Szia + Szerbusz + Üdvözlöm
Szeretettel köszöntelek a Blogomon
Judith vagyok, örülök, hogy rá találtál a BLOGOMRA, amit immáron az 5. éve írok, szerkesztek, szépítgetek, hogy minél inkább elnyerjem az olvasóim, vagyis a te tetszésed és szívesen tölts időt “nálam”.
Ha ide kattintasz, a BLOG TÉRKÉPÉT nézheted meg.
Olvasd el a legfrissebb szösszeneteket a BLOGON és érezd jól magad. |
A csipkét sokáig hajlamosak voltunk pusztán díszítésként kezelni. Valamiként, ami szép, finom, nőies – és talán egy kicsit múltidéző is. De ahogy közelebbről nézek rá, egyre inkább azt érzem, hogy a csipke nem meg akarja mutatni magát, hanem történeteket hordoz. Ez az anyag nem takar el mindent. Áttört, levegős, réseket hagy. A mintája nem önmagában létezik, hanem a hiányokkal együtt válik egésszé. És ettől lesz több egyszerű dekorációnál: gondolkodásra hív.
Ahogy teltek az évek, és ahogy közelebb kerültem önmagamhoz is, egyre inkább azt éreztem, hogy a csipke akkor működik számomra, ha nem akar bizonyítani, ha csak jelzés értékű. Mint pl: egy finom szegély a ruha alján, egy halvány áttörtség az ujjon, egy alig észrevehető részlet, amit nem mindenki vesz észre azonnal. És talán pont ettől lesz igazán személyes és izgalmas.Most, hatvan felé közeledve, már egészen biztosan tudom: nem akarok erősebbet, fiatalabbat, látványosabbat mutatni annál, aki vagyok.
Teljesen megdöbbentett már az első néhány sor elolvasása, amikor Émile közli velünk olvasókkal, hogy 26 éves és az orvosok szerint nagyjából 2 éve van hátra. Már maga a halál gondolata szíven ütött, hogy nem feltétlenül vagyok én egy ilyen írásra felkészülve aminek a középpontjában a halál áll, főleg nem így év vége környékén (az édesapám 3 éve pont ilyenkor ment el). Szépen lassan rájöttem, hogy ez nem egy szomorú regény, sokkal inkább egy életébresztő történet.
A mai otthonokban ritkán találkozom csipkével, nem azért, mert nem szép, hanem mert nem illik bele abba a világba, amit ma „korszerűnek” hívunk. Ma a letisztultság uralkodik, a sima felületek.
A csipke múltat hordoz, időt, kezek munkáját, történeteket, és a mai terek sokszor nem tudnak mit kezdeni ezzel az idővel. Mintha csak az új, az épp aktuális, a legfrissebb lenne értékes.
Tematikus útikalauz
Szépségidőutazás – A női önkép alakulása
Ezt az oldalt azoknak hoztam létre, akik elgondolkodtak már azon, mit is jelent ma nőnek lenni – a tükör előtt, a képernyők mögött vagy épp legbelül, csendben.
A Szépségidőutazás gyűjteményben összegyűjtöttem azokat az írásaimat, amelyek a női önkép, a szépség, a társadalmi elvárások és a belső megújulás témáját járják körül – néha mosolyogva, néha komolyan, de mindig szívből.
Ha van kedved, indulj velem ezen az úton. A szépség túl van az időn – és túl a képeken.
Öszinte vallomás.....
Miben más ez a BLOG?
Én magam, X generációsként még abba a világba születtem bele, amikor nem volt TV, mobil, számítógép. Számomra a “normális” világ, egy sokkal lassabb, nyugodtabb, kiszámíthatóbb mindennapokat jelent. A 70-es évek elején, amikor életem első 3 legmeghatározóbb éveit éltem, ennek a mostani felgyorsult, digitalizált létnek még nyoma sem volt. Természetesen én is igyekszem lépést tartani a fejlődéssel, tudatosan használni a kütyüket, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy most ezt a kis szösszenetet is laptopon írom. Sem én, sem a blog nem vagyunk az a nyomulós, minden lében kanál, szenzációhajhászok. Viszont annál inkább szeretem az őszinte, kicsit lelkiző, ismeretterjesztő, a magam módján másokat is segítő írásokat. Ha szívesen olvasnál ilyen cikkeket, szösszeneteket, akkor jó helyen jársz, én ezt tudom nyújtani neked. Olyan pillanatokat élhettek meg velem és általam, ami s social médiában nem igazán jellemző. Gyere és tarts velem!