Boldogság 18 évesen

Boldogság

A Boldogság az univerzum egyik legrelatívabb fogalma szerintem. Az ember saját boldogságát keresi egész életében. Egy megfoghatatlan érzést kerget, amihez jobb híján egy szót/eszmét csatolt, amit Boldogságnak nevezett el.

Számomra a Boldogság nem egy állapot vagy egy folyamat, aminek kezdete van és egy ponton vége szakad. A Boldogság egy múló pillanat. 

A harmónia, a biztonság- legalább annyira pénzügyi és lelki, mint fizikai- és a szabadság elegye. Egy olyan pillanat elérése a cél, amiben a kisbabákhoz hasonló gondtalan örömöt, és megkérdőjelezhetetlen ambíciót érzek. Egy olyan pillanat, amiben hajlandó az ember akár élete végéig megrekedni hisz a Boldogság pillanatában emelkedetten érezzük magunkat, mintha a Föld fölött néhány centivel járnánk. 

A céljaink vagy beteljesültek, vagy a feléjük vezető út a félhomályból egyszersmind valóssá válik a szemünk előtt.

Az az ember, aki boldognak tartja magát, csupán elég tisztán látja saját helyzetét, és olyan szélesre tolta a látószögét, hogy saját, valóban jelentéktelen problémái szinte megszűnnek létezni, hiszen azok megoldása 100%-ig beláthatóvá válnak. 

Az igazán boldog ember szerintem megragadta a Boldogság múló pillanatát, megvilágosodott és modern értelemben véve elpusztíthatatlan, hiszen teljes kontrollal rendelkezik az élete felett.

A Boldogság aminek keresésébe rengetegen, szinte mindenki, belebukott vagy bele fog bukni, hiszen nem látják, hogy mire is van igazán szükségük. Szűklátókörűségük, ami eredendő emberi hiba, azt mondatja velük, hogy szerelemre, pénzre, vagy időre van szükségük. 

Ennek ellenére szerintem csupán önmagukat kéne megismerniük és megszeretniük annyira, hogy a fentiek megszerzése és elérése maguktól értetődő folyamattá váljon az életükbe.

Szerintem rendkívül jól összefoglalta, hogy mit is jelent a BOLDOGSÁG!