Mi volt előbb??? A tyúk, vagy a tojás???
Avagy változtassunk önmagunktól, ne a kényszer hozza a változást!
Ha csak a címét látnám ennek a cikknek, valószínűleg tovább is lapoznék, mivel azt gondolnám, biztosan valami evolúciós, filozofálgató témát boncolgat az írója. Amit vagy úgy fogalmaz meg, hogy a felét sem értem, vagy egyszerűen számomra, érdektelen a téma. Én mégis arra kérlek, ha már idáig eljutottál Kedves Olvasóm, akkor tarts ki még egy picit, hiszen biztosan nem véletlenül kerültél ide, erre az oldalra, talán még az is előfordulhat, hogy néhány fontos információval gazdagodva távozol. Ez a kis szöszszenet sem nem evolúciós fejtegetés, sem pedig remélhetőleg nem érthetetlen, érdektelen témát boncolgató írás.
Számomra az ősz, a legcsodálatosabb évszak, még akkor is, ha egy kicsit az elmúlásról szól.
Az élet a “változásról” szól. Ezt a leckét tanítják nekünk az évszakok.Paulo Coelho
Valamiért mi emberek, úgy vagyunk “programozva”, hogy leginkább január elején, vagy szeptember elején szövögetünk nagy terveket, aminek a középpontjában a VÁLTOZÁS, VÁLTOZTATÁS szerepel. Gondoljunk csak a nagy fogyókúrás terveinkre, vagy a kezdjünk új dolgot tanulni elhatározásokra, persze akkor már a költözzünk új helyre terveket se hagyjuk ki. Ezek mind kellemesebb, lazább, nyitottabb, lelkesítőbb formái a VÁLTOZTATÁSNAK, még akkor is sok melóval, kitartással kell, hogy párosuljanak.
A nehezebb, frusztrálóbb VÁLTOZTATÁS AZ, AMIKOR A FELÁLLÍTOTT DIAGNÓZIS, A VÁLÁS ELŐSZELE KÉNYSZERÍT RÁ BENNÜNKET. Ebben nem csak a diagnózis a rémisztő, hanem a versenyfutás a idővel, az a belső, mardosó kényszer: MEG KELL CSINÁLNOM!!! Volt már részem ilyenben is és olyanban is.
Mielőtt pityeregni kezdenénk, evezzünk is tovább…
Idén ősszel, nem terveztem semmilyen VÁLTOZÁST, VÁLTOZTATÁST. Úgy éreztem egyszerűen csak hagyom, hogy legyen úgy, ahogyan van, amilyen-olyan, és abból hozzuk ki a legtöbbet. Félre ne értsetek, ez nem beletörődés, vagy érdektelenség, inkább úgy jellemezném, hogy most nem akartam az életem tengerét a szokásosnál is jobban felkorbácsolni, sokkal szívesebben szerettem volna felfeküdni a hullámokra és menni, menni, menni, amerre visznek. Elfogadva azt, hogy időnként egy nagyobb hullám, telibe csapja az arcomat, de a napocska pár pillanat múlva már meg is szárítja.
Ennek ellenére egymást követték az események, jöttek az információk, megtaláltak ismerősök, olvastam szuper cikkeket, megismertem fantasztikus embereket, és ezzel egyidőben kialakultak a testemben mindenféle apró kis tünetek (sorozatos fejfájás, hajhullás, bőrtünetek, puffadtság érzés), amikre valójában az újonnan megismert információk, emberek adták a megoldást. (legalábbis remélem), még eléggé az elején vagyok a folyamatnak.
Amikor ezen gondolkodtam, hogy hogyan is meséljek nektek erről, ez a kis időrendi felvetés jutott az eszembe, hogy:
Mi volt előbb??? A tyúk, vagy a tojás?
Egyet viszont tudok, hogy nem mentem el a VÁLTOZÁS, VÁLTOZTATÁS sugallata mellett, nem söpörtem be a szőnyeg alá a felém tett felhívást, hanem inkább belevetettem magam ezerrel.
Aztán lássuk, hadd jöjjön, aminek jönnie kell!!!
Én abban hiszek, hogy nem akkor kell változtatni, amikor már betemetnek bennünket a “bajságot” okozó hullámok, kellemetlenségek, hanem akkor, amikor hajlandóak vagyunk ránézni, hogy baj van. Amikor már bevalljuk, legalább saját magunknak, hogy ez így nem lesz jó!!! Teljesen mindegy, hogy az egészségi állapotunkról van-e szó, vagy a kapcsolatainkról, vagy a gyereknevelésről.
Sokszor legyintünk:
– á csak a front,
– á lehet, hogy valami vírus bujkál bennünk,
– á csak túl fűszereset ettünk,
– á csak kamaszodik, azért lett olyan visszahúzódó,
– á csak sokat dolgozik, azért jár hírtelen minden nap későn haza……….
végtelen lehetősége van a kifogásoknak, hogy hogyan NE, NE MOST FOGLALKOZZUNK A “BAJSÁGGAL”. Majd egyszer csak az orvosnál kötünk ki, aki diagnosztizál valami szörnyűséget, a kamasz gyerekünk valami verekedésbe, ne adj isten drogos ügybe keveredik, a férjünk pedig lebukik egy félre nem érthető sms-el. Ugye ismerősek a szituk?????
Tudatosnak kell lennünk!!!
Sokáig számomra ez olyan megfoghatatlan szó volt TUDATOS, TUDATOSNAK LENNI. Mit jelent ez valójában??? Biztosan számtalan magyarázat létezik erre a kérdésre. Nekem annyit jelent a TUDATOSNAK LENNI, hogy észreveszem, hogy homokszem került a gépezetbe, megfigyelem, felmérem, hogy ez a homokszem okoz-e, okozhat-e akkor gondot, amivel foglalkozni kell, és ha igen,
akkor onnantól kezdve arra FÓKUSZÁLOK, hogy mi a megoldás.
Pl.: én egy rendkívül érzékeny ember vagyok, nagyon hamar, visszamászom a kis csigaházamba és még be is falazom, hogy nehogy bárki bekopogtasson rajta. Ezzel persze nem csak magamnak, de a Körülöttem élőknek is kellemetlen perceket tudok okozni.
Most jön a tudatosság a dologba. Megfigyeltem, hogy milyen szituációkban adja azt az utasítás a tudatalattim, hogy: HÁTRA ARC, IRÁNY A CSIGAHÁZ!
A megoldás persze nem az, hogy elkerülöm az ilyen szitukat, sőt, még azt sem mondom, hogy a HÁTRA ARC érzése sem kerít a hatalmába, de a csigaházba már nem bújok be, már nem falazom be a bejáratot (legalábbis az estek zömében). Hanem: megvizsgálom, hogy miért történt, ami történt, (esetleg a másik fél épp valami miatt zaklatott és ezért szólt hozzám úgy, ahogyan, vagy esetleg én mondtam előzőleg olyasmit, amire ő úgy reagált), mindezt 1-2 perc alatt “lejátszom”, és ennek függvényében reagálok tovább, a JELEN HELYZETRE és nem a régmúlt, tudatalatti PARANCSÁT KÖVETVE.
AzUram mondása, hogy: nem az a baj, amit mondtál, hanem ahogyan mondtad, illet amilyen érzést az kiváltott belőlem.
Ugyanezt a TUDATOSSÁGOT kell, hogy alkalmazzuk az EGÉSZ-ségünkkel kapcsolatosan is. Számtalan csoport tagja vagyok, ahol azt olvasom, hogy a hölgyek, asszonyok, akkor változtatnak vagy gondolkodnak el a változtatáson, amikor már a súlytöbbletük elérte a 20-30 kg-ot, ami persze magas vérnyomást, szívproblémákat, nőgyógyászati gondokat, szexuális zavarokat, és egyéb szörnyűbbnél-szörnyűbb tüneteket okoz, az önbecsülésükről, önszeretetükről nem is beszélve. Akkor gondolkodnak azon, hogy mi is a MENOPAUZA, amikor a tünetektől már az életük minősége elviselhetetlen.
Ügyet sem vetsz a testedre, a legcsekélyebb figyelmet sem fordítod rá addig, amíg gyanítani nem kezded, hogy valami baj támadt vele. Gyakorlatilag semmit nem teszel a megelőző karbantartásért. Jobban gondját viseled az autódnak, mint saját testednek.
Költői kérdés volt…
Én most elindulok egy úton, ami nem csak a testemnek lesz jó, de azzal, hogy leírom a tapasztalataimat, talán téged Kedves Olvasóm is arra ösztönözlek, hogy VÁLTOZTASS. Találd meg a saját módszeredet, és vesd bele magad teljes erővel.
Amire szükségünk van, lesz az “utazásunk” során…
2. Ha igen…. Akkor hozd meg a döntést, hogy VÁLTOZTATSZ, még mielőtt a helyzet kényszerít rá, hogy VÁLTOZTASS. (VÁLTOZTATOK!!!)
3. KERSED A MEGOLDÁST!!! (kutakodj, kérdezősködj, beszélgess, informálódj)
4. Ha MEGVAN az irány, hogy merre indulsz el, milyen módszert választasz, kitől kérsz segítséget, akkor gyűjts róla minél több információt.
Ha a paleo, keto, nyers… módszer mellett döntesz, olvass róla minél többet, gyűjts recepteket….stb., ha a kineziológia rendszere tetszett meg, akkor csatlakozz csoportokhoz, ha találtál egy jó angol tanárt, akkor ismerkedj meg vele, menj el hozzá próbaórára, ha új munkahelyet, munkakört szeretnél, gondold át, mi az amivel, akivel szívesen dolgoznál, ha esetleg vállalkozásba kezdenél, akkor készíts üzleti tervet, tudj meg a témáról minél többet, ha nyomot szeretnél hagyni a világban akkor alkoss, írj blogot,
5. Előfordulhat az is, hogy ami elsőre jó útnak mutatkozott, mégsem hozza meg a várt változást, esetleg bebizonyosodik, hogy nem ez a jó irány. Akkor nem szabad feladni, tovább kell KERESNI, KERESNI, KERESNI, egészen addig, amíg azt nem érezzük, hogy IGEN, EZ AZ!!!!
Mielőtt beleveted magad a keresgélésbe, hogy merre folytasd élted történetént, egy kis közös munkára, “játékra” hívlak.
Talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy életünk legfontosabb aspektusa a LELKI BÉKE, LELKI BOLDOGSÁG. Fontosabb a pénznél, a szerelemnél, a sikernél, és ugyanakkor az egészségünk komoly “szeletét” adja. Ma már nem számít újdonságnak az, hogy a testünket a lelki bajaink betegítik meg. Vagyis, ha nincs rendben a lelki életünk, egészségesek sem lehetünk.
Én azt tapasztaltam, hogy amikor benne ücsörgünk a “lekvárba”, nem feltétlenül tudunk jó döntéseket hozni. Ahhoz előbb ki kell mászni, körül kell nézni és hinni benne, hogy van MEGOLDÁS!
Ehhez hoztam elsőként egy kis olvasgatni valót, megválaszolandó kérdéseket…. Kattints bármelyik képre, válaszd ki a Téged legjobban érdeklő témát, és kezdődhet is a KÖZÖS MUNKA.
Mint említettem már, számomra is szükségessé vált némi VÁLTOZTATÁS. Az EGÉSZ-ségi állapotom indított el ezen az úton. Nincs nagy baj, nincs szörnyű diagnózis, horror számú plusz kilók, inkább olyan diszkomfort érzés. 50 feletti előrelátás, előrefutásnak is nevezhetném. Megteszek mindent, hogy minél tovább jó karban tudjam a szerveimet, a testem egészét.
Bemutatok majd nektek egy rendkívül kedves, mindig mosolygós, segítőkész hölgyet, akivel, akinek, a segítségével fogom ezt a folyamatot véghez vinni.
Leírom napról-napra a történéseket, tapasztalatokat, változásokat.
Bemutatjuk a céget, aki az egész mögött áll.
Tartsatok velem, velünk! Hamarosan kezdünk!