Hegyek között, völgyek között piciny falu…
Északkelet-Magyarországon járunk, Budapesttől 250 km-re, a Zempléni-hegység lábánál, Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, ahol sok kis falu között bújik meg mai ajánlatom fő helyszíne:
Makkoshotyka.
250 km nem olyan óriási távolság, ahhoz viszont sok, hogy 1 napra elinduljunk, már csak azért is, mert a környéken rendkívül sok a látnivaló, a túrázási lehetőség.
Ilyenek pl.: Sárospatak, Hercegkút, Füzérradvány, a Megyer-hegyi „Tengerszem”, és itt halad keresztül az Országos Kéktúra is.
Makkoshotyka olyan picike falu, hogy mindösszesen 783-an lakják (2021-es adat), és talán pont emiatt olyan kedvesek, összetartóak az emberek. A közértben köszönnek, megkérdezik, honnan jöttél, kellemes itt-tartózkodást kívánnak, sőt a bácsi az ajtó mellett, aki csak beszélgetni jött be az eladóval, kinyitotta nekem az ajtót, amikor elmenőben voltam. Elvarázsolt a hely a maga egyszerűségével, barátságosságával, nyitottságával.
Szeretünk beszélgetni a helyiekkel bármerre is járunk. Így tudtuk meg, hogy Makkoshotyka az a hely, ahol gyűlölködés nélkül tudnak együtt élni magyarok és romák. Aminek persze feltétele, hogy a romák is pontosan úgy dolgoznak, sőt még talán jobban is, mint a magyarok. Nem a segély a fő bevételi forrásuk, hanem a sok-sok munka. Még a XVIII. században szőlőműveléshez hívták oda élni őket, így ragadt rájuk a „kapás cigányok” név.
Itt találkoztam először ezzel a táblával:
Ismeritek? Tudjátok, mit jelent??
Elmondom: A Szomszédok Egymásért Mozgalom olyan társadalmi bűnmegelőzési program, amelynek célja a lakóközösségben előforduló bűncselekmények megelőzése, korlátozása, biztonságosabb életkörülmények kialakítása.
„A bűncselekményeket jobb megelőzni, mint büntetni.” (Cesare Beccaria)
A SZEM célja:
Helyi szinten csökkenteni a bűnözést lehetővé tevő okokat és körülményeket, segíteni az áldozattá válás megelőzését. Javítani kell az egymást támogató közösségi tudatot, szellemet, hogy mindenki hozzájárulhasson úgy a saját, mint a szomszéd és a közösségi tulajdon védelméhez, hogy nemcsak bűncselekmény, de más események (pl. baleset, betegség, tűz, stb.) esetén is tudjanak segítséget nyújtani egymásnak. Forrás: itt
Mint említettem korábban, érdemes szállást foglalni, hogy a környéket több időnk legyen bebarangolni.
Mi a BIRSLAK vendégház mellett döntöttünk. Ami Makkoshotyka főutcáján a Református templom és a Meczner Tibor-kastélyának szomszédságában található. 
Egy kedves, idős házaspár, Valika és László működteti, akik maximálisan mindent megtesznek, hogy az odaérkezők jól érezzék magukat. A ház egy szépen berendezett, felújított, tiszta épület, amiben van 2 szoba, fürdőszoba és egy nappali. A kályhával való fűtésnek a fiunk kimondottan örült, mert így tudott „tüzeskedni” az apukájával. Ami számunkra különösen szimpatikus volt, megengedték, hogy a kutyánkat is magunkkal vihetjük, aki a kertben nagyokat szaladgált. 
Egy kis történelmi áttekintés Makkoshotykáról
A vulkanikus talajnak köszönhetően az 1200-as években elterjedt a szőlőtermesztés és a borkészítés. A hozzá kapcsolódó borospincék pedig mind a tatárjáráskor, mind később fontos szerepet játszottak a lakosság megmentésében.
Ezután még több tulajdonos van feljegyezve, de a II. világháborúig leginkább a Zörcsey és a Héczei-Baxa, a Patay, Orbánczky, Szőke, Marton, Gamcsik, Rozgonyi és Vitányi családok szerepelnek tulajdonosként.
Néhány fotó még Makkoshotykáról:
Hercegkúti pincesorok és a Kálvária
Az UNESCO világörökségi listája is külön megemlíti a hercegkúti pincesorokat. Így mi sem hagyhattuk ki. Makkoshotykáról egy kis kirándulás (4 km) keretében látogathatunk el Hercegkútra.
Hercegkút területe egykor a Rákóczi-uradalomhoz tartozott, a szabadságharc bukása után a német Trautson hercegi család vásárolta meg a kincstártól a birtokot. Az elnéptelenedett környékre 1750-től érkeztek Trautson János Vilmos herceg felszólítására, a Fekete-erdő vidékéről az első sváb telepesek, akik eleinte még a Gombos-hegyi pincék elődjének számító barlanglakásokban húzták meg magukat. A Trautsonfalvának hívott település pár éven belül létre is jött, néhány, ma is látható pince szinte egyidős a faluval. 1905-től hívják a falut Hercegkútnak, az alapító Trautson családra emlékezve. A sváb telepesek első számú megélhetési forrása természetesen a szőlőművelés volt. Mindkét pincesor jó része a XIX. század végi filoxéravész után épült, minden házhoz járt egy pince is, mely nagyrészt még ma is így van, majdnem minden helyi lakosnak van valamelyik soron pincéje. A második világháború utáni kitelepítések megtizedelték a sváb lakosságot, de még ma is sokan őrzik hagyományaikat, a hajdani telepesek egykori életét, szokásait a Kossuth utcában álló sváb tájház mutatja be.
A két híres pincesor közül a Gombos-hegyi a falu délkeleti, míg a Kőporosi az északnyugati részén fekszik. Az előbbi bejáratait délután, az utóbbiét délelőtt süti a nap. Mindkét pincesor nagyon hasonlít egymásra, a pincebejáratok háromszög alakúak, tetejüket fű fedi, a három-négy egymás fölötti szinten fekvő pincesorok előtt macskaköves utcácskák húzódnak. A Kőporosi pincesor utcái kissé zegzugosabbak, romantikusan kanyarognak a szintek között, a Gombos-hegyi pincék négy, katonásan egyenes sorba rendeződnek. A Kőporosiak viszonylag kisebbek, rövidebbek, főként egy- vagy kétágúak, a Gombos-hegyiek nagyobbak, és vannak köztük háromágúak is. A 10-40 méter mélyen a domboldalba nyúló pinceágak többszintes pincerendszert alkotnak. A két pincesoron majdnem 200 db pince található. Mivel mindkét pincesor domboldalba épült, remek kilátás nyílik a falura, és a szemben lévő másik pincesorra.
Amíg apa a pincéket járta sorra, hátha talál nyitva tartót, addig Babó fegyverével az „ellenséget” próbálta becsérkészni.
Én pedig miközben sétával múlattam az időt, figyelmes lettem valamire… majd még egyre, meg még egyre… . mint végül kiderült a 14 stációból álló kálváriát találtam meg, ami felvitt a dombtetőre, így megnézhettem a kápolnát is. Megérte a kis kirándulást, még úgy is, hogy a végére szinte teljesen besötétedett. Olyan körpanorámában volt részem, naplementével megspékelve, hogy még a lélegzetem is elállt.
2004-ben épült a kálvária, ami Jézus szenvedését mutatja be, és vele együtt a 3 nagyméretű fakeresztből álló keresztút. A domb tetején áll a Feltámadás kápolnája és az áldó Krisztus-szobor, ami egyben egy kilátó is.
Megyer-hegyi „Tengerszem”
Másnap egy régi vágyam teljesült és végre láttam egy TENGERSZEMET. Makkoshotykáról alig 9 km-re kellett autókáznunk és megkezdhettük az arra a napra tervezett túránkat. Hideg volt, rettenetesen fújt a szél, de mi elszántak voltunk, semmi sem tántoríthatott el bennünket.
Innen indultunk: Botkő pihenőpark
Sok-sok Erdő Fohászát láttam, olvastam már, de ilyen gyönyörűt, mint amivel az utunk indult, még sohasem.
És… . elindultunk…
A vérbeli túrázók azt mondják: „Nincs hideg, csak rosszul felöltözött túrázó.” Ezzel részben egyet is tudok érteni, de miután kiértünk a fák közül, amik azért adtak némi menedéket a süvítő szél elől, hát… eszembe jutott, hogy van az a hideg, ami visszafordítja a vándort. De nem engem!!!! Én annyira elszánt voltam, és a családot is egyre csak győzködtem, hogy menjünk-menjünk és menjünk… .
Viszont amikor megláttuk a Harsányi Pincészet csalogató tábláját, nem is volt kérdéses, hogy megnézzük, hátha kaphatunk egy forró csokit. 
Az úttól kb. 50 méterre, a szépen kikövezett járdán, ahogyan sétáltunk felfelé, másra sem tudtunk gondolni, csak, hogy nyitva legyen. Nem úgy nézett ki kívülről, mintha bárki is lenne odabent.
Ahogyan beléptünk rendkívül kellemes meglepetésben volt részünk. Finom meleg volt, kedvesen elénk jöttek, köszöntöttek, hellyel kínáltak, megengedték, hogy a kutya is részese lehessen a jónak… . Kedélyesen elbeszélgettünk, ittunk fincsi forró csokit és kávét… . Jó volt, visszamegyünk, ha ismét arra járunk!
A panoráma sem semmi a teraszról, ahogyan ígérte a tábla.
Felmelegedve, feltöltődve indultunk ismét útnak, hiszen messze volt még a CÉL.
A következő megálló az alig pár száz méterre lévő Ciróka Pihenőpark. Már a neve is olyan kis kedves, nem???
Itt most nem időztünk el, csak mentünk, mentünk tovább, hogy minél hamarabb megláthassuk a „Tengerszemet”.
Ilyen turistajelzés jelöli a helyes utat:
Innen még kb. 900 méterre volt a kitűzött célunk, de valahogyan sokkal többnek tűnt.
A terepviszonyok nem egy babakocsis, tipegőcipős, könnyűsétás túrának mondhatók, sokkal inkább túracipős, túrabotosnak. Szóval így kell készülni!!!! 
Viszont ha nem rohanunk, ha nyitott szemmel, nyitott szívvel sétálunk, olyan természetadta szépségeket láthatunk már menet közben is, ami feledhetetlenné teszi az egész túrát. 
Némi inspirációval fűszerezve:
Már majdnem ott voltunk, amikor egy érdekes táblára bukkantunk. Ti tudjátok, ez mit jelent??
Én megvallom őszintén, nem tudtam mit jelölhet… . de utána néztem.
A via ferrata (olasz kifejezés, magyarul a vasalt út, németül a klettersteig szót használják helyette) olyan hegyi út, amin a haladást előre felszerelt fémkábelek, lépések, létrák és hidak segítik.
Forrás: lexiq.hu
A via ferrata utak nehézségét A és F között jelölik, ahol az A a legkönnyebb (általában csak néhány létrát jelent), az F pedig a legnehezebb (komoly erőkifejtést, technikai tudást igénylő) utat jelenti. B‑s vagy C‑s nehézségű utaknál már úgynevezett via ferrata set használata javasolt, ami egy beülőből, egy speciális kantárból és bukósisakból áll. A felszereléssel a mászó a fémkábelekhez kapcsolhatja magát, és probléma esetén a kantár megvédi a nagyobb, akár halálos esésektől. A kantár speciális módon van kialakítva annak érdekében, hogy minél kisebb erőhatás érje a viselőjét, amikor a kantár az esésnél megtartja.
Megérkeztünk!!!
Ilyenkor még, amikor minden kopár és szürke, nem mutatja meg teljes pompáját a hely, de nekem így is CSODÁLATOS VOLT!
Amit a Megyer-hegyi „Tengerszemről” tudni lehet.
A 303 m magas Megyer-hegy vulkáni eredetű, kemény kőzete kiválóan alkalmas malomkőgyártásra, már a XV. században is működő kőbánya volt a területen. A malomkövek fejtését és kidolgozását évszázadokon át hasonló technikával, szerszámokkal és kézi erővel végezték. A XIX. század végén bekövetkezett termeléscsökkenés, majd a működés 1907. évi beszüntetése előtt a malomkőbánya átlagos termelése évi 300-450 malomkő között változott.
A bányában felgyülemlett víz eltávolítására a vízlevezető vágat mélyítését 1844-ben kezdték meg és évtizedeken át folytatták a középkori bánya szegletében. A felhagyott malomkőbánya fejtési gödrében alakult ki az a tó, melyet később Tengerszemnek neveztek. Az itt bányászott malomköveket gabonaőrlésre, érczúzásra, de még paprikamalomban is használták. A Megyer-hegyen bányászott „pataki malomkövek” külföldön is keresettek voltak.
A tó legnagyobb mélysége 6,5 m, a tavat körülvevő sziklafalak pedig 70 méterrel magasodnak a víztükör fölé. A lélegzetelállító szépségű tavacskát a Malomkő tanösvényen keresztül közelíthetjük meg. A tájékoztató táblák részletes ismertetést adnak a természeti jelenség kialakulásáról, a malomkőbánya történetéről, a bányászatról, a terület élővilágáról.
Nemcsak felülről lehet megcsodálni ezt a szépséget, hanem egy helyen a két hatalmas sziklarész között közelebbről is. 
Láttunk lelkes „falmászókat”, akik azon a bizonyos „vasalt” úton járták inkább körbe a sziklákat. 
Ezt két útvonalon is meg lehet tenni:
Nekem, mint komoly tériszonyosnak, nagyon jól jött, hogy vannak körben korlátok:
Attól függően, hogy 1-1 ponton mennyi időt töltünk el, hány fotót kattintgatunk kb. 30-60 perc alatt körbe tudjuk járni. 
Amíg én sétálgattam és elidőztem magammal egy kicsit, a fiúk is találtak maguknak egy testhezálló elfoglaltságot:
Ha a tengerszemtől egy picit feljebb sétálunk, egy kilátót találhatunk. 
300 méter magasan, a Megyer-hegy tetején található lombkorona felé nyúló, 18 méter magas kilátóból csodás 360 fokos panoráma nyílik többek között a Zempléni-hegység erdeire, a Keleti-Kárpátokra, valamint a Bodrogközre.
Miket láthatsz pontosan a kilátóból?
- Zempléni-hegység
- Bodrogköz
- Hegyalja
- Sátoros-hegyek
- Tokaji-hegy
- Nagy-milic
- Füzéri vár
- Keleti-Kárpátok
A kilátó egész évben ingyenesen látogatható.
A kilátó körül olyan, mintha a Marson járnánk…
Persze ez jó kis lehetőség arra, hogy kis tornyokat építsünk…
Ugyanazon az útvonalon mentünk vissza, így most is elmentünk volna a Ciróka pihenőpark mellett, de a fiúk úgy döntöttek, itt az idő, egy kis TÉRKÉPOLVASÓ TANFOLYAMNAK. 
Addig én körbejártam a helyet, mert kívülről nem árult el sokat magáról.
És íme:
Van itt kocsik és biciklik számára több parkolóhely, mosdó, valamint szalonnasütők a megéhezők számára. Lehetőség van nyitvatartási időben hideg folyadék, kávé, tea, sülttea, rágcsálnivalók, csokoládék és a nyári időszakban zsírosdeszkatál-vásárlásra is. Egy igazán tartalmas, fárasztó, csodás napot töltöttünk el!
Biztosan visszatérek még ide! Kerekedjetek fel, nézzétek meg, nem fogtok csalódni. Remélem, tetszett a kis élménybeszámolóm, ha igen, akkor visszavárlak!
Judith – Ms. Hortensia
50 felett írok a női létről, önismeretről, lassú életről, utazásról és a konyhámról. Feleség vagyok, két fiú anyukája, és végzettségem szerint cukrász. Gödöllőn élek, és 2019 óta írom ezt a blogot. Ismerj meg jobban →
Ez is érdekelhet
Szalafő
Ha már unod a Balatonban fürdőzést…
