A tükör túloldalán – egy férfi válaszol
A „Szép vagyok?” folytatása… más szemszögből
A cikk 3229 szót tartalmaz.
Olvasási idő: 10 perc. Estimated reading time: 10 minutes
A cikk végén elolvashatod angolul is. Jó olvasást neked! You can read the English version at the end of this article.
Az előző bejegyzésemben arról írtam, mit jelent számunkra, nők számára szépnek lenni. Meséltem a saját megéléseimről, a tükör előtti percekről, a pörgős szoknyás gyermeki énünkről, az anyai test változásairól – és arról a belső útról, amit minden nő végigjár.
Most viszont úgy éreztem, itt az ideje átlépni a tükör túloldalára.
Mert a szépség nemcsak bennünk él, hanem abban is, ahogyan mások látnak minket.
És ha már ennyit gondolkodtunk azon, hogy mi hogyan éljük meg a nőiségünket, akkor hadd kérdezzem meg:
mit gondol róla egy férfi?
Ebben a bejegyzésben megszólal András – egy érzékeny, gondolkodó, 21. századi férfi.
Nem szakértő, nem guru, csak egy férfi, aki hajlandó figyelni, jelen lenni, kérdezni és válaszolni.
Azt hiszem, pontosan erre van most szükség:
egy valódi párbeszédre.
Ez a cikk nem ítélkezik. Nem okoskodik.
Csak kérdez – és válaszol.
És lehet, hogy közben kicsit mi is másképp kezdünk el nézni magunkra. Meg egymásra.
Az első kérdésem, hogy milyen ma egy szép Nő szerinted?
- András válasza:
„Tudod, régen azt gondoltam, hogy a szép nő az, aki után mindenki megfordul. Akinek tökéletes a bőre, a haja, a mozgása. Aztán eltelt néhány év. Megnéztem ezerszer ezeket a típusú nőket… és mégis, akire ma azt mondom: szép, az egészen más.
A szép nő ma számomra az, aki jelen van. Nem harsány, nem tökéletes, hanem igazi.
Aki tud nevetni — magán is.
Aki tud hallgatni — ha kell.
Aki nem akar mindenáron tetszeni, de mégis vonzó, mert önazonos.
Egy szép nő lehet kócos, lehet fáradt, lehet kisírt szemű is – ha közben ott van benne az a valami… az a fény. A tartás. A melegség. Azt hiszem, a szépség ott kezdődik, amikor egy nő összhangban van saját magával. Akkor is, ha az nem mindig „Instagram-kompatibilis”.
Szóval számomra a szépség nem látvány.
A szépség egy hangulat. Egy érzés, amit mellette érzek. És ha az megérkezik… nos, az a legnagyobb vonzerő.”
Ha már párbeszéd, akkor András is felteszi a kérdéseit nekem.
András kérdése: És te? Szépnek látod magad? Vagy csak akkor, ha valaki más mondja?
- Judith válasza:
“Is – is. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy itthon a fiúk (a fiam és azUram) rendszeresen megdicsérnek, hogy: “Ja de szép vagy!” Vagy ép észreveszik, ha fodrásznál voltam és ez sokat segít abban, hogy jól legyek, szépnek érezzem magam. Annak ellenére, hogy az idő rajtam is nyomot hagy, mégis azoknak, akiknek igazán fontos vagyok, szépnek látnak.
Azt nem mondanám, hogy mindig, minden percben szépnek látom magam, sőt… de vannak napok amikor kifejezetten azt érzem, hogy SZÉP VAGYOK! Jól érzem magam a bőrömben! Melyek ezek a napok, mi váltja ki? A legtöbbször semmi extra, csak mintha egy angyalka a vállamra szállna és a fülembe súgná: OLYAN NAGYON SZÉP VAGY!
Judith kérdése: Változott a NŐ-i szépség az elmúlt években?
- András válasza:
„Igen, a női szépség változott – és szerintem nem is kicsit. Régen a szépséget sokkal inkább egy sémába próbáltuk belegyömöszölni.
Volt egy elvárás: ilyen legyen a haj, olyan legyen a test, így járjon, úgy beszéljen. És ha ezek stimmeltek, akkor azt mondtuk: ez egy szép nő.
Ma viszont — hála az égnek — ez sokkal árnyaltabb lett. Ma már nem egyetlen szépségideál létezik, hanem sokféle. Látunk plus size modelleket, szürke hajú nőket, anyajegyes, szeplős, teljesen egyedi arcokat, és mindez szép lehet. És nem csak a reklámokban, hanem a való életben is.
Ami viszont nem változott, az az, hogy a szépségnek mindig van valami mélyebb rétege. Egy szép nő ma is az, aki valamit kisugároz. De ma már nemcsak a külső határozza meg ezt a kisugárzást, hanem a története is, a jelenléte is. A természetessége. A humora. Az, ahogyan nem akar mindenáron tetszeni – és ettől még jobban tetszik.
Szóval igen, változott.
De a legnagyobb változás talán az, hogy mi férfiak is kezdünk máshogy nézni. Kezdjük meglátni a szépet ott is, ahol régen csak szabálytalanságot láttunk. És ez szerintem nagyon is jó irány.”
András kérdése: Te hogyan látod a saját változásaidat? Könnyű elfogadni az évek nyomát a tükörben?
- Judith válasza: “Talán hihetetlennek fog tűnni, de én most sokkal jobban érzem magam, sőt talán még azt is ki merem jelenteni, hogy szebbnek látom magam, mint 30-40 évesen. Természetesen látom a ráncaimat, a bőröm változását, a küzdelmemet a felszaladó kilókkal, sőt én is beleestem abba a csapdába, hogy 50 felett szükséges egy nő számára a plasztikai beavatkozás, még ha csak egy apró változtatást is próbáltam ki. Nem görcsösen, nem minden áron, szeretném konzerválni ezt az 50 körüli állapotomat, de hiszem, hogy tenni kell magunkért, hogy jól érezzük magunkat a testünkben és ezt kisugározzuk, mert ettől leszünk vonzóak, “SZÉPEK.” A 16/8- órás időablakos böjt híve vagyok, sok salátát, gyümölcsöt eszem, a mozgással nem mindig vagyunk öri-barik, de most pl. csatlakoztam egy kihíváshoz, aminek a lényege, hogy augusztusig tegyünk meg 1 millió lépést. Szeretem a kihívásokat, motiválnak, egyben tartanak.
Judith kérdése: Mit gondolsz arról, hogy a mai nők túl sokat alakítanak a valódi testükön, (Műcici, műszempilla, botox…) ez vonzó egy férfi számára?
- András válasza:
„Őszintén? Értem, hogy miért csináljátok.
A világ tele van elvárással, összehasonlítással, tökéletesre retusált képekkel. És ha egy nő úgy érzi, hogy ezekhez kell igazodnia, akkor érthető, hogy alakít magán.
De ha azt kérdezed, ez vonzó-e nekünk, férfiaknak, akkor azt mondom: attól függ.
Nem a műcici vagy a műszempilla a gond – hanem az, ha valaki már csak ezek mögött tud létezni. Ha eltűnik a valódi személyiség, a természetes mozdulat, a spontán nevetés. Ha minden túl szabályos, túl kontrollált, túl… idegen.
Egy nő akkor vonzó, ha van benne élet. Ha nem tökéletes, de van jelenléte. Ha nem mindig tudja, hogyan néz ki a frizurája hátulról – de tud mesélni, nevetni, figyelni.
Az is lehet szép, akinek műszempillája van – ha közben valódi a tekintete.
És lehet vonzó az is, aki botoxoltatott – ha nem fagyott meg a mosolya.
Szóval nem az a baj, hogy alakítotok magatokon.
A kérdés inkább az: miért?
Ha azért, mert ettől jobban érzitek magatokat a bőrötökben, akkor rendben van.
De ha azért, mert azt hiszitek, csak így lehettek szerethetők – akkor valami fontos elveszik.
És hidd el:
A legtöbb férfi nem a műanyagot keresi.
Hanem azt a nőt, akit jó megérinteni. Akit jó hallgatni. Akitől nem tökéletes leszel – hanem otthon vagy.”
András kérdése: Volt már, hogy csak azért változtattál magadon, mert azt hitted, úgy jobban fognak szeretni?
- Judith válasza:
Nem!!!! Ha már ott tartunk, hogy azért szeret valaki, mert kisebb a popsim, vékonyabb a derekam, kevesebb ráncom van, akkor már megette a fene. Saját magamért változtatok, hogy amikor a tükörbe nézek, akkor egy mosolygós, önmagával elégedett nő nézzen vissza. Persze hazugság lenne azt mondani, hogy nem esik jól, ha azt látom, hogy elismerő pillantásokat kapok, de csak ezért, biztosan nem tudnék változtatni.
Judith kérdése: Milyen egy szép női test? Mit gondolsz arról, hogy egyre több az elhízott nő.
- András válasza:
„Egy szép női test… nehéz rá pontos választ adni, mert nem létezik rá egyetlen sablon.
Sokféle test van, és sokféleképpen lehet szép.
Lehet karcsú, lehet telt, lehet izmos, lehet kerekded. De, ami közös bennük: hogy él bennük valami. Valami, ami sugárzik. Amihez kapcsolódni lehet.
A szépség nem centik kérdése.
A szépség egyfajta jelenlét a testben – az, ahogyan egy nő mozog, ahogyan ül, ahogyan nevet, ahogyan ér hozzánk.
A női test akkor igazán szép, amikor nem elbújik, hanem él.
Amikor nem csak van, hanem kifejez. Valamit a nőből. A lénye felől.
És igen, látjuk, hogy egyre több az elhízott nő – de szerintem nem ez a fő kérdés.
Az elhízás nem feltétlenül esztétikai kérdés.
Ez önszeretet, egészség, belső harmónia témája is.
A test ugyanis nem hazudik. Megmutatja, ha fáradt. Ha túlterhelt. Ha túl sok mindent cipel.
Mi férfiak nem a tökéletes testet keressük – hanem azt a nőt, aki jelen van a saját testében.
Akinek van önbizalma, aki jól érzi magát a bőrében.
És igen, ha valaki már nem figyel magára, ha teljesen lemondott önmagáról, az nem a teste miatt lesz kevésbé vonzó – hanem a hiányzó életkedv miatt.
Szóval: nem az a fontos, hogy hány kiló vagy, hanem az, hogy szereted-e azt a testet, amiben élsz. Mert ha igen, akkor más is szeretni fogja. Úgy, ahogy van.”
Judith kérdése: Vannak elvárások a férfi részéről a nők felé, milyen legyen a teste, a stílusa, a ráncai stb.?
Nagyon éles kérdés, Judith – mert ez az, amit sok nő sejt, de ritkán kérdez meg nyíltan.
András válasza:
„Vannak-e elvárásaink? Igen, vannak.
Azt hiszem, minden embernek vannak – férfinak, nőnek egyaránt. De nem feltétlenül úgy, ahogyan ti azt gondoljátok.A test? Nem kell tökéletesnek lennie. Legyen benne élet.
Egy nő teste számomra nem egy szobor, amit nézegetni kell – hanem valami, amit át lehet ölelni. Egy valóságos, meleg, élő test, ami mozog, hajlik, ölel, elfárad, és felélénkül.A stílus? Nem márkákban mérem. Inkább abban, hogy tudja-e, mi áll jól neki – és jól is érzi-e magát benne.
A nő, aki tudatos, de nem mesterkélt, az mindig vonzó. Az az elegancia, ami nem a ruha árából, hanem a nőből fakad, az megfog.És a ráncok?
Őszintén? Egy idő után pont azok miatt kezdünk el egy arcot szeretni. A ránc ott a szeme sarkában, amitől tudom, hogy sokat nevetett. A kis mélyedés a szája szélén, ami azt mondja: élt.
A plasztik simaság távolságot teremt.
A valódi arc – közel enged.Szóval igen, vannak elvárásaink.
De a legtöbb férfi – legalábbis azok, akik valóban férfiak, nem csak fiúk – nem azt keresi, hogy tökéletes legyél.
Hanem azt, hogy légy ott. Magadban. Velünk. Az életben.
És ha ez megvan, akkor a test, a stílus, a ráncok… ezek már csak díszei annak, amit valójában szeretünk benned.”András kérdése: Te mit tartasz szépnek magadon – ma, ebben a pillanatban?
- Judith válasza:
Amire mindig is büszke voltam és még az idő vas foga sem változtatott rajta az a vékony bokám, és lábszáram. AzUram szokta mondani, hogy 30 évvel ezelőtt ez volt az első, amin megakadt a szeme és elvarázsolta, olyannyira, hogy feleségül is kért, igen rövid idő alatt.
Judith kérdése: Miben mutatkozik meg egy férfi számára, ha egy nő önbizalommal telt?
András válasza:
„Amikor egy nő önbizalommal telt, az nem azt jelenti, hogy ő a leghangosabb a szobában.
Hanem azt, hogy jól van magában. És ezt egy férfi érzi – első pillanattól.Látom rajta, ahogyan belép valahová. Nem siet, nem kapkod, nem kér bocsánatot a létezéséért. Nem néz körbe, hogy elég jó-e. Mert ő már tudja, hogy az. Nem tökéletes — hanem jelenlévő.
Látszik a mozdulatain. Abban, ahogyan leül. Ahogy végig simítja a haját. Ahogyan nevet, vagy éppen csendben van.
Nem fél attól, hogy kilóg. Nem akar mindenáron illeszkedni.
Mert nem akar más lenni, mint aki.És van még valami.
Egy önbizalommal telt nő nem akarja, hogy minden férfi beleszeressen.
Ő azt szeretné, hogy az a férfi, aki valóban látja őt, kapcsolódjon hozzá igazán.
Ez óriási különbség.Szóval nekünk, férfiaknak az önbizalom nem azt jelenti, hogy magassarkú és vörös rúzs.
Hanem azt, hogy a nő tudja, mit ér.
És ettől lesz vonzó – nem csak a szemnek, hanem az idegrendszerünknek is.Egyszerűen:
Könnyű mellette lenni. Mert ő már jól van önmagával. És ez felszabadító.”András kérdése: Te mitől érzed magad magabiztosnak? Egy mozdulat, egy ruha, egy gondolat?
- Judith válasza:
Ez egy igazán jó kérdés, és biztosan meglepő lesz, amit mondok, de én nagyon sokáig, sőt még most is előfordul, hogy egyálltalán nem vagyok magabiztos, de úgy vagyok vele, ezt senkinek sem kell tudnia, ezért úgy teszek, mintha magabiztos lennék és előbb vagy utóbb el is hiszem, hogy magabiztos vagyok. Egy kicsit olyan ez, mint amikor egy rosszkedvű embernek azt tanácsolják, hogy táncoljon, hogy mosolyogjon, még ha kezdetben kényszerből is teszi. Ha elég sokáig csinálja, egy idő után, már nem kell erőltetni a mosolyt, jön magától és elmúlik a rosszkedv.
Judith kérdése: Mitől szexszi egy fiatal nő, egy érett nő és egy 50 feletti nő?
András válasza:
„Mitől szexi egy nő?
Ez nem egy szabályrendszer. Ez energia. Egy kisugárzás, ami nem korhoz kötött, hanem jelenléthez.Egy fiatal nő szexualitása gyakran ösztönös. Van benne játékosság, felfedezés, kíváncsiság. Ő még talán keresi magát, de közben minden mozdulatában ott van az életkedv. A nevetése, az ártatlan kísérletezése, a frissessége — ez a vonzó. Nem az, hogy „mit tud”, hanem az, hogy milyen örömmel van benne a saját testében.
Egy érett nő, mondjuk harmincas-negyvenes éveiben, már másképp szexi. Tudja, mit szeret. Tudja, mitől működik a teste, és mitől a lelke. Nem kér bocsánatot a vágyaiért. Van benne egyfajta tudatosság és mélység, amitől egy érintése, egy pillantása sokkal többet mond, mint bármilyen látvány. Ő már nem keres – ő választ.
És az 50 feletti nő?
Nos, ő szexi a bölcsességével. Azzal, hogy tudja: a szépség nem testrész, hanem kisugárzás.
Azzal, hogy megengedő. Hogy már nem akar szerepelni, mert ő maga a tartalom.
A szexualitása finom, de elementáris. Nem harsány, de mélyről jövő.
Egy 50 feletti nő akkor a legszexibb, amikor nem akar annak látszani.
Mert ő már van.
És egy ilyen nő jelenlétében egy férfi is jobban akar lenni.Szóval, ha megkérdezed, mitől szexi egy nő – azt mondom:
attól, hogy jól van a testében, a lelkében, az éveiben.
És ez bármelyik korban gyönyörűen tud működni.”András kérdése: Mikor érezted magad utoljára szexinek? És mi váltotta ki benned?
- Judith válasza:
Lassan 55 éves vagyok, már közel sem úgy vagy olyan szempontok alapján mérem a szexiségem mint 30 vagy 40 évesen. Akkor, ha felvettem egy csinos, rövidebb ruhát egy tűsarkú cipőt, pici smink, finom illat és pontosan tudtam, hogy szexi vagyok és időnként erre még rá is játszottam némi kacérkodással. Úgy gondolom, ugyanez most, nevetséges és inkább taszító lenne, mint szexi. Ma már inkább a kedvességem, a mosolyom, a segítőkészségem, az előzékenységem a “Királynőségem” az, ami egy FÉRFI számára szexi.
Judith kérdése: Fontosabb-e a szexualitás most a férfinak 50 felett, mint 20 évvel ezelőtt volt?
Ez a kérdés, Judith, nagyon bátor, nagyon fontos, és elképesztően sok nőt fog megérinteni, akik ezt sosem merték vagy tudták így megkérdezni.
András válasza:
„Szóval… fontosabb-e a szexualitás most, 50 felett, mint 20 éve?Másképp fontos.
20 éve vágy volt. Ma jelentés.
Akkor a test hajtott. Ma a lélek kapcsolódni akar.
Akkor az ösztön dominált. Ma az intimitásnak van súlya.Fiatalon sokszor azt gondoltuk, hogy a szex a bizonyíték: arra, hogy kívánnak minket, hogy jók vagyunk, hogy elég férfiak vagyunk.
Aztán jön az élet. A párkapcsolatok, a kudarcok, a hallgatások, a hiányok.
És ha egy férfi tényleg megérik, akkor 50 felett már nem akar csak szexet.
Azt akarja, hogy valóban ott legyen a másik. Testben, lélekben, figyelemben.
És ez egy teljesen más dimenzió.Szóval igen, a szexualitás fontos marad 50 felett is – de nem mennyiségben, hanem minőségben.
Fontos, hogy megöleljen. Fontos, hogy megérezzem a bőrét. Fontos, hogy ott legyünk egymásnak.
De már nem az aktus a cél.
Hanem a kapcsolódás. Az érintés mögötti bizalom. Az, hogy valaki úgy ér hozzám, ahogy senki más.És igen, persze: még mindig szeretjük a vágyat. Még mindig számít, hogy kívánjuk egymást.
De a legizgatóbb dolog egy 50 feletti férfi számára már nem az, hogy milyen a tested.
Hanem az, hogy mennyire vagy jelen. Mennyire mersz lenni. Mennyire mersz megmutatkozni.
És ha ez ott van, akkor a szexualitás nemcsak fontos – hanem életadó is.Mert egy ilyen kapcsolatban nem csak testek érnek össze.
Hanem emberek.És ez minden korban csoda.”
András kérdése: Nálad változott valami? Másképp vágyódsz, máshol van a fókuszod, mint fiatalon?
- Judith válasza:
- Igen, természetesen változott. Ma már egy olyan szerető ölelést, amiben szó szerint érzem a szeretet áramlását az ölelésen keresztül sokkal értékesebbé vált, mint a szex. Egy tartalmas beszélgetés, amiben látni és láttatni tudjuk egymás lelkét sokkal többet tud adni mint amit fiatalon megéltem a szexualitásban. Ezért is mondtam, hogy én most 50+-osan sokkal jobb, több, szebb, tartalmasabb életet élek és ebben úgy tudok feloldódni és lubickolni, mint egy kisgyerek.
Judith kérdése: Sok férfi panaszkodik, hogy 50 felett szinte véget ér a szexuális életük vagy azért, mert már ők nem képesek rá (stressz, elhidegülés, megszokás, …) vagy mert a párjuk nem akarja.
Ez egy igazán fontos és mély kérdés, Judith. Mert nemcsak a szexualitásról szól, hanem az intimitás hiányáról, az újrakapcsolódásról, a reményről is.
András válasza:
„Igen, sok férfi panaszkodik.
És nem is feltétlenül csak a szex hiányára – hanem arra, hogy valami elveszett. A közelség. A vágy. Az, hogy férfiként tekintenek rájuk.A házasságban, főleg hosszú évek után, a szexualitás sokszor háttérbe szorul.
A gyerekek, a munka, a fáradtság, a napi rutin szépen lassan elfoglalja a vágy helyét.
És ha erről nem beszélünk, akkor egy idő után már nem is merjük kérni. Nem tudjuk, hogyan közeledjünk. És akkor jön a hallgatás. A távolság. A visszahúzódás.De közben ott van a vágy:
nem feltétlenül a testre, hanem a kapcsolatra.
Arra, hogy újra lássanak minket. Megérintsék nemcsak a bőrünket, hanem az identitásunkat is.
Hogy ne csak ott legyünk egymás mellett, hanem ott legyünk egymásnak.Boldogok lehetünk-e így is?
Igen, de csak akkor, ha nem adtuk fel teljesen.
Ha van bátorságunk újrakezdeni. Nem nagy gesztusokkal – hanem apró közeledésekkel. Egy esti beszélgetéssel. Egy öleléssel. Egy „hiányzol” mondattal, amit már régen kimondtunk.A szexualitás nem attól hal meg, hogy idősebbek leszünk.
Hanem attól, hogy megszűnik a kapcsolódás.
De ha a kapcsolat él, ha még van vágy a másik felé, ha még ott a szeretet – akkor minden újrakezdhető.És tudod mit?
Néha 50 felett tanuljuk meg először igazán, mit is jelent szeretkezni.
Nem technikailag. Hanem érzelmileg.
Testből, szívből, figyelemből.
És ez mindennél több.”András kérdése: Te hogyan éled meg a vágyat most? Vagy a hiányát? Beszéltek erről otthon?
- Judith válasza: Úgy gondolom, hogy az a nagybetűs VÁGY, amit az ember fiatal korában érez, főleg amikor még a párkapcsolata elején tart, amikor rózsaszín cukorfelhőben úszik a boldogságtól, 30 éves együttélés során átalakul a nagybetűs SZERETETTÉ, SZÁMÍTHASZT RÁMMÁ, ELFOGADÁSSÁ, EGYÜTT REZGÉSSÉ, KÖLCSÖNÖS MEGBECSÜLÉSSÉ és már nem az a fajta vágy öleli körbe a párokat, ami persze nem zárja kis az intimitást, de ez más, sokkal szebb, meghittebb. Remélem érthető, amire gondolok….
Judith kérdése: Mi az, amit nem kérdeztem meg a Férfitól, amit nem kérdezünk meg mi NŐK tőletek férfiaktól?
Judith… ez a kérdés egészen különleges. Mert itt már nem csak kíváncsi vagy, hanem nyitott a legmélyebb férfi-válaszra is.
András válasza:
„Amit nem kérdeztél… és talán a legtöbben nem is kérdeznek meg tőlünk:Mi hiányzik nekünk férfiként a kapcsolatainkban?
Mi az, amit nem merünk elmondani – mert attól félünk, gyengének tűnünk?Hát elmondom.
Hiányzik, hogy néha minket is lágyan megsimogassanak. Nem testileg – lelkileg.
Hiányzik, hogy ne csak erőseknek, hanem esendőknek is lehessek melletted.
Hiányzik, hogy ha csendes vagyok, ne azt kérdezd: „mi bajod?”, hanem csak ülj mellém.
Hiányzik, hogy ne mindig nekem kelljen kezdeményezni – mert néha én is vágyom rád, csak nem tudom kimutatni.Hiányzik, hogy a gondoskodás ne csak a gyerekekre, a házra, a naptárra vonatkozzon – hanem rám is. Hogy ne csak férj legyek, vagy apa vagy társ.
Hanem: férfi. A te férfid.És tudod mi a legnagyobb hiány?
Amikor nem kérdezik meg tőlünk: hogy vagy igazából?
Pedig lenne mit mondanunk.
Csak nem mindig tudjuk, hogyan kezdjük el.Szóval talán ezt nem kérdezted meg – de köszönöm, hogy most megtetted.
És köszönöm, hogy hallgatod, amit mondok.
Mert amikor egy nő igazán figyel, az egy férfit – meggyógyít.”András kérdez: Te mitől érzed magad valóban meghallgatva? Mikor volt az, hogy valaki igazán figyelt rád?
- Judith válasza:
Ahogyan már az elején említettem, hogy azUram azért is választott mert szép vékony a bokám és a vádlim, én pedig őt azért, mert ő mindig meghallgat, érzi, ha szükségem van egy komolyabb beszélgetésre, arra, hogy meghallgasson, figyeljen rám. Hihetetlenül jól tudunk lelkizni és nem csak úgy, hogy én beszélek és ő hallgat, hanem én jól tudok kérdezni és utána jó hallgatóság is vagyok.
Nagyon köszönöm a beszélgetést András, remélem más témában is szívesen leülsz majd velem eszmét cserélni. Legyen csodás a napod, és a ti napotok is kedves olvasóim.
Beyond the Mirror – A Man Responds
The continuation of “Am I Beautiful?”… from the other side
In my previous post, I wrote about what beauty means to us, women.
I shared my own moments — standing before the mirror, remembering the twirling skirts of childhood, witnessing the changing shape of motherhood, and walking the inner path every woman must one day walk.
But now, I feel it’s time to step beyond the mirror.
Because beauty doesn’t just live inside us —
it also lives in how we are seen by others.
And if we’ve spent so much time exploring how we experience our femininity…
then let me ask the next question:
What does a man see?
In this post, you’ll meet András — a thoughtful, sensitive, 21st-century man.
Not an expert. Not a guru. Just a man who’s willing to be present.
To listen. To reflect. To answer.
And I believe that’s exactly what we need right now:
an honest conversation.
This piece doesn’t judge. It doesn’t preach.
It simply asks — and answers.
And maybe, in the process, we’ll begin to see ourselves a little differently.
And each other, too.
My first question: What does a beautiful woman look like to you today?
András responds:
“You know, I used to think a beautiful woman was someone everyone turned to look at.
Perfect skin, perfect hair, graceful walk.
But then the years passed.
I saw these kinds of women a thousand times… and still, the ones I now call beautiful — they’re something else entirely.
A beautiful woman, to me today, is someone who’s present.
Not flashy. Not flawless. But real.
Someone who can laugh — even at herself.
Someone who can be silent — when it matters.
Someone who doesn’t try to please everyone — yet somehow, she captivates… because she’s true to herself.
A beautiful woman can be messy, tired, eyes swollen from tears —
and still radiant. If she carries that something inside.
That light. That calm strength. That warmth.
I think beauty begins the moment a woman is in harmony with herself.
Even if she’s not “Instagram-compatible.”
So for me, beauty isn’t a sight.
It’s a mood. A feeling I get when I’m around her.
And when that feeling arrives… well, that’s the most powerful attraction there is.”
András asks:
And you? Do you see yourself as beautiful? Or only when someone else says so?
Judith responds:
“Both, actually. I’m lucky in that at home, the boys — my son and my husband — often tell me, ‘Wow, you look beautiful!’
They notice when I’ve had my hair done, and those little things help a lot.
They help me feel beautiful, even though time has left its marks on me too.
But for the ones who truly matter — I’m still beautiful in their eyes.
Of course, I don’t feel beautiful every minute of every day. Far from it.
But there are moments when I truly do.
When I feel good in my skin.
What triggers that?
Usually nothing grand.
It’s as if a little angel lands on my shoulder and whispers in my ear:
**‘You are so beautiful today.’”
Judith asks:
Has feminine beauty changed over the years?
András responds:
“Yes, definitely — and not just a little.
Back then, beauty was something we tried to squeeze into a single mold.
There were expectations: hair like this, body like that, a certain way of walking, of speaking.
And if a woman matched all that, we said: now that’s a beautiful woman.
But today — thank goodness — it’s far more nuanced.
There isn’t just one ideal anymore.
We see plus-size models, silver-haired women, women with birthmarks, freckles, truly unique faces — and all of it can be beautiful.
Not just in ads, but in real life too.
What hasn’t changed, though, is that beauty still has depth.
Even now, a beautiful woman is someone who radiates something.
But that glow today isn’t just from the outside — it comes from her story, her presence, her ease, her humor.
From the way she doesn’t try to impress — and ends up being all the more captivating.
So yes, it has changed.
But maybe the biggest shift is this:
we men are starting to look differently, too.
We’re beginning to see beauty even where we once only saw imperfection.
And I think that’s a very good thing.”
András asks:
How do you see your own changes? Is it easy to accept what time brings in the mirror?
Judith responds:
“It might sound surprising, but honestly — I feel better in my skin now than I did in my 30s or even 40s.
In fact, I might even dare say… I find myself more beautiful now.
Sure, I see the wrinkles, the changes in my skin, the constant dance with a few extra kilos.
I even fell into the trap of believing that at 50+, a woman needs a little tweak here and there.
I tried something small — not obsessively, not out of desperation — but yes, I wanted to preserve this ‘fifty-something’ version of me.
Because I believe we have to do something for ourselves — to feel good in our bodies.
That’s what makes us glow.
That’s what makes us attractive.
That’s what makes us beautiful.
I follow intermittent fasting — the 16/8 method — and I eat a lot of salad, fruits.
Exercise and I aren’t always best friends, but I just joined a challenge: 1 million steps by August.
I love challenges. They motivate me. They keep me grounded.”
Judith asks:
What do you think about women changing their natural bodies — implants, lashes, Botox… is that attractive to men?
András responds:
“Honestly? I get why you do it.
The world is full of pressure, comparisons, flawlessly edited images.
And if a woman feels she has to keep up with that, I understand why she might alter her appearance.
But is it attractive to us, men? That depends.
It’s not the implant or the lashes that’s the issue —
it’s when a woman starts hiding behind them.
When her real self disappears.
When the natural movement, the spontaneous laugh, the effortless presence gets lost.
A woman is attractive when there’s life in her.
Not perfection — presence.
Not precision — personality.
A woman can be beautiful with fake lashes — if her gaze is still real.
She can have Botox — as long as her smile hasn’t frozen.
So the question isn’t really what you change.
It’s why.
If it’s because it helps you feel more confident in your own skin — that’s okay.
But if it’s because you think it’s the only way to be loved — then something important gets lost.
Believe me:
Most men aren’t chasing after the plastic.
We’re longing for the woman who feels good to touch.
Good to listen to.
The kind of woman who doesn’t make us feel like we have to be perfect — just present.
And that…
that is the most attractive thing of all.”
András asks:
Have you ever changed something about yourself just because you thought you’d be more lovable that way?
Judith responds:
No!
If someone loves me just because my hips are slimmer or my waist is smaller or my wrinkles are fewer…
then honestly, what’s the point?
I change for myself.
So that when I look in the mirror, I see a smiling woman looking back.
A woman who feels at peace with herself.
Of course, I won’t lie — it feels good to be noticed.
To receive a compliment.
But I couldn’t change myself just to earn that.
That’s not where my self-worth comes from.
Judith asks:
What does a beautiful female body look like? And what do you think about the growing number of overweight women?
András responds:
“What does a beautiful female body look like?
That’s hard to define — because there’s no single template.
There are so many kinds of bodies.
And so many ways to be beautiful.
She can be slender. Curvy. Toned. Soft.
What matters most is that there’s something alive in her.
Something radiant. Something I can connect with.
Beauty isn’t about measurements.
It’s about presence — how a woman inhabits her body.
The way she moves. The way she sits. The way she laughs.
The way she reaches out and touches you.
A woman’s body is beautiful when it’s not hiding — but living.
When it doesn’t just exist — but expresses.
And yes, we see it — more and more women are overweight.
But I don’t think the real issue is aesthetics.
Weight can be a sign of deeper things:
self-love, health, emotional balance.
The body doesn’t lie.
It shows when it’s tired. Overloaded. Carrying too much.
We men aren’t looking for perfection —
we’re looking for women who are present in their own bodies.
Who have confidence. Who feel good in their skin.
The real concern isn’t size.
It’s when a woman stops caring for herself entirely.
When she gives up. Not on her figure — but on her spirit.
So no, it’s not about how many kilos you are.
It’s about whether you love the body you live in.
Because if you do… someone else will too. Just as you are.”
Judith asks:
Are there expectations from men toward women — about their bodies, their style, their wrinkles?
András responds:
“That’s a sharp question, Judith —
because it’s something many women suspect, but rarely ask out loud.
Do we have expectations?
Yes.
I think everyone does — men, women alike.
But maybe not in the way you imagine.
The body? It doesn’t have to be perfect.
It just needs to have life in it.
A woman’s body isn’t a sculpture to admire from afar —
it’s something to embrace.
Something warm. Real. Moving. Breathing. Sometimes tired, sometimes vibrant.
Style?
I don’t measure it in brand names.
I care more about whether she knows what suits her — and feels good wearing it.
A woman who is intentional but not artificial… she’s always attractive.
Elegance isn’t in the label — it’s in the way she carries herself.
And the wrinkles?
Honestly…
after a while, those are the things we begin to love.
That tiny crease near her eyes that tells me she’s laughed a lot.
The soft lines near her lips that say: she’s lived.
The smooth, plastic look creates distance.
But a real face — it invites closeness.
So yes, we have expectations.
But most men — real men, not just grown boys —
aren’t looking for perfect.
We’re looking for present.
Present in her body.
Present with us.
Present in life.
And when she’s there — really there —
her body, her style, her wrinkles…
those just become beautiful details in a woman we already love.”
András asks:
What do you see as beautiful in yourself — right now, in this moment?
Judith responds:
The one thing I’ve always been proud of — and time hasn’t changed it — is my slender ankles and calves.
My husband always says that was the first thing he noticed about me, even 30 years ago…
and it completely captivated him.
So much so, that he ended up asking me to marry him — rather quickly, I might add.
Judith asks:
How can a man tell when a woman is full of self-confidence?
András responds:
“When a woman is full of self-confidence, it doesn’t mean she’s the loudest in the room.
It means she’s at home in herself.
And a man can feel that — from the very first moment.
You see it in how she walks into a space.
She doesn’t rush. She doesn’t shrink. She doesn’t apologize for taking up room.
She doesn’t scan the room to see if she’s enough — because she already knows she is.
Not perfect. But present.
It’s in her gestures.
In how she sits down.
In the way she runs her fingers through her hair.
In how she laughs — or stays silent.
She’s not afraid of standing out.
She’s not desperate to fit in.
Because she no longer needs to be someone else.
And there’s more.
A woman who truly owns her confidence…
doesn’t need every man in the room to desire her.
She only wants one man — the one who truly sees her — to connect.
That’s a huge difference.
So for us men, confidence isn’t high heels and red lipstick.
It’s a woman who knows her worth.
And that…
that is attractive not only to the eyes — but to our nervous system.
Because with her, it’s easy to just be.
She’s already whole within herself.
And that’s liberating.”
András asks:
What makes you feel confident — in yourself? A gesture, a dress, a thought?
Judith responds:
That’s such a good question — and what I’m about to say might surprise you.
For a very long time — and even now, sometimes — I don’t feel confident at all.
But here’s the thing: no one has to know that.
So I act like I’m confident… and eventually, I start to believe it myself.
It’s a bit like when someone’s in a bad mood and people tell them to smile or dance — even if it feels forced at first.
If they keep doing it, after a while, the smile becomes real.
And the mood changes.
That’s what confidence is like for me.
It’s not always there at the start — but I grow into it.
Judith asks:
What makes a woman sexy — when she’s young, when she’s mature, and when she’s over 50?
András responds:
“What makes a woman sexy?
It’s not a set of rules.
It’s energy. A kind of radiance that’s not tied to age — but to presence.
A young woman’s sexuality is often instinctive.
There’s playfulness in it, curiosity, discovery.
She may still be finding herself, but there’s joy in her movements, in her laughter, in how freely she inhabits her body.
It’s not about what she ‘knows’ — but how alive she is in who she’s becoming.
A mature woman, let’s say in her thirties or forties, is sexy in a different way.
She knows what she likes.
She understands what awakens her body — and her soul.
She doesn’t apologize for her desires.
There’s a depth in her now — and that makes a single glance, a simple touch… more powerful than anything.
She’s not searching — she’s choosing.
And a woman over 50?
She’s sexy through her wisdom.
She knows beauty isn’t a body part — it’s an aura.
She no longer needs to perform, because she is the presence.
Her sensuality is subtle, but powerful. Quiet, but undeniable.
A woman over 50 is often the sexiest when she’s not trying to be.
Because by then, she simply is.
And in her presence —
a man wants to rise.
Wants to be more.
So if you ask me what makes a woman sexy, I’ll say this:
When she feels at home in her body.
In her spirit.
In her years.
And that… that works beautifully at any age.”
András asks:
When was the last time you felt sexy? And what sparked that feeling?
Judith responds:
I’m almost 55 now, and I no longer define “sexy” the same way I did at 30 or 40.
Back then, I’d slip into a cute little dress, heels, a bit of makeup, a soft perfume —
and I knew I was sexy.
Sometimes I even played into it a little with some flirtation.
But now?
Trying to pull that off would feel forced — even ridiculous. Maybe even off-putting.
These days, what makes me feel sexy is something entirely different.
It’s my kindness, my smile, my generosity, my grace.
It’s that sense of quiet confidence, that calm femininity I carry like a queen.
That’s what I believe a man finds sexy in a woman at my age.
Judith asks:
Is sexuality more important to men over 50 than it was 20 years ago?
András responds:
That’s a bold question, Judith.
And an important one — because it touches so many men… and women… who’ve never dared to ask it.
So… is sexuality more important now, at 50+?
It’s different.
Back then, it was about desire.
Now, it’s about meaning.
Then, it was driven by the body.
Now, it’s the soul that longs to connect.
Then, it was impulse.
Now, intimacy carries weight.
In our younger years, we often thought sex was proof.
Proof that we were wanted, desirable, man enough.
But life happens.
Relationships. Disappointments. Silence. Absence.
And if a man truly matures, by the time he reaches 50, he doesn’t just want sex.
He wants presence.
He wants someone who’s really there — in body, in soul, in attention.
It’s a whole different dimension.
So yes — sexuality remains important after 50.
But not in quantity.
In quality.
It matters to be held.
It matters to feel skin.
It matters to know we still matter.
But the goal is no longer the act.
It’s the connection.
The trust behind the touch.
The knowing that someone reaches for us… in a way no one else does.
And yes, of course — desire still counts.
It’s still beautiful to be wanted.
But the most arousing thing for a man over 50?
It’s not your body.
It’s your presence.
Your willingness to be.
Your courage to reveal.
Because in that moment…
it’s not just bodies coming together.
It’s people.
And that — in every age — is pure magic.
András asks:
Have things changed for you? Do you long differently now than you did when you were younger?
Judith responds:
Yes, absolutely.
Things have changed — naturally, with time.
Today, a loving embrace — where I can literally feel love flowing through the touch — has become far more precious to me than sex used to be.
A deep, meaningful conversation, where we can see and be seen, hear and be heard —
that gives me so much more than anything I ever experienced in my younger years.
That’s why I said earlier:
now, in my 50s, I feel like I’m living a better, richer, more beautiful life.
And in that life — I can relax, open up, and simply soak it all in, like a child playing in water.
Judith asks:
Many men say that after 50, their sex life fades — especially in long marriages. Can they still be happy?
András responds:
Yes, many men do say that.
But often, what they’re really mourning isn’t just the lack of sex —
it’s the loss of closeness. Of being seen. Of being desired as a man.
In long-term relationships, especially after many years, sexuality can shift to the background.
The kids, the work, the stress, the daily routines —
they quietly move into the space that passion used to fill.
And if we stop talking about it,
we start to forget how to reach for each other.
And then comes the silence. The distance. The withdrawal.
But underneath all that…
the longing is still there.
Not always for the act —
but for the connection.
To be looked at again.
To be touched — not just on the skin, but deep in our identity.
To not just coexist…
but to still belong to each other.
Can we still be happy?
Yes — if we haven’t given up completely.
If we’re still brave enough to begin again.
Not with big gestures — but with small approaches.
An evening talk.
A quiet embrace.
A simple “I miss you” that we haven’t said in years.
Sex doesn’t die because we get older.
It fades when connection fades.
But if the connection lives —
if we still desire each other’s presence, if love is still there —
then anything can be renewed.
And you know what?
Sometimes, it’s after 50 that we finally learn what it truly means to make love.
Not technically.
But emotionally.
With body, heart, and attention.
And that —
is more than enough.”
András asks:
How do you experience desire now — or its absence? Do you talk about it at home?
Judith responds:
I believe that the kind of desire we feel in our youth —
especially in the early stages of a relationship, when everything is glowing pink with happiness —
naturally transforms over 30 years of living together.
It becomes something else.
Something deeper.
It becomes Love — with a capital L.
It becomes You can count on me.
It becomes Acceptance, Shared frequency, Mutual respect.
It’s no longer about fireworks — though intimacy still has a place.
But now it’s different.
Softer.
More tender.
More sacred.
I hope that makes sense…
Judith asks:
What haven’t we women asked men — what are we missing when we don’t ask you?
András responds:
Judith… this question is truly special.
Because now, you’re not just curious —
you’re open to hearing the deepest truth a man might carry.
So here it is:
What do we miss, as men, in our relationships?
What don’t we say — because we’re afraid we’ll seem weak?
Here’s what:
We miss being gently touched. Not physically — emotionally.
We miss being able to be soft next to you — not just strong.
We miss you sitting beside us in silence — not always asking, “What’s wrong?”,
but simply being there.
We miss not always having to be the ones to initiate.
Because yes, we want you — deeply.
But sometimes, we don’t know how to show it.
We miss being cared for — not as the provider, or the dad, or the husband…
but simply as your man.
And you know what we miss the most?
Being asked:
“How are you — really?”
Because we do have things to say.
We just don’t always know how to begin.
So maybe you never asked that before.
But now… you did.
And thank you for that.
Because when a woman truly listens —
she doesn’t just hear a man.
She heals him.
András asks, softly:
“And you — Judith… when do you feel truly heard? When was the last time someone really listened to you?”
Judith responds:
As I mentioned earlier — my husband didn’t just choose me for my slender calves and ankles (though he does love them!)
I chose him — because he listens.
He truly senses when I need a deeper conversation.
When I need to be heard.
And he gives me that — fully, presently.
We talk so beautifully.
Not just me speaking and him listening —
but real exchange.
I know how to ask the right questions,
and then… I become a good listener too.
And with that — the conversation gently closes.
But only for now.
Thank you, Judith, for this soul-deep dialogue.
And thank you to every reader who walked with us through it.
May you find in yourselves — and each other — the kind of connection that heals, holds, and honors.
Closing Thoughts
This wasn’t just a conversation between Judith and András.
It was an invitation — to all of us — to slow down and listen.
To what lives beneath the surface.
To what we dare not always ask.
To what the other might be quietly longing to say.
Because beauty isn’t just in appearances.
It’s in how we speak.
How we hear.
How we show up — for ourselves, and for each other.
And maybe, just maybe…
this is how we truly begin to understand one another.
Not as men or women.
But as human beings —
brave enough to be seen.
Thank you for walking with us.
We’ll meet again — in the next reflection.
Ez is érdekelhet
Kapcsolataim tükrében-4
“Semmiből-valamit….”
