehet kapni leveles tésztát, ami már a megfelelő méretűre ki is van nyújtva. Hihetetlenül nagy segítség a házi asszonyoknak. Ha frissen vesszük, érdemes egy kis időre mélyhűtőbe tenni, mert így könnyebb vele dolgozni. Ha már néhány napot eltöltött a hűtőbe, akkor erre nincs szükség. Miután kitekergettük, nagyjából 2cm-es csíkokra kell felvágni.

Az almát közben a kiskukta megpucolhatja, már ha van nekünk ilyen. Ha nincs, akkor az is ránk marad. Az almának a közepét ki kell vágni, talán úgy hívják a szerkezetet, amivel ez könnyen kivitelezhető, hogy almacsumázó. Félbe vágni nem az almát nem igazán jó ötlet, mert akkor nehéz lesz körbe tekerni, szóval valahogyan ki kell venni a csumáját. 

Ha az almák készen állnak, hogy fincsi süti váljék belőlük, akkor én még megforgatom fahéjas cukorba, mert Babó így szereti. Ha elég édes az alma, ez akár el is hagyható.

Na és akkor most jön a neheze, a “mumifikálás”, vagyis a tészta csíkok feltekergetése az almára. Ez egy picit nehezebb feladat, de az a titka, hogy egy kicsit az elején rá kell nyomni a tésztát az almára, utána már a tekerésnél a tésztacsíkok megragadnak egymáson. Én kb. a felső harmadánál kezdem, és onnan haladok lefelé, majd a felső részét is körbe tekergetem. 

Készítettem már úgy is, hogy a közepébe, a lyukba, tejcsoki kockákat daraboltam. Ekkor az alján lévő lyukat is letakartam tésztával, hogy a csoki ne folyjon ki. A maradék tésztából kis levélkéket készítettem, hogy csinosabbak legyenek a MÚMIÁK. Tojással lekentem, majd 150 fokos légkeveréses sütőbe sütöttem, amíg szép aranybarna nem lesz.

 Arra gondoltam, hogy úgy is fincsi lehet, ha a lyukba vanília pudingot, vagy főzött diókrémet töltünk. Ki is fogom próbálni.  

Jó étvágyat hozzá!