tükör
Beszélgettem Mr Romantikával....

Én, a Tükör és azUram….

Mit látsz???

“A tükör előtt állok, és iszonyú a látvány,
Csak bámulok, mint egy ma született hátrány.
“Na, mi a gond? Na, mondd, mi a gond?!”
Valaki mondja meg, hogy ki vagyok, és pont!

 Sajnos vagy sem, jó vagy nem, kell vagy nem… de mi NŐK úgy vagyunk “összerakva”, hogy rendkívül kritikusak vagyunk magunkhoz, na és persze másokhoz is, de magunkhoz még annál is inkább.

  df479ab7c2a515a5d445b5f25bbe7152

 

Megkértem 10 ismerősömet (NŐI), hogy véleményezze magát, ésss… nem fogjátok kitalálni, hogy hányan kezdték azzal, hogy NEM TETSZIK MAGAMON EZ, MEG NEM TETSZIK AZ, MEG JÓ LENNE MEGVÁLTOZTATNI EZT, MEG JÓ LENNE, HA AZ IS MÁSMILYEN LENNE. Igen, 10 emberből 7.5, azért a fél, mert ő, akit félnek számoltam, ugyan nem rögtön negatívummal indított, de már a második dolog az volt, hogy a hajam viszont………

Én sem vagyok kivétel ez alól, sőt… én még azt sem hiszem el, ha valamit megdicsérnek rajtam. Dolgozom rajta, hogy ez változzon…

Néhány nappal ezelőtt, az őszi nagytakarítás közepette, amikor is pont a bejárati ajtó melletti nagy tükröt takarítottam, megálltam egy pillanatra, csak úgy ott felejtettem magam előtte. Csak néztem, néztem és néztem magam, vagy talán valahová “mögé”, nem tudnám megmondani, erre szokták mondani, hogy “csak” úgy bambultam.

Észre sem vettem, hogy azUram a nappaliból engem figyel. Nem tudom mennyi idő telt el így, nem érzékeltem, mintha ott sem lettem volna, mintha nem is magamat néztem volna, hanem… valamit bennem, mögöttem…nem tudom.

Egyszer csak megszólalt azUram: -“Mit látsz”???? Ekkor, mint aki épp most tért vissza a testébe, összerezzentem, és azt mondtam: -“mit kérdezel???”

Azt, hogy: -“mit látsz”???? Hirtelen nem értettem a kérdést, illetve érteni értettem a szavakat, csak nem tudtam, hogy arra gondol-e, hogy valahol máshol jártam…..(mintha épp messze repültem volna az időben), vagy valóban azt szeretné tudni, hogy milyennek látom magam???

Mond el, hogy: -“mit látsz MOST!!!!” Nem tudom megtagadni magam, így ezzel kezdtem: hát…ráférne a hajamra egy fodrász, még mindig vastag a combom…amihez képest a vádlim nagyon vékony……….Mire ő: -Állj, állj, állj, ezt most hagyd abba!!!

 Ehhez az egész történethez hozzá tartozik, hogy amíg én önbizalom, önértékelés terén, mondjuk úgy van még mit tanulnom, addig Ő az, akire rá lehet mondani, hogy: ÖNBIZALOMMAL TELT, ELÉGEDETT MAGÁVAL. 

Így folytatta: ha most én elkezdelek dicsérni, úgy sem hiszed el, ezért tedd meg azt, hogy bemész a fürdőszobába, pucérra vetkőzöl, és a kis lábad ujjától a fejed búbjáig, végig tekintesz a testeden, és nem azt keresgeted, hogy mi az ami nem tetszik, hanem keresel olyan pontokat, olyan részleteket magadon, amit szépnek látsz, amivel meg vagy elégedve, amit csodálni tudsz.

pexels lee chinyama 12046490

 

Na persze, ne már…minek ez…és ehhez hasonlók hagyták el a szám. Deeeee Csináld!!!! Kérlek!!!!

Na jó, mint egy szófogadó kislány, bementem a fürdőbe, és csak néztem, néztem és néztem magam. Nem tettem mást, mint néztem a tükörképemet, leginkább az arcomat, mintha minden apró részletét, minden szeplőt, ráncot, megakarnék jegyezni. Alig pár pillanatig ment csak, holott úgy éreztem mintha egy örökkévalóság telt volna el azóta, hogy a tükör elé álltam. Azt éreztem, hogy képtelen vagyok konfrontálni magam. Mindazt, amit a tükörben látok. Kavarogtak bennem az érzések, az emlékek, a villanásnyira feltűnő nagymamám, akinek hasonló volt a tartása, a vádlija, mint az enyém. Az arcvonásaimban az anyukámat véltem felfedezni. A mosolyom már nem az, ami néhány hónappal ezelőtt, mert volt egy szájsebészeti beavatkozásom, ami teljesen megváltoztatta az arcomat. Amivel a mai napig nem igen tudtam megbarátkozni. Pár pillanat alatt elfogott a sírás, az idegesség, a keserűség, így gyorsan be is fejeztem a TÜKÖRKÉPEM +CSODÁLÁSÁT”.

 

 A  ráncok csak azt jelzik, hol a mosoly helye. Mark Twain

 

 

Csalódott, haragos, durcás, hisztis, ideges voltam… igyekeztem kerülni a beszélgetést.

Látta rajtam azUram, hogy ez a “feladat” nem pont úgy sült el, ahogyan Ő azt remélte. Kérdezgetett, hogy: Naaaaaa???? Mire jutottál??? Mire én, sírásba törtem ki. És elmondtam az érzéseimet. 

Nem kezdett el vigasztalgatni, vagy azt mondani, hogy De, nagyon szép vagy! Ismer már, hogy ezzel csak még mélyebbre taszított volna.

Inkább azt kérdezte: -Volt neked PÖRGŐS SZOKNYÁD mikor kicsi voltál? Pörögtél benne???

Persze, hogy volt, és természetesen imádtam benne pörögni, táncolni. 

Mit éreztél olyankor, kérdezte? Boldog voltam, csodásnak éreztem magam, szépnek gondoltam magam, nevettem, vidám voltam…….

Akkor most menj vissza a fürdőbe, le sem kell vetkőzni, csak képzeld el, azt a kislányt aki CSODÁS, GYÖNYÖRŰ, BOLDOG, PÖRÖG ÉS PÖRÖG…és miközben felidézed ezt az érzést, csak nézd magad, csak állj nyugodtan és NÉZD A TÜKÖRBE, EZT A CSODÁS NŐT, AKI MOST VAGY!!!!!

A NŐT, AKI CSODÁS FELESÉG, ANYA! A NŐT, AKI SZEXI, CSINOS, FITT, KREATÍV! Ne a szeplőket, a megváltozott bőrödet, a vékonynak vagy vastagnak ítélt, ezt vagy azt magadon. A CSODÁT LÁSD MEG MAGADBAN! 

Értékeld, hogy EGÉSZSÉGES VAGY, hogy KÉPES VAGY 10 KM-T IS LEFUTNI, hogy a konyhában is elképesztőket alkotsz, hogy még 23 ÉV UTÁN IS BOLDOGGÁ TESZEL ENGEM!

EZT A NŐT LÁSD!!!! SZERESD A NŐT, AKI BENNED ÉL! 

Kb. 15 percet töltöttem el a fürdőbe, és most, amikor kijöttem, nem a keserűségtől volt könnyes a szemem, hanem a HÁLÁTÓL, A SZERETETTŐL, amit azUram iránt éreztem, hogy a segítségével, olyannak láthattam magam, amilyennek már jó régen nem. 

MEGSZÜLETETT BENNEM A NŐ, A CSODA, A BOLDOGSÁG!

Egész napra kitartott ez a kellemes, bizsergető, boldog érzés. 

Köszönet és Hála érte!

 

7441e28baf9236f6de9bff1afbef2597

Egy hasonlóan elgondolkodtató írásom. Itt tudod elolvasni.

Kérlek „oszd” meg, ha tetszett az írásom. Neked „csak” egy kattintás, ami nekem a jövőm szempontjából egy új kezdet lehe

84 / 100

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük