Gunnar Gunnarsson Advent
Sokan, sokféle módon megfogalmazták már, hogy miért jó olvasni. Én találtam egy hozzám egészen közelállót melyet szeretnék veled Kedves Olvasóm megosztani, mielőtt belekezdenék az ismertetésbe.
„Nagyobb csodát nem tudok elképzelni, mint hogy a fehér papíron a fekete betűk megelevenednek. Megindul a fejben a képzeletmozi. Az olvasás a legfontosabb.”(Csukás István)
Tartalomjegyzék
Előzmények
Tudom, hogy vannak mind a könyvismertetőnek, kritikának, mind pedig az könyvajánlónak sajátságos szabályai, amitől egyik vagy másik az, ami. Én egyikbe sem szeretném sorolni az elkövetkezendő írásaimat, amiket az elolvasott könyveimről megfogalmazok majd a jövőben, mivel valójában egyik felvázolt kritériumnak sem igyekszem megfelelni, (szeretek egy picit kilógni a sorból). Sőt, sokkal inkább szeretnék kialakítani egy saját módszert, logikát, aminek mentén az ismertetőim megfogalmazásra kerülnek. Mivel ez egy Blog és én nem egy könyvkritikus vagyok, viszont élvezettel osztom meg nézeteimet, gondolataimat, tapasztalataimat, ezért ez így, ebben az új verzióban engedtessék meg nekem.
Te pedig aki ezeket a sorokat olvasod eldöntheted, hogy ez így tetszik és időről, időre visszatérsz majd, ha új könyvet keresel magadnak elolvasásra és előtte kíváncsi vagy némi infóra az adott könyvvel kapcsolatosan, de az is lehet, hogy túl soknak és feleslegesnek fogod tartani, mivel ennyi adatot, nem szeretnél megtudni egy-egy könyvről. 
Az, hogy nekem egy könyv tetszik vagy sem, szerintem teljesen irreleváns, azt sokkal fontosabbnak gondolom megfogalmazni, hogy milyen hatást gyakorolt rám és miért. Hiszen egy könyv elolvasása mindenkiben más és más érzéseket gondolatokat ébreszt fel, hoz elő. Lehet, hogy olvasás közben szomorú lettem, sőt, sirtam is, de ettől még a könyv hatása rám felemelő, elgondolkodtató, változásra késztető is lehet.
Ugyanakkor lényegesnek tartom még bemutatni a szerzőt, munkásságát, esetleges kiadással kapcsolatos érdekességeket, vitákat, már ha van ilyen. Nem állítom, hogy minden elolvasott könyvnek rákerestem az írójára, annak munkásságára, vagy hogy ép milyen történelmi időszakban íródott a mű, de egyre több alkalommal gondolom úgy, hogy sokat hozzá tud tenni a könyvről alkotott benyomásomhoz, ha az imént felsorolt dolgokról végzek némi kutatást.
Karácsonyi ajándékként kaptam a nagyfiamtól Krisztiántól és barátnőjétől Anettől: Gunnar Gunnarsson Advent című könyvét.
Eleve már a címe is megmelengette a szívem, hiszen számomra az adventi időszak az év legjobb, legszebb, legfontosabb része, így máris belopta magát a szívembe.
A könyv íróját a könyvön megpillantva: Gunnar Gunnarsson, nagyon kíváncsi lettem, hogy valóban ez volt az író neve, vagy ez csak egy felvett, kitalált név, hogy jobban megjegyezzék a hangzása miatt az olvasói? Bármilyen furának is tűnik, de így nevezték el a szülei: Gunnar Gunnarsson, lehet csak az én arcomra csal mosolyt ez a név???
Mit tudhatunk az íróról Gunnar Gunnarssonról?
Izlandon született, majd 1907-ben Dániába költözött, hogy ott tanuljon és 32 évig vissza sem tért. Könyveit dánul írta, viszont a bennük található cselekmények mindig a saját hazájában játszódnak ritka kivétellel. Olyan mesésen, lenyűgözően tudott írni az izlandi időjárásról, a lakatlan vidékről, az ott élő emberek ” természetességéről”, hogy nem kell hozzá túl nagy erőfeszítés, hogy az ember olvasás közben, oda gondolja magát.
Jelölték Nobel-díjra is, viszont mivel 1940 márciusában találkozott Adolf Hitler német birodalmi kancellárral, feltehetően azért, hogy meggyőze a német csapatok kivonásáról Skandináviából. Németbarát megnyilvánulásai miatt, ezt egész további életében szemére vetették. 1955-ben amikor arról döntöttek, hogy megkapja-e a Nobel-díjat, az akadémia döntésében szerepet játszhatott a fentiek figyelembevétele is, így az elismerést honfitársa, az 1952-ben Sztálin-békedíjjal kitüntetett Halldór Laxness kapta. Gunnar idős korában a fejébe vette, hogy az összes könyvét lefordítja dánról, izlandira.
” Minden nép irodalmában léteznek művek, amelyeket csúcspontoknak, mérföldköveknek nevezhetünk, amelyek annyira közel állnak az olvasókhoz, hogy fölösleges külön felhívni a figyelmet a létezésükre. Ilyen művek, ilyen csúcspontok Gunnar Gunnatsson legfőbb írásai A Hegyi templom, a Feketerigó, az Advent.”
Az Advent keletkezésének van egy története, melyet a könyv második részében a Jón Kalman Stefánsson utószavában találtok. Ebből már következik, hogy van egy első rész is, ami maga az Advent.
A mindösszesen 92 oldalas, puha kötésű könyv akár 2-3 óra alatt is elolvasható, ugyanakkor szerintem nem az a könyv, amin csak úgy végigszalad az ember és kipipálja, hogy ez is megvolt, sokkal inkább egy olyan, elmerengős, be-becsukós, elgondolkozós, lassan olvasós, emésztgetős olvasmány.
A könyv borítóját Nagy Norbert (2024) illusztrálta és azt az üzenetet hordozza, hogy nem egy meleg szobában, a kandalló előtt elmélkedünk az Adventről vagy készülődünk a karácsonyra, sokkal inkább egy havas, jeges, hóviharba képzelhetjük el majd magunkat olvasás közben.
A fehéres, szürkés borítón a türkiz színű betűk, igazán figyelemfelkeltők, ugyanígy a könyv gerincét adó türkiz színen a fehér betűk, hívogatnak, hogy vedd a kezedbe, legalább vedd le e polcról a könyvvesboltban és tuti nem fogod megbánni – nekem legalábbis ezt sugallja.
A könyv fordítója Patat Bence, akiről egy olvasó a következő képpen nyilatkozott:
Ha valaki szereti az észak-európai irodalmat, előbb-utóbb felfigyel Patat Bence nevére. Nemcsak az izlandi, finn, norvég, észt nyelvek kiváló ismerője, de a magyar nyelvet is mélységében és teljes szépségében ismeri. Ez a fordításaiból egyértelműen kiderül. Számomra a neve garancia arra, hogy a könyv, amit ő fordított, tetszeni fog. Sok kiváló író művét olvashatjuk neki köszönhetően magyarul. Hogy fordításai pontosak, ezt csak feltételezem, hiszen nem beszélem ezeket a nyelveket, azt viszont számos alkalommal tapasztaltam, hogy mennyire szépek, érzékenyek, nem egyszer bravúrosak.
Izland, Izlandi-felföld
Ahhoz, hogy egy picit jobban oda tudjuk magunkat helyezni, ahová a könyv lapjai szeretnék, pár szóban mesélek Izlandról is. Egy-egy ország, város nevének hallatán, azonnal beugrik egy kép, egy érzés vagy azért, mert már jártunk ott és tudjuk milyen, vagy mert tanultunk róla. Ha kimondjuk azt, hogy Izland, azon nyomban picit összehúzzuk magunkat és megjeleni bennünk egy kép, egy érzés a mindent is beborító hóról, hidegről, fagyról, ami részben igaz is, de hangsúlyozom, hogy csak részben.
Izland (103 0000 négyzetkilométer), egy alig nagyobb szigetország az Atlanti-óceán északi részén, mint Magyarország (93 026 négyzetkilométer) és a szigetet körülölelő áramlatok nagyban befolyásolják az éghajlatot. Persze amit mi itthon nyárnak nevezünk, azt ott hírből sem ismerik. Nagyjából 10-15 fokra melegszik fel a hőmérséklet, az is inkább a déli és délnyugati részeken, ugyanakkor a téli hidegben sem megy a hőmérő higanyszála 0 fok alá.
A sziget belsejének nagyjából a 40%-át az Izlandi Felföld– vagy izlandi nyelven “Hálendið” foglalja el, ahol már közel sem ilyen barátságos az éghajlat és télen igencsak mérhetünk akár -20–30 fokot is.
A történet maga
“Ők is élőlények, hús-vér jószágok, és Benedikt valamiért felelősséget visel irántuk.”
Ahogyan Benedikt is alapvetően egy egyszerű ember volt, hozzá hasonlóan az egész mű sem bonyolult, nem bővelkedik fordulatokba, izgalmakba, mégis olyan nyomot hagy és olyan elmélkedésekre késztethet bennünket, amit kevés Hollywoodi történet mondhat magáénak.
“Ahogy teltek az évek. egyre inkább úgy érezte. mintha az egész élete adventté vált volna. Mert alaposabban megvizsgálva, mi az élete, mi az ember élete a Földön, ha nem egy be nem fejezett szolgálat, amely a valami jobbra való várakozással, készülődéssel magyarázható – azzal az elhatározással, hogy valami jót cselekszik.”
“Indulás előtt leült az ágy szélére és elolvasta az aznapra rendelt igét. Máté evangéliumának 21. fejezetét Jézus Jeruzsálembe való bevonulását.”
“A birkát megkötve komótosan sétáltak az akol felé, ahol minden évben vendégszobát készítettek elő Bütyöknek és gondoskodtak róla, hogy legyen vize, teli vályúja és pihenőhelye, és ne kelljen sem szorongania. sem a kevésbé tevékeny társakkal versengenie, mégis legyen megfelelő társasága.”
“Benedikt fogott egy marék szalmát, megszaglászta, megemelte a zsákot, majd megszólalt: Amikor ezt megtömtétek , inkább Bütyök hasára gondoltatok, mint az én hajlott, öreg derekamra.”
“Aztán váratlanul, minden előzmény nélkül új, érzékelhetően jól kipihent hóvihar kezdett tombolni Benedikt és társai körül – teljesen elnyelte őket, annyira, hogy bár elszántan haladtak tovább, mintha mi sem történt volna, az orrukig is alig láttak, nemhogy egymásig. De együtt maradtak, ellenálltak a süvítő szél őrjöngésének és az eszeveszett hóviharnak. Annyira szakadt a hó, hogy fel sem lehetett fogni, a viharos szél hogyan képes áthatolni rajta, az ember azt hitte volna, hogy a szél már rég belefulladt. “
A történet során néhány emberrel kapcsolatba kerül főhősünk, és ezen keresztül betekintést nyerhetünk az izlandi emberek egyszerű ám mégis mély érzelmi világába. A jóság és a jóra való törekvés az egész történetben jelen van. Benedikt még a saját maga kárára, küldetésének nehezítése árán is segítségére van azoknak, akik hozzá fordulnak.
Habár az ismertetőm elején azt mondtam, hogy nem túl izgalmas, fordulatos ez a történet, mégis volt benne olyan, mondhatni tetőpont, amikor igenis izgultam a kis csapatért… De mindent azért nem szeretnék elárulni a könyvről.
Összefoglaló
Számomra a túrázás, ami persze nem egyenlő a kisregényben jelenlévő adventi “zarándoklattal” hasonló mélységek megélését jelenti és talán pont emiatt volt rám olyan mély hatással.
Én úgy éltem meg az egész történetet, mint amikor álmunkban ebből a túl “zajos” világból megpróbálunk kilépni kicsit és elindulunk a mindenségbe, hegyeken-völgyeken át, ahol az első és legfontosabb dolgunk az, hogy sötétedés előtt elérjük a “a menedéket”, a szálásunkat ami biztonságot nyújt, a téli hideg és az erdei zajok (amit simán képzelhetünk akár vadállatoknak is) elől. Csak megyünk-menetelünk, már-már meditatív állapotban, nem törődve az éber állapotunkban ránk nehezedő feladatokkal, számlákkal, kapcsolati problémákkal, majd egyszercsak felébredünk és az egész tova szál.
Nem egy szuszra olvastam el, hanem be-be csuktam és hagytam, hogy átjárjon egy-egy gondolat, érzés.
Miután elolvastam az egész könyvet, nem tettem fel a könyvespolcomra a többi könyv közé, hanem az éjjeliszekrényemen pihent még napokig és újra meg újra fellapoztam, beleolvastam itt és ott, hogy újra ott találjam magam azon a viharos, hólepte vidéken, Benedikt jóságos lelkén keresztül megszűrve a történteket.
A könyv fülszövege
„Ünnepek közeledtével ki-ki a maga módján készülődik. Mindenki másképpen” – így kezdődik a világirodalom egyik legszebb karácsonyi elbeszélése, a nagy izlandi regényíró klasszikus története, amely Hemingway Az öreg halász és a tenger című elbeszélését is inspirálta. Benedikt, az egyszerű pásztor hűséges kutyája és egy vezérkos kíséretében minden adventkor magányos útra indul a kietlen és viharos felföldre, hogy akár életét is veszélyeztetve szembeszálljon a természet erőivel, megmentse és hazaterelje a környékbeli nyájakból elkóborolt, a felföld legelőin rekedt birkákat. Embert próbáló küldetésének legfőbb indítéka az élet tisztelete, a szenvedőkkel való együttérzés és a létezés csodája fölötti ámulat. Az igaz történet ihlette kisregény az izlandi sagák mélységével és egyszerűségével mesél szeretetről és hűségről, türelemről és kitartásról. Kötetünk Gunnarsson egyik nagy jelenkori tisztelője, Jón Kalman Stefánsson utószavával jelenik meg.
Új borító terv
Én így képzeltem el a könyv borítóját.
“Arisztotelész meghatározása szerint a történet egy olyan kerek egész, amelynek van kezdete, közepe és vége, közben pedig az események ok-okozati rendben vannak…
További könyvismertetőket itt találtok.
Ez is érdekelhet
Humusz??? Az meg mi??
Ha vasárnap, akkor SÜTINAP.
