Van egy furcsa szokásom. Ha egy téma igazán elkezd foglalkoztatni, akkor nem tudom csak úgy letenni. Olyankor velem jön a reggeli kávéhoz, elkísér a kertbe, eszembe jut főzés közben, vagy amikor este végre elcsendesedik a ház, és néhány nyugodt percre leülök a kedvenc bögrémmel. Nem tolakodik, nem követeli, hogy foglalkozzak vele, egyszerűen csak ott marad valahol a gondolataim között, és időről időre újra felbukkan, mintha türelmesen kivárná, hogy végre készen álljak meghallani, amit mondani szeretne. Mostanában a hasam lett ilyen. Amikor megírtam az öt különböző hastípusról szóló cikket, azt hittem, egyszerűen csak egy érdekes témát járok körül. Aztán megszületett a második rész is, amelyben arról beszélgettünk, hogy a hasunk állapotát…